Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-23 / 322. szám
1982. november 23., kedd Dunántúlt Ilaplo 3 Nemcsak a cégtáblát festették Kereskedik a pécsi flSROKER A teljes áruskálát forgalmazza Pécsi kaputelefonok Leningrádba Tízezer leningrádi lakást szerelnek fel a pécsi MEGYESZER Vállalatnál készített kaputelefonokkal. A készülékeiről hazánkban már országszerte ismert cég — hivatalos nevén Baranya megyei Elektronikai és Szerelőipari Vállalat — készülékeit több más országbeli gyártmánnyal való összehasonlítás utqn találták alkalmasnak arra, hogy egy egész lakónegyedet lássanak el vele. A pécsi kaputelefonok ugyanis kevés vezeték fel- használásával könnyen felszerelhetek, karbantartást alig kívánnak, paneles felépítésűek, s így könnyen javíthatók. A MEGYESZER a májusban megkötött szerződés alapján eddig • csaknem ötezer kaputelefont küldött az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Szovjetunióba, s még karácsony előtt elszállítják Pécsről a tízezrediket is. A modul-egységekbe csomagolt utcai és lakáskészülékeken kívül hétszáz lépcsőházhoz automatikus világításkapcsolókat, a lakásban levő kaputelefon gombjával nyitható elektromos lépcsőházi zárakat, szerelvényeket és pót- alkatrészeket készítettek szovjet megrendelésre a le- ningrádi lakónegyed épületei és lakásai számára. MW orszerű mezőgazdaság korszerű termelőeszközökkel — hirdeti a hatalmas felirat Pécsett, a Megyeri úti AGRO- KER Vállalat raktárának tűzfalán. Az új közúti felüljáróról letekintve a hatalmas gépudvarra, mintha megcsappant volna a „raktárkészlet”. Az a dugulás, amely két-három évvel ezelőtt keserítette a gépnagykereskedők életét, már a tegnapé. Legalábbis itt Baranyában, ahol az AGROTROSZT múlt évi megszűnése és a pécsi AGROKER Vállalat önálló lábra állítása óta határozottan felgyorsult a gépkereskedelem vérkeringése. ; A «éget 150 éve alapították §§111 A Wigan kályhás dinasztia Persze a vásárlói kedv csak részben a jó kínálat függvénye, döntően az határozza meg, hogy az új gépek, eszközök vásárlásához szükséges pénzeszközökkel rendelkeznek-e a vevők. Az idén a már bejelentett 1983. évi áremelések és a tervezettnél jobb termés is arra késztették a gazdaságokat, hogy vegyenek új gépet. A tröszt megszűnése és az AGROKER Vállalat „mélyvízbe dobása" egybeesett a forgalom felfutásával. Az év első 10 hónapjának forgalmi adatai alapján - október 30-ig 1 milliárd 835 millió összforgalmat bonyolítottak le, ami 12 százalékkal magasabb az előző év hasonló időszakánál. December 31-ig várhatóan belépnek a 2 milliárdos vállalatok sorába. Ez év január elsején lett önálló a vállalat. Első teendőjük volt levenni a régi „Mezőgazdasági Ellátó Vállalat” táblát, hogy helyébe a Mezőgazdasági Termelőeszközöket Forgalmazó Vállalat cégtáblát tegyék, jelezve, hogy a jövőben nem „ellátni”, hanem kereskedni akarnak. A kezdeti jó eredmények jelzik, hogy nagyot léptek ebben az irányban. A vállalatnak közvetlen kapcsolatot kellett kiépítenie a belföldi szállítókkal. Az év első felében 250 gyárral, gyáregységgel léptek kapcsolatba, s ma, dr. Kelemen László, a vállalat igazgatója az egyetlen az országban, aki elmondhatja, hogy a pécsi AGROKER nem szakosodott le, hanem a teljes áruskálát — 30 000 féle cikk — beszerzi és forgalmazza. Az önállóság a vevőkkel szemben is nagyobb feladatokat állított a vállalat vezetése elé. Mindenekelőtt a termelési rendszerekkel vették fel a kapcsolatot. Ezekkel mezőgazda- sági szerviz szolgáltatási együttműködést hoztak, illetve hoznak létre. A BKR-rel kötött megállapodás alapján 1983. január 1-től megkezdik a bontott alkatrészek felvásárlását és felújítását. A bontást a BKR egyik baranyai partnergazdasága vállalja, két tsz pedig a felújítására rendezkedik be. A „Gyártót keresünk" jelszó meghirdetése is sikerrel járt. Már az év folyamán találtak gyártót egyes krónikus hiánycikkekre. Ebbe az együttműködési körbe öt tsz kapcsolódott be. A baksai tsz feszültségszabályozókat, az egyházaskozári tsz vetésellenőrző monitorokat és fogazott ekevasat gyárt nagyobb szériában. A megyében lévő gyártási kooperációs lehetőségek persze még messze nincsenek kihasználva. A nagyüzemeket kiszolgáló összforgalmon belül a gépforgalom október végéig 300 milliós nagyságrendű. A pécsi AGROKER-nél úgy látják, hogy ennél lényegesen több gépet is el tudtak volna adni, de a gépbeszerzési lehetőségek mesz- sze elmaradnak a tényleges igényektől. Főleg MTZ-ből, tiaktorból vettek volna sokkal többet a vevők. A közel 400 millió forintos alkatrészforgalom 25 százalékkal magasabb, mint 1981-ben volt. Egyes cikkekből — így az E—512-es kombájn alkatrészek kivételével — nagyjából sikerült az igényeket kielégíteni. Műtrágyából 8—10 százalékkal forgalmaztak többet, mint tavaly, s jövőre is emelkedő keresletre számítanak a rendelések alapján. Sajnos, foszfor- műtrágyából az import késedelmessége zavarta az őszi bedolgozást, de a megye helyzete e téren is valamivel jobb az országosnál. Ez Baranya fejlett agrokémia-hálózatának köszönhető. Egyébként az AGROKER minden agrokémiai társulásnak tagja. Növényvédőszerekből 10 százalékkal javult a forgalmazás az előző évhez képest. A vállalat a lakossági szolgáltatások fejlesztésében is nagyobb feladatokat vállalt magára. Létrehozták Pécsett a mezőgazdasági kisgépkölcsönzést. Ezt 1983-ban a helyi áfé- szekkel és szakcsoportokkal közösen szeretnék Mohácsra, Komlóra, Szigetvárra is kiterjeszteni. Az idén nyitották meg saját „Gazdabolt”-jukat is a Megyeri úton, amelyet a Zöldérttel közösen üzemeltetnek. A bolt éves forgalma várhatóan eléri a 20 millió forintot. Jövőre a Baranyakerrel közösen Komlón is megnyitják gazdaboltjukat. Állandó probléma, hogy kevés a kisgép, ezért most megkezdték a gyártó keresését. Olyan üzemet keresnek, amely hajlandó lenne berendezkedni a 2—5 lóerős kis- traktorok szériagyártására. Az igazi önállóság valójában 1983. január 1-től kezdődik a vállalat életében. Miben kívánnak továbblépni? Mindenekelőtt a kooperációs kapcsolatok kiszélesítésében. Az AGROKER-rel, a kémesi tsz-szel közösen megalakítottak egy társulást az Immár szabadalmazott kémesi agrosátor forgalmazására. Eddig 25 sátor áll. A jövőben elsősorban terménytárolók, állattartási épületek céljára árusítják az olcsó agrosátrat. A vállalat alapító levele jogosítványt nyújt ipari anyagok, segédanyagok — festékek, lakkok stb. - forgalmazására is. Eddig ilyesmivel nem foglalkoztak, a jövőben fognak. Mindent egybevetve a vállalat önállósága első évében megállt a lábán. Ez a várható eredményben is kifejeződik. Az 1981. évi 30 millióval szemben ez év első háromnegyed évében 55 millió forintos tiszta nyereséget értek el, s az év végéig várhatóan elérik a 60 milliót. Rné A dinasztia ötödik tagja az egykori cégér egy részletével G yerekkoromban de sokat szaladtunk a zöldre festett, egyszem póniló vontatta kocsijuk után és hangosan kiabáltuk: a Wigan kályhásnak nincs párja ... A Márton utcai házuk homlokzatán nem a három cégtábla, hanem az utcafront homlokzatán a falba épített öt mini-cserépkályha fogta meg igazából a tekintetem. Az volt mesterségük cégére. Otthon vaskályhával fűtöttünk, így valójában nem tudtam meg, hogy a Wigan kályhásoknak van-e párjuk, ha nem is a világon, de legalább Pécsett. Most már tudom, hogy nem volt vetélytársuk hármuknak. Mert a három Wigan testvér közösen dolgozott a Márton utcai műhelyben. A hajdani ház helyén 1969-től gaztenger csúfítja a környéket. Szanálták, az évben mentek nyugdíjba mindhárman. A legidősebb testvér, József két éve meghalt, a középső, Ferenc a Diósi útról, beszélgetőpartnerem, a legifjabb, 'Károly, a Sörház utcai lakásából indul nagy ritkán, hogy megjavítson egy-egy kályhát. Ök a kályhás dinasztia negyedik generációja, öröküket az elhunyt testvér fia, a Bástya utca 2. szám alatt Wigan József vette át. A nagy múltú fazekas és kályhás dinasztiát 1832-ben alapította a hajdani kádármester fia, Wigan József. Az eltelt másfél évszázadról, családjukról, szakmájukról hallgatom a hetvenedik életévében járó Wigan Károlyt. — Dédapám a jelenlegi Rákóczi úton építette ki fazekas és kályhaépítő műhelyét kemencével. Három fia közül József és Ferenc az örökébe lépett, Károly a kesztyűs szakmát választotta. Apánk ugyancsak beállt a sorba, 1904-ben. Halálakor, 1948-ban égettünk utoljára kályhacsempét. Ezzel valami végképp kiesett az életükből. A családban hagyománynak számított: a József, Ferenc, Károly név és a szakma öröklése. A negyedik generációval mindez megszakadt. Az ötödik generáció egyetlen képviselője, Dodó az, aki megmaradt a kályhásmesterségnél. A középső testvér fiai, Ferenc és Károly is kitanulták a szakmát, de másból élnek. Beszélgető partnerem fiát sem vonzotta apja foglalkozása. — Miért? Nem ígért biztos kenyeret? — Mi valamennyien megéltünk belőle. Igaz, egyre több szakma húziott el a miénk előtt. Mesél a műhelyekről, melyben éppúgy fő helyen állt a fazekaskorong, mint a maguk építette égetőkemence az alapítás idején a Rákóczi úton, aztán a Búza téren, a Gyárvárosban és 1937-től a Márton utcában. Mert a két mesterség együtt jelentett rengeteg munkát és tisztes megélhetést. Maguk készítették a kályhacsempéket, de gyártottak fazekas- edényeket és ellátták a pécsi kertészeket virágcserepekkel. Az utolsó közös, Márton utcai műhely szanálásával valami visszavonhatatlanul eltűnt. Szétverték a kemencét, a cserépprést, ottmaradt az enyészetnek a sok kályhacsempe forma, vi- rágcserép-modell. . . — Nem mentettek meg semmit? — A falba épített mini cserépkályhákat szétosztottuk hármunk között. Dodónál, a Bástya utcában van az agyag- és a mázdaráló, a peremprés, őrzi a régi mintás anyagmodelleket, Feri bátyámnál is megtalálható ez-az. A virágcserép-modelleket — tíz fajtából volt 100—100 forma — összetörték. Hova is vihették volna? Hasonló sorsra jutottak a magyarmintás, diaboló (más néven: sima), tulipános, vízivirágos és a domború íves kályhacsempe modellek. Aztán a kézi formázású cserépkályhák sem úszták meg: a magas henger- alakúak, a kasznis svédek, a strassburger vagy kockás csempekályhák. Apjuk már csak diaboló angol stílusú kályhákat gyártott, kézzel formázott csempékből beindította a sorozat- gyártást. Alapanyaguk az agyag volt. Hajdanán Rimasziombatból hozatták a tűzálló fehér agyagot, a vörösföldet Vásárosdombóról. Még felsorolni is hosszú lenne, mi mindent kellett az agyaggal csinálni, míg végre formázhatták. — Az égetés az külön művészet volt. Az agyagot hétszáz fokon kiégettük, bevontuk mázzal, majd ezer fokon égettük rá a zománcot. Külön tudomány volt a máz. A színtelen nyers- mázat hordószám vettük, a hozzá való oxidok közül a barnát, a sárgát is készen árulták. A zöldet, a kobaltkéket meg a keverékszíneket magunk állítottuk elő. üvegport és homokot is használtunk. L egnagyobb sikerük — jó fél évszázada — versenytárgyalást nyertek a Zsolnayval szemben. A Pécsi Vízmű mai igazgatósági épületébe ők készíthettek és rakhattak fel 24 kályhát, aztán a Rét utca egyik bérházába 28 kályhát építettek. —• Csak a kályhásságból mind nehezebb lett volna megélnünk. örültünk időnként, ha akadt megrendelésünk. A virág- cserepek segítettek ki. A kertészek nagyon elégedettek voltak a cserepeinkkel, abból naponta ezernél is többet készítettünk. Eleinte kézikocsin magunk vittük az árut, meg a kályhacsempéket, az agyagot. Apám vett két póni lovat, készíttetett hozzá zöld kiskocsit, az lett a cégünk mozgó reklámja. — Milyen garanciát adtak a kályhákra? — Elég volt a becsületszó . .. A mi érdekünk volt, hogy a minőség ellen ne legyen kifogás. Ha valaki nagyritkán mégis szólt, hanyatt-homlok mentünk. A cserépkályhának a füstjárati szerkezete, a belseje a lelke. Meg kell csavarni, visszafogni a füstöt, hogy a kályha kiadja a meleget. A fafűtéses cserépkályhákat 1927—28 táján kezdték kiszorítani a tojásszenes, felültöltősek. —■ Akkor sokan jól jártak, mert reklámcélból ingyen építtette ót a fatüzeléses cserépkályhájukat felültöltősre a tojásszenet gyártó Duna Gőzhajózási Társaság. — Mennyi ideig él egy cserépkályha? — A fafűtéses 20, a vegyes tüzelésű 12, a széntüzelésű élettartama 7—8 év. Ezután már nem elég a tisztítás, újra kell rakni, mert a lelke tönkremegy, kiég. Bátyámnál a Diósi úton van egy dédapánk készítette henger alakú, világoské1'. spriccelt, fatüzeléses cserépkályhánk. Azt még egyszer szeretnénk összerakni, és biztos, hogy fűteni is lehet vele. — Pécsett a mindinkább tért hódító gázfűtés nem vette el a kenyerüket? — Miért vette volna? Mi kezdtük Pécsett — ha jól emlékszem 1962-ben — a gázkandalló építését. Rengeteget készítettünk lengyel járatú cserépkályhával és Héra égővel. Nagyon sok üzemel közülük, amit tisztítani se kellett, nemhogy átrakni. Wigan Károly szobájában kiskandalló ontja a meleget. — Ezt úgy vettem és magam raktam fel. Ilyeneket égettünk utoljára még 1948-ban. Murányi László Egy 150 éves cserépkályha a Bástya utcai lakásban Fotó: Erb János
