Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-13 / 312. szám

Az embereknek szükségük van egymásra Humánumból A 012-es mozdony és személyzete: Daczó Ernő mozdonyvezető és Háhn András fűtő a pécsi fűtőhöz előtt. Az 1882-ben készített gő­zös továbbítja majd november 16-án a centenáriumi szerelvényt. Erb János felvétele Százéves a budapest-pécsi vasút Száz év, három emberöltő. Dédapáink hamvai már rég elporladtak, akik annak idején Kelenföld és Baranya-Szentlő- rinc között megépítették avas­pályát. De Széchenyi és Kos­suth által „megálmodott" vo­nal ma is él. Olyannyira, hogy a valamikori nyomvonalat kö­vetve megújult a budapest— pécsi vasút. November 16-án lesz egy évszázada annak, hogy a több mint kétszáz kilométer hosz- szúságú pályát megépítették; létesítésének gondolata már 1869-ben felmerült: a korabeli tervek diktálták, hogy a roha­mos fejlődésnek indult székes- fővárosból sugárszerűen indul­janak a vasutak, amelyek a vidéket is bekapcsolják majd az ország vérkeringésébe, az addig elszigetelt mezőgazda­ságot, ipart és keresekdel­met... A vasútépítés oly nagy lép­tekkel haladt az ezernyolcszá- zas évek közepétől. hogy 1881-re Magyarországon, a vaspályák hossza meghaladta a hétezerkétszáz kilométert... A budapest—pécsi vasút építéséről a következőképpen számol be az 1882-ben meg­jelent Magyar Vasúti Évkönyv: ... „A ministérlum rendele­téhez képest a vasútvonal köz- igazgatási bejárása Vörös László ministeri titkár vezetése alatt 1881. évi augusztus hó 22-től bezárólag szeptember 14-ig terjedő napokon megejt­vén, a bizottság vezetője által a helyszíni tárgyalás befeje­zése után megadott építési en­gedély alapján a vasútvonal építése 1881. évi szeptember hó 13-án tényleg megkezdetett s a kedvező őszi és téli időszak alatt szakadatlanul folytatván 1882. évi november hó 10, 11 és 12-ik napjain tartatott meg, mely alkalommal a pálya nem­csak forgalomképes állapot­ban, de oly szilárdan s teljesen kiépítve s felszerelve találta­tott, hogy a bizottság a pálya kitűnő, teljesen hiánymentes előállítását constatálhatta. A pálya, a helyi szemle befeje­zése után kinyert engedély alapján 1882. év/\ november 16-án a nyilvános közforga­lomnak megnyittatott." Száz év, három emberöltő. És ez idő alatt megújult a pá­lya, vasutas generációk váltot­ták egymást. Daczó Ernő több mint három évtizeden át irá­nyította a gőzösöket. Tizenki­lencedik éve annak, hogy nyugdíjas, a pécsi vasúti bér­ház első emeleti lakásába be­hallatszik a megafon, a szerel­vények érkezéséről, indulásá­ról ... — A 012-est még nem vit­tem, de odanyúlok, ahova kell, még sötétben is, megszoktam a fogásokat. Vasutas család­ból származom, apám is a MÁV-nál szolgált. Annak ide­jén a „belépő" a géplakatos mesterség megszerzése volt, és Hetekig tépelődött. Végül I úgy döntött, hogy megmarad I a legelső gondolatnál, eljön I ezekhez a vadidegen embe- l .rekhez. Az első alkalommal I félbeszakíthatatlanul beszélt. Mesélt a gyermekkorától kezdve lakásának berendezé­séig szinte mindenről, ami ve­le történt, ami számára fon­tos volt, s amit talán nem ér­tett, vagy nem így értett vol­na szülő, barát, szomszéd, kolléga, mint ahogy ő. Végül azt is kibökte, hogy miért jött: váljon, vagy ne váljon? Most utólag azt mondja, hogy ő az egyértelmű kérdés­re egyértelmű választ várt és meg is lepődött, amikor azt kérték tőle, hogy jöjjön el legközelebb is. Azóta több­ször is megfordult a „Segítő kapcsolat" társadalmi szolgá­latnak otthont adó HNF- székházban. — Nem csináltak mást, mint beszélgettek velem — mondja N.-né. — Kezdetben szinte tü­relmetlen voltam, mást vár­tam. Ma már tudom, hogy ezek nagyon célzatos beszél­getések voltak. így jöttem rá, hogy az én 15 éves házas­ságom — ami lehet, hogy nem éppen tökéletes - és a két gyerekem, mégiscsak többet ér nekem, mint egy új házas­ság. Pedig én akkor nagyon j szerettem volna elszakadni i mindentől, ami az eddigi éle- S temet jelentette. De bátorta- 4 lan is voltam. Azért mentem 3 el a „Segítő kapcsolatihoz, j hogy ők mondják ki: váljak el. Szerencsére nem tették meg nekem ezt a szívességet I és nem is döntöttek helyet- I tem. ötszöri találkozás után, | én mondtam nekik, hogy túl- | jutottam a krízisen, nem vá- I lók. De egyáltalán nem va- j gyök biztos abban, hogyha j én akkor nem tudok kivel I szót váltani, mo is együtt I van-e a család . . . De hát kivel is beszélte I volna meg, hogy ő, a felnőtt I 37 éves nő, két gyerek anyja, I egyszerre úgy érzi, most lé­pett életébe az „igazi” . . . Szüleivel, rokonaival, szom- I szédaival, kollegáival!? És kihez fordulhatott volna I az az idős asszony, akinek I nincs szüksége másra, mint hogy valaki leüljön vele be­szélgetni, vagy az a házas­pár, aki egy helytelenül kötött szerződés béklyójában kény­telen lett volna még egy ide­ig elviselni annak az alkoho- I lizóló fédinak a randalírozá- I sát, aki azóta már elvonókú­rán van . . . Jönnek az emberek. Olyan szempontból, hogy kicsi, vagy nagy problémákkal keresik-e fel a „Segítő kapcsolat”-ot - nem érdemes szelektálni. Van, aki csak tanácsot kér, más­nak el kell intézni valamit, de I az biztos, hogy minden, ami- I vei ide fordulnak — fontos. A májusban alakult társa­dalmi szolgálat léte gyorsan elterjedt a köztudatban. Vol­tak, akik megkérdőjelezték a I létjogosultságát, mondván, hogy amivel itt foglalkoznak, arra megvannak a hivatalos fórumok. Mások a szakmai felkészültséget vitatták. Gyor­san szárnvra kapott az a va­lótlan hír is, miszerint egy- egy alkalommal 200 forintot kérnek el az idejövőktől. Nos, ez o néhány hónap tapasztalata — amióta a „Se­gítő kapcsolat" dolgozik — őzt igazolja, hogy vannak ha­táresetek. Olyanok, amik már túlnőnek a személy vagy a család felelősséghatárán, le­hetőségein, de amik még nem tartoznak teljesen a hivatalos helyekre sem, vagy ha igen, akkor oda is kerülnek. A „Se­gítő kapcsolat" ugyanis sem­miképpen sem akar társadal­mi protektor szerepet betölte­ni. Ezért nem vállalkozik olyan esetekkel való foglalkozásra, amelyeknek az intézésére va­lóban megvannak a hivatalos helyek, s amiket az illető esetleg még meg sem kere­sett. Ami a szakmai felkészültsé­güket illeti: egy ilyen szolgá- | lat tevékenységét egyre keve­sebben ítélik meg csak erről az oldalról megközelítve. Tár­sadalmi igény hozta létre a j vélemények többsége szerint csak a javára írható, hogy szakemberek vállaltak benne társadalmi munkát. Ezt a gon­dolatot egyébként az azóta jó munkakapcsolatban álló j városi ideggondozóban is 5 hallottuk. Több ízben előfor­dult már ugyanis, hogy a ■ szolgálathoz kopogtatottakat j átirányították az ideggondo- f zóba, mert a rajtuk való segí- « tés már meghaladta a „Segí­tő kapcsolat" erejét és arra is van példa, hogy az ideg­gondozóban jelentkezetteket a szolgálathoz küldték. Minden hétfőn 5 órától j szinte egymásnak adják a ki­lincset Pécsett, a Geisler Eta j u. 16. sz. épületben. A „régi" ismerősök már tudják, kit kell keresniük, melyik ajtón ko­pogjanak. Az újakat pedig a I „háziasszony" fogadja. Ö az, aki a könnyed és látszólag I céltalan beszélgetésből rövid j idő alatt kiszűri, hogy milyen problémával (problémákkal) j keresték fel őket, s hogy az új vendégeket kihez irányít- I sa: jogászhoz, pszichológus­hoz, nőgyógyászhoz (szexoló- I gushoz), szociális gondozó- j hoz, pedagógushoz? Hivata­losan este 8 óráig tart a fo­gadóidejük, de nem mérik az időt. Hagyják, hogy az em­berek kibeszéljék magukból a í problémájukat (sokszor ez is elég a megkönnyebbüléshez), s csak azután látnak az ér­demi munkához. Pár hónapos tevékenységük talán legérdekesebb esete és egyben eredménye, egy fia­talasszony változása, aki egyéni problémájával kereste fel őket, többször eljött hoz­zájuk és jelenleg is állandó vendégük. De most már azért jön, hogy elmondja, miben segített, segít másokon. Ap­róságokról van szó: minden­nap elkíséri a buszmegálló­hoz a szomszédja ikergyere­keit. A szomszédok hatra jár- I nak műszakra, az elsős gye­rekek hétkor indulnak. Egy egyedülálló kolléganője gyér- I mekének télikabátot varrt, a már nem használt bébi bún- | dazsókból. Most pedig ülő- | párnákat készít idős embe- 1 reknek. Azt mondja, amióta segít másokon, jobban érzi maVját. A másokon segíteni aka­rókra pedig igencsak szükség lenne. A szolgálat léte, tevé­kenysége felkeltette az em­berek érdeklődését, egyre többen keresik fel (legutóbb 49-en voltak), s félő, hogy egy idő után telítődnek a je­lenlegi lehetőségeik. Ahogy múlik az idő, egyre . inkább bizonyossá válik, hogy ők ma­guk nem tudják egyedül meg­oldani azt a sokrétű és ren­geteg kérést, amivel hozzá­juk fordulnak. De elindítottak valamit, ami érdemes és hasznos, amire szükség van és amihez szabad csatlakoz­ni .. . T. É. 1974 szeptemberében készült el az új abaligeti alagút. Ekkor haladt át az első szerelvény, a Bá­nyászati Aknamélyitő Vállalat mecseki körzetvezetősége által készített alagúton. ha az ember nem tudott tü­zelni a kazánba, szóba se áll­tak vele . . . Magam is tartalé­kon kezdtem, mint annak ide­jén — mindenki. A „Nyalókát" — ez volt a neve az egyik mozdonyomnak — nagyon sze­rettem. — és az utolsó? — Egy bivaly erejű 424-es ,,Nurmi" volt. Ügy tudom, ma Dombóváron van, a „csonká­ra" állították. * A budapest—pécsi vonalon, a hetvenes évek eleje óta már nem közlekednek gőzösök. Mindez összefügg a MÁV ál­tal végrehajtott megújulással. Reményi Ferenc, a MÁV Pécsi Igazgatóságának főtanácsosa az elmúlt tíz év korszerűsítési munkáira visszaemlékezve, a következőket mondja: — A munkálatok első és meghatározó eredménye, a Dombóvár-áilomás déli olda­lán levő Kapos-híd bontása és az ehhez kapcsolódó delta­vágány, illetve a Kaposszekcső irányában végrehajtott leg­alább háromkilométeres vonal- korrekció végrehajtása volt. — Tehát ezzel kezdődött az a munka, amit a godisa— szentlőrinci vonal átépítése kö­vetett, a három alagút meg­építésével! Kérem, sorolja föl a legfontosabb adatokat! — Az új abaligeti alagút több mint 660 méter hosszúsá­gú, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetvezető­ségének munkásai legalább negyvenezer köbméter márgás kőzetet termellek ki. A Hetve- helynél 1977 májusában elké­szült alagút — amely 420 mé­ter hosszúságú volt — a kö­vetkező, amit az 1979 júniusá­ban átadott kisebb alagút követett... Természetesen mindehhez hozzászámítandók azok az útkorrekciók, amelyek a szintbeli kereszteződéseket a mai kornak megfelelően se­gítik. A pécsi indóház épülete, az 1800-as évek végén. A budapest—pécsi vonal ugyan nem tartozik a legna­gyobb forgalmú pályákhoz, mégis, a MÁV fejlesztési tervei­ben szerepel, hogy 1985-ben már villamosmozdony vontatta szerelvények érkezhetnek Pécs­re. A MÁV törzshálózatán ez ideig 1500 kilométernyi villa­mosított vonalon továbbítják a „Kandó"-féle mozdonyok a szerelvényeket. Háhn András­tól, aki fűtőként kezdte, azt kérdeztem: Ráülne-e a villamosmozdony­ra. Nem az „új" miatt tiltako­zott, hanem azért, mert hét éve van a nyugdíjig. — Elröpült a huszonöt év. Észrevétlenül. Itt vannak a fia­talok a nyomunkban, de azért tudja, mégiscsak tartok attól, hogy egy idő múltán „állomási tartalékba" kerülök. De ne­hogy azt gondolja, hogy bán­kódom: érettségizett fiatalok ülnek a vezetőállásban, kvali­fikált szakemberek, és többsé­gük már rendelkeiik a villa- mosmozdony-vezetői vizsgával is. És hadd jegyezzem meg: az ötven—hatvan túlóra még ma is általános! De csak meg­érjük egyszer, hogy ez is le­csökken, megszűnik! Fényes Józseftől, a MÁV Pé­csi Igazgatóságának vezetőjé­től az elkövetkezendő eszten­dők fejlesztési terveiről érdek­lődöm. — A további korszerűsítés a MÁV beruházási lehetőségei­nek függvénye. — A több mint egy évtizede folyó vonalkorszerűsítés lehe­tővé teszi, hogy ez év végére elkészülnek az egész pályán, a vonalépítéssel együtt az ál­lomási biztosító berendezések: az úgynevezett integra-dominó rendszert svájci licenc alapján alkalmazzuk. * A továbbiakban hadd idéz­zünk az úgynevezett „Adria" tengelylanulmányból, amit a Vasúti Tudományos Kutató Intézet készített. Az ezredfordulón várhatóan 7,3 millióra tehető a budapest —pécsi vonalon utazók szá­ma, amely napi 43 személyvo­nat közlekedésével számol. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben 1970-hez viszonyítva 24 száza­lékkal utaznak többen, az áru­szállítás volumene viszont 73 százalékkal lesz több, mint 1970-ben volt. Salamon Gyula 6. HÉTVÉGE tf|f l4*/f

Next

/
Oldalképek
Tartalom