Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-14 / 13. szám

A tartalomból IIQPIÖ XL évfolyam, 13. szám 1983. január 14., péntek Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja „Munkásőr” szocialista brigád (3. oldal) A komlói járás jelene és leiadatai (3. oldal) A mázaszászváriak új ABC-ben vásárolnak. (5. oldal) A nagy lehetőség A z emberiség nagy lehe­tősége a szocializmus — ez az Aczél György által definiált gondolat mintegy jelszava, meghatározó tartal­ma lehetne annak az országos tanácskozásnak, amely e na­pokban zajlott Budapesten az MSZMP Központi Bizottság rendezésében. Egy évtizede nem ült össze hasonlóan széles körű és ilyen átfogóan gazdag tematikájú konferencia műve­lődéspolitikánk, ideológiai éle­tünk időszerű teendőiről, s a hozzá kapcsolódó agitációs, propagandamunkáról. Külön­leges szerepe volt abban, hogy az ideológia, a politika, a gaz­daság, a társadalom, a törté­nelem legfontosabb napi kér­déseiről összetetten tárgyaltak tudósok és írók, újságírók, mű­vészek, művelődési intézmények vezető munkatársai társadalmi­politikai életünk illetékes sze­mélyiségeivel, az ország vala­mennyi megyéje ideológiai éle­tének vezető képviselőivel. Vé­gül is — már amennyire a két nap erre módot adott — az egész mai magyar valóság je­len volt a referátum után ki­alakult vitában. Kimondva, ki­mondatlanul minden fölszóla- lás, akárcsak a vitaindító, a szocializmus nagy lehetőségét elemezte, járta körül azt kutat­va, hogy napjainkban, a jelen, légi helyzetben miként tudunk élni vele. Itt és most, a mai Magyarországon meg tudunk-e felelni történelmi utunk reális fölmérésével, a bennünket kö­rülvevő világ tárgyilagos meg­ítélésével, ideológiai-szellemi erőink kellő mozgósításával a megújulás elháríthdtatlan kö­vetelményeinek. Ez a kulcsa, ez az egyik legfőbb társadalmi feltétele ugyanis annak, hogy a szocializmusban rejlő lehe­tőségeket megragadjuk. Megújulás és aktívabb cse­lekvőkészség! Előrehaladá­sunk két elválaszthatatlan al­kotó eleme, melynek kibonta­koztatása nem megy, nem is mehet viták nélkül. Ezek azon­ban csak akkor termékenyek, ha különböző megközelítési ol­dalakról is egy irányba hat­nak, a magyar nép szocialista fejlődését kívánják elősegíteni. Ezen a tanácskozáson is kom­munisták és pártonkívüliek egyaránt részt vettek és kifej­tették véleményüket, sőt kétsé­geiket. Esetenként érződtek felfogásbeli különbözőségek, aminthogy a terem falain kívül is így van ez az országban. Ám anélkül, hogy elhangzott volna a ma gyakorta használt köz- megegyezés, mégis az eltérő nézeteknek és véleményeknek ez adta meg a közös vonását. Azon az alapon, hogy meg­újulási igényünk és útkeresé­seink mellett is változatlanul egy közös célunk van: a szo­cializmus építése. Hiszen ép­pen ezt a célt szolgálja az igé­nyesebb megújulás, amely ab­ból indul ki, hogy soha nem volt és a jövőben sem lehet perfekt, befejezett marxizmus. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának, sőt elöl kell járnia. A megújuló elmélet segítségéről — éppen a gyorsan változó világban — ezért nem mondhatunk le. Ezen­közben folyamatos szellemi érintkezésben állunk .mindazok­kal, akik netán egész sor kér­désben nem értenek velünk egyet, de elismerik társadalmi rendünket és hajlandók segí­teni a szocializmus építését. Ez a szövetségi politika meghatá­rozója, és ez hosszú távra szól. Sőt napjainkban mindinkább meg kell újítani ezt a szövet­séget a felnövekvő, új generá­cióra gondolva, amely — épp­úgy, mint az egész társadalom — nincs elzárva a különféle, gyakran divatos szellemi áram­latoktól. Elvi, elméleti viták kel­lenek a meggyőződésükhöz, sok megértéssel, de nem mond­va le egyetlen területen sem a marxizmus hegemóniájáról. Ez is olyan feltétel, amely egy­értelmű határozottsággal ka­pott hangot ezen a tanácsko­záson is, érvényesítésének mód­ja és gyakorlata körül termé­szetesen még számos megol­dandó problémával. Megújuló világ formálódik hazánkban, pontosabban vár megújulásra a mi cselekvő po­litikánk révén. Nem azért, mintha zsákutcában lennénk — amint ellenfeleink hangoztat­ják —, vagy rosszul csináltunk valamit, hanem elsősorban azért, mert a szocializmus sem lehet soha befejezett. Állan­dóan továbbfejlődő rendszer. Éppen annak érdekében, hogy a világban végbemenő folya­matokhoz, változásokhoz rugal­masan alkalmazkodva segít­hesse elő az emberek anyagi boldogulásáért folytatott igye­kezetei. Eközben érvényre kí­vánjuk juttatni nemes, igazi emberi értékeinket, erkölcsi el­veinket. Erről van szó, amikor a szocialista társadalom re­formján gondolkodunk. Nem jelent tehát negatívumot, mi­vel ott vannak benne és mögöt­te a megteremtett értékeink, az eddig megett út eredmé­nyei is. Ezeket védelmezzük! A sokat emlegetett gazdasági re­formunkat, az 1968-ban meg­kezdett úgynevezett új mecha­nizmust is ilyen értéknek te­kintjük. Szó sincs róla, hogy el­vessük, de továbbfejlesztését a körülmények teszik elodázha­tatlanná. Ennek módozatai vi­szont bizonyára még sok vitát, töprengést fognak előidézni. Legfőbb nemzeti sorskérdé­sünk is éppen ezért a szocia­lizmus építésének korszerű to­vábbfolytatása. Ettől függ min­den más egyéb, ezért kap nap­jainkban oly erőteljes hang­súlyt minden fórumon. Ezért állt e tanácskozás középpont­jában is. A közvéleményt élén­ken foglalkoztató egyéb — jo­gosan nemzeti sorskérdésnek nevezett — gondok is ennek talaján számolhatók fel vagy csökkenthetők. Mert valóban aggasztó a tömegméretű alko­holizmus, az öngyilkosságok magas aránya, a népszaporu­lat kedvezőtlen alakulása, a leggyakrabban emlegetett fájó jelenségek közül. Az előzmé­nyek, méghozzá a régi világba visszanyúló előzmények ismere­te nélkül, s önmagukban kü- lön-külön kezelve aligha lehet­séges a felszámolásuk. Számon kell tartani őket annak tudatá­val, hogy a nép, a nemzet jö­vőjét hosszú időre meghatáro­zó korszakban élünk, amely megteremtheti a feltételeit, a marxista elemzés segíti a való­ság pontos ismeretét, tettekre sarkalló erővel mindazért, amj közös érdek és közös érték eb­ben az országban. Ennek a közös ügynek az ér­zete is olyan szükséglet, amely­re az ideológiai munka nagy­mértékben rádöbbentheti az embereket és késztetheti a to­vábbi cselekvésre. A közös ér­dekek fölismerése, ami valójá­ban a szocialista nemzeti egy­ségben testesül meg, most ta­lán nagyobb hajtóerő, mint valaha. Amikor közismerten nehezebbek az életviszonyaink a korábbinál, amikor fenyegető veszélyek hírei röppennek föl napról napra az imperialista táborból, akkor nekünk itt, Kö- zépkelet-Európa e kis területén még jobban kell támaszkod­nunk a vívmányainkra, még jobban bele kell kapaszkod­nunk abba az erőbe, amelynek eddigi eredményeinket is kö­szönhetjük: a párt vezető sze­repébe. Az ideológiai helyt­állás — amelyre ez a tanács­kozás a résztvevők körén túl is tömegeket ösztönzött — most olyan erő, amelyet a magunk érdekében, de a szocializmus­ban reménykedő százmilliók ér­dekében is vállalnunk kell. Ke­resve, kutatva ugyanakkor az új útjait az előrejutásnak, az átmeneti megállások, a jelen­legi megtorpanás utáni föl- emelkedésnek. * B ármily furcsán hangzik, mégis igaz a tanács­kozásnak az az egyik konklúziója, hogy talán éppen a jelenlegi nehezebb idők kényszere visz közelebb ben­nünket az eszmeileg megala­pozott, a határozottabb cselek­véshez, s egy jobb, szocialistább társadalomhoz. Különösen, ha érvényesül a tanácskozótermen kívül is az a termékeny együtt­működés, amely a különféle te­rületek művelőit itt jellemezte. Mintegy demonstrálva, hogy nem választható el élesen egy­mástól, sőt szorosan összefügg a politika, ideológia, a gazda­ság, a történelem — és társa­dalomkutatás. Mint ahogyan szorosan együtt kell munkálnia, hatnia a napi élet minden sík­ján, termékenyítve és lendítve a termelőmunkát, mindannyiunk anyagi bázisát. Lőkös Zoltán Prágában befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszterei bizott­ságának háromnapos rendes ülése. ' Az ülésről a következő köz­leményt adták ki: 1983. január 11—13. között a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság fővárosában, Prágá­ban megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszteri bi­zottsága. Az ülés munkájában részt vettek a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi mi­niszterei, az egyesített fegyve­res erők főparancsnoka és tör­zsének főnöke. A honvédelmi miniszteri bi­zottság megtárgyalta az egye­sített fegyveres erők gyakorlati tevékenységének kérdéseit, és megfelelő határozatokat ho­zott. Az ülésen Martin Dzur hbdseregtábornok, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere elnö­költ. Az ülés tárgyszerű légkör­ben, a barátság és kölcsönös egyetértés jegyében folyt le. * A Czinege Lajos hadsereg­tábornok, honvédelmi miniszter vezette magyar katonai kül­döttség csütörtökön hazaérke­zett Prágából. Sajtérlelő konténer — és fapanel Készülnek a fapanelek az egyházaskozári tsz asztalosüzemében Eredményes üzemág Játékkészítés - több munkalehetőség nőknek Néhány éve még a legmeré­szebbek sem gondolták volna, hogy az egyházaskozári tsz-ben olyan fából készült panelele­meket gyártanak, amelyekből ABC-áruházakat, óvodákat, is­kolákat lehet építeni. Mind nagyobb szerepe, je­lentősége van a tsz-ek ipari te^ vékenységet folytató melléküze­meinek. Sok üzemet ezek húz­tak már ki a bajból, de a jól menő gazdaságoknak is sokat számít. Az egyházaskozári tsz két ipari tevékenységet folytató (fémipari és faipari) mellék­üzemága például a termelési értéknek csaknem egyharmq- dát adja. A tsz tulajdonában mintegy 1200 hektárnyi erdőterület van, 15 évvel ezelőtt került szóba először, hogy ne csak egysze­rűen fakitermeléssel, hanem fa feldolgozással is foglalkozza­nak. Ekkor kezdett működni Mázaszászváron az a kisüzem 15 dolgozóval, ahol különböző fűrészárut készítettek. 1979-ben kezdték fejleszteni, azzal a cél­lal, hogy ne csak fűrészárut, ha­nem egyre inkább késztermé­ket, igényes terméket készítse­nek. Többféle kísérlet kezdődött. Gyártottak például szőlőkaró­kat és tárnokát, borjúketrece­ket, ajtóküszöböket. Az első lépés az igényes termék felé az a — sajnos zsákutcába jutott — próbálkozás volt, amikor belső építész tervei alapján, sárközi mintával festett népi bútorokat készítettek. Kiállításokon bemu­tatták, tetszést is aratott, vá­sárló azonban nem mutatko­zott. Emiatt az egyszeri gyártást nem követte több. Az igényesebb munkák vál­lalásának teljes feltételei az el­múlt évben teremtődtek meg. Faszárítót vásároltak —, ame­lyet az üzemben keletkezett hulladékkal fűtenek — és a lét­szám 80-ra emelkedett. A bő­vítés előtti időszakban az itt végzett munka értéke alig érte el az egymillió forintot, az el­múlt év termelési eredménye pedig 23 millió forint volt. A közelmúltban kétféle új termék készítésére vállalkoztak. Az egyiket, a sajtérlelő konté­nert a Zala megyei Tejipari Vállalat felkérésére készítik. A vállalatnak ez új kísérlete, amellyel a sajttermelést meg­háromszorozzák. A natúr fából készült, egészen sima felüle­tűre csiszolt konténerekből eb­ben az évben kezdődik a soro­zatgyártás. Mintegy hétmillió forint értékben rendeltek belő­le a zalaiak. A másik jelentős munkájuk a dombóvári DONCALOR Vas­ipari Ktsz-szel kooperációban készített fa-panel. A kétszer három méteres, fakeretes, szi­getelőréteggel ellátott eleme­ket készítik Mázaszászváron, az összeszereléshez szükséges fémszerkezeteket Dombóváron. Ezekből a speciális elemekből például két-három hónap alatt felépíthető egy kisebb iskola, de alkalmas hétvégi házak épí­tésére is. A tsz balatonfenyvesi üdülőjét például ebből az elemből kezdik el építeni és nyáron már használni is tudják. A jövő tervei között szerepel fából készült játékok készítése. Az üzem dolgozóinak 70 száza­léka nő, a játékkészítés továb­bi, nőknek való munkaalkalmat biztosíthat. S. Zs. Építkezési tanácsadók a FÉSZEK áruház csütörtöki fogadónapján (Cikk a 3. oldalon.) Befejeződött a Varsói Szerződés honvédelmi bizottságának ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom