Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-13 / 312. szám
Az embereknek szükségük van egymásra Humánumból A 012-es mozdony és személyzete: Daczó Ernő mozdonyvezető és Háhn András fűtő a pécsi fűtőhöz előtt. Az 1882-ben készített gőzös továbbítja majd november 16-án a centenáriumi szerelvényt. Erb János felvétele Százéves a budapest-pécsi vasút Száz év, három emberöltő. Dédapáink hamvai már rég elporladtak, akik annak idején Kelenföld és Baranya-Szentlő- rinc között megépítették avaspályát. De Széchenyi és Kossuth által „megálmodott" vonal ma is él. Olyannyira, hogy a valamikori nyomvonalat követve megújult a budapest— pécsi vasút. November 16-án lesz egy évszázada annak, hogy a több mint kétszáz kilométer hosz- szúságú pályát megépítették; létesítésének gondolata már 1869-ben felmerült: a korabeli tervek diktálták, hogy a rohamos fejlődésnek indult székes- fővárosból sugárszerűen induljanak a vasutak, amelyek a vidéket is bekapcsolják majd az ország vérkeringésébe, az addig elszigetelt mezőgazdaságot, ipart és keresekdelmet... A vasútépítés oly nagy léptekkel haladt az ezernyolcszá- zas évek közepétől. hogy 1881-re Magyarországon, a vaspályák hossza meghaladta a hétezerkétszáz kilométert... A budapest—pécsi vasút építéséről a következőképpen számol be az 1882-ben megjelent Magyar Vasúti Évkönyv: ... „A ministérlum rendeletéhez képest a vasútvonal köz- igazgatási bejárása Vörös László ministeri titkár vezetése alatt 1881. évi augusztus hó 22-től bezárólag szeptember 14-ig terjedő napokon megejtvén, a bizottság vezetője által a helyszíni tárgyalás befejezése után megadott építési engedély alapján a vasútvonal építése 1881. évi szeptember hó 13-án tényleg megkezdetett s a kedvező őszi és téli időszak alatt szakadatlanul folytatván 1882. évi november hó 10, 11 és 12-ik napjain tartatott meg, mely alkalommal a pálya nemcsak forgalomképes állapotban, de oly szilárdan s teljesen kiépítve s felszerelve találtatott, hogy a bizottság a pálya kitűnő, teljesen hiánymentes előállítását constatálhatta. A pálya, a helyi szemle befejezése után kinyert engedély alapján 1882. év/\ november 16-án a nyilvános közforgalomnak megnyittatott." Száz év, három emberöltő. És ez idő alatt megújult a pálya, vasutas generációk váltották egymást. Daczó Ernő több mint három évtizeden át irányította a gőzösöket. Tizenkilencedik éve annak, hogy nyugdíjas, a pécsi vasúti bérház első emeleti lakásába behallatszik a megafon, a szerelvények érkezéséről, indulásáról ... — A 012-est még nem vittem, de odanyúlok, ahova kell, még sötétben is, megszoktam a fogásokat. Vasutas családból származom, apám is a MÁV-nál szolgált. Annak idején a „belépő" a géplakatos mesterség megszerzése volt, és Hetekig tépelődött. Végül I úgy döntött, hogy megmarad I a legelső gondolatnál, eljön I ezekhez a vadidegen embe- l .rekhez. Az első alkalommal I félbeszakíthatatlanul beszélt. Mesélt a gyermekkorától kezdve lakásának berendezéséig szinte mindenről, ami vele történt, ami számára fontos volt, s amit talán nem értett, vagy nem így értett volna szülő, barát, szomszéd, kolléga, mint ahogy ő. Végül azt is kibökte, hogy miért jött: váljon, vagy ne váljon? Most utólag azt mondja, hogy ő az egyértelmű kérdésre egyértelmű választ várt és meg is lepődött, amikor azt kérték tőle, hogy jöjjön el legközelebb is. Azóta többször is megfordult a „Segítő kapcsolat" társadalmi szolgálatnak otthont adó HNF- székházban. — Nem csináltak mást, mint beszélgettek velem — mondja N.-né. — Kezdetben szinte türelmetlen voltam, mást vártam. Ma már tudom, hogy ezek nagyon célzatos beszélgetések voltak. így jöttem rá, hogy az én 15 éves házasságom — ami lehet, hogy nem éppen tökéletes - és a két gyerekem, mégiscsak többet ér nekem, mint egy új házasság. Pedig én akkor nagyon j szerettem volna elszakadni i mindentől, ami az eddigi éle- S temet jelentette. De bátorta- 4 lan is voltam. Azért mentem 3 el a „Segítő kapcsolatihoz, j hogy ők mondják ki: váljak el. Szerencsére nem tették meg nekem ezt a szívességet I és nem is döntöttek helyet- I tem. ötszöri találkozás után, | én mondtam nekik, hogy túl- | jutottam a krízisen, nem vá- I lók. De egyáltalán nem va- j gyök biztos abban, hogyha j én akkor nem tudok kivel I szót váltani, mo is együtt I van-e a család . . . De hát kivel is beszélte I volna meg, hogy ő, a felnőtt I 37 éves nő, két gyerek anyja, I egyszerre úgy érzi, most lépett életébe az „igazi” . . . Szüleivel, rokonaival, szom- I szédaival, kollegáival!? És kihez fordulhatott volna I az az idős asszony, akinek I nincs szüksége másra, mint hogy valaki leüljön vele beszélgetni, vagy az a házaspár, aki egy helytelenül kötött szerződés béklyójában kénytelen lett volna még egy ideig elviselni annak az alkoho- I lizóló fédinak a randalírozá- I sát, aki azóta már elvonókúrán van . . . Jönnek az emberek. Olyan szempontból, hogy kicsi, vagy nagy problémákkal keresik-e fel a „Segítő kapcsolat”-ot - nem érdemes szelektálni. Van, aki csak tanácsot kér, másnak el kell intézni valamit, de I az biztos, hogy minden, ami- I vei ide fordulnak — fontos. A májusban alakult társadalmi szolgálat léte gyorsan elterjedt a köztudatban. Voltak, akik megkérdőjelezték a I létjogosultságát, mondván, hogy amivel itt foglalkoznak, arra megvannak a hivatalos fórumok. Mások a szakmai felkészültséget vitatták. Gyorsan szárnvra kapott az a valótlan hír is, miszerint egy- egy alkalommal 200 forintot kérnek el az idejövőktől. Nos, ez o néhány hónap tapasztalata — amióta a „Segítő kapcsolat" dolgozik — őzt igazolja, hogy vannak határesetek. Olyanok, amik már túlnőnek a személy vagy a család felelősséghatárán, lehetőségein, de amik még nem tartoznak teljesen a hivatalos helyekre sem, vagy ha igen, akkor oda is kerülnek. A „Segítő kapcsolat" ugyanis semmiképpen sem akar társadalmi protektor szerepet betölteni. Ezért nem vállalkozik olyan esetekkel való foglalkozásra, amelyeknek az intézésére valóban megvannak a hivatalos helyek, s amiket az illető esetleg még meg sem keresett. Ami a szakmai felkészültségüket illeti: egy ilyen szolgá- | lat tevékenységét egyre kevesebben ítélik meg csak erről az oldalról megközelítve. Társadalmi igény hozta létre a j vélemények többsége szerint csak a javára írható, hogy szakemberek vállaltak benne társadalmi munkát. Ezt a gondolatot egyébként az azóta jó munkakapcsolatban álló j városi ideggondozóban is 5 hallottuk. Több ízben előfordult már ugyanis, hogy a ■ szolgálathoz kopogtatottakat j átirányították az ideggondo- f zóba, mert a rajtuk való segí- « tés már meghaladta a „Segítő kapcsolat" erejét és arra is van példa, hogy az ideggondozóban jelentkezetteket a szolgálathoz küldték. Minden hétfőn 5 órától j szinte egymásnak adják a kilincset Pécsett, a Geisler Eta j u. 16. sz. épületben. A „régi" ismerősök már tudják, kit kell keresniük, melyik ajtón kopogjanak. Az újakat pedig a I „háziasszony" fogadja. Ö az, aki a könnyed és látszólag I céltalan beszélgetésből rövid j idő alatt kiszűri, hogy milyen problémával (problémákkal) j keresték fel őket, s hogy az új vendégeket kihez irányít- I sa: jogászhoz, pszichológushoz, nőgyógyászhoz (szexoló- I gushoz), szociális gondozó- j hoz, pedagógushoz? Hivatalosan este 8 óráig tart a fogadóidejük, de nem mérik az időt. Hagyják, hogy az emberek kibeszéljék magukból a í problémájukat (sokszor ez is elég a megkönnyebbüléshez), s csak azután látnak az érdemi munkához. Pár hónapos tevékenységük talán legérdekesebb esete és egyben eredménye, egy fiatalasszony változása, aki egyéni problémájával kereste fel őket, többször eljött hozzájuk és jelenleg is állandó vendégük. De most már azért jön, hogy elmondja, miben segített, segít másokon. Apróságokról van szó: mindennap elkíséri a buszmegállóhoz a szomszédja ikergyerekeit. A szomszédok hatra jár- I nak műszakra, az elsős gyerekek hétkor indulnak. Egy egyedülálló kolléganője gyér- I mekének télikabátot varrt, a már nem használt bébi bún- | dazsókból. Most pedig ülő- | párnákat készít idős embe- 1 reknek. Azt mondja, amióta segít másokon, jobban érzi maVját. A másokon segíteni akarókra pedig igencsak szükség lenne. A szolgálat léte, tevékenysége felkeltette az emberek érdeklődését, egyre többen keresik fel (legutóbb 49-en voltak), s félő, hogy egy idő után telítődnek a jelenlegi lehetőségeik. Ahogy múlik az idő, egyre . inkább bizonyossá válik, hogy ők maguk nem tudják egyedül megoldani azt a sokrétű és rengeteg kérést, amivel hozzájuk fordulnak. De elindítottak valamit, ami érdemes és hasznos, amire szükség van és amihez szabad csatlakozni .. . T. É. 1974 szeptemberében készült el az új abaligeti alagút. Ekkor haladt át az első szerelvény, a Bányászati Aknamélyitő Vállalat mecseki körzetvezetősége által készített alagúton. ha az ember nem tudott tüzelni a kazánba, szóba se álltak vele . . . Magam is tartalékon kezdtem, mint annak idején — mindenki. A „Nyalókát" — ez volt a neve az egyik mozdonyomnak — nagyon szerettem. — és az utolsó? — Egy bivaly erejű 424-es ,,Nurmi" volt. Ügy tudom, ma Dombóváron van, a „csonkára" állították. * A budapest—pécsi vonalon, a hetvenes évek eleje óta már nem közlekednek gőzösök. Mindez összefügg a MÁV által végrehajtott megújulással. Reményi Ferenc, a MÁV Pécsi Igazgatóságának főtanácsosa az elmúlt tíz év korszerűsítési munkáira visszaemlékezve, a következőket mondja: — A munkálatok első és meghatározó eredménye, a Dombóvár-áilomás déli oldalán levő Kapos-híd bontása és az ehhez kapcsolódó deltavágány, illetve a Kaposszekcső irányában végrehajtott legalább háromkilométeres vonal- korrekció végrehajtása volt. — Tehát ezzel kezdődött az a munka, amit a godisa— szentlőrinci vonal átépítése követett, a három alagút megépítésével! Kérem, sorolja föl a legfontosabb adatokat! — Az új abaligeti alagút több mint 660 méter hosszúságú, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetvezetőségének munkásai legalább negyvenezer köbméter márgás kőzetet termellek ki. A Hetve- helynél 1977 májusában elkészült alagút — amely 420 méter hosszúságú volt — a következő, amit az 1979 júniusában átadott kisebb alagút követett... Természetesen mindehhez hozzászámítandók azok az útkorrekciók, amelyek a szintbeli kereszteződéseket a mai kornak megfelelően segítik. A pécsi indóház épülete, az 1800-as évek végén. A budapest—pécsi vonal ugyan nem tartozik a legnagyobb forgalmú pályákhoz, mégis, a MÁV fejlesztési terveiben szerepel, hogy 1985-ben már villamosmozdony vontatta szerelvények érkezhetnek Pécsre. A MÁV törzshálózatán ez ideig 1500 kilométernyi villamosított vonalon továbbítják a „Kandó"-féle mozdonyok a szerelvényeket. Háhn Andrástól, aki fűtőként kezdte, azt kérdeztem: Ráülne-e a villamosmozdonyra. Nem az „új" miatt tiltakozott, hanem azért, mert hét éve van a nyugdíjig. — Elröpült a huszonöt év. Észrevétlenül. Itt vannak a fiatalok a nyomunkban, de azért tudja, mégiscsak tartok attól, hogy egy idő múltán „állomási tartalékba" kerülök. De nehogy azt gondolja, hogy bánkódom: érettségizett fiatalok ülnek a vezetőállásban, kvalifikált szakemberek, és többségük már rendelkeiik a villa- mosmozdony-vezetői vizsgával is. És hadd jegyezzem meg: az ötven—hatvan túlóra még ma is általános! De csak megérjük egyszer, hogy ez is lecsökken, megszűnik! Fényes Józseftől, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetőjétől az elkövetkezendő esztendők fejlesztési terveiről érdeklődöm. — A további korszerűsítés a MÁV beruházási lehetőségeinek függvénye. — A több mint egy évtizede folyó vonalkorszerűsítés lehetővé teszi, hogy ez év végére elkészülnek az egész pályán, a vonalépítéssel együtt az állomási biztosító berendezések: az úgynevezett integra-dominó rendszert svájci licenc alapján alkalmazzuk. * A továbbiakban hadd idézzünk az úgynevezett „Adria" tengelylanulmányból, amit a Vasúti Tudományos Kutató Intézet készített. Az ezredfordulón várhatóan 7,3 millióra tehető a budapest —pécsi vonalon utazók száma, amely napi 43 személyvonat közlekedésével számol. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben 1970-hez viszonyítva 24 százalékkal utaznak többen, az áruszállítás volumene viszont 73 százalékkal lesz több, mint 1970-ben volt. Salamon Gyula 6. HÉTVÉGE tf|f l4*/f