Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-14 / 343. szám
1982. december 14., kedd Dunántúli napló 5 Módszerváltás a Zengő alján Megszelídült a gesztenyeügy Rekordmennyiséget értékesítettek Eszéki küldöttség Baranyában A testvérmegyei kapcsolatok keretében eszéki küldöttség érkezett tegnap Baranyába előadások megtartására. Vladimir Sztanicsot, az Eszéki Területi Pártbizottság titkárát és Sztevica Klaríkot, a területi tervhivatal igazgatóját a határon Rózsahegyi hívón, a megyei pártbizottság osztályvezetője fogadta. A küldöttség látogatást tett a mohácsi járási pártbizottságon, ahol Devecseri Károly első titkár adott tájékoztatót a járás politikai, gazdasági, társadalmi helyzetéről. Ezt követően Mohács nevezetességeivel ismerkedtek. Az eszéki küldöttség délután Szederkény község vendége volt. Itt tájékoztatót kapott a község és a helybeli termelőszövetkezet élet- és munkakörülményeiről, majd a közös gazdaság üzemegységeit nézte meg. A délutáni órákban Vladimir Sztanics titkár a tsz tanácskozótermében a JKSZ kongresszusának határozatairól, Sztevica Klárik, az erzsébeti klubkönyvtárban a társadalmi tervezés és a gazdálkodás szilárdításának feladatairól tartott előadást Az eszéki vendégek ma Szigetvárral és a járással ismerkednek. Ötnapos látogatás A Szovjet-Magyar Baráti Társaság Lvov területi küldöttsége a Pécsi Kesztyűgyárban a termelés folyamatával ismerkedik A Szovjet-Magyar Baráti Társaság Ivovi küldöttsége Baranyában Találkozó a Kesztyűgyárban Lombikban hajt a rügy Gyors szőlő- szaporítás A növényszaporítás új módszerét próbálják ki d Bogiári Állami Gazdaság. szőlészei és -c Keszthelyi Agrártudományi ■Egyetem nemesítői; eljárásukkal egyötödére rövidül le a nagyüzemi telepítésre alkalmas mennyiségű dugvány előállítási ideje. A hagyományos módon tíz év kell ahhoz, hogy nagy tömegben lehessen előállítani egy-egy szőlőfajta szaporító anyagát, az új módszerrel erre két év is elegendő. Lényege, hogy a szólórügyet steril körülmények között, különleges táptalajban lombikba helyezik, s mesterséges fényre teszik. A rügy három hét alatt 3—5 hajtást hoz, amiket ugyancsak lombikban nevelnek tovább, miközben a szaporítórügy újra meg újra hajt. A táptalajon fejlődő apró növényeket cserépbe ültetve üveg házban gondozzák tovább, amíg telepítésre alkalmas gyökeres dugvány nem válik belőle. A hajtásnevelés színRfelye a solymári Rozmaring Termelőszövetkezet, ahol most annyi szaporítóanyagot nevelnek, amiből 1984 tavaszán eay hektárt telepít be a bogiári gazdaság. Ez az eljárás egyébként alkalmas arra, hogy egyetlen rügyről egy év alatt akár százezer hajtást is neveljenek, ami rendkívüli módon meggyorsítja egy fajta elszaporitását. flkavi és Hallum Új sajtok Mosonmagyaróvárról Egy mór sikeres exporttermék, a krémfehérsajt után két újabb, arab piacra szánt sajt receptu- ráját, gyártási eljárását dolgozták ki a szakemberek a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézetben Mosonmagyaróvárott. Az egyik, a keményebb, téglatest alakúra formált Akavi, a puhább, a kalácsszerűen megfont Hallum. Mindkettő az intézet által kikísérletezett, s a krémfehérsájtnál \qnár nagyüzemiig sikerrel alkalmazott eljárással készül. Az újszerű gyártási eljárás lényege, hogy nagyobb hányadban hasznosítja a tej alkotórészeit, mint a hagyományos sajtkészítési módok. A sajt zsírmentes szárazanyaga a fehérje, amelynek a tradicionális eljárásnál csupán az egyik része, a kazein kerül a sajtba, míq a kisebb, ám értékesebb hányadot képviselő savófehérje különválik és savó lesz belőle. Az első néhány százkilogrammos tételeket a napokban indítják piackutató útjukra, Kuvaitba. Amennyiben megnyerik a vásárlók tetszését, a jövő év első neqyedétől terhelő új makói tejüzemben megkezdődhet nagyüzemi gyártásuk. Az ősz folyamán hírt adtunk róla, hogy értékesítési nehézségek vannak a szelídgesztenyével Baranya területén, Pécsváradon és Pécsbányán is. Ezek a gondok azóta nemcsak hogy megoldódtak, de az is elmondható, hogy a Zengő alján valódi sikert hozott a gesztenyeszüret, mert a korábbinál jóval több termést sikerült a feldolgozás rendelkezésére bocsátani. Korábban 3— 4 vagon volt a pécsvóradi Zengőalja Termelőszövetkezet termése, ezt tíz asszony, valamint a helyi szakmunkásképző diákjai szedték össze. Ott volt ugyanakkor a figyelmeztető adat, hogy az ÁFÉSZ 7 vagon termést vásárolt fel átlagosan. Idén nyáron a tsz meghirdet, te, hogy szerződést köt a gesztenye lábon való értékesítésére. Azonnal akadtak jelentkezők, akik fantáziát láttak az ügyben. Megszervezték a gesztenyés őrzését az . érésidőben, szeptember végétől október végéig szedőket szerződtettek, és terepjáróval közlekedve gyűjtötték be a termést. Az eredmény a tsz számára a korábbi 3—4 vagonhoz képest 10,5 va- gonnyi szelídgesztenye lett. Kezdetben értékesítési nehézségek jelentkeztek, kifogásolták a minőséget is. A szüret elején ugyanis előbb a férgese hullik le a fáról- ezért a hibás termés magas aránya, a főszezonban viszont már jó minőséget tudtak szállítani. A termelőszövetkezet elnöke ugyanakkor személyesen nézett utána az értékesítési lehetőségeknek. Járt Zalaegerszegen és a Csongrád megyei Bakson, és ezzel időben sikerült a feldolgozás helyszínére juttatni a betakarított termést. A pécsvóradi Zengőalja Termelőszövetkezet a továbbiakban sem kívánja a véletlenre bízni a szelídgesztenye ügyét. Idei lépésük bizonyította, hogy a lábon való értékesítésre kötött szerződés a termelőszövetkezet saját felvásárlója, a rugalmas árpolitika révén az értékes termést körültekintően qyűjtötték be. és a jól szervezett őrzéssel a lopásoknak is elejét vették. A szerződés azt is kikötötte, hogy a szüret végeztével a hűl. ladékot eltávolítva, tisztán kell a gesztenyést átadni. A termelőszövetkezet tervezi, hogy ezután hosszabb időre köt szerződést a gesztenye leszüretelé- sére és értékesítésére, így ugyanis elejét lehet venni annak, hoqy a több száz éves értékes természetvédelmi terület a hazai utak mentén tönkre- menő cseresznyések és hársfa- sorok sorsára jusson. A gesztenyéseket világszerte pusztító vírusos tintabetegség, mely a talajvízzel terjed, és ed- diq foltokban pusztított a Zen- gővárkony, Pécsvárad határában fekvő gesztenyésben, most megállt. A keszthelyi Agrártudományi Egyetem gesztenyekutató laboratóriuma egyébként rendszeresen végzi itt is megfigyeléseit, g gondos ápolás pedig valószínű, hogy megóvja majd a természetvédelmi és népgazdasági szempontból egyaránt értékes területet. G. O. ötnapos látogatásra héttőn délelőtt Baranyába érkezett a Szovjet-Magyar Baráti Társaság Lvov területi küldöttsége Larissza Fjodorovna Boriszen- kó, a Lvov Területi Pártbizottság munkatársának vezetésével. A delegáció tagja Marja Ivanovna Muha, az SZMBT Lvov területi titkára és Ljudmilla Konjeva Petrovna, a baráti társaság aktivistája. A Ivovi küldöttség ötnapos látogatása során a Magyar-Szovjet Baráti Társaság baranyai tagcsoportjainak munkájával ismerkedik. A látogatásuknak két évforduló ad időszerűséget: a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója, amelyre való megemlékezés ünnepségei már megkezdődtek Lvovban, s e héten már Baranyában is ilyen emlékünnepségre kerül sor; a másik dátum pedig a Lvov területi Szovjet-Magyar Baráti Társaság megalakulásának húszadik évfordulója, amely szinte napra pontosan egybeesik a Ivovi küldöttség mostani látogatásával, hiszen 1962. december 12-én történt ez a nevezetes esemény. Az SZMBT Lvov területi küldöttségét megérkezésük után fogadta a megyei pártbizottságon Rajnai József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. A találkozón részt vett Sinku Pál, a Magyar—Szovjet Bargti Társaság megyei munkabizottságának vezetője is. Rajnai József, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a vendégeket Baranya megye iparának, mezőgazdaságának, kulturális életének helyzetéről, fejlődésének eredményéről, s külön szólt a testvérmegyei kapcsolatok, és ezen belül az MSZBT-tagcsoportok munkájának jelentőségéről, amelyek a két nép barátságát hivatottak tovább mélyíteni. A Lvov területi SZMBT-kül- döttség késő délután a Pécsi Kesztyűgyárba látogatott, ahol Gulyás József igazgató kalauzolásával megtekintettek több üzemegységet, majd ezt követően találkoztak a gyár MSZBT-tagcsoportjanak aktivistáival. Nehéz a választás Játékpiac - karácsony előtt Az idén elhatároztam: nem hagyom utolsó pillanatra a karácsonyi bevásárlást; így már november végén nyakambavet- tem a várost. Hiába igyekeztem azonban elkerülni az ünnep -előtti tumultust, nem sikerült. Nem voltak még ugyanis az üzletekben a slágernek szánt importjátékok; a Lego- készletek, a különleges modellek, a matchboxok. Igaz, jó néhány maszek butikban felfedeztem — az állami üzletek árainál 30—40 százalékkal drágábban — a szinte eg'ész évben hiányzó Leg o-ép (tőket. Ezek jó része még a tavaly behozott készletből származhatott, ugyanis egyszerűen csak áthúzták a boltokban feltüntetett árat, s átírták drágábbra. Az állami üzletek polcai ros- kadásig vannak játékokkal, mégis nehéz a választás. De nem a bőség zavara miatt. A felnőttek olyan játékot szeretnének venni, amely nemcsak gyönyörködtet, hanem szórakozva tanít, fejleszti a gyermek képességeit. A kisgyermek játékain keresztül ismeri meg a világot, alkot képet a felnőttek életéről. Néha kapható például kis konyha, esetleg fürdőszoba, „ahol’’ a gyermek eljátszhatja a főzést, a fürdetést, de nincsen iskola, óvoda vagy éppen babaszoba, pedig mennyi életkép felelevenítésére adna lehetőséget. Viszont nagy a bőség mindenféle plüss és műszőrme állatokból. Sok szülő akkora játékot vqsz, mint a gyermekük, aztán csodálkozva látja, hogy a drága holmi eldobva hever. Pedig nincs mit csodálkozni azon, ha a méteres macit a kétéves kicsi nem tudja emelgetni, s helyette inkább a fakockákból épít várat. Feltéve, ha lehet fakockát kapni; mivel az is a hiánycikkek között szerepel. A kislányok kedvencéből: a síró, járó, beszélő és hajas babákból az idén gazdag a választék. NDK, szovjet, bolgár, román és hazpi babák közül lehet válogatni. Az egészen kicsiknek azonban nem könnyű ajándékot találni, hiszen például olyan egyszerű játék, mint csörgő, nem kapható. No és mi a helyzet a társasjátékokkal? A zöme többnyire egy kaptafára készül: a dobókocka alapján kell előbbre lépni, s az a győztes, aki előbb ér célba. A mai gyerekek nem szívesen játszanak a szinte azonos szabályokra épült játékokkal. Az idén az okosabb játékok közé tartozik, s némi fejtörést is igényel a Krónika nevezetű történelmi és a Trikolór földrajzi játék. A konstrukciós és építőjáté- k^kból még mindig igen gyér ä kínálat. A műanyag építőjátékok közül immár több mint egy évtizede a Jávát és továbbfejlesztett változatát, a Modult vásárolják szívesen a szülők. Természetesen vennének Legót is, amely számtalan variációra ad lehetőséget, de- hát ahhoz nem könnyű hozzájutni. A játékpiac igazi újdonsága a rádióirányítású, változtatható sebességgel működő autó és a Számlogika nevű játék, amellyel egyenleteket lehet megoldani. Megérkeztek a legújabb NDK vasútmodellek is, amellyel nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen játszanak. El kell ismerni, az idén a kirakatok az előző esztendőkhöz képest színesebb, változatosabb képet mutatnak. Egyik oka, hogy a hazai játékgyártás állóvizében vihart kavart a bűvös kocka megjelenése. Rubik Ernő sikerén felbuzdulva ötletemberek, kereskedők, gyártójc igyekeztek meglovagolni a játékpiaci konjuktúrát. Hosszú ideig a magyar vállalatok csak melléktevékenységként foglalkoztak a játékkészítéssel. Mióta kiderült, hogy játékból is lehet pénzt csináJni, nem egy vállalat fő profilként választotta gyártásukat. Logikai játékokat tudunk készíteni — de ez még kevés az üdvösséghez. Gyermekjátékokat — csakúgy, mint bármi mást------jót és szépet é rdemes készíteni. Jó néhány iparművész kísérletezéséről, a játékgyártásban való közreműködéséről sokszor szólt a sajtó. Az eredmény azonban mindeddig elmaradt, mert nem akadt vállalkozó a kivitelezésre. Bizony fáj az ember szíve, ha látja a fakó színű, rosszul megmunkált — ,,a gyereknek így is jó" elven készülő játékokat. Szerencsére ezek száma az utóbbi időben csökken. Az esztétikus, szemet gyönyörködtető, az agyat gondolkodásra késztető, fejlesztő játékok nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresettek. Gyártásuk azonban komoly felkészülést, drága gépeket, szakértelmet követel. Mégis érdemes erre beruházni a várható haszon, s talán méginkább gyermekeink érdekében. B. Mezei Éva m tépem i 1 .v.v. 1! müli Viták (?) 1 Nagyon nehéz műfaj a vita. Vitapárti vagyok, de elismerem, hogy nagyon nehéz műfaj. A legtárgyszerűbb, legelegánsabb, legtisztességesebb vitatkozó is elvetheti a sulykot, vagy követhet el olyan hibát, amely talán előre kj sem volt számítható. A mai magyar viták — és itt már sajtóvitákra gondolok — többnyire vagy szervezett álviták, afféle elhúzódó kerekasztal-beszélgetések vagy szúrkálódások. Az utóbbi válfajt még nevezhetném pisz- kálódásnak, bökölődésnek, böl- lenkedésnek, macerálásnak vagy egymás orra alá borsot törésnek is. Annál is inkább, mert többnyire nem túlságosan lényeges, inkább személyes ok, a mundér „becsülete" készteti a feleket, hogy fölragadják a vívókardot. Az epébe mártott vívókardot. És sokszor egészen gyermeteg (vélt) sérelmek kapnak így nyilvánosságot. A kis dolgoknak nagy feneke kerítődik sokszor. Hát persze ennek az is oka, hogy nem tudunk vitatkozni. Jó pár évtized tapasztalata hiányzik. Nem tudtak kialakulni a formák, kifinomulni az eszközök, nemesedni a módszerek. Nincs is vitakódexünk, pedig kellene. Kérdés például, hogy egyik lap a másikkal, egyik tömegtájékoztatási eszköz a másikkal hot vitatkozzék. Ha egyiket „megsértik" egy másik lapban, a szerző(k) vajon ne inkább ott, abban a másik lapban szóljanak-e hozzá. A gyakorlat ipa az, hogy csaknem mindenki a honi terepen forgatja a kardot, de nem biztos, hogy ez jó gyakorlat. Először is az olvasóközönség szemszögéből. Erre sajnos ritkán gondolnak, pedig ha X lap olvasótábora egyszeresük azt olvassa, hogy Y lap ekkor meg ekkor így és így sértette meg kedvenc lapját, biztos, hogy nem kezd el búvárkodni egy könyvtárban, hanem elhiszi a visszavitátkozó álláspontját. És itt térhetünk ót a másik gondra: szabad-e figyelmen kívül hagyni, hogy kikhez és hány olvasóhoz (hallgatóhoz, nézőhöz) jut et" az adott tájékoztatás. Egyszersmind itt értem témámhoz is: elszaporod- tdk mostanában a televízióban az ilyen visszaszúrkálások. Ennek egyik szép példája hetekkel ezelőtt volt, „egyik napilapunk" újságíróját oktatta ki a híradó egy munkatársa az alapvető hírlapírói követelményről, miszerint legyen szíves, no ferdítse el a lényeket. A nézők nem tudom hány milliós tömege bizonyára nem volt abban a szerencsés helyzetben, mint jómagam, hogy az ominózuslapszám éppen a kezeügyében lett volna és újraolvashatta volna benne a megbírált írást.' Mert akkor minden néző megállapíthatta volna, hogy nem volt olyan nagy az a ferdítés, mint amilyennek a tévés kollega beállította. De nagyon igaza volt „egyik napilapunk" kritikusának, aki kifogásolta, hogy egy folyóiratbéli tanulmányt egyoldalúan, az indulatokat is csatasorba állítva „népszerűsítette" a televízió. Hallottam már régebben olyat is a tévében, hogy tévékritikust „cikiztek ki", amiért megírta a véleményét. Holott ez a dolga szegénynek. Ha a televíziónak lenne hírlapkritikai rovata, ott helyénvaló lenne a visszavágás is, vita is, bírálat is. így visszatetszést keit az emberben. Túl nagy a különbség az erőviszonyokban. Legutóbb a Stúdió '82 érezte úgy, hogy főszerkesztői dörgedelmet kell intéznie Sinkovits Imre ellen, aki az Új Tükörben megírta, hogy kihagyták a múltkori Stúdió-beli nyilatkozatából a legfontosabb részeket. Lehet, hogy ő se jól tette. Megbeszélhette volna az illetékessel, a Stúdióval. S csak ha nem jutnak dűlőre, akkor megy máshová. Dehát ez, úgy látszik, ragadós járvány. Lám, én se levélben írtam meg, hogy ezzel az utóbbi Stúdió-vitával se formájában, se tartalmában nem értettem egyet. H. E.
