Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-28 / 327. szám

1982. november 28., vasárnap Dunantuii napló 3 Eredményes lakóbizottsági munka Siklóson A Köztársaság téri játszóhely Siklóson, amely részben társadalmi munkával készült. Nemcsak közpénzből fejlődhet a város Lakóterületi népfront-klub és korcsolyapálya Az ötlet jó, de nem minden Telet vár a Balaton vagy befagyó idegenforgalmat? Jobb feltételek; és programok kellenének Pályázat diaporámára Országos vitafórum kezdődött Pécsett Harmadízben rendezik meg Pécsett a diaporámával fog­lalkozó alkotók országos vita­fórumát: a kétnapos program tegnap délelőtt kezdődött az Ifjúsági Házban. A szakmai ta­nácskozásra eljöttek a műfaj ismert, kiváló művelői éppen úgy, mint a kezdők, s azok is, akik nem készítenek ugyan diaporámát, de kedvelik ezt az érdekes, új kifejezési formát — mint nézők. Körülbelül száz ven­dég érkezett Pécsre tegnap az ország minden részéből. A mostani diaporáma-fórum annyiban különbözik az eddi­giektől, hoqynem elméleti elő­adások adjálT a továbbképző jellegű eseménysorozat gerin­cét, hanem gyakorlati bemuta­tók és az azt követő viták. A rendező szervek két pályázatot hirdettek: oz egyikben meg­adott zenére kellett diaporá- mát összeállítani, a másiknak a témáját határozták meg elő­re. A résztvevők magukkal hoz­ták pálya műveiket, és a teg­napi vetítést nyomban forró hangulatú szakmai vita követ­te. A vitát dr. Székely György rendező és Csányi Miklós ren­dező vezette. Délelőtt Tóm László áttekin­tette a korábbi vitafórum óta eltelt időszak eredményeit, Dozvald János és Végvári La­jos művészettörténész esztéti­kai előadást tartott. Délután a Nő '82 című nemzetközi fotó- kiállítást tekintették meg a ven­dégek a Pécsi Galériában, szakmai tájékoztatót Halász Rezső adott. — Az országos diaporáma vitafórum ma dél­előtt folytatja munkáját. G. T. Karikatúra­kiállítás A Ludas Matyi szerkesztősé­ge és a KISZ Kecskeméti vá­rosi Bizottsága karikatúra-pá­lyázatot hirdetett, amelyre 680 jelrajzot küldtek be. Ezek kö­zül a Ludas Matyi munkatár­sai válogatták ki a legjobba­kat. Első díjat a bajai Kele­men István nyert három rajzá­val. Második díjat kapott a sajóbábonyi Borostyán Mária, a harmadik díjat pedig meg­osztva ítélték oda a szekszár­di Máté Tibornak és a buda­pesti Cseh Jánosnak. A pályázatra érkezett kari­katúrákból szombaton kiállítás nyílt a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Itt de­cember 5-iq láthatók a rajzok, ezután pedig a Ludas Galériá­ban is bemutatják majd a pá­lyamunkákat. Az asztalon kiterített tervraj­zok. Annak a 14 holdas honvé­delmi parknak a papírra vetett körvonalai, amelynek a kialakí­tása idén megkezdődött és jö­vőre folytatódik. A.Siklósról Vil­lány felé vezető út baloldalán már jól látható, hogy előkészí­tették a helyet annak a több­száz fának, cserjének, amiket a HNF Országos Tanácsa által juttatott pénzből vásárolnak a helyiek, s amiket ők ültetnek el. A társadalmi munkát a Haza­fias Népfront Siklós városi-já­rási Bizottsága szervezi. A la­kossággal együtt dolgozik ezen a területen a Sellyéi Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Társulat és segít a honvédség. Miközben a tervekről beszélgetünk, sűrűn cseng a telefon Fábos Pál nép­front-titkár szobájában: szer- szómigényeket, időpontokat egyeztetnek a hétvégi munkára. Akikkel most körbeüljük az asztalt, kivétel nélkül azok közé tartoznak, akik évek óta ezért fáradoznak, hogy Siklós ne csak közpénzekből gyarapodjon, for­málódjon. A helyi népfront la­kóbizottságainak vezetőiként, tagjaiként, tanácstagként, vagy éppen „csak" állampolgárként évek óta szervezői és résztvevői a szép eredményeket hozó tár­sadalmi munkának. Koza Györgyné, lakóbizottsági elnök az imént egyezkedett Kurucz Bertalan nyugdíjas határőr­tiszttel arról, hogy a jövő hé­ten tapétázzák a lakóterületi népfront-klubjukat, Molnár Ist­ván — aki gépkocsivezető a Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyárában — a hét má­sodik felére tudott szabadságot kérni, s vele együtt tapétáznak. Ezt a klubot a Gyűdi u. 2/C. számú épület alagsori helyisé­géből hozták létre az ott lakók. A 60 négyzetméter alapterületű helyiség berendezésének költ­ségét a városi-járási népfront­bizottság vállalta magára. A tervek szerint kéthetente lesznek itt szervezett programok, de a lakók természetesen hetente összejöhetnek a közös helyiség­ben. Kozáné szerint egy közös szilveszteri mulatságnak is jó helyszíne lehet a klub. A siklósiaknak egyébként ez a második lakossági közös he­lyiségük. Az elsőt a népfront és művelődési ház pályázattal nyert 50 000 forintjából hozták létre és jelenleg kondicionáló teremként használják. De leg­alább ennyire büszkék az Iskola úti park, játszótér létesítésére, ahol szintén sokan, többek kö­zött Gere Miklós, Reischmesz Adóm, Rövid György, Lovascher Józsefné dolgoztak társadalmi munkában. Finna György, a vá­ros lakóbizottságai vezetőségé­nek elnöke szerint az elmúlt években azt tapasztalták, hogy a helybeliek az általuk jónak és szükségesnek tartott létesítmé­nyek létrehozásáért szívesen áldoznak szabad idejükből. Vá­rossá alakulásuk óta meghá­romszorozódott azoknak a szá­ma, akik a lakóbizottságok tag­jai a tanácstagok szervező- munkája nyomán rendszeresen részt vesznek a társadalmi mun- kcakciókban. A munkára szerző, mozgósító „mag" egy 30—40 főből álló stabil csoport. Ök közvetítenek a tanács, a népfront és a la­kosság között. Közvetítésről és nem egyoldalú, csak fentről jö­vő kérések teljesítéséről van szó, hiszen számos esetben a lákos- ság javasolja az illetékeseknek egy-egy elképzelés megvalósí­tását. Mindezt alátámasztja dr. Vósárdi Zsuzsanna, a tanács titkársági osztályának vezetője, akitől megtudtuk, hogy a lakos­ság kérése nyomán készül a vá­ros korcsolyapályája, a nyáron labdajátékok űzésére alkalmas területen. Valamennyi munká­jukról tervet készítenek. Ezeket nagy részt Hoffmann Kálmán, a várospolitikai munkabizottság tagja tartja kézben, s egyezteti az összes illetékessel — DÉ- DASZ, vízmű, posta — nehogy éppen ott alakítsanak ki vala­mit, ahol kárt okozhatnak a te­rületen áthúzódó kábelekben. A siklósiak egymásközt is örömmel nyugtázzák, hogy a társadalmi munkát vállalók so­rában — férfiak, illetve a kö­zépkorú és idősebb lakosság között — egyre több a nő és a fiatal. A jövőben azt szeretnék elérni, hogy amit a felnőttek létrehoznak, azt a fiatalok óv­ják. A Felszabadulás útja 92. számú ház előtt a lakók által kialakított kis parkot már az általános iskolások gondoz­Minden megbámult nád a tél elé hajol. A tóparton élők fölső, hajthatnak: elvonult a vendég­sereglet, végre csönd van, bé­kesség van, jöhetsz már fagy a holtszezonnal. És a helyi idegen- forgalmi házigazdák sem dicse­kedhetnek a programkínálatok­kal. Mintha a közelgő télre ké­szülnének ők is. Ezért kérdez­tük meg: a hamarosan jégtánc, páncélt öltő tó az idegenforgal­mat is befagyasztja? Kiss Géza, az IBUSZ siófoki irodájának vezetője rezignálton válaszolta: — Siófoknak nincs egy igazi - téli szállodája. Az üzemelő, de olajkályhával fűtött Napfényben pedig nem kap ebédet a ven­dég. Programok is kellenének. Víz melletti város vagyunk, jó lenne egy-két fürdőmedence. Ennek ellenére, ha van rá igény, szállást és programot kí­nálunk a téli Balatont kedvelők­nek. Mégis be kell ismernünk, ilyenkor holtszezon kezdődik. De májusban, szeptemberben sincs másképp. Az idei minden eddi­git meghaladó vendégforgal­munk rövid időre torlódott ösz- sze. Persze ml azért dolgozunk most is. Egyrészt már a tavasz­ra készülünk, másrészt a helyi lakosok megélénkülő utazásait szervezzük. — A tél tehát csak arra jó, hogy a készülő tavaszt hirdes­sék? A SIOTOUR főirodáján Hor­váth Piroska és Móczár István nem értettek egyet a kérdésem­Felújitják a tihanyi múzeum épületét, amelynek emeleti ré­szeiben idén már nem is fo­gadtak vendégeket. A műem­lékvédelmi igényeknek megfe­lelő, gondos és aprólékos mun. kát a jövő nyári szezonra fe­jezik be. A külső-belső tataro­zással egyidőben megoldják a múzeum fűtését is, teljesítve ez­zel a téli üdülővendégek régi kérését. A Veszprém megyei Múzeum­igazgatóság a felújítás után négy állandó kiállítás elhelye­zését tervezi a múzeumban. Be­mei. S valóban mintha az ide­genforgalmi hivatal több lehe­tőséget kínálna a téli Balatont kedvelőknek: — Mi a fizetőszobákon kívül az ezüst, és aranyparton az üdülőszállókkal is rendelkezés­re állunk— mondták. — Egy és kétágyas fürdőszobás, távfűté­ses, teljes ellátást biztosító ked­vezményes bérlemény ára 250— 300 forint között van. A szilveszteri programot máir előre eladták. Az idén 500 kül­földit várnak ünnepi vacsorával, zenés, táncos éjszakával. A hé­vízi fürdéssel egybekötött Bala­ton körüli borkostólós kirándu­lásról sem feledkeztek meg. A szilveszter tehát foglalt, de ezen kívül bármely téli napra bizto­sítanak szállást és megfelelő programot kínálnak hozzá. S még valamit, a már említett üdülőszállókban újabban nem­zetközi konferenciákat, tanfolya­mokat is rendeznek, így az itt dolgozóknak télen is akad mun. kájuk. Ennyit sikerült megtudnunk a készülő holtszezonról. Egyszóval az idén is fagyos lesz a Bala­ton, írhatnánk azt is, a téli tó még mindig egyenlő a holtsze­zonnal, de a szakemberek sze­rint lehetne kezdeni valamit a befagyó tóvidékkel. Idő, pénz és sok-sok ötlet kellene hozzá, akkor tolón a tó téli szerelme­seinek tábora is gyarapodik. Mészáros István mutatják a félsziget történetét, földtani, régészeti és természe­ti értékeit, ide kerül az Eötvös Loránd munkásságát szemlél­tető kiállítás, s külön terem­ben kap helyet a múzeum mint­egy 5000 kötetes műemlék- könyvtára. Az értékes könyveket már felújították és előkészítet­ték a kiállításra. A negyedik állandó kiállítás is azoknak az íróknak, művészeknek a mun­kásságával ismertet meg, akik Tihanyban alkottak, a múzeum nyugati szárnyában pedig idő­szaki kiállításokat rendeznek. Felújítják a tihanyi múzeumot n 11 lll|§||| !|llllllll||||llllll BIHI ketten és a virágok S okáig emlékezetes ma­rad számomra egy jú­niusi korai reggel, amikor Minszk központjában sétáltam. Sütött a nap, az embereken látszott, hogy munkahelyükre igyekeznek, be-be tértek egy-egy boltba, tejet, kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt vásároltak. Nem ismertem jól azt a környéket, ahol egyedül jártam, támpon­tom a szálloda volt, aho| lak­tunk és a Lenin sugárút. Vé­letlenül a város nagy sport­stadionjához érkeztem. Meg­lepődve láttam, hogy minden kapuja nyitva van, az embe­rek ki, be járnak azokon. Kí­váncsian léptem be én is a stadionba. Sokan tartózkod­tak ott azon a hétköznapi reggelen. Voltak akik a lelá­tón ültek, könyvet, vagy új­ságot olvastak, mások leve­tették felsőruháikat, tornaci­pőt húztak, s a futópályán kocogtak. Volt, aki csak ke­resztülsétált a stadionon, s a neki legmegfelelőbb kapun távozott. Már nem emlékszem mennyi időt töltöttem ott, de tafón soha nem éreztem any- nyíra, mint akkor: mi is az, hogy békésen, nyugodtan, boldogan élni. Barátom előző esti szavai jutottak eszembe, aki azt mondta: számára az egy he­tes belorusziai utazás legna­gyobb élménye, hogy ez a nép mennyire akar élni. Igaz. É| és emlékezik. Mindez újra felelevenedett bennem, amikor szerda este a Magyar Televízió Belorusz estjét néztem. Szép és szomo. rú képek elevenítették fel a múltat és jelent, az örömöket és bánatokat. A német fasisz­ták itt minden negyedik em­bert meggyilkoltak. Emlékmű­vek, győzelmi kurgán hősök múzeuma, Hatin, a felégetett falu hamujára épült emlék­hely, bejáratánál a hatalmas szoborral; holt unokáját kar­jaiban tartó nagyapa . . . Szí­nek, vidám emberek, új há­zak, gyárak, virágzó földek felejtethetik a szomorú múl­tat? De szabad-e csak felej­teni? örültem, hogy ezen az es­tén mutathatta be a nagy gonddal, sok fáradtsággal, közös összefogással készült filmjét a tv pécsi körzeti stú­diója. „Mind hősök ők" — írták ki a képernyőre a cí­met. Olvasom a műsort aján­ló sorokat az újságban: „Ha ezt a poklot túléljük, soha­sem felejtünk, együtt emléke­zünk és emlékeztetünk azok helyett is, akik nem lehetnek majd velünk ott.” Ezt tették a pécsi tv mun­katársai, Füzes János szerkesz­tő-riporter, Bárány György operatőr-rendező, amikor két pécsi, egykoi belorusz parti­zánnal Moldovánnyi Ferenc­cel és Nagy Sándorral felke­resték egykori harcostársait, a harcok helyét, mindenütt közösen helyeztek el virágokat a hősök .emlékeit őrző kegye­leti helyekre. Szeretettel és tisztelettel fogadták őket, tet­teiket nem feledték el, azok emlékét gondosan őrzik. Ké­peiket én is láttam Minszkben a háború emlékeit őrző mú­zeumban. Hallgattam és néz­tem őket. A képernyőn keresz­tül éreztem szorongásukat, a torkukat fojtogató szomorú­ságot, szavaikból kiderült, hogy nem hősöknek, embe­reknek születtek, akik akkor nehéz körülmények között fel­ismerték, hogy mint igaz ma­gyar hazafiaknak, mit kell ten­niük. Az évek elszálltaji. Az egy­kori harcostársakból mind ke­vesebbel találkozhatnak. Mi tartozunk a jövőnek azzal, hogy magunk emlékeit egy- begyűjtsük, megőrizzük. Ezért értékes a stúdió munkája, amit ezen az esten a magyar nézőknek bemutatott. Elgon­dolkodtató, tanulságos sze­rény . eszközökkel, becsületes kommunisták megszólaltatá­sával. Másnap két hírt olvastam az újságban. Megyei pártbi­zottságunk köszöntötte Nagy Sándor elvtársat 50 éves párt­tagsága alkalmából. És egy távolabbi: a Minszk labdarú­gócsapata megnyerte az első osztályú labdarúgó bajnok­ságot. Egy képes hetilapban a belorusz traktorok legújabb változatának modelljeit mu­tatták be. Ez a nép élni akar... Jó érzés tudni, hogy köztünk él két ember, akivel utcán, a Mecsek lejtőjén, a szerkesztőség folyosóján, párt- alapszervezetben, mint aktí­van tevékenykedővel találkoz­hatunk, akik tetteikkel hozzá­járultak ehhez a megújuló élethez. Két évtizede ismerem őket, hajuk megőszült, talán nehezebben váltják lépteiket, de lelkűkben, szívükben ma is épp oly elkötelezettjei közös ügyünknek, mint négy évtized­del ezelőtt. Könnyű erről meg­győződnie mindenkinek, ha úttörő-csapatba, KlSZ-szerve- zetbe beszélgetésre, emléke­zésre hívják őket. Érdemes . . . Mitzki Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom