Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-01 / 330. szám
6 Dunántúli napló 1982. december 1., szerda A pécsi Mecsek Kórus huszonöt éves története Az alakulásának 29. évfordulóját ünneplő énekkar zászlóbontása 1957 nyarán indult meg, amikor Hegyi József főiskolai tanár megbízást kapott a város vezetésétől arra, hogy a hasonló nevű táncegyüttes mellé kórust és népi zenekart is szervezzen. Hegyi József dolgozta ki az együttes működési tervét, szabályzatát, költségvetését, az együttes szakmoi irányítását is ő végezte, karnagyként. A tagtoborzás megindult, de nem a már meglévő énekkarok rovására. Az első prófoára szeptember 17-én került sor, 45 fő részvételével. Saját pecsétet csináltattak, minden tag igazolványt kapott, próbáikat kedden és pénteken tartották a városi tanács kultúrtermében. Az első zenekari összpróba 1956. február 11-én volt, melyen részt vett Dörömbö- ző Géza, a zenekar vezetője zenészeivel, és meghívottként Agó- csy László zenei szakreferens és Tímár Irma népművelési csoport- vezető. Már február 23-án sor került az első nyilvános föllépésre a nemzeti színházban, a „Tíz év legszebb táncai" c. műsor keretében. A pécsi rádió két nap múlva hangfölvételen rögzítette műsorukat, miközben a karnagy beszélt az együttes megalakulásáról, terveiről. Ezt követte egy hónap múlva a bemutatkozás a Petőfi rádió hullámhosszán, majd a pécsi fel- szabadulási ünnepségen léptek pódiumra. Az első sikerük az április 19-én megtartott Bárdos hangversenyhez fűződik, melyen az együttes 72 tagja működött közre. A másnapi tudósításban Horváth Mihály kiemelte a kórus kiegyenlített hangzását, a művek kidolgo- zottsácát, stílusosságát, komoly művészi teljesítményként értékelte a föllépést. Az igazi megmérettetésre azonban május 18-án került sor, amikor a pedagógiai főiskola 10 éves jubileuma alkalmából díszhangversenyen léptek föl a színházban, ahol a tánckarral és a zenekarral a Háry-intermezzót és a Kállai-kettőst adták elő. A hangversenyt jelenlétével megtisztelte Kodály Zoltán is. Ezt a nagy sikert számtalan föllépés követte a városban és a megyében, és nem telt el sok idő, az együttes ismert lett. Még ebben az évben rész vettek a szentlőrinci dalostalálkozón, a pedagógusnapi ünnepségen, a megyei béketalálkozón. A megalakulástól kezdve a városi vezetés rendszeresen támogatta a kórust, figyelemmel kisérte fejlődését. Ebben az évben kaptak a kórustagok egyenruhát is, ezentúl ebben léptek föl. Az 1959-es föllépések sorából a július 4-i országos dalostalálkozón való részvétel emelkedett ki, ahol a közreműködő 50 énekkar között emlékplakettet, oklevelet, zászlószalagot kaptak, de ami a legfőbb volt, elnyerték a jelen lévő Kodály Zoltán elismerő szavait. 1960-ban tv- felvételen szerepeltek, rádióműsor készült velük, találkoztak a Mojsze- jev-együttessel, jugoszláviai hangver- senykörúton szereztek hírnevet a magyar dalkultúrának. Ezenkívül Debrecenben, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán tartottak hangversenyt, az Er- kel-jubileumon elhangzott számaikból rádiófelvétel készült. Ebben az évben kapták meg a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést! Az 5 éves fönnállásukat 1962. május 19-én ünnepelték, ez alkalomból elkészült a zászló. Az együttes lobogója 1,5x1 m-es, egyik oldalán az ország címere, a város színei, a másikon az énekkar jelvénye. Szövegezésül az egyik oldalra az elnevezés, a másikra a jelige két mondata került. Az évek során számtalan szalagot is kötöttek a zászlóra. A Dunántúli Napló 1965. szeptember 2-án írt a kórusról, abból az alkalomból, hogy művészi irányítását Tillai Aurél karnagy vette át. Az énekkarnak ekkor 29 férfi és 38 női tagja volt, a 67 tagból 8 munkást, 30 pedagógust, 9 tisztviselőt, 10 alkalmazottat, 6 diákot, 4 háztartásbelit tartottak nyilván. A fiatalítás során, főiskolás tagok bevonása után az átlagéletkor 25 év lett. Az 1967-es év programjából kiemelkedett a december 2-án Kaposvárott tartott Kodály- hangverseny Bárdos Lajos részvételével, 1968-ból a X. egri dalosünnepen való éneklés. 1967 szeptemberétől a Déryné utcai épületből áttették székhelyüket a Nevelők Háza épületébe. Az átalakítási munkálatok után, 1969 szeptemberében a Dr. Doktor Sándor Művelődési Házban rendezett átadási ünnepségen a ház mindhárom együttese föllépett. Ennek az évnek az eredménye volt az október 18-i rádiófelvétel, melynek alapján meghívták a kórust az 1970. február 1-i országos kóruspódium-elő- adásra. Az esztergomi hangversenyről tv-felvétel is készült. 1971-ből a legfontosabb esemény a május 23-i, Vili. Duna- kanyar-találkozó váci hangversenye, a március 13-i barokk szerzők estjg. Ez utóbbin szólalt meg Vivaldi: Gloria és Eszter- hózy: Harmonia Coelestis c. műve. Minden évre jutott egy- egy kiemelkedő esemény: 1972 júliusában az V. debreceni nemzetközi kórustalálkozón közreműködtek, 1973. május 19 —20-án a Daloló Somogy fesztiválon szerepeltek Kaposvárott- 1974. június 22—23- án Veszprémben turnéztak, a Zenélő Pécsi Udvarok rendezvénysorozata keretében a komlói Spirituálé Együttessel hangversenyezfek. 1975-ben a bányásznapon avatták föl Hidason Tamási Áron szobrát, Borsos Miklós alkotását. Ekkor a Mecsek Kórus adott műsort. Még ugyanezen év őszén közösen hangversenyeztek a tatabányai Bányász Kórussal, amelyet Ugrin Gábor karnagy vezetett. December 19-én a fővárosban léptek föl az OSZK kórusával, melyet pécsi hangverseny követett. Vezényeltek: Párkai István, P. Eckhard Mária és Tillai Aurél. Az 1976-os év krónikájához tartozott a baranyai kórusok találkozóján való közreműködés december 21-én, éneklés október 24-én Varga Imre Ko- dály-szobrának fölavatásán. 1979 márciusában a Ligeti Andor vezette Szekszárdi Szövetkezetek Madrigálkórusával együtt adtak hangversenyt a tolnai megyeszékhelyen és Pécsett, részt vettek az V. országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari fesztiválon, október 21-én Budapesten adtak műsort a „Reneszánsz kórusmuzsika a Történeti Múzeumban” c. sorozat keretében. Az 1980-as év szereplései közül megörökítésre kívánkoznak az alábbiak: júniusban nagy sikerrel vendégszerepeit a cernuscói férfikar, Arnoldo Invernizzi vezetésével, július 6-án a Zenélő Pécsi Udvarok keretében a Coro Citta di Thiene kórussal és a Tanárképző Főiskola Vegyeskarával koncerteztek, szeptember végén, 1981 márciusában filmharmóniai hangverseny keretében a színházban a Pécsi Filharmóniai Zenekarral, a Nevelők Háza Kamarakórusával adták elő Kodály: Psalmus Hun- garicus c. művét Breitner Tamás vezényletével. Május 31-én az Cneklé Baranya rendezvénysorozatán szerepeltek, december elején került sor a művelődési ház 30 éves fennállása alkalmából rendezett hangversenyre, amelyen a ház együttesei közreműködtek. Ebben az évben a kamarakórus-fesztivál Kodály-hang- versenyén léptek föl, részt vettek a Psalmus Hungaricus összkari előadásában, Melles Károly vezénylete alatt, a Nevelők Háza Kamarakórusával Kodály-műveket adtak elő, és a Nyári Színház János vitéz előadásán szerepeltek. Az együtteshez számos siker, találkozás, kapcsolat fűződik. Naqy sikert arattak 1962. december 9-én a Liszt Teremben Kodály: Székelyfonó c. művének oratorikus előadásával, felkereste őket Vásárhelyi Zoltán is. Bárdos Lajossal legendásan jó a kapcsolata az énekkarnak. Többször részt vett az együttes próbáin, előadásain, hasznos útmutatásokkal látta el a dalosokat. 1967. március 3-án nékik ajánlotta a Koszto- lányi-versre írt „Óda" c. művét, amelyet a kórus — sok más Bárdos-szerzeménnyel együtt — számtalanszor megszólaltatott. Nagy sikerrel szerepeltek a 75. és 80. születésnapja alkalmából rendezett koncerteken — az ünnepelt jelenlétében. Többször énekeltek olyan kórusműveket is, amelyet dr. Vargha Károly fordított le, vagy szerezte a szövegét. Számos külföldi fellépés, siker fémjelezte az együttes tevékenységét. 1969. július 3-tól 12-ig az NDK- ban megrendezett, nemzetközi jellegű keleti-tengeri ünnepi hetek rostocki hangversenyein arattak sikert, ugyanezt megismételték 1971-ben a lengyelországi Chelm és Lublin városban lévő fellépéseiken is, de elismeréssel zárult a jugoszláviai hangversenykörút is. 1972 őszén a finn testvérvárosban, Lahtiban léptek közönség elé, 1977 nyarán itt és Tamperében rendezett fesztiválon I. dijat szereztek. A Veiko Tiensuu vezette munkáskórus a látogatásokat 1978 és 1982 nyarán viszonozta. 1980 szeptemberében sikeresen turnéztak az olaszországi Cernuscóban. A kórus az arany fokozatot 1964-ben szerezte meg, 1968-ban kapták az Aranykoszorú diplomával és a Kiváló Együttes minősítést. Fesztiváikórus 1972- ben lett, a Fesztiválkórus diplomával minősítést 1976-ban nyerék el. Vezetőjük, Tillai Aurél, Lisztes Janus Pannonius-díjas karnagy-zeneszerző tevékenységére jellemző mind az igényes műsorválasztás, mind a megfelelő szakmai színvonal tartása. Irányítása garancia arra, hogy a jó erőkből álló énekkar továbbra i-s a bartóki—kodályi utat kövesse, nem feledkezve meg a klasszikus hagyományokról, és a mai irányzatok követésétől sem. Vargha Dezső levéltáros Az almaszti-,,rejtély” folklórkérdés Szellemlényt keres egy angol régész Mongóliában A közelmúltban, augusztus 11-én ismertette a Népszava hasábjain dr. Hédervári Péter a „New Scientist" című angol folyóirat egyik cikkét, mely szerint esetleg ma is megtalálhatók a neandervölgyi ősemberek közvetlen leszármazottai Külső-Mongóliában, almaszti néven. Az alábbiakban megkísérlem bebizonyítani, hogy az almaszti még csak nem is a pamíri yeti és a kínai szőrös óriás mondái rokona, hanem egy széles körben ismert szellemalak, amely elképzelés csak helyenként keveredik az emberrel rokonnak tartott, nagy termetű, csak éppen szőrrel borított, erdei, hegyi „emberek” képzetével. .. Közel száz éve magyarul is olvashatunk az albasztiró\: Vámbéry Ármin ártó, a szülő nőt gyötrő szellemként említi a közép-ázsiai törököktől (A török faj ethnológiai és ethno- graphiai tekintetben. — Bp. 1885. — 258. lap), Munkácsi Bernát pedig így ír róla (A votják nyelv szótára. — Bp. 1896. — 25. lap): „ellenséges szellem, mely különösen az istállóban és fürdőkamróban tartózkodik, az embert megjelenésével rémíti, boszorkány-nyomós alkalmával kínozza, sőt esetleg szőrösiül-bőröstül meg is eszi” ... (Munkácsi azt is közli, hogy e szellemlény ugyanezen a néven ismeretes a kazáni tatároknál is!) Mielőtt tovabbmennék, meg kell jegyeznem, hogy az Ibcv^lm hangváltozós egészen közönséges mind a török, mind a mongol nyelvekben — saját csillag név-kutatásaim alapján hozom a példát: az Esthajnalcsillag jelentésű csolboncocsol- mon változatpár mindkét nyelvcsaládban megtalálható példa e hangváltozásra. Az albaszticoalmaszti elképzelés- és szócsalád bemutatásának legegyszerűbb módja, ha képen közöljük a török nyelvek Radlov szerkesztette összehasonlító szótárának első, 1893- ban megjelent kötetéből a megfelelő kolumnát, mely szerint e képzet kirgizeknél, kazáni tatároknál, valamint oszmán-törököknél és a Krím-fél- szigeten élő örményeknél, továbbá dzsagatájoknál, Kelet- Turkesztánban ismeretes: azöarrtl [Kir. Kas. Kom Krm., ^-LJT (Osm.), vergl. mong. (demon qu’on aperjoit sur le champ pendant la nuit sous la forme d’un feu follet)] 1) (Kas.) aomoboH, 3.10M Ayxi, KouiMapi — Hausgeist, böser Geist, das Alpdrücken. 2) (Kir. Krm. Osm.) ajoit Ayn>, ROTopuH npn- HüHflen. 6oü> apa pojaii - - böser Geist, der die Géburtswehen verursacht; käTLiHbiM Ty - ajMac, ajöacTbiöacajibi xeaa «ob He *oxen> poAHTb, AjóacTu ee AaBMn»—meine Frau kann nicht gebären, der Albasly drückt sie (yKpui- CKHX'b ApMflHl ec Tb DOBtpie, HT0 AJÖacTU BU- uiiMaen. ueseHb y poiMJbHHivb, ■ noTony ohi H300paxaeTca ci> nesenb» bt» pyuaxi —bei den Armeniern der Krym ist der Aberglaube, dass der Albasty den Gebärenden die Leber aus- reisst, daher wird er mit einer Leber in der Hand abgebildet (A.). 3) (Osm.) 6ip kaAbin jüAt nyu iMTÍAar üaüh jio'ycajbibi, jani Moyyk Ao'ypAy ßakbrr ja.tnbi3 öpakbijbip, Bä aybik.tbi 6ip xaßäp cöiläHipcä kopky Bä Tä'äejtaTäa MyTäBäl- lU haja jahoA hacrajbi’a ajöacrbi Täöip ojvöyp (Kün.). alßacTi (Dsch,. 0T.)] = ajßacTbi (S. S. . L“jl <s-r, p Még két adat kívánkozik ide a 439—440. kolumnákról: a.tMbiii [Tel., vergl. mong. ^9^] .ítuiiü (3.10Ü Ayxb), oóe3b«Ha — böser Waldgeist, der Affe. a.iMbic [Tel., vergl. fuöacTbi] 1) nonphiTbie luepcTbio .raun, KOTopue, no npe- jiaHiaMi, Kórja to *HJH na A.nat — behaarte Menschen, die früher im Altai gelebt haben sollen. 2) 3.ibie jyxH, cayxHTejH OpjMKa — böse Geister im Dienste des Eriik. A második teleut adat fordítása a következő: 1. Szőrrel borított emberek, melyek a hagyomány szerint hajdan az Altaj (hegységben) éltek. 2. Gonosz szellemek, Eriik szolgálói. Ez utóbbiaknak (az alvilág fejedelmének, a dualisztikus teremtésmondákban szereplő) Eriik szolgálóinak eredetéről is beszámolt Vámbéry már idézett könyvének 164. lapján. A teremtésről szóló altaji monda c. fejezetben: Isten így szólt: „...teremts magadnak embert." Erre Eriik Isten előtt meghajolt: „Ha áldásodat adod, majd teremtek." Isten megadta áldását. Eriik fújtatót csinált és harapófogót tett alá, egyet ráütött a kalapáccsal, a kalapács alól béka ugrott ki. Megint ráütött egyet, akkor kígyó siklott elő gyűrűkben; ismét ráütött, akkor medve jött elő és elszaladt; újra ráütött, akkor vaddisznó jött elő; még egyet ütött, akkor Almisz (szőrös, gonosz szellem) jött elő;.. . (A Vámbéry-szöveg forrásául szolgáló 1866-os Radlov-fordításban: ...kam ein Almys (böser behaarter Geist) hervor; ...) Napjainkra a kibővült szótár- és néprajzi, folklorisztikai irodalom sok további adatot tárt fel: az albaszti mitikus alakját regisztrálták a Volga vidékén élő baskíroktól és csu- vasoktól, a Kaukázus nyugati lábánál élő nogajoktól, a Da- gesztánban élő kumüköktől. (Ez utóbbi adatnál olyan kiegészítést találunk, hogy ugyanez a szellemlény atbab néven a kaukázusi népek sorába tartozó lezgineknél is ismeretes.) A török kumüköktől így hangzik az albasztü katün leírása: „A hiedelmek szerint ez óriás termetű nő, sűrű, leeresztett hajjal és nagy, lógó mellekkel. Mellei olyan hatalmasak, hogy átveti azokat a vállán .. ." Más neveken, de ugyanilyen alakban Európában is előkerül egy mitikus nőalak. Stith Thompson Motif-lndex-ében több helyen is találkozunk véle — skandináv (dán és svéd), finn' és olasz adatok sora támasztja alá az alábbi megfogalmazásokat: F232.2. Fairies have breasts long enough to throw over their shoulders. F441.2.1.2. Wood-nymph with breasts so long that she throws them over her shoulder. F460.1.2. Mountain-wife throws her breasts over her shoulders. F531.1.5.1. Giantess throws her breasts over her shoulders. G123. Giant ogress with breasts thrown over her shoulders. Európa után térjünk vissza a török népekhez. A közép-ázsiai törököktől a kazahokon és kirgizeken kívül az üzbégeknél, karakalpakok- nál és türkméneknél ismeretes, az altaji törökök közül pedig a tuvaiaknál jegyezték fel az albaszti szót, és írták le a szellemlényt ... Van egy olyan adat is, mely szerint „Úgy tűnik, hogy a démon-alakok között nem találunk univerzálisabbat, elterjedtebbet a legkülönbözőbb iráni (ritkítás tőlem — ML) és török népek között, mint az albaszti alakját..." Sznyeszar- jev ezen állítását (Reliktü domuszul'manszkih verovanyij í obrjadov u uzbekov Horezma. — Moszkva, 1969. — 32. lap) nem áll módomban szótárakból ellenőrizni, égy másik néprajzi leírás viszont ismét azt említi, hogy a török népek mellett „a tadzsikok és más népek” is ismerik az albasztü, albüsz, al- müsz fogalmát. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az albaszta turcizmusként szerepel az orosz szótárakban, mint a vjatkai és permi kormányzóságokban feljegyzett név egy szellemlényre. A kutatók a szó tatár és kirgiz eredetét állítják, valószínűleg helytállóbb viszont a jó öreg Dalj véleménye, aki „votják” (mai néven: udmurt) származást tételezett fel ezen orosz tájszavaknál ... Az előfordulás helye alapján szerintem is másodlagos átvételről van szó! Már Radlov szótárának képen bemutatott részei is bizonyítják, hogy a nyelvészek rokon szavaknak tartják az al- münc^almüsz és albaszti (cvalmaszti) szellemlény-elne- vezéseket a török népeknél, s azt is láttuk, hogy ezeket a mongol albin szellemlény- névvel is összevetették. Már a klasszikus mongol nyelvben is szótároztók viszont az almasz alakot is — Kowalewski mongol—orosz—francia szótárának 1844-es első kötetében a 92. lapon találjuk az alábbi (képen bemutatott) szót: 6eao6pana« crapjxa, koujhm, aram 6a6a. T.13,5. one vieille femme hidense, söreiére. Az almasz emegen kifejezés előtagját Luvszandendev is felvette 1957-es halha szótárába — a folklorisztikusnak minősített szó két jelentése: 1. legendás vademberek; 2.» boszorkány. A mongol népek közül a Volga alsó folyásánál élő kalmüköktől, egy Ulangomban élő dörböttől, és az ordoszi (Kínai NK) mongoloktól jegyezték még fel az almasz szót, mint gonosz szellem nevét. A török népek közül főleg az altaji törököknél taláijuk meg e szellemlény albüsz nevét, a jakutban mór ravaszság, álnokság jelentése van a mongolból eredő albün szónak. A jaku- toknál, e Távol-Keleten élő török népnél a gonosz szellemekre, mesei óriásokra, asszonyoknak ártó szörnyekre viszont felbukkan egy olyan, a fentiekkel távolabbról, a mongol abiyas szóval pedig közelebbről rokonítható megjelölés (abászü), melynek változatai (hasonló jelentésekkel) megtalálhatók egy sor tunguz népnél: az e névvel jelölt szellemek szerves részei az evenki, even és negi- dál mitológiának . .. Az almaszti-,,rejtély" — mint láttuk — nem más, mint egy eurázsiai folklórprobléma, az altaji (török, mongol és mandzsu-tunguz) népeknek az iráni népekhez is kapcsolódó mitológiájából magyarázandó kérdés. A Mongóliába szervezendő kutatóutaknak, expedícióknak nem óriási lábnyomokat és szőrös, vagy szőrtelen, „neandervölgyi” embereket, „almaszti- csontvázakat" kell keresnie, hanem a hagyományokat még ismerő öregeket, akik mesékbe, mondákba, hősénekekbe foglalva írják le e szellemeket, vagy a régi hiedelmek alapján magyarázzák el, milyennek képzelték őket őseik. Egy biztos: az almaszti- „rejtély” vitáját senki sem tekintheti lezártnak...! Mándoki László
