Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-13 / 342. szám

Zala, Tolna, Somogy és Baranya kézfogasa Nincs ismeretlen táj... csak legyen pénzünk Hová utazzunk jövőre az IBUSZ-szal? vő évi ajánlatokkal. Átböngész­ve a 72 oldalas füzetet, öröm­mel nyugtázhattuk, bár gazda­sági helyzetünk nehezebb, jövő évi utazási lehetőségeink nem szűkültek. Már ami az IBUSZ ajánlatait illeti, ők jövőre is tartják az idei színvonalat, sőt néhány újabb úticél is bekerült a programjavaslatokba. Ami az árakat illeti, jövőre a szocia­lista országokba irányuló utak 5—8, a dollárel'számolásúaké Képünkön balról: Lukács János, Horváth Lajos, Sugár Imre, Újvári Sándor és Császár József, a megyetanácsok elnökeinek találkozóján. Fotó: Erb János Hol nyaraljunk, hová utazzunk jövőre? Fogas kérdés, mert út­irány — az egész világ. Stran­dolhatunk a spanyol tengerpar­ton, körutazást tehetünk Ang­liában és Skóciában, útba ejtve a Loch Ness-tavat, hajóra száll­hatunk és sorra látogathatjuk az antik görög városokat, utaz­hatunk Szibériába, a Transzszi- bériai-Expresszel, átrepülhetünk az USA-ba, indulhatunk egzo­tikus tájakra, Indiába, Indoné­ziába, sőt újabban Kínába is, ámbár a kínai utat az élelme­sek máris lefoglalták, a létszám betelt... A napokban megjelent az IBUSZ utazási magazinja a jö­Új forma: egy hét körutazás, egy hét üdülés A kínai utat máris lefoglalták 8—10 százalékkal drágulnak. Ezekután, mintegy kedvcsináló­ként, közreadjuk tallózásunkat az utazási magazinból. Új forma az 1 + 1, azaz egy hét körutazás, egy hét üdülés. Tehát körbeutazzuk mondjuk Bulgáriát, Görögországot, Tö­rökországot, Olaszhont vagy Spa­nyolországot, majd a második héten az illető ország tenger­partján pihenjük ki fáradal­mainkat. Népszerű a spanyol tengerpart, lássunk ezért egy ilyen 1+1-es körutazásos és üdüléses formát. Első hét: uta­zás a Riviérán, útvonal: Velen­ce—Mestre—Verona—Genova —Nizza—Arles—Lloret de Mar. Második hét: üdülés a Costa Bravan, egyik nap kirándulás Barcelonába. A részvételi díj: 12 400—15 000 forint. Hasonló formában nyaralás a Kanári­szigeteken — 39 500 forint. Jövőre változatlanul széles a választék a szocialista országok­ba szervezett utakból, ezek ter­mészetszerűleg kevésbé terhe­lik meg pénztárcánkat, ami nem feltétlenül jelenti, hogy színvo­nalban elmaradnának a nyugati utazási és üdülési lehetőségek­től. Csendes, nyugodt pihenést kínál például a szovjet Riviéra, két hét itt 10 000 forintba kerül. A Magas-Tátra világszínvonalú üdülőhelyén, Újtátrafüreden egy hét, teljes ellátással, idénytől függően 2750—3200 forint. Ha­sonló hegyvidéki üdülés Auszt­riában már kétszer—háromszor ennyibe kerül. Egy háromnapos ■sörtúra Brünnben — 1450 forint. Nincs ismeretlen táj .. . Ez a mottója az IBUSZ utazási maga­zinjának. így igaz, Európán kívül szinte a világ minden táját vá­laszthatjuk úticélul, feltéve, ha megvan rá a pénzünk. A mesés Indiába egy nyolcnapos utazás 33 900 forint. A negyedik nap estéjén részvétel egy indiai bű­vészelőadáson. Az Indonézia— Szingapúr—Thaiföld 16 napos út, teljes ellátással — 99 300 fo­rint. Mellesleg az IBUSZ prog­ramajánlataiban ez a legdrá­gább út. Ezen kívül az IBUSZ szervezésében, de egyénileq tör­ténő utazással és egyéni valuta­keretünk terhére átrepülhetünk az óceánon túlra is. Tizenöt nap az USA nagyvárosaiban, az At­lanti-óceántól a Csendes-óceá­nig — 63 800 forint. A legújabb úticélok közé jö­vőre felvették Kínát is. Ez a 15 napos Észak-Korea—Kína— Mongólia út technikai okokból mór nem kerülhetett be az uta­zási magazinba, ám az élelme­sek kiszagolták az új lehetősé­get, s máris betelt a létszám. Az IBUSZ pécsi irodájában tíz he­lyet kötöttek le. Ezzel összefüg­gésben az IBUSZ-nál felhívták a figyelmet, az utazásokat im­már számítógépen intézik, fel­gyorsult az ügymenet, nem sza­bad sokáig halasztgatni a dön­tést, hol nyaraljunk jövőre. Mikiósvári Zoltán Nyilatkoztak a megyei tanácselnökök A cél, a dél-dunántúli körzet összehangolt fejlesztése A megyék kézfogása nem újkeletű. A dél-dunántúli me­gyék, így Baranya, Somogy, Tolna és Zala tanácsi veze­tői már korábban felismerték, hogy számos olyan közös vonás jellemzi e megyék életét, amely túlnő, a közigazgatási ha­tárokon. Egymás segítése, a gazdasági-tervezési körzet egybehan­golt fejlesztése megkívánja, hogy a kapcsolatok mind élőbbé vál­janak. Ebből indult ki négy megye tanácsának elnöke, mikor e hét végén Pécsett aláírta azt az együttműködési megállapodást, amely a tervidőszak végéig határozza meg a közös teendőket. Ebből az alkalomból adott nyilatkozatot a HDN számára Horváth Lajos baranyai, Sugár Imre somogyi, Császár József tolnai, valamint Újvári Sándor zalai tanácselnök. Horváth Lajos: — Hadd kezd­jem azzal, hogy a már eddigi élő kapcsolatokat ezzel a meg­állapodással még szervezetteb­bé kívánjuk tenni, ami egy faj­ta készséget jelez, az előrébb lépéshez. Baranya, illetve Pécs nem arra törekszik, hogy köz­pontja legyen az együttműkö­désnek, hiszen jövőre lesz pél­dául tízéve annak, hogy a so­mogyi vezetők kidolgozták ö dél-dunántúli megyék együtt­működésére vonatkozó javasla­taikat. A kapcsolatok tehát, nem újkeletűek. Most jutottunk viszont el odáig, hogy a négy megye tanácsi vezetői átfogó keretmegállapodást írjanak alá, amely kiterjed a lakosság ellá­tásának javítására. a tanácsi szervek munkájának jobb összehangolására, a kölcsö­nös koordinációra, a terület- fejlesztési elképzelések, a közlekedési ágazat, a kiemelt beruházások megvalósításának, a mezőgazdaság, a művelődés­ügy terén jelentkező feladatok egységesebb megvalósítására. Az a véleményünk, hogy egy- egy megye legyen témafelelő­se az őt legjobban foglalkozta­tó kérdéscsoportnak. Bízom ab­ban, bogy a tervidőszak végén a vezetőtestületeknek gyümöl­csöző munkáról adhatunk szá­mot. — Annak idején Somogy me­gye volt az első, amely a kap­csolatok szorosabbá fűzését ajánlotta vette át a szót Sugár Imre megyei tanácselnök, majd eképp folytatta: — Korábban is több területen működtünk együtt és kapcsola. taink tovább bővülnek. A Keres­kedelmi Kamarának Pécsett működő irodájával például a közelmúltban kötöttünk megál­lapodást. Aztán, itt van az Ur­banisztikai Társaság dél-dunán­túli csoportja, amelynek a mű­ködését mi koordináljuk a kör­zetben. Kc-zösen vizsgáljuk többször is, a megye határokon lévő települések gondjait. Eqyüttes érdekünk, hogy az el­látást és a fejlesztéseket tekint­ve is egy nyelven beszéljünk és a jobbítás szándékával közelít­sünk e kérdésekhez. Vagy em­líthetném. az energiaellátással — gondolok itt annak össze­hangolt fejlesztésére — kapcso­latos teendőket: úgy gondolom, hogy a továbblépés, az elkö­vetkezendő évek feladatai közé sorolható! Az aprófalvak gond­jait tekintve, úgy gondolom, hogy mind a négy megye ha­sonló cipőben jár, de ugyanez mondható, a társközségekre vonatkozóan is. Végezetül hadd említsem a kereskedelmi válla­latok kéznyújtásának jó példá­jaként a kaposvári és a pécsi Centrum áruházak kölcsönös bemutatkozó akcióját a két me­gyeszékhelyen. — Mielőtt e találkozóra ér­keztem. áttekintettem az eddigi eredményeket. — mondja Csá­szár József. Ha egy mondattal kellene válaszolnom, akkor a megállapításom, a következő: széles körűek az együttes mun- kapcsolatok, és ebbe beleér­tem az oktatást, a tömegkom­munikációs eszközök igen fon­tos szerepét, a rádióét, a tele­vízióét és a sajtóét is. A me­gyehatáron lévő települések dolgairól már szóltunk, mégis szükségesnek tartom hozzáfűz­ni ehhez a következőket! Itt van‘ például Bonyhád példája. A körzetből legalább ezernégy­száz embernek ad munkát a bánya, és mi is számolunk a liászprogram adta lehetőségek­kel. A paksi Atomerőmű építé­sének első szákasza hamaro­san lezárul, kivitelezői kapaci­tásban nyújtunk segítséget pél­dául Mohácsnak, Komlónak, és más településeknek. Vagy itt van például a földgázprogram. Közvetve bennünket is érint, mert megteremti a lehetőséget a pécsi átkötés Szekszárd és Bonyhád ilyenirányú gondjainak megoldására a későbbiekben. Újvári Sándor: — Sokan vi­tatják még ma is ennék a kör­zetnek a létjogosultságát, ami a koordinációt illeti. Mégis azt kell, hogy mondjam, Zala spe­ciális helyzetét tekintve is van­nak közös vonások, amelyek az egységes szemléletet és mun­kát megkívánják. Baranyai kap­csolataink főként a tudomá­nyos munka tekintetében, az ok. tatás vonatkozásában jelentkez­nek. A megyénkben dolgozó és élő felső és középfokú végzett^ ségű szakemberek nyolcvan szá­zaléka a pécsi oktatási intéz­ményekben végzett: az Orvostu­dományi, valamint a Tudomány Egyetemen és annak különböző karain. A Pécsi Akadémiai Bi­zottság. a Dunántúli Tudomá­nyos Intézet a Dél-dunántúli Tervező Vállalat jóvoltából kap­csolataink regionális jellegűek, ezt a szerepkört, kimondatlanul is betölti a baranyai megye- székhely. Salamon Gyula Készülnek a dingik Fotó: Király Béla Vitorlásként,evezősként siklika dingi Megkezdődött a balatoni hajók téli nagyjavítása. A ki­kötők csendes vizéről sorra húzzák ki a sólyatérre a vízi­buszokat, Szigorú a szabály: a hajók víz alatti részeit négy- évenként tüzetesen átt kell vizs­gálni. A szükséges javítások el­végzése után jön a hatósági vizsgálat, és csak akkor kerül­het ismét vízre a jármű, ha az ellenőrök mindent rendben ta­lálnak. Elsőként a Balaton leg. nagyobb hajóját, a Beloianniszt húzták ki a sólyatérre. Ezt az Ercsi, majd a Szentendre kö­vette. A Szentendre egyébként új — az NDK-ban gyártott — motort is kap ezen a télen. A hajójavítás ütemét minden évben a rendelkezésre álló munkaidőkeret határozza meg. A hajósok ugyanis a nyári nagy forgalom idején 14—16 órát dolgoznak naponta, s az év vé­géhez közeledve elfogy már a munkaidőkeretük. Az idén más­ként lesz. Akadt egy ember a Mahart siófoki üzemigazgató­ságán, aki szervezett egy csa­patot, aztán felajánlották, hogy gazdasági munkaközösséget alakítva vállalkoznak hajójaví­tásra. Csikár Józsefnek hívják. Nyáron gépüzemvezető, illetve hajóvezető. Most a téli hóna­pokban szervező lesz: a Baross Gábor nevét viselő komp mo- torcserés nagyjavítását vállalták el. A munkaközösségnek négy tagja van, s a kompon kívül más hajók javításánál is szá­mítanak rájuk. — Nagy lehetőségünk ez — mondta Szabó Sándor igazga­tó. A korábbi években nem yolt a javításhoz megfelelő munka- időkeretünk. Most számol a munakközösség is és az üzem- igazgatóság is, s a feladat el­végzése után egy összegben fi­zetünk. Az új lehetőség meg­mozgatta a hajósok fantáziáját: az első munkaközösséget több követi. Egy nyolctagú társaság a Kisfaludyt kívánja vállalni. A példa követőkre talált. Van egy lakatosbrigág a vállalat­nál, amelyik vasszerkezeti mun­kákat vállal: jelenleg éppen a SZOT részére végeznek hajó­javítást. Tervezik azt is, hogy a hajók festését kiadják mun­kaközösségeknek, és van' egy újdonságuk is. Megrajzoltak és megépítettek rétegelt falemez­ből egy olyan csónakot, amely vitorlásként és evezősként is használható. A prototípust vízre tették és kipróbálták, már két változatát kívánják gyártani. A kisebb — négyméteres — egy­párevezős, a nagyobb — hat­méteres — kétpárevezős lesz. Ezekkel a dingikkel a Balato­non kétségkívül meglevő igé­nyeket kívánnak kielégíteni. Palackozzák a természet ajándékát Több mint 60 millió palack Traubi évente T raubit akarunk! - hang­zik az ismert reklám- szöveg. Valóban eny- nyire kedvelik ezt az üdítőt, vagy csak egy ügyes szlogen­ről van szó —, kérdezem Rod- maniszki Jánost, a Badocso- nyi Állami Gazdaság bala- tonaligai telepén.- Sokan keresik a Trau­bit, mert a 11 év alatt meg­kedvelték. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az a 60 millió palack, amit az idén december 9-ig megtöl­töttünk - mondja a Traubi- üzem vezetője. Hogy mi az ami kedveltté teszi ezt a 151 kJ energia- tartalmú, szénsavval dúsított, kevésbé cukrozott üdítőt? Ta­lán éppen az összetételében kell keresnünk a titkot. Nem véletlenül tartják Lenz Móser osztrák szőlőnemesítő licen- cét a természet ajándéká­nak. Egy hónapja pedig kü­lönösen sokan keresik a sárga kupaku, energiasze­gény, cukor helyett szaharin- nal édesített italt. — 11 évvel ezelőtt gyártot­tunk először csemegeszőlőből Traubit — mondja a fiatal üzemvezető. — Közben ta­pasztalatot szereztünk. Ki­használtuk azt az előnyt, hogy a Traubi természetes hazai alapanyagból készül. — Külföldön mennyire is­merik? — Az osztrákok, a németek, a görögök, az angolok és jugoszlávok is ezt isszák, de mivel kiválóan oltja a szom­júságot, az arabok is gyárt­ják.- Az annak idején szőlő­értékesítési gondból induló vállalkozásból ma már jó üzlet lett. — Annyira, hogy a gazda­ságunk sublicencével Debre­cen, Csány, Kunbaja és Bu­dapest is gyártja. Magyar- országon a 71 egynéhány üdítő forgalmának négy szá­zalékát a Traubi viszi el. Va­gyis évente 3 litert iszunk be- Jőle átlagosan. 500 vasúti tartálykocsi tel­ne meg az idei 60 millió pa­lackból. Tavaly még három, az idén már csak másfél- millió forintot költenek fenn­tartó reklámra. Megismertük, megszerettük a Traubit. öt évvel ezelőtt még nem volt belőle elég a piacon, ma már a megerősödött kon­kurencia miatt Aligán a mi­nőségjavításra fordítják a legtöbb gondot. A növekvő kiadások ellenére is tartják az árszintet, sőt, amíg a leg­több üdítőt kétdecinként pa­lackozzák, addig ők két és fél decis üveget töltenek meg. Nincsenek gyártási tit­kaik, a csemegeszőlő must­jából elpárologtatják a vizet, így az alapanyag hosszú ideig eláll. Amikor felhasz­nálják, újra visszahigítják, ízesítik és szénsavat töltenek hozzá, mi pedig iszunk belő­le. Nyáron kétszer annyit, mint ilyenkor télen. Mészáros István

Next

/
Oldalképek
Tartalom