Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-04 / 333. szám
/ Területfejlesztési díj Vannak szebb falvak, gazdagabbak is, de kevés fejlődik olyan átgondolt koncepció alapján és pontos menetrendszerűséggel, mint Szabad szentkirály. „Ha minden, ami elindult befejeződik, akkor együtt lesz a tsz is, a falu is. Meglesz minden, ami az embereket ide kell, hogy kösse" — mondja Vadál Béla, a termelőszövetkezet elnöke. A falu fejlesztésében végzett munkásságáért ő kapta meg az idén a Megyei Tanács területfejlesztési díját. Nem szentkirályi. Tíz éve vette át a tsz vezetését, amikor az 15 milliós veszteséggel a mélyponton állt. „Nem nagyon akartam én jönni,' megszorítottak." Előtte 22 évig a görösgali, majd a bükkösdi állami gazdaság igazgatója volt. Azóta a szentkirályi tsz az első tíz között van a megyében. Kizárólag alaptevékenységgel foglalkoznak, de magas szinten. A termelőszövetkezet 2500 ha szántón gazdálkodik, 130 millió forint értéket állít elő, s ebből 20 millió a nyereség. Minden 100 forint befektetés 15 forint hasznot hoz. Az idén elkészül a gépműhely. Utána a sertéstelepre vonul át az építőbrigád, az lesz a következő fejlesztés — 46 milliós nagyságrendben. Devizokonstrukciós hitellel 18 hónap az átfutási ideje. Három év múlva már 1600 tonna sertéshúst szállít. Nehéz lenne az új létesítmények közül egyet is kiemelni, „az. egész együtt egy együttes".. A fő helyre mégis az iskola kívánkozik. Hattantermes, tavaly adták át; egyedi. Ha olyan szép helyet tudunk biztosítani, akkor oda megfelelő épületet helyezünk — volt a falu álláspontja. ,A Megyei Tanács 2 millió forintot tudott adni, a többit a szentkirályiak teremtették Vadál Béla elő. Hogy mibe került — megkértek, ne írjuk le. Az orvosi rendelőt és lakást két éve építették. 800 000 forintot kaptak rá .. . A Postát tavaly avatták, — most Crossbar köti össze Szentkirályt az országgal. A vendégeket a sportközpontba szokták elvezetni. Az egykori parkot rendbe tették, területét kiterjesztették. Van ott labdarúgó- és ösz- laltozott ■ kézilabdapálya, lőtér, tekepálya büfével és tornaterem fürdővel. Ezt a KISZ-esek is, az iskolások is használják, egymillió forintra becsülik. Hat éve épül a sport- központ. Az idén már valóban társadalmi munkában. Volt, hogy 75 ember dolgozott, és a szabadtéri színpad egy nap alatt készült el. Most járdát épít a falu. A betonlapok föltöredeztek, fel kell újítani. A tanács adja az anyagot, és a sablont, saját háza előtt mindenki maga önti ki. A falu végén kezdték, 500 méter kész, jövőre további 800 méter a cél. „Mi a középületeket, a tsz épületeit fejlesztjük — mondja Vadál Béla —, de lehetőséget adtunk a lakosságnak is." Az új lakótelepen 38 házhelyet jelöltek ki. A fiatalok külön akarnak lakni és szebb házakban. 50 000 forintot kapnak a tsz-től készpénzben és fuvart fele áron. 14 ház mar'áll. Tíz éve ott még paprikát termelt a tsz ... B. J. Balyi István A labdarúgástól csábította el a lövészet. 1929-ben Szolnokon történt, hogy az egyik leventefoglalkozást végignézte a MÁV sportlövőinek edzője és ő figyelt fel Balyi Istvánra. — Ha eljössz hozzánk sportlövőnek, akkor nem kell többét leventére járnod! — szólt hozzá az edző és a válasz igen volt. Csaknem tíz éven keresztül.versenyzett a szolnokiaknál, majd 1938-ban mint MÁV-dolgozót Pécsre helyezték. Mivel a PVSK-nak is volt lövész szakosztálya, azonnal bekapcsolódott a munkába. Versenyzett, első osztályú minősítést ért el, de közben segített a szakosztály ügyes-ba- jós dolgainak intézésében is. így aztán érthető' hogy közvetlenül a felszabadulás után felkérték a sportág újjászer? vezésében való részvételre. — A lövészet mindig vonzotta a fiatalokat, versenyzőink voltak, de a versenyek lebonyolítása gondot okozott, mert versenybíró viszont nem volt — emlékezik vissza a fel- szabadulást követő időszakra. — Az országos központ engem bízott meg a tanfolyam szervezésével és levezetésével. Igenám, de nekem sem volt „ versenybírói vizsgám. Mit tegyek? Aztán vállaltam és mindig egy leckével előrébb vol- •fám a szabálykönyvből, mint a tanfolyam hallgatói. A vizsgára eljöttek a pestiek és . elégedetten távoztak, mert többen — köztük én is — első osztályú minősítést szereztünk. Később országos minősítést kaptam és bíráskodtam Európa-bajnokságon. A Szabadságharcos Szövetséget felváltotta az MHS, az MHSZ jogelődje. Balyi István változatlanul ellátta funkcióját és a megyei Sportlövő Szövetség elnökségébe is beválasztották. Negyedszázada az elnöki tisztet tölti be. Munkásságát a Magyar Népköz- társasági Sportérdemérem ezüst fokozata, kétszer pedig a Testnevelés és Sport Kiváló dolgozója kitüntetésekkel ismerték él. Megkapta a Magyar Sportlövő Szövetség jubileumi jelvényét is. _ Az elmúlt évtizedeknek mindig akadtak emlékezetes, sikeres szakaszai. Az ötvenes évek első felében a futószarvaslövők — a mostani fu- tévadlövők elődei — voltak a legjobbak. Kocsis és Kovács személyében ketten is eljutottak az 1956-os Melbourne-i olimpiára. Abban az évben a magyar válogatott Pécsett edzőtáborozott, hiszen a pécsiek alkották a válogatott gerincét. A hatvanas évek elején a kisöbű sportpuskások jeleskedtek, csapatban és egyéniben is nyertek országos bajnokságot. Most a standard és a légpuskások a legjobbak. Idén országos bajnokságot nyert az ifjúsági fiú légpuska csapat és a leány standard puska összetett versenyében Veszéli Szilvia állha- . tott a dobogó legmagasabb •fokára. Az MHSZ lövészei 16 olimpiai pontot gyűjtöttek össze, három felnőtt I. osztályú és tíz ifjúsági, aranyjelvényes minősítéssel rendelkez-. nek. — 1973-ban • nyugdíjba mentem és azófá minden időm q lövészeké•— mondja ■— A szövetségünk összetétele megfelelő és a fiatalok szeretik ezt a sportágat. Számtalan kezdőnk van, csak az a gondom, hogy ezekből a fiúkból és lányokból kevesen maradnak meg a sportágnak, mert nagy kitartásra van szükség. De talán ezen is lehet segíteni, csak még jobban oda kell figyelnünk. Márton János Márton János, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese. Csokonyavi- sontán született, nőtt fel, s járt általános iskolába. Szülei a mezőgazdaságban dolgoztak, de ő valamilyen iparosmunkát szeretett volna választani. S ebben a véletlen játszott közre. — Engem húzott a kőművesszakma. A szomszédságunkban egy maszek kőműves lakott, én már kisgyermekkoromban ott tébláboltam körülötte. Látta az érdeklődésemet, s mondta, ha kijárom az iskolát, maga mellé vesz tanulónak. így is történt, dolgoztam nála, s Barcson tanultam. Miután felszabadult, Istvón- diba nősült, s később feleségével úgy döntött, hogy beköltöznek Pécsre, mert a városban nagyobb lehetőséget láttak. Pécsett nem volt gond az elhelyezkedéssel, s 1960 augusztusában megkezdte a munkát a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál, ahoL azóta is dolgozik.- A sörgyár rekonstrukciójába csöppentem bele, s már akkor éreztem, hogy mi a különbség kőművesmunka és kőmű- vemunka között. S ezután következtek a nagy, látványos munkák: a 400 ágyas klinika, gázgyár, DÉDÁSZ-épület, bőrgyár, raktárbázis, műszergyár, baromfifeldolgozó, - e két létesítménynél az alapkövet is én tettem le — majd a nevelési központ, ahol jelenleg is dolgozunk. Ha végigmegyek a városon, örülök, hogy szinte nincs olyan pont, ahonnan ne látnám azokat az épületeket, melyekben a kezem munkája is benne van. S ez nagyszerű érzés ... Szóba kerül a kollektíva. Lelkesen mondja, hogy olyan csapat, hogy nincs az a pénz, amiért elhagyná őket. Szocialista brigádja tizenötször nyert a versenymózgalomban különböző címeket, de hogy a brigádvezető is remek kőműves, bizonyítja, hogy kétszer volt kiváló dolgozó, s a közelmúltban a miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette. — Nagyon szép munka a miénk, mert mindenhez érteni kell: az új anyagok megismeréséhez, vakoláshoz, falazáshoz, vasaláshoz, szigeteléshez, födémek helyreállításához... S arra nagyon büszke vagyok, hogy soha nem . fordult elő, hogy a brigádunk munkája valami miatt ne felelt volna meg. Hogy ennek mi a titka? Szeretjük a szakmánkat. Márton János tíz éve tagja a HNF városi bizottságának, s társadalmi munkában településpolitikával foglalkozik, ezen kívül brigádjával a nevelési központban munkaidő után kisebb javításokat végeznek, s rendszeresen részt vesznek az „Egy napot Pécsért" mozgalomban. — Negyvennégy éves vagyok, szép családi házam van, a fiam már dolgozik, mint esztergályos, két éve autót vettem. Szeretnék még jó egészségben nagyon sokáig dolgozni a vállalatomnál. R. N. Gérard Philipe Az egyik nagy francia kritikus miközben arról írt, hogy vannak színészek, akik mindent el tudnak játszani, szinte magától értetődőn, meggyőző példaként éppen Gérard Philipe-1 említi. Azt az örök komédiást, aki — csak minimális sminkkel, apróbb gesztusokkal, takarékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg, mint Corneille Cidje, vagy a stendhali Fabrizio del Don- go. Jean Vilar annak idején hosszabb tanulmányban igyekezett megfejteni a zseniális ifjú kolléga titkát, de lényegében csak addig jutott, hogy szinte nincs is titok, Gérard Philippe olyannyira sajátosan bújik hősei bőrébe. A színháztól jött a filmhez — Musset, Cornellie, Camus, Lorca, Giraudoux darabjaiban alakított sikerekkel a háta mögött —, de úgy,- hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikcíó akkoriban majdnem kötelező emelkedettségéből, a .túlkomplikált gesztusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg nemcsak a nagyközönséget-, de a kirti- kát is. A színpadhoz" mindvégig ragaszkodott, nemcsak a . megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert szerinte a színész'— mindenes, minden műfajban ki kell szolgálja a m'űvészetkedvelő- ket. Ez a soha igazán fel nem- nőtt kamasz a tragikus férfi-szenvedély, a nemes .pátosz, vagy éppen a bűbájos esetlenség maszkjában méqis a filmben mentette át tehetségét a.z örökkévalóságnak. Szerencsés indulása is volt, az egyik legjobb Dosztojevszkij filmben, A félkegyelműben igazán neki való feladatot kapott, s ez a törékeny, kapkodó Miskih herceg egyszerre világhíressé tette. A következő évben forgatott, botrány-árnyékolta A test ördöge csak fokozta népszerűségét. Egycsapásra sztár lett. A gimnazista fiú szerelmi drámáját A pármai kolostor követte, majd Az Az ördög szépsége című filmben ördög 'szépsége, s 1952-ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban feltűnő' szépremé-, nyű , színésznő, pina LoIIq- brigida mennybemenetele is volt. Könyvet írták- róla, s még azt is megbocsátották neki, hogy mindenkinek hátat fordított, amint feljebb és feljebblépdelt a siker létrafokain. „Mindent önmagomnak köszönhetek” —< nyilatkozta az elbűvölő zsarnok, akinek a népszerűség egyik pillanatról a másikra hullt az ölébe, olyan viharos sebességgel, hogy még csak értékelni sem tudta. Oriana Faliad természetesen azonnal felkereste, és róla szóló riportjában alig tudta türtőztetni lelkesedését: „...Hpt hogy lehetne megállni, hagy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fiatalembernek? Csak' rá kell nézni, máris gyöngédség fogja el az embert. Talán szenvedő, elkényeztetett gyermekhez hasonló külseje az oka, talán ragyogó szeme, amely hol világfájdalmas, hol meg rideg, kíméletlen, akár egy ítéletvégrehajtóé, talán fanyar, elkényeztetett arisztokrata megjelenése... René Clair azt állítja: — Gérard Philippe az intelligencia csodája”. Több mint húsz éve nincs közöttünk. Pedig még csak most lenne hatvan esztendős. Nemlaha György Testnevelési és Sportdíj
