Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-15 / 344. szám

6 Dunántúli napló 1982. december 15., szerda Horgászat Megyénk horgászmozgalmá- ock középtávú tervében tízezer körüli horgásszal számoltunk. Ez oi a létszám, melynek — a horgászvizek ismeretében, azok terhelhetőségével - biztosítani lehet egy optimális horgászati és halfogási lehetőséget. Már van ezzel kapcsolatos idei ada­tunk is, mely szerint a megye horgászainak száma 9994 fő, ennek 26,6 százaléka ifjúsági és gyermek horgász. A korábbi évek dinamikus létszámnöveke­dése lelassult, úgy tűnik, hogy a megye horgászainak száma stabilizálódik. Tekintsünk vissza az év leg­fontosabb eseményeire, első­sorban ami a horgászt érdekli, a halfogásra, összesítő adatok a kifogott hal mennyiségéről csak januárban lesznek, de el­mondhatjuk, hogy ez év tava­szán az egész megyében na­gyon eredményesen indult meg a horgászat, úgy az IB, mint az egyesületi kezelésben lévő vizeken. Sajnos nem mondha­tó el mindez a nyári és az őszi hónapokról. Sem a ponty, sem a ragadozók gyakran hetekig nem vették fel a horgot. Azért ez az év is sok horgásznak adott élményt, például a Pécsi­tóban fogott 60 kg feletti har­csák, vagy a 20 kg körüli amú- rok. Színesítette a horgászatot a Pécsi és Orfűi tóba kihelye­zett pisztráng, ami a baranyai horgászoknak újdonság volt, kedvezően fogadták, ezért ha be tudjuk szerezni, jövőre is tervezünk az ideihez hasonló mértékű pisztráng telepítést. Egyesületi vizeinken éves át­lagban, a kedvezőtlen, csapa­dékszegény, nyári nagy mele­gek ellenére elfogadható fo­gási eredmények születtek, fő­ként a Dráva fogási eredmé­nye. Az alacsony vízállás miatt nehéz volt a halat megtalál­ni. A Dunán több ízben is na­gyobb vízszennyezések vonul­tak le, ami nagy mértékben csökkentette a dunai horgá­szok halfogását. A mattyi tavon rendeztük meg az intézőbizottsági halfo­gó versenyt, ahol a megye egyesületei majdnem mind je­len voltak. Az országos baj­nokságon a megyei halfogó csapat — lassan hagyomány- nyá válik — negyedik alkalom­mal is harmadik helyezést ért el. Ismét nagy sikerrel rendez­tük meg a kétnapos XV. Her­man Ottó horgász emlékver­senyt. Ifjúsági ki-mit-tud vetél­kedők voltak, ahol a fiatal horgászaink mérték össze el­méleti és gyakorlati tudásu­kat. Filmvetítéseken, klubfog­lalkozásokon vitatták meg hor­gászaink az egyesületi élet legfontosabb teendőit, halgaz­dálkodósukat. A legnagyobb feladat álta­lában minden évben a halasí- táshoz szükséges tenyészanyag beszerzése, kihelyezése, öröm­mel állapítható meg, hogy minden egyesület és az IB is elvégezte az őszi kihelyezése­ket. A Halért közreműködésé­vel az IB és nyolc egyesület jó minőségű, szép halat kapott, viszonylag kedvező áron, de a m Ev végi számvetés a megye horgász­mozgalmáról közvetlen termelőktől történt balbeszerzések is jól sikerül­tek. Majd a végleges összesí­tésekből pontos adatot ka­punk, de előre láthatóan eny- nyi hal, mint az idén, összes­ségében még egy évben sem került kihelyezésre. Bizton állít­hatjuk, hogy ott ahol a ponty­telepítés után megtiltották an­nak idei fogását, jövőre a ko­ratavaszi súlygyarapodást is fi­gyelembe véve, igen szép ered­ményekre számíthatnak. Ahol telepítés után az éhes, lefo­gyott pontyok fogását megen­gedték, azoknak jövőre be kell érni a maradékkal. A Pécsi-tóba 18 439 kg pon­tyot telepítettünk, melynek mintegy kétharmada méretes volt. Ez a mennyiség a tavon horgászoknak jó fogási lehe­tőséget fog biztosítani. A ko- vácsszénájai tó összes idei te­lepítése 5620 kg volt, ebből az őszi 5100 kg pikkelyes állo­mány, 1,20 kg átlagsúlyban. A napijegy forgalomhoz hasonlít­va ez a mennyiség is arányos. A drávai vizekbe 1473 kg pon­tyot és amúrt telepítettünk, ezenkívül 6000 db egynyaras amúrt és 1500 db nagy elő­nevelt csukát. Sajnos ezeknek a holtágaknak az elöregedése következtében egyre csökken az oxigén háztartása és termé­szetes haleltartó képessége. Jövő évi feladataink közé soroltuk meglévő horgászaink megtartását. Ennek érdekében úgy kell gazdálkodnunk, hogy a nehézségek ellenére se csök­kenjen, sőt ha lehetőség lesz rá, a létszámmal arányosan növekedjen a halasítás mérté­ke. Bővíteni kell a horgászok kiszolgálásának körét (területi jegy térítés, csónak kölcsönzés, stb.) és biztosítani kell meg­felelő minőségben és mennyi­ségben a horgászcikk ellátást. Ugyanakkor a horgászoktól is következetesen elvárjuk a hor­gászrend és Tiorgászetika szi­gorúbb betartását. Az utóbbi időben eluralkodott fegyelme­zetlenségnek a horgószmoz- galmon belül is gátat kell vet­ni, ami csak a közösség egy­séges összefogásával valósít­ható meg. A jövőben alacsony területi jegyárak mellett nem lehet nagy fogási eredményeket biz­tosítani, ezért a fogási lehető­ség tervezett mértékének kell - a mindenkori gazdasági hely­zettel összefüggésben — meg­határozni a területi jegyára­kat. A szövetség álláspontja az, hogy legyen egy alapellá­tás, amit minden horgász elér­het és ki kell alakítani olyan vizeket, ahol extra fogási le­hetőség lesz, ezt azonban meg kell fizetni. Az innen származó többletbevételből lehet kiegé­szíteni és szintentartani az alapellátást biztosító vizen való gazdálkodást. Számolni kell azzal, hogy tovább csök­kennek azok a lehetőségek, hogy minden horgász minden vizen közel azonos árakon horgászhat. Maradnak olcsób­ban horgászható vizek, szeré­nyebb halfogási lehetőséggel és lesznek jó fogást garantáló drága vízterületek. A horgászmozgalom vezetői­nek feladata és kötelessége, hogy a változó gazdasági kö­rülmények mellett, azokkal összhangban, mindenkor a leg­optimálisabb horgászati és hal­fogási lehetőséget megteremt­sék, ehhez azonban az egész horgászközösségnek megértő, segítőkész, fegyelmezett maga­tartása szükséges, amire a jö­vőben a baranyai horgászok nagy többségénél biztosan le­het számítani. Dr. Kovács Zoltán IB-titkár A budapestiek nem nagy halfogyasitók. Mégis mint Duna menti településnek, a halászatnak és a hal árusításának évszázados hagyományai vannak a fővárosban, s ezt számos tárgyi emlék bizonyítja. Képünkön: Fanda Ágoston halászmester egykori bolt­ja a Hal téren a századforduló idején. Méhészet Bélyeg Csak egy Föld van A méhek és a várvédők Archológusok megállapításai szerint a méhek már az ember megjelenése előtti időben is él­tek a földön. Nyomaik a har­madkorban, 40—50 millió évvel ezelőtt is megtalálhatók a föl­dön. Borostyánba ágyazott vagy iszapban megkeményedett, pa­lában fennmaradt méhtetemek igazolják itt létüket, ilyeneket a németországi óriáshegységben és másutt is találtak A spa­nyolországi Aran-beli Pók-bar­langban és Norvégiában talál­tak 20 ezer éves szikralajzokat, amelyek azt igazolták, hogy az ősember már ekkor ismerte a méheket és az általuk gyűjtött mézet. A mézet az ember korán megkedvelte. Lakása közelében, kasokban, faodukban tenyész­tette a méheket, hogy keze- ügyében legyenek, és hogy megvédje a mézrabló állatoktól a termelt mézet. Hazánkban már a honfog­lalás előtt fejlett méhészkedés folyt. Később, főleg a kolosto­rok voltak a méhészkedés kö­zéppontjai. Ősidők óta használták a mé­zet nemcsak csemegeként, ha­nem édesítőszernek is. A méz­zel tésztát (a mézeskalácsot) világszerte kedvelték. A méznek nagy ára volt. Így például a török megszállás idején egy ma­gyar fogoly kiszabadításáért, elengedéséért a budai piacon egy pint mézet kértek, de méz. ben fizethették az állami vagy egyházi adókat is. A mézet azonban nemcsak táplálkozási célokra használták. Az ókorban például Perzsiában a halálra ítélteiket meztelenre vetkőztették, és testüket mézzel kenték be, majd a tűző napon egy oszlophoz kötözték. Itt el­lepték az odaözönlő rovarok, melyek a halálos ítéletet vég­rehajtották. Bonfini, Mátyás király olasz származású életrajzírója felje­gyezte, hogy Nándorfehérvár­nál (a mai Béig rád) a szoron­gatott helyzetben lévő védők a falakat támadó törökök közé méhkasokat dobtak, és a táma­dók rémülten menekültek a mé­hek csípései elől. Ugyanezt je­gyezték fel Eger ostromáról is, ahol a férfiak segítségére siető asszonyok méhkasokkal zavar­ták el a törököket a falakról, akik a kiöntött forró szurok és a méhek csípései elő| ijedten menekültek. Rudnay János Kinyújtott tenyérben megté­pázott kis madár áll NSZK-bé- lyegen, szárnyaszegett madár a kietlen tájban a francia, fekete vizű folyóban vergődő hal ki­emelkedő uszonya, mint ful­dokló keze nyúlik ki, segítséget kérve a monacói, a kettéosztott földgömb nagyobbik részén vi­rágok pompáznak, a kisebbik már kiszáradt az olasz bélye­gen. Valamennyi — és még sok száz — korunk egyik leg­nagyobb problémájára, a ter­mészetvédelemre hívja fel a fi­gyelmet. Kevés olyan ország van, amely e nagy cél érdeké­ben a sok millió példányszámú bélyegek propagandaerejét ne RESPECTEZ C^LAMER 1.20 venné igénybe, A Magyar Pos­ta e tekintetben élen jár. Védett virágok című sorban már 1966-ban 'sáfrány, ciklá­men, hamuvirág, tüzesliliom,* kockás császárkorona és északi pufóka szerepel. Ugyanebben az évben sor figyelmeztet ki­halófélben lévő madarainkra: füsti fecskére, őszapóra, ke­resztcsőrűre, közép-fakopácsra, búbosbankára. Bélyeggel emlé­keztek meg az Országos Erdé­szeti Egyesület centenáriumá­ról. Kitaibel Pál virágai a címe annak a sornak, amely a neves botanikus (1757—1817) emlé­kére — aki mintegy kétszáz ma­gyar növényt és sok állatfajtát fedezett fel — jelent meg. Eb­ben megörökítették arcképét és a következő virágokat: Kitaibel- mályva, ikrós fogas-ir, nyaláb csengőke, halvány ziliz, szirti búzavirág, vetővirág, magyar nőszirom. Abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Madárvédelmi Ta­nács Magyarországon tartotta konferenciáját, újabb madárvé­delmi sor jelent meg. Ebben fehér gólya, sárgarigó, parlagi sós, kékvércse, füles kuvik, tú­zok,* gyű rgyóka és nyárilúd sze­repel a bélyegeken. A hortobá­gyi nemzeti parkot legelő mé­nes, pusztai vihar, csikósver­seny, vágtató fogatok, este a cserénynél — mutatják be egy sorban. Védett madarait: vörös és kanalasgémet, darut, baráz­dabillegetőt, böjti récét és má­sokat ábrázol egy sor. Termé­szetvédelmi törekvéseket szol­gál a Cousteau Társaság által tUS>rOMHASINlANUS MAGYAR POSTA kezdeményezett mozgalom tá­mogatására megjelent bélye­günk, amely háttérben a Feke­te-tengert, a Duna vonalát és a Dunából kihalással fenyegető vizát ábrázolja. Elpusztult ha­lak, pohár vízbe rózsát helyező csontvázkéz a tengerek és az ivóvíz szennyezettségére inte­nek. Levegőben elhulló modo­rok, vegyszerrel fertőzött talaj­ban kipusztult virág, egészsé­ges és beteg tüdőrész, a föld­gömb előtt óvó kéz az ábrája egy másik hatásos rajzú termé­szetvédelmi sorunknak. Az egymilliomodik hektár er­dősítése alkalmából megjelent bélyegünkön a háttérben Ma­gyarország térképe erdősített területtel, s az ebben legna­gyobb szerepet játszó nyárfa-, tölgy-, és fenyőfalevelekkel lát­ható. Védett állatainkra: vidrá­ra, vadmacskára, nyusztra, borzra, molnárgörényre, nyest- re szintén bélyegsor hívja föl a figyelmet. A keszthelyi VI. ifjú­sági béketalálkozót köszöntő sor a Kis-Balaton madárvilágát eredeti környezetben jeleníti meg. A budapesti eqyetemi bo­tanikus kert megalapításának 200. évfordulójára megjelent sorban megörökítették létreho­zója, Winterl Jakab (1739— 1809) arcképét és a következő virágokat: bromélia, virágzókő, pusztai metáng, karmin-sünkak- tusz, kék tündérrózsa, homoki nőszirom, bánsági bazsarózsa. Az ENSZ néhány természet- védelmi akciójának több or­szágban állítottak filatéliai em­léket. így 1960-ban az erdősíté­si világkongresszusnak, az ezt követő nemzetközi vízügyi kon­ferenciának, 1972-ben a Stockholmban tartott termé­szetvédelmi világkongresszus­nak, amelyre a svéd posta bé­lyegpárt adott ki. Ez utóbbin svéd és angol nyelven, a hoz­zá tartozó szelvényen pedig hét nyelven hirdetik: „Csak egy Föld van”. A kongresszus 10. évfordulójára több ország adott ki bélyeget, köztük a szovjet posta, amelyen földgömb előtt két kéz gyengéden kis virágot fog. Ez év novemberében az ENSZ „Őrizzük meg és védjük környezetünket” címmel sort adott ki. Hajdú Endre Baranyai vadászok fácánvadászaton Békés megyében Óvják és tenyésztik is a vadat Vadászat Megyénk több vadásztársasá­ga kölcsönös megállapodás alapján eljár az alföldi megyék apróvad vadászatára és az al­földi vadásztársaságok tagjai cserevadászatként eljönnek Ba­ranyába nagyvad társas vadá­szatra, vagyis vaddisznó haj­tásra. Ez kölcsönösen jó szóra­kozást biztosít mindkét vadász- társaság részére. Ez év novem­ber 27—28-án hívta meg fácán­vadászatra megyénkből a Drá­va menti Dózsa vadásztársasá­got az endrődi Béke vadásztársa­ság Békés megyéből, Az első napi vadászaton mi baranyaiak 31 puskával vettünk részt és hoz­zánk csatlakozott még 5 helyi vendég. A napi teríték 525 fá­cán volt. Ez volt a bevezető va­dászat. A nagy vadászat más­nap következett, november 28- án, vasárnap, amikor az előző naphoz hasonlóan csodálatos szép vadászati időjárás volt. Reggel száraz, csípős hideg, délelőtti felmelegedéssel, és napközben kellemes napsütés. Ezen a napon együtt vadász­tunk az endrődi vadásztársaság tagjaival és így o puskák szá­ma 78-ra emelkedett. Ennek megfelelően becsülték a várha­tó napi terítéket is, amelynek ezres terítéknek kell lennie. Az első nagy hajtásban mire a fá­cánkor bezárult és a „Puskát üríts!” vezényszó elhangzott, 748 fácánt hoztak be a teríték­re. Ennek alapján nem volt vi­tás már a napi teríték. Utána hazafelé vezető sétában 3 ci­rokkal telepített vadföldet, il­letve élőhelyet kellett körülfog­ni, ahol már könnyűszerrel meg­lőttük a hiányzó tervezett terí­tékmennyiséget. A vasárnapi eredmény 1007 fácán volt. A becslések alapján mintegy 5000 lőszert lőttünk el ezen a vasár­napi vadászaton. Mindenki jól szórakozott, jól érezte magát és a vadászat befejeztével a terí­ték tiszteletadása után jöttek a keresztkérdések a Baranya megyei vadászok részéről, hogy ezt az eredményt hogy tudják így biztosítani. A környezeti tényezők sokkal jobban beszűkítették a fácán élőhelyét, mint megyénkben. A tömbösített nagyüzemi mező- gazdálkodás óriási táblákat alakított ki. Itt meg kellett ta­lálni azokat a ligeterdőket, ná­dasokat, és legfőképpen a ki­alakított új élőhelyeket (több hektáros ciroktáblák), amelyek a fácánt helyben tartják. Az endrődi Béke vadásztársa­ság ezt megtalálta és a lehető­séget kihasználva ilyen szem­pontok alapján telepíti a fá­cánt. Fácánvadászati lehetőség itt is csak ott van biztosítva, ahol a fácántelepítés ilyen in­tenzitással bír. Éves kilövésük ez évben 8000 fácánra van ter­vezve, ezzel szemben 24 000 naposcsibével dolgoznak és 19 000-et telepítenek ki a terü­letre. (Ez több mint Baranya megye kihelyezési tervének 50°/o-a és a kilövés is 50%-át felülmúlja.) Ide nemcsak vadászni, szó­rakozni, hanem tanulni is ér­demes eljönni. Itt az .emberek nemcsak vadásszák a vadat, hanem szeretik, óvják és te­nyésztik is. A területük akkora, mint Baranya megye bármelyik vadásztársaságának átlagte­rülete (12 000 ha). Megyénk­ben azért hajtottuk végre a te­rületrendezést, hogy minden vadásztársaságnak legyen leg­alább akkora apróvadas jelle­gű része, amelyen meg tudja oldani mozaikszerűen a fácán­telepítést. Ehhez elegendő 50— 100 ha körüli ligeterdő, vagy telepített egynyári búvóhely. (Pl. cirok, napraforgó, kukorica és egyéb növények.) Ezt a meg­oldást legjobban alkalmazza a Dráva menti Dózsa VT, amely­nek fácántelepílési helyén a múlt évben lőttük meg a me­gyei rekordot, másfél nap alatt 609-es fácánterítéket. Érdekes a példa, hogy ezek az embe­rek érdekiődnek a fácánprog­ram bővítése további lehetősé­gei iránt. A fácántelepítés nem új, időszámításunk előtt is már foglalkoztak vele Keleten, és a fácán Európában nem ősho­nos madár. Állítólag az arany­gyapjú földjéről — a mai Grú­zia — a kalmár görög hajósok hozták magukkal. Európában és hazánkban előforduló va- dószfácánok, tehát betelepített alfajokként alakultak ki. Ezek kereszteződéséből jött létre a hibrideket jelentő vadászfácán. Ezt a századforduló elején na­gyon sokan felismerték és en­nek óriási- hagyományai van­nak megyénkben. Irodalmunkból minden va­dász ismeri a Draskovich-féle fácántelepitési eredményeket Sellye környékén, valamint az utána következő Szigetvár kör­nyéki telepítéseket. (Melyről irodalmunk szintén ékesen szól.) Fentieket összegezve egy­szer már tudomásul kell venni, hogy a fácán mindig telepített madár volt —, és még egy csomó vadféleségünk — amely vadgazdálkodási egységben ezt nem veszik tudomásul, ott a ka­tasztrófa előbb-utóbb bekövet­kezik napjainkban, amikor a környezeti tényezők megváltoz­tak és nem tartottunk lépést a nagyüzemi mező- és erdőgaz­dálkodás ütemével. Farkas János megyei fővadász

Next

/
Oldalképek
Tartalom