Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-18 / 347. szám
Csertőn Zoltán zászlós az audiovizuális nyelvi laboratóriumban. Németh Gyula repülőgép-vezető hallgató. Repülő-főiskolások Szolnokon — Sokat tanulunk, főleg oroszt. Jól érzem magam, de azt mondják, a java csak ezután következik. Felkészültem mindenre: repülős leszek, s ehhez mindent ki kell bírni... Csertőn Zoltán zászlóst jövőre avatják tisztté, jelenleg a repülő fedélzeti fegyver és rakéta üzemben tartó szak ne. gyedéves hallgatója, A komlói fiú a Kun Béla Gimnázium elvégzése után jelentkezett a „Killiánra". — Az elején furcsa volt a fegyelem: például, ha valaki egyest kap vagy fenyítve van, akkor nem mehet haza a hét végén. De ezt meg lehet szokni... Az viszont nagyon tetszett, hogy sok a szemléltető eszköz, s a szerelés. Az pedig külön jó érzés, hogy amikkel mi dolgozunk, nem is akármilyen fegyverek. — Mi lesz a feladata a csapatnál? / — A repülőgép fegyverzetének és rakéta berendezésének ellenőrzése, harci feladatra történő felkészítése, töltése, illetve ezeknek a . munkáknak az irányítása. — Nehéz volt a főiskola? — Nem, könnyebb, mint gondoltam. Nagyon jók a feltételek, számtalan tevékenységre van lehetőség; talán ennek köszönhető, hogy szinte elrepült ez a három év. A bajúszos Szűcs Péter kis kerülővel került a főiskolára, hiszen a mohácsi Dr. Marek József Mezőgazdasági Szak- középiskola elvégzése után repülőgépszerelést tanult Budapesten, az egyik szakmunkásképző intézetben. Miután kijárta a két évet, s szakmunkás-bizonyítványt szerzett, úgy döntött, hogy jelentkezik a „KHliánra” repülő sárkány-hajtómű üzemben tartó szakra, ahol már harmadéves. — Furcsa volt, hogy az első évben még repülőgép közelében sem voltunk, akkor az elméleti alapokat tettük helyre. A matekra és a fizikára nagyon nagy szükség van ... Azóta, persze nem távoli tárgy a repülőgép, hisz a gyakorlati foglalkozásokon gyakran jutnak nem csupán közelébe... S nem csak a főiskolán, de csapatgyakorlaton is. — Most már sokszor szerelünk, sőt, ez került előtérbe. Nem is csoda, hisz olyan tudásra kell szert tennünk, hogy miután felszállás előtt ellenőriztük a gépet, nyugodt lelkiismerettel engedhessük a magasba. A mi munkánktól a repülőgépvezető élete függ, s ez nagy felelősség. Roszprim Nándor Egy másodéves hallgató kísér a főiskola parancsnokságára, szépen parkosított, terebélyes fák övezte területen haladunk keresztül. A miskolci fiatalember mondja, hogy repülőgépvezető szeretett volna lenni, ezért jelentkezett a „Killiánra”, de nem felelt meg az egészségügyi vizsgálaton, így felajánlották a repülésirányító-megfigyelő szakot, ahova felvették. — így is a repülés közelében leszek, s azt hiszem, az irányítás is van olyan érdekes, mint a repülés ... Hazánkban a szolnoki Kil- lián György Repülő Műszaki Főiskolán képeznek a Magyar Néphadsereg repülőcsapatai számára repülő-műszaki és vadászirányító-meg- figyelő tiszteket, s itt sajátítják el az alapismereteket a repülő- és helikoptervezető hallgatók is. A főiskolán folyó szakmai felkészítésről Fodor Ferenc mérnök ezredes, a főiskola parancsnokának kiképzési helyettese tájékoztatott. — A műszaki szakokon — repülő és helikopter sárkányhajtómű üzemben tartó, repülő fedélzeti elektromos műszer- és oxigénberendezés üzemben tartó, repülő fedélzeti fegyver és rakéta üzemben tartó — és a vadászirá- nyító-megfigyelő szakon az első évben katonává neveljük a hozzánk kerülő fiatalokat, általános műveltségük színvonalának emelésével felkészítjük őket a másodévtől kezdődő szakmai ismeretek minél tökéletesebb befogadására. A főiskolán folyó tanulmányi és gyakorlati munkát a másodévtől különböző időtartamú gyakorló csapatszolgálat egészíti ki. Hallgatóink kis csoportokban készülnek fel hivatásukra, a hét öt napján délelőtt, délután tanulnak, vesznek részt laboratóriumi gyakorlati fog. lalkozóson. A szakmai ismeretek minél tökéletesebb elsajátításán túl cél a megfelelő fizikai állapot elérése, amit a sportfoglalkozások biztosítanak. A* .repülőgép- és helikoptervezetők nálunk egyéves tanfolyamon vesznek részt, a főbb tantárgyak az orosz, a matematika és a testnevelés. Ezután mennek ki Szovjetunióba, ahol három évig alapkiképzést kapnak, majd térnek haza, s kerülnek csapathoz, ahol a magasabb szintű képzés kezdődik. Itt jegyzem meg, hogy az idén szeptembertől főiskolánkon is indult helikoptervezető szak, ami azt jelenti, hogy akiket erre felvettünk, négy évig Szolnokon tanulnak. Körbejárjuk a főiskolát, benézünk néhány tanterembe, laboratóriumba. Kísérőnk Kantár György százados büszkén mutatja a korszerűen felszerelt tornatermet, a hatalmas hangárt, ahol éppen egy MÍG—-21-es vadászgépet szerelnek a hallgatók, a repülőmúzeumot, —1 a háborús évek motoros gépei mellett békésen állnak az első szuperszónikusok, odébb ezek mai utódai, — a hallgatók kétágyas szobáit, a 70 000 kötetes könyvtárat, a most készülő főiskolai múzeumot. A „KHliáfion” biztosított, hogy a hallgatók magas fokon sajátítsák el a későbbi munkájukhoz szükséges szakmai tudást, s hogy politikailag is felkészülten kezdjék meg választott pályájukat, a tiszti hivatást. Ez utóbbiról Rull Nándor ezredes, a parancsnok politikai helyettese beszélt. — E munkát alapvetően az elméleti politikai képzés és a gyakorlati politikai felkészítés során végezzük, mely szervesen kapcsolódik hallgatóinak szabad idejének ér. telmes kitöltéséhez. Arra készítjük fel tisztjelöltjeinket, hogy csapatokhoz kerülve bekapcsolódhassanak a politikai irányító munkába, mind az alegységeknél, mind a területi szervezeteknél. Azt hiszem, érdemes megjegyezni, hogy a kibocsájtásnál hallgatóink mintegy fele párttagként, s valamennyien KISZ-tagként hagyják el az iskolát. A politikai tevékenység mellett lehetőségük van a fiataloknak, hogy — érdeklődési körüknek megfelelően — részt vegyenek az ifjúsági klubok, szakkörök, műkedvelő művészegyüttesek munkájában. Hogy csak néhányat említsek: főiskolánkon van többek között csillagász szakkör, citeraze- nekar, tánckar, színjátszócsoport, énekkar. — Hogyan segíti a főiskola az ide kerülő fiatalok beilleszkedését? — Nagyon fontos feladatunknak tartjuk, hogy megismerjük hallgatóinkat, hisz enélkül nem tudjuk segíteni őket. A következő lépés, hogy felkínáljuk a lehetőségeket, melyek kihasználásához az érdekeket hangsúlyozzuk. Olyan emberi kapcsolat kialakítására törekszünk, ami a humánumon alapul, nem pedig merev parancsolgatáson. Tudatos irányítással segítjük, hogy valamennyien jól érezzék magukat az iskolában. A Killián György Repülő Műszaki Főiskolára minden évben sok baranyai fiatal jelentkezik, többen sikerrel. Ezek közé tartozik a pécsi Németh Gyula, aki elsőéves repülőgépvezető hallgató. A szőke, mosolygós, fiatalember, még feszeng az egyenruhában, nem csoda, alig három hónapja hordja. — A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem kémia szakon. Harmadikos voltam, amikor jöttek az MHSZ- tól, hogy lehet jelentkezni repülőgépvezetőnek. Megpróbáltam. — Hogyan fogadta ezt a bejelentést a család? — Apukám örült anyukám abban bízott, hogy az orvosi vizsgálaton majd nem felelek meg. De szerencsére sikerült Kecskeméten az orvosim, majd a fefvétdim is jó lett. — Hogyan telnek a főiskolás napok? SxGcs Péter egy MÍG vadászgép „hasa” alatt Läufer László felvételei A „baloldali” terrorizmus 3. Miért éppen Olaszország és az NSZK? Miért éppen itt üzent hadat egy terrorista mozgalom az államnak és a társadalmi rendszernek — teszi fel a kérdést egy nyugatnémet polgári publicista —, jóllehet az itteni viszonyokat nem lehetett a vietnami vagy a bolíviai viszonyokkal összehasonlítani. Tegyük hozzá: valóban nem. Ezen kiindulópont alapján tanácstalanságunk ténylegesen csak fokozódna. De nemcsak a szélsőségesen konzervatív polgári sajtó — hanem néha még a liberális is — tévutakon keresi a választ. Nézzük tehát a valóságot. A múlt és a jelen A terrorizmus e két országban történt felélénkülésében mind a múlt, mind a jelen szerepet játszott. Ezen országokban ugyanis a két világháború közötti totális fasiszta rendszerek uralma által okozott morális pusztítások még jelenleg is mélyek és nagyok. A nyugatnémet társadalom például mindmáig nem nézett szembe a hitleri múlttal, nem tudott le- és elszámolni annak nyomasztó terhével. Mindkét ország az elmúlt évtizedben jelentős gazdaságipolitikai feszültségek időszakát élte át. Társadalmi méretekben jelentkezett a kiábrándultság érzése, egy pesszimista pszichózis eluralkodása széles rétegek körében. Olaszország és az NSZK egyaránt valamikor a tőkés fejlődés vonzó példáját jelentette: a „gazdasági csoda" Itáliája rohamos növekedési ütemével, a kapitalista fejlődés egyik mintájának tekintett nyugatnémet szociáldemokrata „modell" pedig az osztálybékét, a „társadalmi konszenzust” megvalósító politikájával. Ezek a mítoszok az elmúlt évtizedben semmivé foszlottak. A helyzet specifikuma Olaszországban... A közös vonások ellenére is hiába volna a két ország viszonyainak és még inkább terrorizmusának valamiféle azonosítása. Az elmúlt évtized Olaszországban a krónikus és súlyos gazdasági-politikai válság időszaka. Ezt az állandó kormány- válságok, a társadalom morális állapotának romlása, a politikai- és a közélet súlyos erkölcsi defektusai jelezték. Itália ez idő tájt a fejlett tőkés országok leggyengébb láncszemévé vált, ahol a munkanélküliek aránya, az infláció üteme, a külkereskedelmi deficit általában meghaladta a többi fejlett tőkés országét. S a gazdasági válság itt politikai krízissel párosult, majd ezek egymást erősítő kapcsolata időnként igen súlyos belpolitikai helyzetet teremtett. Az ország több mint nyolcmillió fiatalja különösen nehéz helyzetbe került: a munkát elvesztők, vagy hozzá nem jutók és a perifériára szorultak száma nagyra nőtt. A fiatal munkanélküliek jelentős része a milliós egyetemisták táborát gyarapította. Ez az egyetemi-főiskolai hallgatóvá vált munkanélküli tömeg pedig nagyrészt szervezhetetlen volt a politikai pártok, köztük az OKP számára. Spontán szerveződtek hát, ellentmondásokkal teli an- tikapitalizmusuk alapján, ellenőrizhetetlen szálakkal kötődve illegális erőkhöz többek között a „vörös” terrorizmushoz. A diákmozgalom 1977-es új hulláma és ennek szélsőséges megnyilvánulásai ezt jól bizonyították. A válságjelekkel és belpolitikai problémákkal egyidejűleg azonban jelentős bal- ratolódási folyamatok is mutatkoztak, és a kommunisták közel kerültek a kormányzatban való részvételhez is. A forradalmi erők itt a politikai képviselet új formáihoz jutottak, mindenekelőtt a helyi hatalmi szervekben. A politikai életben végbement erőviszony változások a harminc éve kormányzati monopóliummal rendelkező kereszténydemokráciát válaszút elé állították, és megerősödött a realitásokkal számolni akaró szárny, Aldo Moró vezetésével. Az olasz „baloldali terrorizmus éppen akkor aktivizálódott, amikor g néptömegek fellépésének eredményeként neofa-. siszták „feszültség stratégiája" a háttérbe szorult, s amikor az országban felcsillant a válságból kivezető demokratikus út alternatívája, amikor felerősödtek g baloldali tendenciák. Az olasz „vörös” terroristák ezeket a haladó belpolitikai folyamatokat vették célba, ennek érlelődőben lévő eredményeit igyekeztek megtorpedózni. A terroristák Itáliában olyan ; erők szolgálatában tevékeny, kedtek tehát, amelyek szemben álltak az ország helyzetének megszilárdítását célzó törekvésekkel. És az NSZK-ban A nyugatnémet belpolitikai helyzet, s a terrorizmus is sok vonatkozásban eltér az olaszétól. Az NSZK-ban például a gazdasági élet problémái és ennek szociális következményei kisebb súllyal jelentkeztek mint Olaszországban. Ám, itt is kiéleződtek a „jóléti állam” fel- számoltnak hitt szociális ellentmondásai. A közel egymilliós munkanélküli tábor, a reáljövedelmek abszolút csökkenése, az infláció voltak ennek a jelei. Válságba jutott tehát a szakadatlan, töretlen fejlődésről, a jólét véget nem érő növekedéséről szóló burzsoá mítosz. Mindezek a problémák mégsem vezettek a társalalmi rendszer válságához, de még a rendszert alapjaiban megkérdőjelező tömeges mozgalomhoz sem. Miért? A választ mindenekelőtt a nyugatnémet társadalom politikai rendszerében kell keresnünk: ez ugyanis a társadalmi engedmények és az anyagi, szociális juttatások növelése révén törekszik a politikai követelések semlegesítésére. A nyugatnémet nagytőke részéről a „társadalmi integráció stratégiája” uralkodik: a kompromisszumokra, a „társadalmi konszenzus” megteremtésére és fenntartására való törekvés. E stratégia érvényesítését a munkásosztály összetételének sokszínűsége, a külföldi munkanélküliek nagy száma, a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártbürokrácia bur- zsoó ideológiát és befolyást közvetítő magatartása csak elősegítette. A tiltakozás-potenciák bevezetését szolgálja a többpártrendszer is, amely ugyan a versengésre épül, de a pártok a valóságban a választók érdekeinek háttérbe szorítására, a konfliktusok elsimítására törekednek. A nyugatnémet „baloldali" terrorizmus erre a politikai szisztémára történt reakció volt, elvetélt „kísérlet arra, hogy a politikai tényezők erősödjenek a tiszta adminisztrációval szemben” — állapította meg találóan egy nyugatnémet haladó filozófus. Egy magyar szerző pedig az osztálykonf üktusok kibékítése, és a nehezen megteremtett „társadalmi ........' egyenes követke zményének tartja. Annak tünetét látva benne, hogy kilátástalan dolog a jelen hatalmi garnitúrának és irányának forradalmi úton történő lecserélése. Ez a terrorizmus továbbá a szociáldemokrácia megalkuvó és a szakszervezetek együttműködési készséget demonstráló politikájának következményeiből, a nyugatnémet munkásság jelentős részének kompromisszumra való hajlandóságából táplálkozó jelenség is. Ezek sajátos tükröződése, „büntetés" ezek opportunizmusára. Azon álláspont is a helyzetértékelés torz reakciója, miszerint lehetetlen a monopoltőke hatalmi rendszerének áttörése. A nyugatnémet terrorizmus elvetélt és kudarcra ítélt kísérlet a munkásmozgalom itteni „zsákutcájának" áttörésére, a tömegek forradalmasítására és harcba vitelére. Ez a „vörös” terrorizmus tulajdonképpen a szélsőségek által árulónak, kapitulánsrvak ítélt baloldali erők helyére kívánt lépni. A permanens osztály- harcban helyettesíteni akarta őket. Pedig a terrorszervezetek létrejöttekor megfogalmazott céljaik és szándékaik — látszólag — jelentős elvi-politikai motívumok szolgálatában álltak. Erről szólunk legközelebb. (Folytatjuk) Szirtes Gábor
