Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-19 / 348. szám

1962. december 19., vasárnap Dunäntüitngplö 3 .:.UamjeaBnk Molilllllllllllll Jouko Heinonen, lahti múzeumigazgató Sok elismerés - újabb cserék lehetőségei Olaszországban koncertezett a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa Pécs finn testvérvárosában, Lahtiban, kevés régi épület ta­lálható. Fiatal a város, száz évvel ezelőtt jószerivel csak fa­lunak számított. Áz autóbusz­pályaudvar közelében már messziről föltűnik a látogató­nak egy zöld tetős, kastélysze­rű épüiet, amelyet szép park vesz körül: ez a Lahti Városi Múzeum főépülete. 1897-ben építtette August Fellman kapi­tány, halála után a város vette meg a csinos kastélyt, amely­ben 1928 óta található múzeu­mi anyag. Lahti város múzeumának igazgatója, Jouko Heinonen a héten Pécsett járt. Előadást tartott a Finn—Magyar Baráti Társaság és a Guzsalyas Kör estjén. Ez alkalomból kértük meg, mondjon néhány szót a finn múzeumügyről, először azonban magáról. — A helsinki egyetem finn­ugor néprajz és történelem szakát végeztem el, filozófiai li- cenciátusom vön — kezdte a harminchat éves direktor. (A li- cenciátus Finnországban a ma­gyar kisdoktori és a kandidátu­si cím közötti tudományos fo­kozatnak felel meg.) — 1973 óta vezetem a lahti múzeumot, emellett a közokta­tási minisztérium múzeumi ta­nácsadó testületének elnöke és a finn múzeumok központi ta­nácsának tagja vagyok. Eddig három fontosabb tudományos témával foglalkoztam: a finn cigányság helyzetével; a vásár­helyek, valamint szűkebb ha­zám, Pöijet-Höme történetével. — Mit jelent ,a iahtiak, e fia­tal város lakói számára a mú­zeum? — Engem is foglalkoztatott már ez a kérdés, több cikket is írtam róla. A vélemények rop­pant eltérőek. A tősgyökeres Iahtiak a múltjukat, gyökerei­ket keresik a múzeumban. A beköltözők — Lahti lakosságá­nak nyolcvan százaléka más vi­dékről jött — azt remélik, hogy hamar meghonosodnak itt. Az iskolások számára a történe­lemleckék testesülnek meg a múzeumi tárgyakban; a város vezetői a kastéllyal és környé­kével, mint Lahti legfestőibb ré­szével reprezentálnak a vendé­gek előtt. A múzeum alapját a ma Szovjet-Karéliához tartozó Vii- puri (Viborg) múzeumának anyaga teszi ki. Több osztá­lyunk van: történeti, művészeti, kultúrtörténeti múzeum és kép­tár, de van ezen kívül símúzeu­munk, vendéglői, kórházi, tűzol­tósági, társadalomtörténeti gyűjteményünk és fotóarchívu­munk is. — Mennyire hagyományőrző nép a finn? — Őrzik-e a hagyományt? Igen is, meg nem is. Érdekes, hogy öt-hat évvel ezelőtt kez­dődött egy hatalmas, szinte robbanásszerű múltkutató hul­lám Finnországban, Alex Haley Gyökerek című könyve és film­je nyomán. Óriási hatása volt ennek a műnek az egész nyu­gati világban, de főleg az USA- ban és Finnországban. Ezrek és ezrek kezdtek nyomozni a csa­ládjuk története után, felvirág­zott a néptánc, népzene, s álta­lában a folklorizmus. Megnőtt az érdeklődés a múzeum iránt is, de a látogatók többsége amolyan „gyors" vendég volt. Az én felfogásom szerint — s ebben egy állásponton vagyunk pécsi kollégámmal, dr, András- lalvy Bertalannal — a múzeum legfontosabb szerepe abban van, hogy megőrizze az embe­rek identitás-tudatát: ki vagyok én a világban, ki volt az apám; hol a helyem a világban; ho­gyan lettem azzá, ami vagyok. Ha egy nép tisztában van ma­gával, megérti a többi nemzet problémáit is, és soha nem akar háborúskodni a másikkal. — A kapcsolattartáson kívül volt-e konkrét célja magyaror­szági látogatásának? — Meg akartam nézni a Szent Koronát Budapesten, mert tudom, hogy ez a gyönyö­rű műtárgy mennyire fontos a magyarok számára. Azonkívül a dél-baranyai tájházakat jártam végig, mert Finnországban is vannak hasonlók, és szerepüket igen jelentősnek tartom a tör­téneti tudat megőrzésében. Havasi János Gomolygó gőz fogja körül a kocsikat, különösen az utolsó végénél sistereg erősen a sze­lepekből. A pécsi főpályaudvar­ról -csak 7 óra 5 perckor indul a gyors Tapolcára, de a kocsik előfűtését már valamivel 6 óra után megkezdték. Mindez az időjárás függvénye. A MÁV szabályzata szerint 0 Celsius foknál 30, —5-nél 60, —10-nél 90, —15 foknál pedig 120 perccel a vonat indulása előtt kell megkezdeni a .szerelvény fűtését. Tegnap, szombat reg­geli már 6 óra tájban is elég enyhe volt az idő: a tapolcai vonat utasai aligha fognak fáz­ni, hacsak . .. Mert bizony ilyen „hacsak", akár mulasztás, akár műszaki hiba formájában, elő szokott fordulnj a téli időszak­ban. Elég gyakori panasz ilyen­kor, hogy hideg van a vonaton. — Az előírás szerint 18—20 fokos állandó hőmérsékletre kell fűteni a szerelvényeket —; magyarázta Sárdi Jenő, a MÁV Magyar munkások líbiai bútorgyárban A magyar bútoripari szakemberei helyeznek üzembe Líbiában egy hasz­nálaton kívüli bútorgyárat, amelyben termelni is ma­gyar munkások fognak. Az üzlet líbiai kezdeményezés­re jött létre. A hetvenes évek végén épült, s az időköz­ben állami kezelésbe ke­rült üzemet a Magyar Bú­toripari Egyesüléshez tarto­zó öt vállalat legjobb kar­bantartó szakemberei lé­pésről lépésre üzemképessé teszik, benne a fa- és kár­pitozott bútorok előállítá­sát előreláthatólag a jövő év elején kezdi meg egy mintegy negyvenöt főnyi munkásgárda. pécsi vontatási főnökségének vezetője. — A szabály ellenére ezt a hőmérsékletet általában 2—3 fokkal túlfűtjük, mert 18 fokban órákon át ücsörögni cligha kellemes. A túlfűtés má­sik oka, hogy haladás közben a kocsik belső hőmérsékletét je­lentősen befolyásolja a külső hőmérséklet, s főleg a menet­szél. Az előfűtéssel egyébként aligha lehet probléma. Ritka eset, hogy a szerelvény fűtését 2—2,5 órával az indulás előtt ne lehetne elkezdeni. A pécsi főpályaudvaron erre a célra beállítottunk egy gőzmozdonyt, amely egyszerre négy szerel­vény előfűtését képes megolda­ni. — Jó néhány éves tapaszta­lat, hogy elsősorban az exp- resszvonatokon utazók panasz­kodnak a fűtésre. Mi ennek az oka? — A fűtési rendszer szem­pontjából különböző típusú ko­csikat közlekedtetünk. Az újabb típusúaknál a kocsikban lehet szabályozni a hőmérséletet, a régebbieknél csak a mozdony­ból. Az utóbbi esetben, ha va­lami rendellenesség van a ko­csik fűtésében, a vonat sze­mélyzete csak azokon az állo­másokon tud szólni a mozdony- vezetőnek, ahol a vonat meg­áll. Az expressz Szentlőrinctől Budapestig megállás nélkül ro­bog, tehát ilyen korrekcióra nincs lehetőség, noha 200 kilo­méteres út közben gyakran változhat a külső hőmérséklet. Ezenkívül olykor műszaki hibák is előfordulnak, bár ezeket igyekszünk megelőzni: minden kocsit havonta legalább egy­szer alaposan átvizsgálunk. — Újabban a várótermek fű­tésére is panaszkodtak az uta­sok. — A várótermek fűtésére is az a szabály érvényes, mint a December első hetében Ró­mában járt a Pécsj Nevelők Háza Kamarakórusa. A Római Rádió nagy előadójában meg­rendezett 19. kortárs vokális ze­ne fesztiválon vettek részt a Művelődési Minisztérium kikül­döttjeként. Feladatuk volt a mai magyar kóruszene bemu­tatása. Rajtuk kívül egy stutt­garti, egy brüsszeli és két olasz kórus mutatta be hazája kórus- zenéjét; a szólisták London, To­kio, Amsterdam, Róma és a milánói Scala zenészei voltak. A hangversenyek este fél 10- kor kezdődtek. A pécsi együt­tes az első félidőben egyebek között Bárdos-, Farkas-, Ligeti-, Szokolay-, Petrovics-, Tillai- és Vass Lajos-műveket adott elő. vonatok fűtésére, vagyis 18—20 Celsius fok. Szó ami szó, nem az a hőmérséklet, amelyben kényelmesen elücsörög az em­ber hosszabb ideig. Ráadásul olajkályhával fűtik a pécsi fő- pályaudvar várótermeit, s a túl­fűtésre nincs lehetőség. Tegnap reggel fél hét tájban a főpályaudvar „közönséges” várótermében teljesen sötét volt. Amikor benyitottam: ápo- rodott levegő csapott arcon, s c padokon kabátba burkolózva alvó emberek riadt mocorgás- sal reagáltak a zajra. Aligha vonatcsatlakozásra várva szuny- nyadtak el itt. Ha ők vacognak ébredés után, az nem lenne csoda. A „kultúrváróteremben" viszont vegyes kép fogadott. Lehettek bent vagy tízen: volt, aki nagykabátban ült, volt, aki ölében tartotta a kabátját, má­sok a fogasra akasztották — ki­ki fázékonysága, illetve óvatos­sága. szerint. S egyikük sem tartotta éjjeli menedékhelynek a várótermet. Az alváshoz itt-is egy kicsit hideg lett volna: megmérettem a hőmérsékletet és 19 fok volt, vagyis az „ener­giatakarékos" előírásoknak megfelelő. Az azért szerencse, hogy álta­lában nem kell sokat várni a vonatcsatlakozásra, sem Pé­csett, sem más nagyobb bara­nyai vasútállomáson. Olajjal fű- tenek ezeknek a vasútállomá­soknak a várótermeiben is. 1985-ig azonban a MÁV-nak is át kell állnia az olajról más fű­tési formára. A kisebb állomá­sokon biztos, hogy szénfűtés lesz ez a „más”, a pécsi főpá­lyaudvart viszont esetleg be­kapcsolják a városi távfűtési rendszerbe. Ha le-sz rá pénze a vasútigazgatóságnak. Majd Kodály és Bartók reme­kei szólaltak meg. A műsor si­kerét az is jellemzi — sok el­ismerő vélemény mellett —, hogy olasz ráadásszámokkal búcsúztak a közönségtől. Ezen­kívül még három koncertet ad­tak. Egy másik sorozat kereté­ben a kórus régi és új zenét énekelt a római San • Andrea déllé Frette templomban. Ezen megjelent a római magyar nagykövet, a Római Magyar Intézet kulturális titkára, né­hány olasz és magyar művész, s ott voltak a jelentős lapok kritikusai is. Hangversenyeztek Frascati- ban, a már a római korból is ismert előkelő nyaralóhelyen, vclamint Assisiben, a városhá­zán. Minden hangverseny más összeállítású volt. összesen 35 művet szólaltattak meg Itáliá­ban. A kórustagok számára nagy élményt jelentett a Római Magyar Intézet, a Szent Péter Bazilika nemrég felavatott ma­gyar kápolnája, a Colosseum; a szinte érintetlen középkori városkép Assisiben, továbbá Fi­renze és Velence nevezetessé­geinek megtekintése. Kellemes és értékes következ­ménye a hangversenyútnak az a kapcsolatfelvétel, amely a római magyar nagykövetségen keresztül a két ország kulturális szervei között megindult, s amelynek célja a két ország mai kóruszenéjének — művek­nek és kórusoknak — a cseréje. Kiváló ifjúsági klubok A napokban Mohácson kiosz­tották a megye legjobb ifjúsági klubjainak járó okleveleket. A Megyei Ifjúsági Klubtanács a következő kluboknak ítélte oda a Kiváló Ifjúsági Klub címet: a Mohácsi Kesztyű- és Bőrdísz­műipari Szövetkezet, a Mohá­csi Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat, a mohácsi Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola, a Dél-du­nántúli Gázgyártó Vállalat, a Mechlabor, a Szigetvári Kon­zervgyár klubjának, valamint a nagyárpádi, a kétújfalui és a becefai ifjúsági klubnak. Üdítő­újdonság a ribiszke- dzsúz Az utóbbj években nőtt a ke­reslet a vitaminokat és más természetes alapanyagokat tar­talmazó üdítő italok iránt. A választék bővítésére a Dél-alföl-# di Pincegazdaság — ősziba­rack-, alma-, kajszi- és egyéb gyümölcslevei mellett — most fekete ribiszkéből készült dzsúz palackozását kezdte meg sze­gedi üzemében. A. C-vitamin- ban rendkívül gazdag gyümöl­csöt a csongrádi Vörös Csillag Tsz-ben termesztik több mint negyven hektáron. Mintegy há­romszáz mázsa ribiszkéből ké­szítenek úgynevezett csendes, vagyis szénsavmentes üdítőt; gyártásához festéket, tartósító­szert egyáltalán nem használ­nak, mégis évekig megőrzi üde- ségét, vitamintartalmát az üdí­tő ital. Vonatok — várótermek Aki elalszik, vacoghat Az előírás: 18—20 C-fok Rdnki Dezső hangversenye Kivételes hangversenyél­mény, a zsúfolásig megtelt Liszt-terem inspiráló csendjé­ben megnyilvánuló művészi­alkotó egyéniség, a technikai teljesítőképesség legmaga­sabb színvonalán álló elő­adóművész biztonságával — talán így jellemezhetném né­hány szóval Ránki Dezső szer­da este adott koncertjét a Filharmónia orgona-zongora bérletében. Vajon mitől válhat egy elő­adóművészi teljesítmény ilyen színvonalúvá? Vannak-e megfejthető összetevői Rán­ki Dezső interpretációjá­nak? A korán megnyilvánuló tehetség szinte a szemünk láttára bontakozott ki, hiszen kezdetétől figyelemmel kísér­hetjük művészi pályafutását, így láthattuk, mint jelöl ki saját maga számára újabb feladatokat és ezen keresztül bontakozik ki a töretlenül — nem a szó külső, általános értelmében vett — felfelé íve­lő pályája. Ritka természetességgel ke­zeli hangszerét. Egy-egy bra­vúros technikai megoldás olyan magától érthetődően illeszkedett zongorázása egé­szébe, hogy csak később visz- szagondolva tudatosult ben­nem annak hallatlanul egyé­ni, utánozhatatlan volta. Ilyen volt a hangversenyzáró Ravel- mű, a Gaspard de la Nuit re- petíciói, vagy Beethoven Op. 54. F-dúr szonátája gyors té­telének előadása. E koncert kapcsán nem is illik hangsze­res biztonságról beszélni, já­tékának természetes funda­mentuma ez, melyen bizton­Ránki Dezső pécsi koncertje előtti gyakorlás közben. Fotó: Läufer L. sággal építi újra a szerző által megalkotott struktúrá­kat, a gondolat hordozóit, olyan természetességgel kö­zölvén ezeket, mintha valaki érthetően és világosan be­szél, örülvén a gondolatot hordozó, szép kifejezéseknek. Talán az érthetőség, amely a művészi-technikai feladatok magasfokú megoldásának szintéziseként jelenik meg, te­szi Ránki Dezső zongorajáté­kát különleges élménnyé. Ezért tudom maradéktala­nul elfogadni elképzeléseit akkor is, ha eddig mást gon­doltam egy műről. Az elő­adott két Beethoven-szonáta (az említetten kívül az Op. 28-as, D-dúr, Pastorale volt még műsoron) szigorú zárt­sága és a művön belüli egy­sége feledtette azokat az ér­zéki pillanatokat, melyek e művekben gyakorta megnyil­vánulnak. Formai és gondolati egy­ség szolgálatában álló tech­nika, a műalkotás megértésé­ből fakadó érzéki megvalósí­tás, az evvel járó előadói egyéniség és alázat egyszeri megnyilvánulása tette ezt az estét felejthetetlenné. Kivéte­les hangversenyélmény volt. Kircsi László A pécsi főpályaudvar kultúrváróterme D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom