Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-14 / 343. szám

1982. december 14., kedd Dunántúli napló 3 Hidasi vegyi gyár Az újítás eredménye: a keverőberendezés Magnézium és mészhiányosak a talajok II kémiai talajjavítás üzemi feladat Miért nem exportálható na. gyobb távolságra, s miért nem tárolható barna foltoso- dás nélkül 2—3 hétnél to­vább a csodálatos zamatú, s egykor nagyon is „tároló, képes" szabolcsi alma? Miért nem ad bő termést újabban, egykori „hazájá­ban", a Nyírségben és a so­mogyi homokon a burgonya? Mindennek a talajban le­vő magnézium, és kalcium­hiány az oka, amit az egyol­dalú nitrogén, foszfor és ká­lium műtrágyázás idézett elő. A „féloldalas" mész- és magnéziumszegény műtrá­gyázás nyomán „elsavanyod- tak" a talajok. Ma hazánk­ban 2,3 millió hektár sava­nyú kémhatású talaj, első­sorban homoktalaj, kiált mész- és magnéziumtrágyá­zás után. Magnéziumadago­lás nélkül meszezni sem ér­demes, mert a semleges kémhatás csak nehezíti a magnézium felvételét, s má­sodlagos magnéziumhiányt idéz elő a növénynél. A megoldásra a szarvasi kutatók a finomra őrölt dolo. mitot, illetve az önoldódó­dolomitot ajánlják. Savanyú homoktalajokon pedig — például a szabolcsi gyümöl­csösökbe — a péti meszet, a magnéziumos mésziszapot, a bázikus hatású NESQUE- HONIT-ot javasolják. Ezek az ipari magnézium-feldolgozás melléktermékeként keletke­zett anyagok jól vizsgáztak a kísérletekben. Alkalmazko­dásukkal már az első évben 20 százalékkal csökkent az alma romlása, ami országos szinten 200 millió forintos hasznot jelent. Baranyában a mezőgazda- sági földterület 64 százaléka elsavanyodott. A kémiai ta­lajjavítás, a mész- és magné­ziumtrágyázás nálunk is is­mét előtérbe került. Ezért hallgatták nagy érdeklődés­sel az üzemi növényvédő szakemberek a közelmúltban Cserkúton, a Baranya me­gyei Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás székházában, Balogh Istvánnak, a Debrece­ni Agrártudományi _ Egyetem K arcagi Agrokémiai Kutató Intézete tudományos munka­társának előadását a mész- és magnéziumtrágyázás sze­repéről és a legújabb kuta­tási eredményekről. — Rné — Importkiváltás házi gépgyártással Stabil újiló gárda szerveződőn Nagyobb feladatokra is vállalkoznának Előtérben a hiánycikkpótlás A Pécsi Tempó Ktsz kárpitos műhelye Csökken a nyereség a Tempó Szövetkezetnél Javítják a szolgáltatások színvonalát Az eddigi legszebb kollektív újítását valósította meg a Bu­dapesti Vegyiművek hidasi gyáregységének ötfős, szak­munkásokból és műszakiakból álló tmk-ás munkaközössége. Alig három hónap alatt telje­sen házi erőből előállítottak egy hárommillió forint értékű keverőberendezést, amelyet nem sikerült külföldről, többek között az NSZK-ból beszerezni, de hazai cég sem vállalta a gyártását. Az 1200 literes, örvényáramú, késes keverő, a növényvédő- szer-formáló üzem büszkesége október végétől működik, nem­sokára egy új porozószer, a Metilparathion is ezen készül. A sikeres importgépkiváltás kezdeményezői és végrehajtói: Hucker Ervin és Barabás Attila lakatosok, Ritzel Ferenc eszter­gályos, Radványi László műve­zető, valamint Méder György üzemvezető. Találkozásunkkor főleg a fi­zikai munkát végzők állították azt, hogy a mostani tettük nem számít rendkívülinek. Számukra természetes, hogy egy gépet, berendezést, egy-egy technoló­giai sort úgy féltsenek, mint a szemük fényét, mindig finomít­sák, módosítsák a műszaki odottságokat különösebb rek­lámozás nélkül. Az alapítás óta a növényvédőszer üzemben dol­goznak műszaki-technológiai javítóként, karbantartóként, ar­ra törekednek, hogy a gépek kevesebbet hibásodjanak meg, ne okozzanak üzemzavart. Az utóbbi tíz évben sokat váltott termékszerkezetben a hidasi gyár, a fokozódó termelési tem­pót korszerűtlen gépi, techno­lógiai park nem tudná „elvi­selni". Az sem véletlen, hogy az összes rekonstrukcióban rendszeresen részt vesz az öt újító szakember, akik annyira precízek, hogy a műszaki irá­nyítás nyugodtan lemondhat a hazai, de leginkább külföldi szerelők meghívásáról a tech­nológiai átprogramozás alkal­mával. Egyikőjüket sem jellemzi szakmai gőg. Egyszerűen be­szélnek, keresik a szavakat, amikor a megfelelő műszaki kifejezéseket akarják alkalmaz­ni, eközben nemegyszer segít­ségül hívják a vezetőiket. Sok­kal rutinosabbak, amikor gya­korlati dolgokról esik szó. Büsz­kén mondták el, hogy volt ha­zai és külföldi példa a beren­dezés kifejlesztéséhez, még­sem „koppintottak": maximáli­san a saját kútforrásra támasz­kodtak. Maguk intézték az anyagbeszerzést és a hiányzó munkaeszközöket felhajtották a környékbeli üzemekben, köl­csönkérték. Nemegyszer ellen, állásba ütköztek: például a Vegyiművek-központ^ nehezen hitte el, hogy sikerül az akció­juk. A budapesti központ azóta hasonló keverőt akar ki kísérle­tezni. A szép és nemes versenyben nem szállt a dicsőség a hidasi gépszerelők fejébe, még akkor sem, ha a lakatos- és forgó- csolóműhely mintegy félszáz dolgozója közül csak ők mer­ték vállaln; az ötlet megvalósí­tását. Szerények, amin az sem változtat, hogy több évtizedes a szakmai tapasztalatuk, sze­mélyenként legalább 5—6 mes­terség fogásaiban tökéletesen jártasak. Az együttműködés követendő példáival szolgál­nak. Korábban is sokat újítot­tak egyenként vagy párban — több mint 30" újítást tudnak maguk mögött csak az utóbbi tíz évben —, de ekkora közös­ségbe most tömörültek először, főleg a szoros határidő és a feladat súlyossága miatt. Az újító csapat mindegyik tagja tervezett, rajzolt, de ugyanilyen intenzitással szom­baton is kivitelezte az ötletet és mindössze félmillió forintot fordítottak egyebek között anyagokra, alkatrészekre. Tel­jesen nem számíthattak önma­gukra, a megfelelő anyagbe­szerzés nélkül meg sem moc­canhattak volna. A MOFÁ-tól sikerült korrózióálló acélt vá­sárolni, míg a Mezőgép pécsváradi egységében igény­be vehették a plazmavágót. Az egyedi gépújdonság korsze­rűbb, mint bármelyik külföldi társa, jobb az adagolás, tömí­tés, hajtás és a hűtés, emellett félmillió forinttal olcsóbb. Alig oxidálódik és kopik, tíz évig zavartalanul működhet. Ezenkí­vül alkalmas granulátumgyár­tásra. Nem titkolt cél, hogy va­lamikor ezzel is foglalkozzanak. A technológiai sorba szerelé­sét, az üzembe helyezést is a gyártói végezték el. A házi gépgyártást most ér­tékelik Budapesten, a döntés karácsonyra várható. Szemé­lyenként körülbelül 10 000 fo­rintos haszonnal számolnak, dé nagyon örülnének annak is, ha a karbantartás mellett több­ször állíthatnának elő vegyipa­ri gyártó gépeket. Igaz, hogy ez gazdasági munkaközösség nélkül elképzelhetetlen, ami­hez a lehetőség adott különö­sebb tőkebefektetés nélkül. A kezdeményezéstől a gyár veze­tése nem zárkózik el, ugyanis az egyedi, speciális berende­zések megvásárlása egyre kö­rülményesebb, néha már lehe­tetlen. Hidason, az első házi­erős gépgyártási próbálkozás kitűnőre vizsgázott, a műszaki, karbantartó gárda magasan képzett, stabil kollektívát alkot, egyik újító sem akar új munka­helyet keresni. Csuti János A szolgáltatás színvonalát komoly erőfeszítések árán igyekszik javítani a Pécsi Tem­pó Általános Szolgáltatóipari Szövetkezet, hogy a sokasodó problémákat megoldja. Nyug­díjba mennek a legjobb mun­kások, egyre többen keresnek új munkahelyet, jó pár szol­gáltatási területre nincs jelent­kező. A 350 fős kollektíva csak­nem 15-féle szolgáltatással foglalkozik, de kevésről állít­ható, hogy nyereséges. Biztos, hogy gyorsan meg­szűnnének a gondok, ha beve­zethetnék a szabad árképzést, ha a nyereségbe még nagyobb arányban beépülhetne oz ipari árutermelés haszna. De addig is talpon kell maradni, mégha ez hasonlít is a késélen-tónco- láshoz. Az ipari árutermelést, amely a lakossági igények fi­gyelembevételével folyik bér­munkában és biztos nyereség­forrás, tovább fokozzák. Ter­vek, elképzelések bőven van­nak, a megvalósítás kezdete 1983. Elsősorban a hiánycikk­pótlás kerül előtérbe, amennyi­ben sikerül a megfelelő part­neri kapcsolatokat kialakítani, többek között a Bólyi Áfész- szel és a Pécsi Faipari Szövet­kezettel. Szó van védőkesztyű, sarokpad, előszobafal készíté­séről, bútorok lambériaborítá­sáról. (A Faipari Szövetkezet új bútorait budapesti meste­rekkel kárpitoztatja. Vajon nem lenne olcsóbb és egyszerűbb pécsi szakemberekkel végeztet­ni a kárpitozást?) A Tempó régóta dolgozik bérmunkában a Pécsi Bőrgyár­nak, a Mechlabor pécsi gyárá­nak. a Tannimpex Külkereske­delmi Vállalatnak, és jók a ta­pasztalatok, de korántsem ok az optimizmusra, mert a hiány­cikkpótlásban egyre nehezebb a megfelelő együttműködési formákat megvalósítani, főként a kisgépek, az anyagok és az alkatrészek hiánya miatt. Csu­pán egy példa a sok közül: évek óta keresnek Ajax rugó­kalapácsot, hogy ne kelljen kézi erővel kialakítani a gép­járműrugókat. Az ipari cikkek előállítása mellett továbbra is rangos he­lyet tölt be a közvetlen lakos­sági szolgáltató munka, ami­hez korszerűbb körülményeket akarnak biztosítani. Ezért leg­alább egymillió forintot fordí­tanak egy központi javítóbázis kialakítására Pécsett, a Kossuth Lajos utcában, ahol a kivitele­zés már folyik, igaz, hogy las­sú ütemben, mert a Pécsi Gáz­mű csak 1985-től tud gázt ad­ni. Ettől függetlenül az új la­kossági felvevőhelyet már si­került megnyitni. A kórpitos- és a fehérneműjavító-részleg költözik ide január 1-től, és a kedvezőbb munkafeltételek mellett lehetőség nyílik a gép- kocsikárpit-javításra. Nem egy­szerű dolog ezt megvalósítani, mégha van is pénz, mert épp a hely megvásárlása jár ne­hézséggel. Mindössze tíz négy­zetméteres játékjavítóműhelyt szeretnének a Lvov-Kertváros- ban, míg Komlón az ernyő- és táskajavitó-részlegnek keres­nek megfelelő helyiséget, de még nem sikerült, mert a ta­nácsi kikötések túl szigorúak. A bevezetőben említett mun­kaerőgond bizonyára jelentő­sen enyhülne, ha a gyakorlat­ban is zöld utat kapna a kis­vállalkozás, szerveződnének szövetkezeti szakcsoportok, s együttműködnének akár kis­iparosokkal is. A kezdeménye­zés azonban várat magára, még a dolgozók sem álltak elő az ötlettel. Mindenesetre a bútorok garanciális javításá­ról nem kellett volna lemonda­ni, ha időben egy szakcsoport­ra bízzák. Nyártól Somogy és Tolna megyében már nem vég­zi ezt a szolgáltatást a Tempó, a veszteségekre hivatkozva, év végére pedig Baranyában is abbahagyja. Jelenleg még nincs vállalkozó, aki esetleg nyereségesen folytatná ezt a munkát. Csuti J. Módszer, eszköz mozgósító erő Szellemi tartalékaink A vállalatok telefonközpontosai nem a legjobban „vizsgáztak", amikor — egy hosszabb beszélge­tést előkészítendő — az FMKT-fe- lelősöket kerestem. Akadt cég, ahol közölték: a témáról csak egy év múlva tudnak nyilatkozni, másutt meg valaki a FKK-ra asszociált, ami német nyelvterületen a szabad testkultúra rövidítése, tehát egé­szen mást jelent . . . Effajta izgal­mas témákkal Bobula András, a KISZ pécsi FMKT-felelőse sem szol­gált, viszont egy sokszemközti be­szélgetésben terítékre kerültek a műszaki fejlesztés legalább ennyire izgalmas kérdései. — A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa —r tisz­tázza a fogalmakat Bobula András — a műszaki és közgaz­dasági végzettségű fiatalok ön­kéntes csoportosulása, egy-egy KISZ-szervezet tanácsadó testü­leté. Biztosítja tagjainak a szakmai fejlődését és érdekvé­delmi funkciót is ellát. Köztu­dott, hogy a gazdálkodásunk egész feltételrendszere megvál. tozott, a vállalatoknak szűkeb- bek a lehetőségei, jobban rá vannak tehát utalva a belső tartalékok kihasználására. En­nek része az is, hogy a fiatalok fejtsék ki azt a maximális erőt- ami bennük rejlik. — Mindez — vetem közbe — sokféle feladatot és eltérő mód­szereket jelent, ráadásul az FMKT-knak meghatározott vál­lalati műszaki fejlesztési és szervezeti rendszerekben kell a helyüket megtalálniuk. Ez meny­nyiben határozza meg lehető­ségeiket és korlátáikat? Vagyis mi kell egy jó FMKT-hoz? — Elsősorban: legyen egy olyan műszaki gárda, ahol leg­alább 10—15 hasonló korú, vég. zettségű. ambíciójú fiatal mű­szaki található — veszi át a szót Romszauer Ferenc, a DÉ- DÁSZ KISZ-titkára. — Ennek a feltételei olyan középválla­latoknál találhatók meg legin­kább, ahol viszonylag koncent­ráltan, egy helyen dolgoznak a fiatalok. A másik feltétel: a KISZ-bizottság is támogassa, pártfogolja a csoportot. Utol­jára, de nem utolsósorban: a vállalati vezetés részéről is el­engedhetetlen a támogatás- a jószándék. Kérdésemre: láthatnánk-e mindezt a DÉDÁSZ példáján, kiderül, hogy a vállalatnál még nem is volt FMKT, amikor már igen sok formája létezett a tér. melést segítő aqytornának. te­vékenységnek. Sokféle szakmai vetélkedőt rendeztek, támogat­ták az Alkotó Ifjúság pályázó tot. Akkor hát miben mutatko­zik feilődés az FMKT megélte óta? Abban, hogy több lett a verseny, hogy külön ifjúsági ve­télkedő-rendszer alakult ki, és hogy a vállalat vezetői egyre jobban támogatták ezeket a kezdeményezéseket erkölcsileg' is, anyagilag is. Sokat jelent az is- hogy egy-egy jó ötletet nemcsak pályamunkaként érde­mes kidolgozni, hanem be le­het adni újításként is. — Vállalatunknál 230 felső­fokú végzettségű műszaki vagy közgazdász dolgozik — mondja Gelencsér Lajos, vállalati FMKT. felelős. — Közülük 120 harminc, öt év alatti, s ezek közül 62 KISZ-tag, beleértve a pécsi üzemigazgatóságot is. Akiben van tudás, ambíció, aki szeret dolgozni, és a munkája alkotó lehetőségeit keresi, annak az FMKT teret ad. Az sem elha­nyagolható, hogy anyagilag sem jár rosszul- mert a KISZ-nek is, a vállalatnak is megvannak az eszközei a jó munkák jutalma­zására. Én Keszthelyről, a DÉ- ' DÁSZ vasszerkezeti üzeméből kerültem a pécsi központba. Ott néhányon olyan javaslótól dolgoztunk ki a távvezeték-osz­lopok egyik tartóelemének gyár­tására, amely 270 tonna acél megtakarítását jelentheti az or­szágnak. Mindc-ssze nyolc—tíz fiatal műszaki hozta ez,t össze. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kis üzemekben is eredménye, sen dolgozhat az FMKT, ha akad, aki távlatot, feladatot ad, aki megteremti a különböző ér. deklődésű szakemberek között a kapcsolatot. Sorra vesszük ezután a DÉ­DÁSZ FMKT-ja által eddig ki­dolgozott energiatakarékossági és egyéb pályamunkákat, és — nagyon óvatos becsléssel — ar­ra jutunk, hogy hasznuk- nép- gazdasági szinten, megközelíti az évi 10 millió forintot. — Tény, hogy ezek egy ré­széhez szabványmódosítás, vagy más, országos jellegű beavat­kozás szükséges, és ez nehéz dolog — mondja Nádor Tamás újítási előadó. — De még így is sok marad, ami bevezethető, mert csupán egy-egy üzem dön­tésétől függ. A KISZ pécsi bizottsága kéz. deményezésére nemrég városi FMKT-bizottság alakult. Célja főleg az, hogy szervezze meg a hasonló képzettségű- de a város különböző vállalatainál dolgozó fiatal műszakiak együtt­működését. Ez azt is szolgálja, hogy a pályakezdő fiataloknak egyenlő esélye legyen a szak­mai előrehaladáshoz. Nem árt, ha megismerik egymás problé­máit, s — mint már konkrét példák jelzik — még ennél is több várható a szakmaközi, vál­lalatok közti kapcsolatoktól. Sok vállalat, szabad szellemi, műszaki kapacitást keresve — az eddigi rossz beidegződés szerint — a főváros felé tájé­kozódik. Pedig amit keres, Pé­csett is megtalálható — gyor­sabban, nagyobb helyismerettel, s talán még olcsóbban is. A szabad kapacitást megje­lölő alkotói névtáruk nemrég készült el. Jövőre a Pécsi Ipari Vásáron be is mutatják- amit eddig megalkottak. A tovább­lépéshez azonban mindenek, előtt az kell, hogy a vállalatok, jobban támogassák őket, mint eddig, lássák még bennük a lehetőséget, a kihasználatlan szellemi tartalékok mozgósítá­sára. Varga János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom