Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-04 / 333. szám
lUagyobb mozgásteret az érdekeltségnek! Bérszínvonal helyett Nyolcvan termelőszövetkezet választhatja a baksai vagy a szécsényi modellt - A teljesítményekkel arányosan alakuljanak a bérkifizetések N yolcvan termelő- szövetkezetnek a Pénzügyminisztérium lehetőséget ad, hogy a bérszínvonal helyett a jövedelemszabályozás új' módját válassza. Az új érdekeltségi rendszerre pályázni most lehet. Szerkesztőségünk a pécsi rádióval közösen szervezett kerekasztal-beszél- getésen ismerkedett a lehetőségekkel. Vendégünk volt dr. Kostyál Rezső, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Hütter Csaba a szécsényi, Fenyvesi Károly a baksai, Harmatos József a mohácsi termelőszövetkezet elnöke és dr. Kiss Károly, a tsz- szövetség titkárhelyettese. — Sok bírálat éri a bérszínvonal-szabályozást. Azt mondják: vállalatok, termelő- szövetkezetek nem tudják lehetőségeiket kiaknázni és nem tudják dolgozóik teljesítményét megfizetni. Valóban túlhaladott a bérszínvonal-szabályozás? KOSTYÁL REZSŐ: — A bérszabályozásnak két alapvető funkciót kell betöltenie. Szabályozni a vásárlóerőt úgy, hogy valamennyi ágazatban annyi vásárlóerő áramoljon ki, amely összhangban van az ország nemzeti jövedelem termelésével. A másik funkció: adjon mozgásteret és lehetőséget az üzemeknek arra, hogy olyan belső érdekeltséget hozzanak létre, amely ösztönzi a gazdaságos termelést. A jelenlegi keresetszabályozás bizonyos mozgásteret ad, hisz ha megnézzük mezőgazdaságunk elmúlt négy-öt évét, a fejlődés a jelenlegi kereset-- szabályozás mellett következett be. S ez nem rossz eredmény. Szeretnénk azonban továbblépni. Szeretnénk az érdekeltséget fokozni, újabb kereteket adni, hogy azok, akik képesek rá, lépjenek ki a termelés jelenlegi üteméből, növeljék azt és valóban a teljesítményekkel arányosan alakuljanak a bér- kifizetések. — Mint Boksán vagy Szé- csényben... A Pénzügyminisztérium, úgy tudjuk, ezt a két modellt tartja ígéretes kezdeményezésnek. Mi a baksai rendszer lényege? FENYVESI KAROLY: — Tisztában voltunk azzal, hogy a bérszínvonal-szabályozás egy túlhaladott rendszer, de nem tudta senki, mi legyen a követendő út. Egy kísérletre vállalkoztunk. Rendszerünk lényege: több- letnye'reség elérése esetén a tagok jövedelme is nő. Mi a kiscsoportoknak átadtuk a termelés eszközeit, amelyekkel szabadon gazdálkodnak. Meghatároztuk a csoportok eredménykitermelő-képes- ségét. Az eredményt, amit a jelenlegi termelési szinten képesek kitermelni, azt kötelesek a termelőszövetkezetnek befizetni. — Mondhatnánk azt: bérlik a termelőeszközöket... — Ha nagyon lelombozzuk az elméletet, egy bérletet fizetnek az eszközökért. A befizetett összegen felül elért eredmény 23%-a fejlesztésre megy, 77%-a a tagok tulajdona. A tagok kötelesek az ezt terhelő terheket kifizetni: adózni kell utána és az alapokat is meg kell képezni. Végeredményben 46% az, amivel a tagok mint anyagi ösztönzéssel foglalkozhatnak. — És Szécsény? HOTTER CSABA: — Modellünk lényege: pályázatos vállalkozási rendszer. Keresem azt a vezetőt, aki vállalja, hogy a tsz eszközeinek, munkaerejének valamilyen részét a legnagyobb eredménnyel működteti. Az nyeri el az eszközök működtetésének jogát, aki a legnagyobb vállalást és garanciát teszi a pályázat során. Ezzel tulajdonképpen szeretnénk a nyugdíjasnak tűnő vezetői munkaköröket is oldani és szeretnénk elérni, hogy mindenki előrelépési lehetőséget lásson maga előtt. Törekszünk arra, hogy a saját gárdánkból aki többre képes, az akarjon is többé válni. Rendszerünk középpontjá-> ban látszólag a vezető áll. Ez így technokrata felfogás lenne. Valójában a vezetése alá tartozó szervezet összes dolgozója részesül a többleteredményekből, amelyeket a jó működtetés révén közösen elérnek. A felelősség kérdése azonban nem ilyen kollektív természetű. A pályázatos vállalkozó havi bérének 80%-át kapja, 20%-át csak év végén eredményes működése esetén. De! Az eddigi gyakorlattól eltérően év végén nem 40%, hanem annál magasabb prémiumban részesülhet megfelelő — írásban vállalt — teljesítmények esetén. A fizikai dolgozók érdekeltek abban, hogy minél kevesebben végezzék el azt a munkát, amit el kell végezni: Minden részterületnek megvan a munkabértömege, amely a vállalkozás tervelőirányzataival összhangban áll. Ha ezt kevesebb ember veszi igénybe és a termékek előállítása zavartalanul folyik, akkor kifizethető kevesebb ember részére is. KOSTYÁL REZSŐ: — Ami a két kísérletnek az irányítás oldaláról történő értékelését illeti: az érdekeltségben előre kell lépni, csak így lehet társadalmi célkitűzéseinket elérni. Ehhez mi is próbáljuk hozzáigazítani a központi szabályozást. Boksán a központi szabályozás a fogyasztás—felhalmozás arányának a változatlanságához köti a bérkiáramlást. Nincs átlagbér-szabályozás, hanem a szövetkezetnek ahhoz kell tartania magát, hogy az előző három év átlagában elért fogyasztás—felhalmozás arányán belül maradjon. Ez azt jelend, hogy nyereségnövekményéből is mindig azonosat juttat fejlesztésre és fogyasztásra. Adott esetben ez egy-egy dolgozóra az átlagosnál nagyobb személyi jövedelem növekedést jelent, de csak akkor, ha mögötte teljesítmény van. Ez a dolog lényege. Mi nem abszolutizáljuk a baksai rendszert sem. Ennek is megvannak a gyenge pontjai. Az első időszakban valóban nagy tartalékokat tud kihozni az átlagbér-szabályozás után. De látni kell, hogy a mezőgazdaságot érintő objektív tényezők hatásait ebbe a rendszerbe nem lehet beépíteni. Úgyhogy mint kísérlet nagyon jó alapul szolgál. A későbbiek során dől el, hogy ezekből a kísérletekből, akár a boksáiból, akár a szécsényiből, mit tudunk általánosítani. Szécsényben nagyüzemi keresetadóztatást alkalmazunk, amelynek az a lényege, hogy a szövetkezetek dolgozói után egyénenként kell a keresetkiáramlást számolni és adótáblával szembesíteni. Itt nincs az üzemnek olyan. korlátja, hogy az átlagbér miatt ő nem tud továbbmenni. HOTTER CSABA: — Nálunk tehát személyenként kell adózni. Egy hozzávetőleges számot mondok: egy dolgozó 100 000 forint évi jövedelme után a bruttó jövedelemadó és a levonásos jövedelemadó együttesen durván 25 000 Ft. Ezt a 25 000 forintot akkor érdemes kifizetni, akkor érdemes annak a dolgozónak 100 000 forintot fizetni egy esztendőre, hogy ha az általa létrehozott eredmény ezt az adót úgy képes viselni, hogy legalább annyi tiszta eredmény marad a levonások után, amennyi az üzem átlaga eddig volt, vagy annál több. Éppen ezért az ágazatainknál megszüntettük a korábbi bérszínvonal-követelményt és azt mondtuk, hogy az egy főre eső nyereség függvényében adunk bértömeget és ebben bizonyos számított bérszínvonal-emelési lehetőséget. Ahol több az egy főre eső nyereség, helyesebben a bázisnak egy nagyobb ütemű előmozdítását vállalja az ágazat vezetője, ott nagyobb előmenetel lehet bérben is, tehát kvalifikáltabb munkaerő megszerzésére és megtartására lesz képes. Ahol nem vállalja ezt a vezető, ott a maradvány munkaerővel fog dolgozni, lényegesen alacsony jövedelemszínvonal mellett. — Mohácson milyen lehetőségek vannak a teljesítmények anyagi elismerésére? HARMATOS JÓZSEF: — Mi az általános bérszínvonal szabályozási rendszerben dolgozunk. A képzett létszám és a változó lehetőségek, amelyek szűk keretek között mozognak, nem segítik a kiugró teljesítményeket, hanem egyenletes fejlődést kívánnak. Ettől függetlenül anyagi érdekeltségi rendszerünk kétharmad mennyiségi jegyek mellett egy- harmad minőségi jegyekkel bír. üzemen belül eléggé direkt premizálási rendszert vezettünk be: csak produktum, csak eredmény lehet mögötte. Mihelyt az nem születik meg, akkor teljesen elesik a prémiumtól. összességében a lehetőségeink sokkal szőkébbek, mint az itt elhangzottak. Én mind a két modellt támogatom. Csábító mind a kettő. Ismerve a baksai kezdeményezést, azt azonnal vállaltam volna. Hajlok a szécsényi felé olyan szemszögből, hogy eredményre törekszik elsősorban és olyan vonatkozásban is, hogy az üzemszerű munkát lehetővé teszi. KISS KAROLY: — Az érvényben lévő jöve- delemszabólyozás nincs ösztönző hatással, 2,5%-ot az is kifizethet jövedelemnövekményként, aki esetleg nem tett any- nyit, hogy kifizethesse. De ugyanakkor, aki ennél lényegesen többet tett, az a 2,5%-kal be van határolva. Ezért kell üdvözölni minden kezdeményezést, akár a szécsényit, akár a boksáit, amely ebből valami kiutat mutat és ténylegesen érdekeltté tesz. De hadd tegyem szóvá, nehezen érthető, minek ilyen szigorúak a korlátok akkor, ha emögött munka és teljesítmény van. Ha a nemzeti jövedelem termelése biztosított, ha fedezetet nyújt, akkor nem biztos, hogy ez a taxatív korlátozás előresegít. KOSTYÁL REZSŐ: — Csak az a baj, hogy nincs fedezet. Az eddigi bérkifizetések nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is messze meghaladják a lehetőségeket és valószínűnek látszik, hogy már 1983-ban az eddigiekhez képest a nomimál keresetnövekedést is csökkenteni kell. Az üzemek Hajlamosak arra, hogy 2,5%-os béremelés — és levan zárva. Nézzük a tényeket! A mezőgazdaságban az elmúlt három évben 6% alatt soha nem volt a keresetnövekedés. Az elmúlt évben 6,8%-kal nőtt a mezőgazdasági nagyüzemekben a keresetkiáramlás, ami jelzi azt, hogy a mozgástér megvan. Mert nem a 2,5% jelentkezik csupán keresetnövekedésként, hanem kedvezmény von a létszámcsökkentéshez, a zöldségtermesztéshez, az új beruházások belépéséhez, a háztájiba való kihelyezéshez az állatoknál, és hadd ne soroljam. Ma a keresetszabályozásban a vásárlóerő szabályozásának funkciója a meghatározó. Akármelyik oldalról közelítjük, ez egy kicsit ellentmondásos az ösztönző funkcióval. Ha egyszer az a helyzet, hogy jobban élünk, mint ahogy teljesítményünk ezt lehetővé teszi, akkor a keresetszabályozás oldaláról meg kell fogni a jövedelmet. HOTTER CSABA: — Vitatkoznék ezzel a nézettel. A mi üzemünk például az elmúlt tíz évben nem fizetett bérnövekményadót. Ebben az esztendőben az új intézkedések révén kétmillió forint elvo- násos jövedelemadót fogunk fizetni. Ez a rendszer természetéből fakad. Nem lehet kiskapukat és külön utakat keresni. Itt ki kell fizetni a személyenkénti elvonásos jövedelemadót úgy, ahogy a táblázat szerint oda vonatkozik. — És ezi miért jó a tsz-nek? Már az, hogy többet fizethetnek az államnak, mint eddig? HOTTER CSABA: — Az az előnyünk, hogy azokat a fékeket, amiket a belső üzemi rendünknél és ökonómiarendünknél én kénytelen voltam eddig figyelembe venni és behúzni, azokat én most kiengedhettem. Azt mondhattam az ágazatvezetőnek: elég volt abból a fajta kifogásból, hogy a bérszínvonal-korlátok miatt nem tudsz többet produkálni. Fizethetsz többet is, de csak akkor, ha az egy főre eső nyereséged progresszíve emelkedik. A többletbérek után progresszióén elvonásos jövedelem- adót fizetünk, amely véleményem szerint bőségesen elegendő árra, hogy a kiáramló vásárlóerővel összefüggésben jelentkező infrastruktúra-igényeket fedezzük. HARMATOS JÓZSEF: — Mi ezt a nyereségérdekeltséget úgy vittük a növény- termelésben, az állattenyésztésben, az élőmunka hatékonyságát úgy próbáltuk fokozni, hogy megmondtuk, egy forint élőmunkára mennyi nyereséget kell hozni. És vállaltuk azt, hogy minden évben regulativ adót fizetünk. Mi is úgy hisz- szük, hogy a többlettermeléssel sokkal többet áramoltatunk ki, mint amennyi a bérkiáramlás, ami csak 5—6% értéket képvisel. — Mindkét álláspont tehát egységes abban, hogy nem a visszafogás, hanem a realizálható többlettermelés szolgálja végső soron jobban az állom érdekeit... HÜTTER CSABA: — Hangsúlyozni kívánom, nálunk progresszív jövedelem- adóról van szó. Nem olyan, mint az eddigi jövedelemnövek- mény-adó. Hogy az asztal széléig el lehet menni veszélytelenül, de ott vigyázzunk, álljunk meg, mert leeshetünk. Hanem olyan, hogy elindulunk az úton és minden lépés pénzbe kerül és gondoljuk meg, lépjünk-e a jövedelemkiáramlás útján még egyet, mert megéri-e az üzemnek ez a lépés vagy nem. — Minden vállalkozásnak van kockázata ... KOSTYÁL REZSŐ: — Ez a lényege mind a baksai, mind a szécsényi kísérletnek. Az általános rendszerben, amely egy melegágyat ad, mindenki kifizetheti a 2,5%-ot. Lényegében nincs ehhez egy erős teljesítménykötődés. Itt viszont, ha nem megy a nyereség, felfelé, akkor Boksán is, Szécsényben is stagnál a bér. — Mindkét modell központi gondolata a teljesítmény honorálása. Ténylegesen milyen eredményi hozott a kísérlet Szécsényben és Boksán? HOTTER CSABA: — A szécsényi tsz-ben alkalmazott jövedelemszabályozási rendszert nagyon eredményes rendszernek tartom. Olyan rendszernek, amelyről a kormány egyik tagja azt mondta: ezzel jut a legtöbb pénzhez az állam, és ezt én mindjárt alá is támasztom. A mj üzemünkben az egy főre jutó adó meny- nyisége 1982-ben 18—19%-kal fog növekedni, míg az egy főre jutó nyereség 14—15%-kal, a fejlesztési lehetőség 11—12%- kal és a bérszínvonal — bár a mérése nem olyan jelentőségű, mint korábban volt — 5—6%- kal. Azért tartom nagyon jónak ezt a rendszert, mert olyan progresszivitás érvényesül benne, amit könnyű nyomonkövet- ni és végül a rendszer révén az üzem figyelme érdemi dolgokra irányul nagyobb hányadban, arra, hogyan képes több jövedelmet előállítani, amiből többet kap az állam, több marad az üzem fejlesztésére, és többet kap a munkában részt vevő egyes ember. FENYVESI KAROLY: — A kétéves kísérlet eredményeként tízmillió forinttal nőtt a termelőszövetkezet nyeresége. A tagok évi jövedelme 45 000 forintról 55 000-re emelkedett. HARMATOS JÓZSEF: —- A mi szövetkezetünk nyeresége 10—12%-kal emelkedett, a jövedelemszínvonal viszont 5—-6%-kal. — Az a Pénzügyminisztérium álláspontja, lépjenek ki a termelés jelenlegi üteméből azok, akik erre képesek. Vtan-e lehetőség, hogy a baksai, illetve szécsényi modellt mások is kövessék? KOSTYÁL REZSŐ: _ — Mivel kedvezőek a tapasztalatok, óz a szándékunk, hogy már 1983-tól szélesebb körben szerezzünk tapasztalatokat. Egy-egy üzemnél sok minden meghatározza, hogy hogyan alakulnak az eredmények. De ha például a Boksán kialakított megoldást, mondjuk — egy kicsit a ‘mostani feltételekkel korrigálva —• 30—40 üzemnél bebevezetjük, akkor már tudunk olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek általánosíthatók. Ugyanígy gondolunk a Szécsényben kialakított nagyüzemi keresetszabályozási módszernek egy mai viszonyok között bevezethető megoldásából mintegy 30—40 üzemnél. — Baranyában hány tsz pályázhatna sikerrel a két új keresetszabályozási módszer valamelyikére? KISS KAROLY: — Úgy néz ki, hogy a megye 61 szövetkezete közül 23—25. ♦ Baksán az idén 85 termelő- szövetkezet tanulmányozta az új jövedelemszabályozási rendszert. Szécsényben búcsújárás van. Kár lenne, ha a lehetőséget épp a baranyaiak mulasztanák el. Pályázni most lehet! Báling József A makói Úttörő és a Szegvári Puskin Mgtsz delegációja tapasztalatcserén Baksán Mindennapi bosszankodásaink • • dvözlendő kezdeményezés a Dél-dunántúli MÉH Vállalat részéről, hogy időről időre „gyűjtőnapot'' hirdet a baranyai megyeszékhely különböző körzeteiben. Ilyenkor megszabadulhatunk feleslegesnek vélt haszontalan limlom- jainktól, amelyek egyébként az újrafeldolgozás során alapanyagul szolgálnak. Csak akkor kerül ditemma elé a haszonanyagot - papír-, fémhulladékot, autógumit vagy akár használt akkumulátort — leadni szándékozó, ha a MÉH éppen nem tart gyűjtési akciót. Az évtizedekkel ezelőtti átvevőhelyek ugyanis megszűntek. Ha valaki tehát az imént felsorolt dolgoktól szabadulni akar, magának kell azt a város szélén lévő Gomba utcai telepre szállítania. De nem mindegy, hogy mikor, mert természetesen ott is van munkaidő kezdet és befejezés. Hét előtt nincs átvétel, és nehogy egy óra. előtt néhány perccel érkezzél a telepre, mert akkor az átvevők már szóba sem állnak veled, mondván: egytől kettőig ebédidőt tartanak. Ilyenkor aztán az ember tovább gondolva újra átértékeli a dolgokat. Összegyűjtöttél harminc kilogramm úgynevezett vegyespapírt, spárgával gondosan áthurkolva csinos kis pakkot készítettél belőle. Két- szer~fordultól, mire kilóját egy forint tíz fillérért átvették, melyből leszámítottak tíz százalékot, tehát a MÉH fizetett neked harminc forintot, levonva az őt megillető kezelési költséget, vagy szóródási kárt - ki tudja mit fed a tíz százalék. A szállítás során elhasználtál huszonöt forint ára benzint, marad tehát tisztán öt forint. Nem tudom ezek után, hogy a MÉH milyen formában érdekelt abban, hogy az újrahasznosítható anyagok minél nagyobb hányada telepeikre kerüljön ... Ezek után érthető, hogy miért a szemetesedénybe kerül a használt autógumi, a háztartások papírhulladéka, az üveg és miegyéb. Hajlok arra, a MÉH-nek sem ártana egy kis konkurrencia! Az Állami Biztosító igen udvarias díjbeszedői kora ősztől arról győzték meg azokat a gépkocsitulajdonosokat, akik a CASCO-t postai utalványon fizették be eddig, hogy előnyösebb számukra, ha az összeget a díjbeszedő veszi át hónapról hónapra. Már akkor fölmerült bennem a kétség, mi történik, ha az illető gépkocsitulajdonos előbb találkozik egy szembejövő autóval, mint a számlással! Az Állami Biztosító minden bizonnyal nagyvonalú cég, s ha a kliense netán karambolozna, és nincs meg a tulajdonosnak az a havi szelvénye, betudják, hogy a számlás még a szomszéd utcában jár... A díjbeszedő különben a következő hónapban is pontosan érkezett, de már korántsem volt olyan udvarias, mint az első „látogatás" alkalmával. Ugyanis eleve két szelvényt vágott le a tömbről, hivatkozva arra, hogy a többiek is kifizették a két hónapra szóló CASCO-t, meg különben is jön az esős, téli idő, olyankor ugyebár fázós motorra ülni... Gondolom, az illető díjbeszedő mellékfoglalkozásban végzi a munkáját. A példázatot folytathatnánk az újságszámlásokkal, akik többsége ugyancsak mellék- foglalkozásként végzi feladatát és velük is nemegyszer visszatérő vitatéma: nincs joguk előre két hónapra kérni a számlát. Tudtommal a fizetést is utólag, az elvégzett munka után számfejtik és nem előre ... Salamon Gyula HÉTVÉGE 3.
