Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-08 / 337. szám

1982. december 8., szerda Dunántúlt napló 5 Tizennyolcezer emberről van szó Többet kelj törődni az idősekkel! Mindenkinek van tennivalója, de legtöbb a hozzá­tartozóknak Tízezerre tehető azoknak a Baranyában élő idős emberek­nek a száma, akik rendszere­sen és hat—nyolcezren vannak azok, akik esetenkénti támoga­tásra szorulnak. Az ő helyzetü­ket feltáró, a további teendőket megjelölő tanácskozásra hívta a vállalatok, üzemek, szövet­kezetek illetékeseit, a társadal­mi, töm eg szervezeti aktívákat, a Hazafias Népfront Baranya me­gyei Bizottsága, a TIT Baranya megyei Szervezete, a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztálya és a Magyar Vöröske­reszt megyei vezetősége. A pécsi Városi Tanács dísz­termében tegnap tartott tanács­kozás első részében négy elő­adás hangzott el. Dr. Buda Jó­zsef kandidátus átfogóan ismer­tette azokat a gondozási for­mákat, amelyek segítségével a társadalom igyekszik segíteni a rászorulókat. Bár országos vi­szonylatban a baranyai ellátás minden tekintetben jónak minő. síthető, a gondokat ismerve a hallgatóság helyeslőén fogad­ta azoknak a törekvéseknek is­mertetését, melyek a szociális otthonok, az öregek napközi ott­honainak bővítésére, a házi szó. ciális gondozás szélesítésére, valamint a hétközi otthonok lét. rehozására irányulnak. Az idősikorúákkal való törő­dés jegyében hozták létre pécs. bányatelepi kórházában a ge­riátriai részleget, amelynek munkájáról dr. Hazafi Klóra osztályvezető főorvos beszélt. A Naponta 50 idős emberről gondoskodnak a pécsi Kassa utcai öregek napközi otthonában. részleg legfontosabb célja, hogy az idős embereket olyan fizikai lelki állapotba hozza és tairtsa, hogy minél hosszabb ideig tudjanak az otthonukban létezni. Hogy ez mennyire fon­tos, az dr. Molnár Péternek, a POTE Élettani Intézete tudomá­nyos főmunkatársának előadá­sából egyértelműen kitűnt, aki az időskor pszichológiáján be­lül többek között arról beszélt, hogy az ingerszegény környezet ugyanolyan káros elváltozásokat okozhat náluk, mint a stressz­hatások. Ugyanakkor a szociá­lis kötődési igérfyük óriási és rendkívül fontos az aktivizálá­suk, vagyis a hasznos, de szá­mukra nem megerőltető foglal, koztatásuk. Az aktivizálás szép példáit — szövés, kerti munka, kézimun- kázás, szocialista brigádokkal, iskolásokkal való közös prog­ramok — Balogh Istvánné pszi­chológus ismertette, aki a me­gye szociális otthonaiban és öregek napközi otthonaiban fo­lyó ilyen irányú tudatos tevé­kenységről tartott tájékoztatót. Az előadásokhoz kapcsolódó számos hozzászóló véleménye megegyezett abban, hogy szűk. sége^ az időskorúakkal való fo­kozódó társadalmi törődés, ugyanakkor arra is rámutattak, hogv nemcsak az ilyen gon­dozás szélesítésével javítható az idős emberek helyzete, tehe­tő iabbá a közérzetük. Arra is szükség van, hogy nagyobb tisztelettel, megbecsüléssel ve­gyék őket körül. Ehhez pedig az 'kell, hogy a jövőben ne csak az erre hivatott intézmények, szervezetek, válla latok, szocia­lista brigádok fogjanak össze, hanem elsősorban a családok­nak, a hozzátartozóknak kell nagyobb szeretettel, többet tö. rődniük a nagyszüleikkel, szü­leikkel. T.É. + Népi iparművészek Baranyában Színvonalas / munka Magyariukafán Baranyába látogatott teghap dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke, és Takács Gyulával, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesével, valamint Andráslalvi Bertalannal, a múzeum néprajzi osztályá­nak vezetőjével a jövőbeni együttműködésről tárgyal­tak. Megyénkben az utób­bi években sok olyan kez­deményezés született, amely segítette a népi iparművé­szet reneszánszát. így pél­dául a magyarlukafai táj­ház nyaranta fiatal alko­tóknak ad otthont. Dr. Nagy László a múzeumban meg­tekintette a Magyariukafán készült agyagedényeket, szőtteseket, faragott búto­rokat, bőr használati tár­gyakat és elismeréssel nyi­latkozott azok művészi ér­tékeiről. Délután az iparművésze­ti tanács elnöke felkereste a zengővárkonyi, ófalui és mecseknádasdi tájházat, valamint műhelyében Sza­tyor Győző fafaragót, Töt- tös Sándor szövőt, Pausch Antal és Siebert József faesztergályost. Januar elsejétől uj ber- és keresetszabályozás (Folytatás az 1-es oldalról) tes bérszínvonal-emelést hajt­hatnak végre. Itt említette meg Kónya Lajos, hogy az 1983 előtt összegyűjtött bértartaléko­kat a vállalatok a következő évben nem használhatják fel. A központi bérszabályozás­ban nem a jövedelmezőségi mutató, hanem központi előírás határozza meg az adómentes­ség mértékét, Háromféle válto­zatot alkalmaznak majd. Az egyik változatban csak a köz­pontilag előírt mértékű bérszín­vonal-emelés — 2,7 százalék — részesül adókedvezményben. A másik változat szerint a köz­pontilag engedélyezett, de ala­csonyabb mértékű (2,2 százalé­kos) adómentes bérfejlesztési lehetőségen túl a létszámcsök­kenésből eredő bérmegtakarí­tás 30 százalékának megfelelő bérszínvonal-emelés is mentesül az adó alól. Azok a vállalatok, szövetkezetek, melyek kedvezőt­len helyzetbe kerültek, átmene­tileg választhatják a. harmadik formát, vagyis a központi bér- szabályozás szigorított feltétel- rendszerű változatát. Ebben az esetben a szabályozás csak 1,2 százalékos adómentes bérfej­lesztésre nyújt módot, a szigorú egyéb feltételek biztosítják, hogy csak a valóban rászoruló vállalatok éljenek ezzel a le­hetőséggel. A bevezetendő bér- és kere­setszabályozás — hangsúlyozta az elnökhelyettes — a jelenlegi rendszer korszerűsítését jelenti, megfelelő biztonsággal képes szabályozni a bérkiáramlást. Következetesebbé teszi az ösz­tönzést is, mivel a bérfejlesztési lehetőséget a teljesítmények színvonalához, és nem annak növekményéhez kgpcsolja. Január elsejétől módosul a vállalati magasabb vezető állá­sú dolgozók anyagi érdekeltsé­gi rendszere is. A módosítás célja a vezetők anyagi ösztön­zésének fokozása, valamint a vállalat jövedelmezősége szere­pének növelése a vezetők ösz­tönzésében. Azokon a területe­ken, ahol a nyereségérdekelt­ség érvényesíthető, a vállalati jövedelmezőségi mutató képezi a jövőben is a vezetői premizá­lás alapját. Ennek egyenletes­sebbé tétele érdekében a jövő­ben a prémiumok alapjaként az adott év és az azt megelőző két év. jövedelmezőségi muta­tójának átjagát kell figyelembe venni. Változás az is, hogy a tevékenység átfogó értékelésén alapuló jutalom valamennyi központilag előírt szempontja és a jutalmazás személyi felső határa megszűnik. A jutalmak keretösszegével a felügyeleti szerv gazdálkodik a jövőben. Az intézkedés lehetővé teszi a vállalati sajátosságoknak, a vállalatok előtt álló távlati fel­adatok tejesítésének az eddi­gieknél jobb figyelembevételét, valamint lényegesen differen­ciáltabb anyagi elismerést biz­tosít a korábbiaknál. olvasótáboruk Az idei nemzetiségi olvasó­táborokat értékelték kedden az Állami Gorkij Könyvtár munka- értekezletén a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa szék­házában. A nemzetiségek — hangsú­lyozta bevezetőjében Verseghy György, az Állami Gorkij Könyv, tér igazgatóhelyettese — csak intézményes keretek között őrizhetik meg, tarthatják fenn nyelvi, nemzeti integritásukat. Az otthonról hozott nyelvjárási anyanyelv sokban eltér az isko. Iában használt nyelvtől. Jelenleg a közművelődési könyvtárakban 190 ezer, az is­kolákban 35 ezer, a nemzetisé, gi olvasók nyelvén írt kötett vár­ja az érdeklődőket. Az utóbbi években fokozódott az érdeklő­dés az olvasótáborok iránt. Ma már nem a táborok számának növelésére, hanem az erők össz­pontosítására szükséges töre­kedni. Az idén sikeresen mu­tatkozott be két új délszláv ol­Állok az ajtófélfának tá­maszkodva, közben percenként nyílik a műhely ajtaja. Ügy ér­zem, hogy várnom kell, talán csökken a forgalom, de túl optimista vagyok: Anweiler .Miklós túlságosan is közismert a mecsekalji városban. Ha sza­kad az iskolatáska, romlik a bőrönd húzózárja, lyukasztani kell a derékszíját, mindenki idetalál. A baranyai megye- székhelyen egyedül a hetvenen túl lévő „mester” vállalja a javítási munkákat. — Két bőröndöt hoztam szep­temberben. Az egyik össze- hajthatós, a másik feketekoc­kás. Úgy alakult, hogy a ka­rácsonyi ünnepekre beutalót kaptam, — most megyek „nya­ralni” mondja egyszusszra a középkorú hölgy és rögtön rá is gyújt, ezzel is hangsúlyt ad­va rohanásának. Mert itt va­lóban nincs percnyi beszélge­tésre alkalom, átellenben a Munkácsy utcai Orr-, Fül- és Urológiai Klinikával, A hölgy megnyugodva távo­zik, Anweiler úr jóvoltából: a kézcsók egyben azt is jelenti, hogy a januárra vállalt javítást előbb végzi el. — Nézzen körüli Ki se Lát­szok a bőröndök és táskák hal­mából. A bőrdíszművesek a ja­vítást nem vállalják — mond­hatnám, rangon aluli munká­nak vélik —, holott láthatja, mekkora az igény... A szülők sorra hozzák az iskolatáskákat fölháborodva, hogy kiszakadt a vasótábor, ezek Bács-Kiskun, valamint Zala, Vas és Győr- Sopron megye nemzetiségi diák. jait fogadták. A német olvasó­táborok közül — 1982-ben ötöt szerveztek — sokat javult a mó. ri színvonala. Új színfoltja a mozgalomnak, hogy a váraljai tábor munkájába bevonták az NDK-ból itt nyaraló gyerekeket is. Fontos lenne — hangzott el a tanácskozáson —, hogy 0z általános iskola nyolc osztályát befejező és nem nemzetiségi középiskolában, szakmunkáskép­zőben továbbtanuló gyerekek is megőrizhessék, felfrissíthessék nyelvtudásukat. Ennek érdeké­ben a jövőben nemzetiségen­ként egy-egy országos olvasó­tábor megszervezését tervezik. Az értékelést követően kiosz­tották az 1982. évi olvasótábo­ri módszertani pályázat díjait. Kiemelt első dijat kapott a Szekszárdi Megyei Könyvtár bá. ziskönyvtárosa, Gy. Lengyel Éva és munkacsoportja. füle, és a gyereket szidják ... Pedig nincs igazuk: nyolc-tíz kilónyi füzetet, könyvet sajtol bele a diák a gyengén meg­varrt táskába. Persze, hogy szétnyílik a varrás, időn belül használhatatlanná válnak a húzózárak, elenged a csat. Ismét nyílik a műhely ajtaja. A bolthajtásos helyiségbe kö­zépkorú férfi lép be, röstell- kedve mondja: most meg a má­sik füle szakadt le a táskának. Az idős mester a nevet kérdi, és a kartonra írt névjegyre rá­írja: holnap jöhet. — Bácskában születtem, Pa. lánkán tanultam a bőrdíszmű­ves szakmát 1944-ben költöz­tünk Pécsre és azóta is itt dol­gozom. A Blázek-féle műhely­ben kezdtem és ott voltam 1969-ig. Tizenhárom éve váltot­tam ki az iparengedélyt, azóta csak javítással foglalkozom. Ezt a Singert tőlük kaptam, meg a Dürkopp bőrvarrógépet is. Mondhatnám, hogy ez volt a nyugdíjas örökségem, Anweiler Miklós reggel hét­től délután ötig a műhelyben van. Egy perccel se tovább, mert otthon várja a bevásár­lás, a főzés. Felesége súlyos beteg. — Ma is-főz? — Hát persze! A hétvégén a frissen vágott csirke apró­lékból levest készítettem, most pedig a combból és a melle- húsából rántottcsirkét készítek. A mosásra nincs gondom, mert a lányom ebben segít. S. Gy. Rádió mellett... Reménykedjünk? Pécsiek nyilatkoztak tegnap reggel a rádiónak, egyáltalán nem mai keletű témáról: med­dig terjeszkedik a város föl­fele a déli lejtő szőlőskertjei­nek rovására, illetve mennyivel csökkent a történelmi borvidék területe az utóbbi két-két és fél évtizedben? Hogy hány tő­két ástak ki az épületek alapo­zásánál, hányat fordítottak ki a földgépek tövestől az útszé­lesítések, vagy terület-megosz­tások során, azt azt hiszem, senki nem tudja. Hogy csökkent a terület, az biztos. Nem most — másfél — évtizede (!) egy kedves szőlősgazda — Váradi néni — levélben hívott meg hűvösvölgyi szőlőjébe, megmu­tatta teraszos művelésű kertjét (roppant nagy munkát végzett a család, a támfalak építésé­nél, 'humusz földhordásánál, öntözésnél, szőlőtelepítésnél) jártuk a sorokat a fürge kis öregasszonnyal, átmutatott a túloldalra: „Ott is szőlő volt valamikor, de rövidesen háza­kat építenek helyükbe...!" A kövekből kirakott támfalak már megbomlottak, gaz borította az elöregedett, csökött szőlőt, a fák kiszáradtak, az esővíz mély árkokat vájt a valamikor kitű­nő bort termő talajban .. . : a terep kész, jöhetnek az épí­tők! Nem az özvegy szőlősgazda volt az egyedüli, aki aggódott a borvidék jövőjéért. Az ötve­nes-hatvanas *évek elejéig sok parcejja gazdátlanná vált, mert a hajdani tulajdonosok elöre­gedtek, az utódoknak nem kel­lett a szőlő, de másnak sem: a hétvégi kertészkedés csak a hatvanas évek közepétől len­dült fel, a nagyobb kerteket földarabolták, gazdát cseréltek és az új tulajdonosok — vá­rosiak —. akik jóllehet életük­ben még nem kapáltak, hozzá­fogtak a szőlő telepítéséhez, a szükséges .ismereteket pedig szakkönyvekből, vagy kutató­intézeti, illetve más intézmé­nyek szakembereinek előadá­saiból szerezték meg, A ha­gyományos termesztési módok, kai szakítottak, új módszerek­kel telepítettek és művelték az ültetvényeket. Ahogy tanulták. Igyekezetük mindenképpen szép és gyönyörű, mondhatnánk azt is, hogy a sok-sok ezer pécsi kerttulajdonos a sírból húz­ta vissza a környék szőlőkul­túráját. Nem hiszem, hogy ál­lításommal túlzásba esnék. De a szőlő mintha megsava. nyodott volna a szánkban. A hetvenes évek elején már ala­pozták a hegyoldalban a négy, illetve tízemeletes panelházak, vagy más típusú — de szintén emeletes — tórsasházak he­lyét. Valamikor még a város szívéből föltekintve látni lehe­tett a tavaszi virágzásba borult mandulafákat, barackfákat, gyönyörű szőlősorokat, látni le­hetett a kertekben dolgozó­mozgó férfiakat, nőket, — ma már ez a látvány a múltté: nem csak a betontömbök, de sokhelyütt még a dölyfös, hi­valkodó — egy. vagy kétszin­tes — „présházak” is, cicomás homlokzattal, tájba egyáltalán nem illő tetőmegoldásokkal rondítják el a korábban szelíd és természetes vidéket. Nehéz lenne számotadni, hányszor emeltünk szót a vá­ros fölfele • irányuló terejszke- dése ellen. De ezt megtették mások is — hogy mást ne mondjak — maga a lakosság, tanácstagi fogadóórákon, gyű. léseken, népfront-összejövete­leken, újsághoz, rádióhoz kül­dött levelekben. Amint a „fen­ti” — mecseki — péfda bizo­nyítja, — a véleményeknek nem lett foganatja. A hegyoldalban vágott új utcák beépültek be­tonból. Kész. Ezen változtatni már nem lehet. De a tegnapi nyilatkozatból azért kiderült valami: ígéret, hogy a terjeszkedésnek véget' vetnek. Reménykedjünk? Rab Ferenc Ritka szakma Táskajavító Gyorsan, szakszerűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom