Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-03 / 332. szám
1982. december 3., péntek Dunántúli napló 5 Kiadványok és a helyismereti munka Befejeződött a helyi könyvkiadás országos tanácskozása A helyi könyvkiadásról megrendezett szakmai tanácskozás tegnap a kiadványok — hely- ismereti gyűjtemény — kutatók témakörben folytatta munkáját. Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács osztályvezetője megnyitó szavai után Vajda Kornél budapesti tudományos kutató a helyi kiadványok számba vételének kérdéseiről szólt, majd dr. Péter László, a szegedi Somogyi Könyvtár tudományos kutatója tartott nagy érdeklődéssel fogadott előadást. Felhívta a figyelmet egyebek közt a helyismereti gyűjtemények elsődlegességére. Magyarán: ne kiadványokban gondolkodjanak, mivel azok csupán végtermékei lehetnek a helyismereti munkának. Sajót gyakorlatukból sok hasznos tapasztalatot mondott el erre vonatkozóan. Kiemelte: nem azt kell kiadni az intézményeknek,. ami könnyen előállítható, hanem amire valóságos társadalmi igény mutatkozik. A kiadványok esetében a szerzővel egyenértékűnek ítélte meg a lektor személyét, különös tekintettel bizonyos helyi kiadványok aránytalanságára vagy nem kellő színvonalára. A továbbiakban dr. Dán. kő Imre debreceni múzeumigazgató, dr. Szita László megyei levéltárigazgató (Pécs) szólt az intézményükben folyó könyvkiadásról és kutatómunkáról. Dr. Román Lászlóné, a Ba- ranya_megyei Könyvtár igazgatója zárszavában kiemelte, hogy a háromnapos tanácskozásnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy első alkalommal rendeztek országos kiállítást a helyi kiadványokból, amelynek hátterében alkalom nyílt áttekinteni: jó úton halad-e a helyismereti gyűjtemények és a kutatómunka jelenlegi kapcsolatrendszere. A tanácskozás fölvetett néhány időszerű problémát, szinte az utolsó pillanatokban, amikor még van remény, hogy az intézmények közötti kívánatos együttműködéssel segíteni lehet rajtuk. A helyi kiadványoknak is bele kell simul- niok a magyar kultúra áramkörébe. Ehhez a mostani tanácskozás első lépésnek tekinthető. Mit nem számítanak be az alapteriiletbe? Két hét alatt ötezer lakást mért fel a FIK Pécsett nincs lakbérövezet November közepén kezdte meg a lakások felmérését Pécsett a PIK. Ez idő alatt a 23 000 lakásból ötezerbe jutottak el az adatgyűjtők. Lassan halad a munka, egy-egy lakásban egy órát is eltöltenek a felmérők. Érthető, mert a bérlők sok kérdésére kell válaszolniok. Ezért is kísérjük figyelemmel az adatgyűjtő munkát és tájékoztatjuk olvasóinkat a közérdekű kérdésekről. A PIK száztíz dolgozója, adminisztratív és műszaki munkatársai keresik fel a bérlőket, párosával, megbizólevéllel. Igyekeznek alkalmazkodni a családok munkaidejéhez, általában délután 4 és és este nyolc között keresik fel a bérlőket. ám, ha azoknak kényelmesebb, több helyre nap közben is becsengetnek. Ahol elkészültek már a felméréssel, folyamatosan küldik ki a lakbérközlést — március 31-ig kell értesíteniük a lakókat —, s fontos tudnivaló, hogy a bérközlés átvétele után tizenöt napon belül értesíthetik észrevételeikről a vállalatot. Sokan kérdezték, válaszolunk rá: a szociális támogatást szintén a PIK-nél kell majd kérvényezni. A Pécs városi Tanács döntése alapján nincsenek lakbér- övezetek Pécsett. Ami lakbérnövelő tényező: általában kétlakásos épületeknél, ahol 150 négyzetméter alapterületű kert vagy udvar van. legfeljebb 20 százalékkal növelhetik a lakbért. A PIK ezekben az esetekben 10 százalékos növekedést állapít meg, úgyszintén, ha a kert, vagy udvar nagysága meghaladja egy építési terület nagyságát, külön díjat kell fizetni. Ez az összeg szintén a lakbér 10 százaléka. Szintén sokan kérdezték, hogyan állapítják meg a lakbért ott, ahol a W. C. a fürdőszobában van? Ez a tény eddig sem befolyásolta a lakbér összegét, s ezután sem. Számos vitára ad okot az is, hogy több lakó engedély nélkül átalakította a lakását: növelte komfortfokozatát, bővítette alapterületét. Javasoljuk, hogy ezeket a vitás ügyeket akkor igyekezzenek tisztázni, amikor jelzik észrevételeiket a lakbérközlésről. Mit nem számítanak be az alapterületbe? A jogszabály szerint nem számítják be a fal- síkon kívül eső (ajtók, ablakok beugrói, és a 0.5 négyzetméternél kisebb falfülkék), valamint falból kiugró területeket (például a kémény). A területszámításkor a 6—12 négyzetméter alapterületű helyiség számít fél szobának, a 12 négyzetméternél nagyobb — szobának. Novemberben szóvá tettük, hogy akadozik a nyomtatvány- ellátás: azóta hétezer darabot küldött a FŰTI, s ..tartozik'' még tízezer szállításával. Említettük azt is, hogy hiányosak a felmérőlapok. Hogy ez ne akadályozhassa a munkát, a PIK helyben keresett megoldást: a Pécsi Tempó Szövetkezetben elkészültek a lakbérközlő pótlapok, amelyek már arról is értesítik a lakókat, hogyan alakul a lakbérük. 1988-ig évente. G. M. Baranya és a szovjetunióbeli Lvov megye pártbizottságainak vezetői már hosz- szabb ideje tárgyalnak az áruellátás javításának lehetőségeiről. Ennek eredményeként a két testvérmegye között most árucsere-megállapodás jött létre. A szerződést a héten Budapesten írták alá a Hungarocoop Magyar Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat és a Sojuzkoopnes- torg Külkereskedelmi Egyesülés képviselői. A megállapodás értelmében a Ivovi terület szövetkezetei jövőre 250 ezer rubel értékben szállítanak árut megyénkbe, cserében hasonló értékben küldenek árut a baranyai szövetkezetek. Az ügyletek lebonyolítója az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat Mit kapunk a szovjetektől? Elsősorban kempingfelszere léseket, kerékpárokat, zomán cozott edényeket, horgany zott vödröket, evőeszköz készleteket, rádiókat, hal konzervet, vodkát és pezs gőt. Ezenkívül megvizsgálják milyen további cikkekkel bő víthetnék a listát. A baranyai szövetkezetek bőrdíszműt, konfekciót, kötöttárut, gyü- mölcskonzerveket és filctollakat szállítanak. A szovjet áruk beérkezése a jövő év közepén várható, forgalmazásukra a tervek szerint a megye több nagy szövetkezeti áruházában kerül sor. Ki ír a leggyorsabban Megyei gyors- és gépíróverseny Baranya legjobb gép- és gyorsírónői versenyre gyűltek össze tegnap reggel Pécsett a megyeháza földszinti nagytermében. Fegyverzetük a jól megszokott írógép és tucatnyi hegyesre faragott ceruza volt, no meg a tudás. Országos verseny előkészítéseként rendezik meg minden decemberben a megyei versenyeket, s rendezték a tegnapit is. Írógépek szapora és monoton •kopogása töltötte meg a termet 9 előtt — ez volt a verseny előtti bemelegítés. Aztán kiosztották az üres papírlapokat és a másolandó szöveget: közel két oldal 7000-nél több leütéssel. Amíg a nacionálét írják, a kopogás komótosan egyöntetű. Aztán jócskán megritkul a hang, amikor azok írják a születési idejüket, akik a 20-on még innen vannak. És most jön a verseny. Egyszerre mindenki szédítő iramban kezd gépelni, persze a maga módján szédítően. Mert hallással is érzékelhetők az eltérések a versenyzők között, s ezt utóbb az elkészült „pályaműveket” szemlélve látni is lehet. Van lap, aminek csak az egyik oldala telt meg, s van, amin a másiknak a felén is jócskán túljutott a versenyző. A szövegmásolás időtartama 15 perc, a másolt szövegeket három kategóriában bírálják. A percenkénti 450 leütés a bajnoki sebesség, a 350—450 közötti az I., a 250—350 közötti a II. sebességi kategória — 3 ezrelékes hibahatárral. A nehéz 15 percet követő pihentető szünetben Radnóti Adéllal, a Kodály Gimnázium gyors- és gépírótanárával, a verseny , levezetőjével beszélgetünk és nem a gépírásról. Szándékosan a gyorsírásra terel, tűk a beszélgétést, hiszen az mintha nem lenne olyan népszerű. A percenkénti 200 szótagos gyorsíró-versenyre ugyanis csak 23-an, a 250-esre viszont mindössze 9-en neveztek be. — Sokan azt hiszik, hogy a magnetofonok, diktafonok helyettesítik a jó gyorsírót. Én tudom, hogy nem így van — állapítja meg Radnóti Adél. — Ezek az eszközök — még a legjobbak is! — alaposan megtréfálhatnak és akkor pótolhatatlanul elvész a szöveg. És legyünk őszinték: a gépírók sincsenek oda az áttételért, mert az bonyolult és hosszadalmas. A gyorsírás viszont... Ha egy jól gyorsíró titkárnő a főnökét is rászoktatja erre, a gyorsírás révén mindketten időt nyernek. És máris kezdődik e 15 perces diktátum, megy a percenkénti 200 szótagnyi szöveg, amit lehetőleg hibátlanul kell átten. ni folyóírásra. Vajon kiknek sikerült? ... Délután hirdettek eredményt és adták át a legjobbaknak a pénzjutalmat és az oklevelet. A gépírók közül bajnoki sebességi kategóriában első lett Mocsári Tiborné (Baranya megyei Tanács), az I. sebességi kategória nyertese Pesti Gizella (POTE), a II. sebességi kategória nyertese Barlangi Márta (Baranya megyei Tanács), az if. júsági kategória nyertese pedig Tóth Ildikó (Dolgozók gimnáziuma) lett. Gyorsírásban a 250 szótagszámú kategóriába Pesti Gizella (POTE), a 200-as kategóriában Lakatos Lászlóné (Siklósi városi Tanács), az ifjúsági kategóriában pedig Jantal Erika (baksai termelőszövetkezet) lett az első. Klub a toronyházban Egy falunyi lakosság egyet, len házban — amióta csak felépült, így szoktuk emlegetni a pécsi toronyházat. S ebben nincs semmi túlzás: a ház 248 lakásában mintegy ezer ember él. Az ilyen lélekszámú lakóházak esetében nemzetközi tapasztalat, hogy az összezártság érzése inkább elidegenítő, mint. összetartó erő. A toronyház lakóbizottsága azonban nem nyugodott bele ebbe1 a helyzetbe. 1979-ben lapunkban is hírt adtunk arról, hogy a harmadik emeleten lévő, gyakorlatilag senki által nem használt szárítóhelyiséget jól felszerelt tornaszobává alakították át. Most december 4-én pedig megkezdi működését a ház 3. emeletén a lakóközösségi klub, amit a tornaszobához hasonlóan egy 75 négyzet- méteres volt szárítóhelyiségből alakítottak ki. Ennek megvalósításához önmagában már a lakóbizottság leglelkesebb aktivistáinak, Hein János elnöknek és a klubvezetőség tagjainak, Orcsik Ferencnek, Révész Sándornak, Gerencsérné Schenk Katalinnak, Mozsgai Zoltánnak és Katona Tamásnak összefogása, társadalmi munkája, a Doktor Sándor— Zsolnay Művelődési Ház támogatása sem lett -volna elég. A toronyház lakóbizottsága azonban sikerrel pá.- lyázott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium és az Országos Közművelődési Tanács által közösen meghirdetett akcióban, s a lakóközösségi klub felszereléséhez 100 000 forintot kaptak. Ennek az összegnek háromnegyed részét már elköltötte a klubvezetőség a legszükségesebbekre: asztalokra, székekre, világítótestekre, függönyökre, tapétára, festékre, vetítővászonra, amelyektől máris csinossá, hangulatossá vált a szárítóhelyiség. A vezetőség tervei azt sejtetik, hogy ebben a klubban valamennyi korosztály és réteg megtalálhatja szabad idejének közös eltöltéséhez a szükséges feltételeket, kulturális programokat. A toronyház lakóközösségi klubjában szombaton délután lesz az első rendezvény: filmvetítéssel, műsorral egybekötött télapóünnepség a ház legkisebb lakóinak. D. I. Igekötők - némi epével Olvasom az újságokat, hallgatom a rádiót, nézem a tévét. Rendszerint így tesz minden ráérő ember üres perceiben. De felforr az epém _ valahányszor olyasmit látok, hallok, ami sérti nyelvérzékemet, ami' nyelvünk bőségszarujának beszűküléséhez vezethet. így vagyok, az igekötők használatával. Nyelvünk végtelenül gazdag bennük. Vegyük például az áll igekötőit! Csak néhányat! Hány és hányféle értelem tapad e szavakhoz: átáll, ellenáll, eláll, feláll, félreáll, helyreáll, helytáll, jótáll, kiáll, körüláll, különáll, megáll, nekiáll, rááll, szembe- áll, szétáll, továbbáll, visszaáll stb. E példák is igazolják, hogy az igekötők nemcsak kisebb- nagyobb mértékben módosítják, de néha teljesen megváltoztathatják az áll ige értelmét. Az utóbbi időben mégis sokan leszoktak az igekötők választékos használatáról: feleslegesen sokszor vagy helytelenül használják a le igekötőt: letelefonálta az üzenetet, ledöbbentette az eset, lebetegszik, falvaink <egy része lepusz- tulóban, le kell beszélni, le kell tárgyalni a jövő évi tervet, lekonferálja a műsort, stb. Az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy a le' igekötőt kiiktassuk mindennapi beszédünkből, csupán arra figyelmeztetnek, ne éljünk velük helytelenül, feleslegesen. Hisz lehet valaki lehangolt, a fájdalomtól lesújtott, az áru pedig leértékelt. Érdekessége még ennek az ígékötőnek, hogy gyakran átvitt értelemben is használjuk, s ilyenkor még azt sem mondhatjuk, hogy helytelenül. Mert leépíteni — alapjában véve lehetetlenség, bár az építészmérnökök sok mindenre képesek, de felülről1 lefelé ritkán építkeznek az em- "berek. Mégis elfogadjuk az 'igekötős igében rejlő átvitt tartalmat, ha szükségszerű és ésszerű a leépítés. És miért is ne lehetne valakit lebeszélni kilátástalannak tűnő tervéről' vagy rossznak ígérkező házasságáról? A zsargonnyelv is bővelkedik le igekötős szavakban. Mindenki megérti, ha valaki valakinek leoszt — nem kártyajátékról van szó- Az sem eshetett jól annak az elárusító kislánynak, akit a főnöke „letolt" (csak átvitt értelemben I), mert hétforintnyi vásárlásomat hetvennek „nézte el” a számlázáskor. Szó, ami szó: én sem „néztem el” a szándéktalan tévedést, bár sokáig bántott, hogy főnöke éppen előttem „szúrta le" alkalmazottját. Hagyjuk a sok le-le-let a névnapokra, s inkább csináljunk egy új fejezetet a csinál igének! Utóbbi időben ugyanis a leggyakrabban használt igénkké „fajult" a csinál'Ige. Ennek oka talán a „Csináld magad!"-mozgalom, amely annyira népszerűsítette igénket, hogy ma már a költő a verset nem költi,, hanem csinálja (olyan isi); a filmet nem forgatják, hanem csinálják; nem ricsajt csapnak, hanem cécót csinálnak; és ki tudja, mi mindent lehet „csinálni" ezzel az igével? Mert hisz ennek is vannak bőséggel igekötői, de mivel ezek nem valami kellemes hatást idéznek elő bennünk, inkább mellőzzük őket. Végül egy nemrég olvasott közleményre hívom fel a közlekedésrendészet figyelmét, így olvasható: „Egy kivilógítat- lan segédmotor-kerékpáros (helyesen: segéd-motorkerékpáros) sötétedéskor egy, a Zsolnay utcában közlekedő járműbe ütközött.” Ekként a közlemény, amelynek olvastán kikívánkozik belőlem az alábbi kérés: hasonló esetek elkerülése végett kérem az illetékeseket, állapítsák meg, hogy a motorkerékpárosok melyik testrészét kell kivilágítani közlekedéskor! Tóth István