Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-16 / 345. szám

1982. december 16., csütörtök Dunántúli napló 3 Hókirálynő Cigányklub a mániái DeutsclK kocsmában A működéshez Komlóról kapnak segítséget Nagyon jó helyen fekszik a a Deutsch-féle ikorosma Man- fan: útkanyarulatban, ahol las­sítani kell, s a Kaposvár vagy Dombóvár felé igyekvők betér­hetnek meginni .azt, amit Pé­csett elfelejtettek. Néhány hó­napja egészen új ötlet tette hí. réssé a mánfai „apák boltját”: cigányklub alakult a nagyte­remben. — Azelőtt raktárnak adták ki a helyiséget a kocsmárosék, de aztán elvitték innen a Car­bon Vállalat anyagát és a te­rem kihasználatlanul t állt. Deutsch Józ'si bácsi szólt ne­künk, hogy ha akarunk, csinál­junk itt egy cigány ifjúsági klu­bot — emlékezik vissza a kez­detekre Orsós István klubvezető. Komlón dolgozik kőművesként, higgadt' intelligens fiatalember. Ma már huszonhét tagja van a klubnak. Idetartazásükat iga­zolvánnyal is dokumentálni tud­ják, hiszen a komlói Május 1. Művelődési Központ jóvoltából fényképes igazolványt kaptak. Most éppen Páll Lajos tart előadást a helyes viselkedés szabályairól. Nem is előadás ez, inkább klubcsevegés.' Hamar összejönnek a helyes válaszok, mi illik, és mi nem az utcán, társaságban. Látszik, hogy akik az asztalok mellett ülnek — le­helnek vagy húszán ezen az es. tén — komolyan gondolják, amit mondanak. Ezen még az sem változtat, hogy időnként egy-egy fiatalember fölemelke­dik a székről, s hamarosan né­hány korsó sörrel tér vissza. De hiszen az angol klubokban sem csak limonádét isznak az embe­rek . . . — Májusban keresett meg Orsós Pista és kérte a segítsé­günket — mondja Páll Lajos- miután szétosztotta a klubest résztvevői között a helyes vála­szokért járó képeslapokat, kom­lói tájékoztató füzeteket. __ N yilvánvaló, hogy ezt a kezde­ményezést támogatnunk kell, ha­tároztuk el a Május 1. Művelő­dési Házban. A gesztenyési klubból hozattunk ide bútorokat, amelyeket hamarosan kicseré­lünk majd, Az induláshoz elég volt, hogy különböző kedvez­ményeket élvezett a klub, a to­vábbi segítség attól Is függ, mennyire marad együtt a tár­saság, mennyire lesz életképes a klub. A Komlói Műsorban máris külön rublikája van a cigány- klubnak, megkülönböztetve a Budafán működő mánfai klub- könyvtártól' ahová az itteniek nem szívesen járnak el. — Ha mi összejárunk a bü- dafaiakkal, abból rendszerint csak veszekedés, bunyó szár­mazik — fogalmazza meg vé­leményét az egyik fiatalember. — Miért szeretnek idejárni? Hiszen itt még televízió sincs? — Nézze, mi egész héten dolgozunk. Ki itt, ki ott. Nap­közben elfáradunk, este már Táncantológia semmihez sincs kedve az em bernek. De itt van a szombat amikor jól esik összejönni vala hol. Ha ez a klub nem volna a kocsmapultnál álldogálnánk, esetleg jól berúgnánk, és ezzel kész. Nem mondom- itt is fogy az ital, de amióta ezt a termet Deutsch Józsi bácsiék kinyitot­ták, itt duhajkodás, verekedés nem volt. Nemcsak cigányok jámak.ide, am| elsősorban a családi kap­csolatoknak köszönhető ugyan, de mindenképpen örvendetes -dolog. Korosztályi elkülönültség sem figyelhető meg, hiszen négy évestől ötven évesig egyaránt látni vendégeket. Szóba kerül a jövő is. Némi vita alakul ki a tagság sorai­ban a szórakozás formáit ille­tően, de abban mindannyian egyetértenek, hogy elsősorban beszélgetni, társasjátékot ját­szani, tévézni szeretnének a klubban. Már eddig is nagyon népszerűek voltak a vetélkedők, az egészségügyi és más előadá­sok. — Tíz forint a tagdíj egy hó­napra. Az össztőkénk jelenleg körülbelül ezer forint, aminek a legnagyobb irésze a rendez­vényekből származik — tájékoz­tat a klub anyagi helyzetéről ifj. Nagy János gazdasági fe­lelős. — És mit hoz a konyhára a házigazdáknak ez a klub? Deutsch Józsefnét kérdezem, dki a söntéspultnál sürög-forog. Kedves, széparcú asszony. — üresen állt a terem, nem tudtuk kihasználni. Ezeknek a gyerekeknek viszont szükségük volt egy helyiségre, ahol szom­batonként összejöhetnek beszél­getni, táncolni. Ők takarították, meszelték ki a volt raktárát. Most is szépen rendben tartják. Komolyan mondom, örülünk, hogy jól érzik magukat, s hogy segíthettünk rajtuk. Barátságosan búcsúztatnak a klub tagjai. Aztán sietnek visz- sza, mert a lányok már a mag­nót próbálgatják ... Havasi János kétnapos gálaprogram műsorát a hazai fesztiválok és bemuta­tóhelyek (Balatonföldvár, Szek- szárd, Siófok, Szolnok, Szeged stb.) díjazott koreográfiáiból állítják össze, amiket az erede­tileg bemutató felnőtt és gyer­mek táncegyüttesek adnak elő. Baranyából a hétvégi Táncan­tológiára meghívást kapott a Baranya Táncegyüttes és a Me­csek Táncegyüttes. A régióból a kaposvári Somogy, a keszthe­lyi Georgikon Táncegyüttest, továbbá a zalai, Tolnából pe­dig a Szekszárdi Népi Együttest hívták meg. Spjfi!— gy^^kékh^Jt Annak a felnőttnek, aki nem jár rendszeresen színházi gyer­mekelőadásra, kissé szokatlan ez a fajta színház. Itt mintha minden és mindenki túlzott lenne egy kicsit: nemcsak tu­lajdonságait tekintve — aki jó, az nagyon jó, aki gonosz, na­gyon gonosz —, hanem külső megjelenésében is: széles gesz­tusok, emelt szintű beszéd — és persze, sok-sok (felnőtt ész­szel mérve) képtelen helyzet. Furcsamód a gyerek éppen ebben a színes, zajos világban érzi jól magát — és legyen bár a hétköznapi logika sze­rint valószerűtlen valamely részlet, ha számára a nagy egész történet hiteles, a rész­leteket is valóságosnak fogad­ja el. Mert mit érdekli az önfeledt gyermeknézőt, hogy a Hóki­rálynő rablóinak puskáját a szennyvíz tisztításához haszná­latos gumiharang köti a padló­hoz — ha ő „tudja", hogy itt rablók vannak jelen, izgatottan így kiált fel (a Tiyilvános fő­próbán történt) az utcáról be­szűrődő szirénahangra: „Már jönnek is a rendőrök!" Ha ezi a csodát — hogy a gyerek így lép át a színpadból a valóság­ba és vissza — eléri egy elő­adás, nemhiába dolgozott á stáb. A Pécsi Nemzeti Színház Hókirálynő című előadása nemcsak az eredeti Andersen- mese érzelmes fordulatai révén lett, lesz siker, hanem Jevge- nyij Svarc kitűnő, pontos, fe­szes dramatizálása révén is. Jó színpadi szituációkat, jól játsz­ható szerepeket kínál a színé­szeknek, izgalmas, nem min­den tanulság nélkül vqjó tör­ténetet a nézőknek. Vas-Zoltán Iván nem az érzelmességet, ha­nem a játékosságot, a kalan­dosságot, a humort erősítette fel az átdolgozásban; pilla­natnyi üresjáratot nem enged az egyszerű díszletek között — legfeljebb akkor pihen a néző, ha színpadtechnikai okokból dallal, tánccal, zenével kell ki­tölteni rövid szüneteket. Szi­porkáznak az ötletek, például a holló házaspár egyszer a Ma­gyar Posta hollójával a kezé­ben jelenik meg. A színészek maguk is élvezik a játékot: a szereposztás is mu­tatja, hogy o színház nem má­sodrangú feladatnak tekintette a gyermekeknek szóló előadást. N. Szabó Sándor, Sipos László, Matoricz József, Katona ■ Ág­nes, Bódis Irén, Cserényi Béla, Nagy Réka, Vizi György, Unger Pálma, Mester István, Kulka János, Dévényi Ildikó, Koszta Gabriella és Gyuricza Lilian egyformán részesei a megérde­melt sikernek. G. T. z idei tanévinduláskor a szokottnál is többet fog­lalkoztak a tömegkommu­nikációs eszközök az iskolázta­tás kérdéseivel. Az MSZMP KB 1972-es oktatáspolitikai hatá­rozatainak megvalósítását és a további tennivalókat összegező 1982. április 7-i állásfoglalás szintén ébren tartja egész tár­sadalmunk figyelmét. Az új ne­velési és tanterv 1978-tól 1985- ig egyre erőterjesebben jelzi a társadalom igényeit, de felada­tait is, mind a gyermekek ne- veltségi-műveltségi mutatóiban, mind teljesítőképes tudásuk kö­vetelményeiben. Ugyanakkor ott van még mindezekkel együtt az 1973- ban módosított tanterv is, a ré­gi követelményekkel — köny­vekkel — taneszközökkel! Még­ha kihalófélben is évről évre — de ott van! Nem könnyű hely­zet sem tanulóknak, sem peda­gógusoknak, de a szülőknek ugyanúgy nem. A felügyeleti szervek számára is gond ez. Ma is sokan vitatják még, hogy helyes volt- az új tantervet és dokumentációs anyagokat eny- nyi évig elhúzódva bevezetni? Ismeretes azonban az új doku­mentációkhoz szükséges eszkö­zök és feltételek megteremtésé­nek óriási gondja és költség- igénye. A fellobbanó indulatok ilyen forrásokból táplálkozhat­nak, a bizonytalankodások több eredőitől születhetnek. Az öt­napos munkahétre való áttérés megint csak közrejátszója az örömnek — de gondoknak is. •A gondöt a terhelés kérdése adja. Talán a tanítás; módsze­rek — az óravezetés hogyanja adta az iskoláknak, a nevelők­nek a régiről az újra való át­térés leginkább megközelíthető pontját. Itt viszont az otthoni segítségadás a tatulósban fo­kozhatta a' szülők gondjait. Az ötnapos munkahéttel a peda­gógiai szempontokat is figye­lembe kell — vagy kellene — venni, de ennek is sok buktató­ja lehet. Nagyon oda kell fi­gyelnie az iskolavezetésnek az órarendek és az oktatás rend­jének rögzítésére, mert a túl­terhelés veszélye most még in­kább fennáll. A KB-állásfoglalás nyomán szükséges tehát, hogy megta­láljuk a sürgős jelzésű felada­tokban azokat a cselekvési te­rületeket, ahol tanulónak-szülő- nek-pedagógusnak-irányító ap­parátusnak és eszközökről gon­doskodó üzemeknek, valamint példaadásával minden állam­polgárnak egyaránt világosan megfogható-érthető tennivalók­ba^ lehet megfogalmazni a KB állásfoglalásait. A tankötelezettségi törvény például mindenkire nézve kö­telező. Alfája és ómegája az egész iskolai életnek. Az iskola feladata, hogy az első naptól tervszerűen, átgondoltan, rend­ben menjen az oktatás és ez­zel példát mutasson munkafe­Tisztelet a szülőföldnek Külföldön élő magyar származású képzőművészek bemutatkozása December 17-én nyílik meg Budapesten, a Műcsarnokban a külföldön élő, magyar szárma­zású képzőművészek alkotásait bemutató Tisztelet a ‘szülőföld­nek című kiállítás. A január 30- ig nyitva tartó tárlat egyik leg­fontosabb célkitűzése azt méri fel, hogy mi foglalkoztatja je­lenleg a külföldön élő, magyar származású művészeket. A kiál­lításra 23 országból 287 ma­gyar származású művész jelent­kezett. A bemutatásra kerülő mintegy 500 műtárgy alkotói­nak több mint a fele festő. A kiállításra 200 oldalas, repre­zentatív katalógus jelenik meg, Köpeczi Béla művelődési mi­niszter előszavával. A doku­mentum minden kiállító mű­vészről közöl egy-egy rövid élet­rajzot, valamint egy alkotásá­nak reprodukcióját. A kiállítást Bognár József, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke nyitja meg. gyelemre, pontosságra tanulói­nak. Zavaros indulást, zavaros folytatás követhet csak. Az is­kola feladata, hogy a körülmé­nyekhez képest elviselhetően egészséges terhelést biztosítson tanulóknak, nevelőknek a napi munkában. Ez nagyon átgon­dolt és időben elkészített meg­bízatásokat, órarendet, háziren­det, működési feltételeket kö­vetel. Az iskolának kötelessége gondoskodnia arról, hogy a gyereksereg és egy-egy gyerek megismerésével mór induláskor tegyenek a hátrányos helyzet csökkentéséért, az esélyegyen­lőség biztosítására. Az egész iskolai életet a gyerekek ér­dekeihez kell tervezni és szer­vezni. A tanórai munka igé­nyessége és eredményessége, a tanulók személyiségfejlesztése, az erre alapozott* feladatjelölé­sek és az így nyújtott teljesít­mények elbírálása, értékelése nagyon fontos kérdés a törvény teljesítésében. Ez szokott leg­többször ütközőpont lenni a ta­nulók, tanárok, szülők és még nevelők között is. Ez az egy kér­dés is rengeteg egyeztetni valót jelent a gyakorlatban. A gyermekvéleményekre is nagyon oda kell figyelni, akár kérdő-, akár felkiáltójellel! Folytathatnák a sort a tehet­séggondozás lehetőségeivel, az ifjúsági mozgalom akcióprog­ramjaival, az iskolai pártszer­vezetek, szakszervezeti bizottsá­gok világosan megfogalmazott feladatmeghatározásaival, a törvény szolgálatában. A köz- művelődési intézmények lehető­ségeikkel célozhatják meg ugyanezt. A pályaválasztás és orientáció hangsúlyozott szere­pet- kaphat. Egy másik „sürgős” jelzésű te­rület lehet, és általánosan je­lentkezik a KB-állásfoglalások nyomán: az iskolák önállósága és stabilitása. A nyugodt isko­lai légkör biztosítása: újra álta- lánosíthatóan fontos ez a gye­rekektől a nevelőkig, családok­tól az irányító apparátusig. A nyugtalanság, a bizonytalanko­dás, feszültség, eredménytelen­ségekhez és a legdrágább energiapocsékoláshoz vezet. Mindenkinek érdeke tehát, pe­dig aligha lehetne egyértel­műen igennel válaszolni arra a kérdésre, hogy nyugodt-e isko­láink többségének légköre . .. Az iskolai élet demokratizmu­sának kérdése ismét kiemelt szerepet kapott, ha öss'ztársa- dalmi tapasztalatokkal hason­lítjuk össze az iskolai életet. Egy sereg összetevőjét már ed­dig is érintettük. Külön téma­ként is érdekes lehetne. Néhány országosan is idő­szerűnek mondható dolgát je­löltük meg csupán a KB 1982- es április 7-i állásfoglalásának. T ehát nem elég ismerni a KB összegezését és fel- adatmeghatározásait. Tenni, cselekedni kell megvalósí­tásáért. Közös cselekvésekre és közös felelősségekre kell fogal­mazni. A tervezésben és az ösz- szehangolt munkában megha­tározó szerepet kell vállalnia a családoknak, szülőknek, illetve a pedagógia értőinek, az isko­lákban tanítóknak és munkáju­kat tervszerűen, tudatosan irá­nyítóknak. A „hogyan"-fól az ország minden iskolájában szó esett vagy esik. Ám, nagy hiba lenne, ha ez csupán az erre ki­jelölt értekezletekre korlátozód­va, „letudván” egy feladatot azok közül ... Krivanek Vilmos ny. pedagógus Az iskola élete- munkája és egy párt­állásfoglalás A Népművelési Intézet de­cember 18—19-én rendezi meg az idei év legjobb amatőr tánc­műveinek díszbemutatóját, a Madách Színházban. A Tánc­antológia címmel ismertté vált A vendéglős ötlete volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom