Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-26 / 325. szám

1982. nowmbei 26., pétitek Dunántúli napló II termetes fokozása a borok fogyasztói értőket nem csökkenti Előadások zsúfolt nézőtér előtt Kétnapos munkaügyi konferencia Pécsett Dr. Diófási Lajos doktori értekezését védi az Akadémián A szőlő termésátlaga megduplázható Dr. Diífási Lajos doktori értekezése a Magyar Todonányos Akadémián rek és fajták elterjesztésében is meghatározó módon hozzá­járultak ahhoz, hogy a bara­nyai szőlőültetvények termésát­laga az utóbbi öt évben 42 százalékkal növekedett és 17,5 százalékkal meghaladja az or­szágos átlagot. Báling József Nagy érdeklődés kíséri a Pé_ esett november 25-én megnyí­lott „A munkaügyi tevékenység- és az új szabályozók 1983-ban" című országos szakmai tanács­kozást. A legjelesebb rendezője, a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság Baranya me­gyei szervezete immár negyedik alkalommal hívta meg Pécsre az ország gyakorló munkaügyi Szakembereit, de ekkora túlje­lentkezést, mint a mostani, még sosem tapasztaltak a vendéglá­tók. Még az előadás kezdetére is érkeztek résztvevők, akiknek igy is sikerült szállást biztosíta­ni. Már az első napon zsúfolá­sig megtelt a Petőfi filmszínház, a kétnapos konferencia hely­színe. Megnyitót Piti Zoltán, a Ba­ranya megyei Tanács elnökhe­lyettese mondott, míg a beve­zető, vitaindító előadást dr. tö­kös János, az Országos Tervhi­vatal főosztályvezetője tartot­ta. Mindkettőjük mondanivaló­ja jó alapot biztosított ahhoz, hogy élénk konzultációs eszme­cserék kezdődjenek. A bevezetők a nagyközönség számára is ta­nulságul szolgálnak. Két, politi. karlag is igen fontos momen­tum jellemezte eddig is az or­szág gazdasági munkáját, így az életszínvonal megtartása, valamint a külkereskedelmi egyensúly javítása. Most egy újabb nagyon jelentős cél is előtérbe került, mégpedig a nemzetközi fizetőképességünk megőrzése. Ezek megvalósítása sokban függ attól is, hogy mi­ként alakul a nemzetközi piaci és politikai helyzet, de a leg­több azon múlik, hogy a koráb­ban megfogalmazott pórt- és gazdaságpolitikai döntések szel. lemében fejlődik-e a gazdasá­gi életünk, vagyis a hatékony­ság és takarékosság köp egyre nagyobb szerepet a gazdálko­dásban. Két napon át az Országos Tervhivatal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal munkatár­sai mondanak vitaindító elő­adásokat, illetve vezetik a szak­mai konzultációkat. Elsősorban a jövő évi gazdasági tervhez kötődő szabályozó intézkedése­ket beszélik meg. Cs. J. — A bíráló bizottság java solja, hogy a Tudományos Mi nősítő Bizottság maximáli: pontszámmal a mezőgazdasá gi tudományok doktora címe adományozza Diófási Lajos nak. A több mint 250 szőlészet szakember a kutatás és gyakor lat színe-java felállva fergete ges tapssal fogadta dr. Tárná sí István professzor bejelenté sét a Magyar Tudományos Aka démia nagytermében. Dr. Dió fási Lajos, a Villány—Mecsek aljai Borgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese 4 órás szokatlanul élénk vitában meg­védte doktori értekezését: ,,A termésmennyiség növelésének hatása a termés minőségére és a szőlőtőkék biológiai jellem­zőire". Dr. Kozma Pál akadémikus, a magyar szőlészet neftora op­ponensi minősítéséből idézünk: „Dr. Diófási Lajos kiemelkedő és korszakos jelentőségű tudo­mányos kutatásaival jelentősen hozzájárult a tőkeművelés és metszés elméletének és gyakor­lati problémáinak a megoldá­sához, valamint a termesztett szőlőfajták terhelési reakciói­nak megismeréséhez és opti­mális terheléseinek a kidol­gozásához és eredményeivel a hazai szőlőtermesztés fejleszté­séhez, az országos termésátla­gok növeléséhez, a szükséges termék minőség megtartása mellett." A pécsi Szőlészeti Kutatóál­lomás vezetője doktori érteke­zésében abból indult ki, hogy a bővített újratermeléshez hek­táronként 10 tonna jóminősé­gű szőlőt kell termelni. Ez azt jelenti, hogy rövid időn belül a mai termésátlagot 50 száza­lékkal növelni kell, mégpedig úgy, hoqy a minőség ne ro­moljon. Két és fél évtizedes tu­dományos kutatómunkájával és nagyüzemi kísérleteivel — Vil­lányban, Bolyban és Szekszár- don — bebizonyította, hogy ez a kettős feladat a jövedelmező­ség érdekében teljesíthető: új biológiai alapokra helyezett ter­mesztéstechnológiával, magas kordon- és végálló szálvesszős művelésű tőkéken a bővített új­ratermeléshez szükséges egy kg/négyzetméter szőlőtermés az évek túlnyomó többségében el­érhető, sót számottevően túl is szárnyalható. De hol a terhelés határa? Hol kezdi sérteni a minőséget? A mustfok nagyobb mérvű csökkenésével — mondja a doktori értekezés szerzője — , csak a termésmennyiség jelen­tősebb növelésekor és csak egyes fajták esetében kell szá­molni ... A cukormentes extrakt tartalom pedig 1,2—1,6 kilo- gramm/négyzetméter termés mellett is a legtöbb fajtánál és az évjáratok többségében a minőségi borokra előírt meny- nyiség . .. Bebizonyosodott, hogy a nagyobb terhelésű tő­kék borai kissé vékonyabbak, frissebbek, finomabb illatúak és gyakran elegánsabbak .. . „Lehetőség van tehát a je­lenlegi országos termésátlag megkétszerezésére anélkül, hogy a minőségi bortermelés célkitűzéseiről lemondanánk — mondta dr. Diófási Lajos. — És intenzív talajerőgazdálko­dással rendszeres nagy termés esetén is a tőkék termőegyen­súlya fenntartható.”’ Arra a kérdésre, milyen faj­tákat javasol Baranyának, azt mondotta: a nagyüzemekben nagyobb területen történő tele­pítésre a Chardonnay, Pinot blanc, Rizlingszilváni és az Olasz rizling érdemes. Köze­pes arányban a Piros tramini és a Fűszeres tramini. A tudományos vita minden felszólalója méltatta dr. Dió­fási Lajosnak, a baranyai sző­lőtermelés korszerűsítésében az intenzív nagyüzemi kultúrák megvalósításában a kisterme­lés fejlesztésében betöltött sze­repét. Az elmúlt öt évben 188 rendezvényen 18 300 hallgató előtt ismertette a tudományos kutatás eredményeit. Nem túl­zunk, ha azt mondjuk, hogy az ő és munkatársainak erőfeszí­tései az új termelési módsze­Több utca lakói maguk is segítettek '•HÄ«­Régi kérése teljesül a pécsi Kis-Daindol-lakóinak: a Pécsi Köztisztasági, és Útkarbantartó Vállalat aszfaltszőnyeget térit a Fábián Béla utcában. Fotó: Szokolai István Útkarbantartások Pécsett Az Űtfelügyelet munkatársai azt mondják (reméljük, nem ha. markodjuk el): nem félnek any- nyira az idei téltől, mint ta­valy, amikor már az esős-havas ősz is sok-sok kárt okozott az amúgy sem kiváló állapotban lévő pécsi utakon. Szóval, va­lószínűleg a jövő tavasszal ki­sebb kárlistáról számolunk be. Ami ennél fontosabb, az idén jóval több karbantartási mun­kát sikerült megszervezni, el­végeztetni a felügyelet munka­társainak, mint az előző évek­ben. _ Nem a pénzük volt több a munkák megrendelésére. Idén is tizenhat-tizennyolc millió fo­rintot kaptak, mint az előző években. S idén is négy mun­katársuk járja nap-mint nap a várost, „beutazza" az utakat, jelzi, továbbítja a hibákat, munkát rendel meg, és ellen­őriz. Miért érzik sikeresebbnek mégis ezt az évet? Több he­lyen maguk a lakók segítettek. Éppen azokban a pécsi kis ut­cákban, ahonnan a legtöbb panaszt, figyelmeztetést kap­ják a felügyelet dolgozói. A lakók nem várták meg, amíg kivonul valamelyik vállalat, kér­ték a salakot, bányameddőt, és maguk terítették szét. Például Sisak nélkül a daru alatt Országos munkavédelmi ellenőrzés re évente mintegy 8 millió forin­tot költ, csak védőkesztyűből 25 000 ezer pár fogy el 12 hó­nap alatt Ennyi a pozitívum, mert ezek után az is kiderült, hogy az eszközök beszerzése önmagában milyen kevés. Már a BÉV központi lakatos­üzemében is sok egyéb munka- védelmi hiányosság mellett az volt a legfeltűnőbb, hogy meny­nyire nem használják az egyéni védőeszközöket a dolgozók. Igaz, erre jó példát a közvetlen termelésirányítóik többsége sem mutatott. Hogyan is kérhetnék akkor számon beosztottaiktól a munkavédelmi eszközök haszná­latát? Aztán jártunk a siklósi városrész egyik lakásépítkezé­sén, s ez volt a csúcs: az itt dolgozó munkások művezetőjük­kel az élen nagyvonalúan mel­lőzik a védősisakot: a több emelet magasban szerelő mun­kát végzők épp úgy, mint be­tonelemeket mozgató torony- darú, vagy a markológép ható­sugarában dolgozók! Ennek az önveszélyes hanyagságnak per­sze lesznek következményei, de kérdés, hogy levonják-e a ta­nulságot belőle. Az AFIT-nál ellenőrző csoport is nagyjából hasonló, tapaszta­latokat gyűjtött azzal a pozi­tív különbséggel, hogy ott--úgy látszik a dolgozók mór ráéb­redtek a zajártalomtól védő esz­közök használatának előnyeire. Szentlőrincen a védőkesztyű­ket évente mintegy 600 000 pá­rás tételben gyártó üzemben az ellenőrzés a kesztyűk nem hi­bátlan, de jó közepes szintű minőségét állapíthatta meg, sajnos jónéhány munkavédelmi szabálytalansággal egyetem­ben. Az már tragikomikus, hogy pont egy ilyen üzemben nincs elfogadható védőkesztyűje a tmk-szerelőnek! A védőeszközöket forgalmazó nagy és kiskereskedelmi válla­latok munkájában is talált az ellenőrzés a hanyagságra utaló hibákat. Igy a tegnapi ellen­őrzés során a munkavédelmi fel­ügyelőik leggyakrabban e há­rom fogalmat írták be jelenté­sükbe: tervszerűtlenség, szak­szerűtlenség, fegyelmezetlen­ség. D. I. Rajtaütésszerű országos el­lenőrzést tartott tegnap a szak- szervezeti munkavédelmi fel­ügyelet. Az ellenőrzés az egyé­ni munkavédelmi eszközök gyár­tását, forgalmazását és haszná­latát kívánta áttekinteni. A SZOT Munkavédelmi Főfel­ügyelősége megyénkben két vállalatot jelölt ki az ellenőr­zésre az AFIT-ot és a Baranya megyei Állami Építőipari Válla­latot, ezeken kívül a munkavé­delmi eszközök gyártói közü| a Fővárosi Kézműipari Vállalat 6-os gyáregységének szentlőrin­ci üzemét, valamint a munkavé­delmi eszközöket árusító pécsi üzleteket is. Az ellenőrző munkavédelmi felügyelőket elkísértük a BÉV üzemeibe, munkahelyeire. Talán nincs még egy olyan raktár a megyénkben, mint a BÉV köz­ponti telepének szociális raktár­ja, ahol gyakorlatilag minden egyéni munkavédelmi eszköz megtalálható. A vállalat ezek­a Deák Ferenc, a Csokonai, a Rigóder utcában, az Arasz és a Barázda utca között, vagy a Fekete utcában fogtak össze az útjavításra. Nemcsak magukon segítettek ezekkel a munkák­kal: jóval kisebb összeget kel­lett felhasználni a városi pén­zekből, több maradt a többi kis utcára, vagy másutt tönkre­ment járdára, útra, hídra. Nem pontos az adat, de az Út- felügyelet munkatársainak szá. mitásai szerint idén 20—25 utcában csináltak ideiglenes, ám jó utat. Nem mondhatjuk, hogy ez­zel minden rendben van az út­karbantartások körül: számta­lan a bejelentés, panasz, ké­rés. (Hiszen 962 utca van Pé­csett, kiépített szakasz a 457 kilométerből 340 kilométer, s ebből 184 kilométer az aszfal­tozott, 156 kilométer a maka- dám út.) Tény az is, hogy a hibák felvételétől a kijavításig átlagosan egy hónap, van amikor fél év is eltelik. Nagy vállalatnak nem éri meg a kis munkákhoz kivonulni: néhány négyzetméternyi útszakaszra, néhány négyzetméternyi járdá­ra. Persze, a legtöbb helyen éppen ez a néhány négyzet- méter keseríti meg egy-egy ut­ca lakóinak közlekedését. Ép­pen ezért jelentős az a segít­ség, amit a lakók maguk is nyújtanak az útkarbantartások­ban, mégha nem is nagyará­nyú ez a munka. Nem elveten­dő az a gondolat sem, mi len­ne, ha néhány vállalkozó ven­ne részt a kisebb helyreállítá­sokban? Jóval több hiba kija­vítására, több utca karbantar­tására jutna a szűkös pénzösz- szegekből. Folyóiratszemle Politikus pályák A fenti címmel indít új so­rozatot novemberi számában a Társadalmi Szemle. A szerkesz­tőség a sorozat kezdete előtti bevezető gondolataiba hívja fel az olvasók figyelmét arra, hogy a lehetőségeiken belül szeret­nék kielégíteni azt az érdeklő­dést, amely egyre nő történel­mi közelmúltunk iránt, különö­sen a fiatalok körében. Termé­szetesen nem célúk, hogy ezek­nek a korszakos jelentőségű éveknek a történetét egyszerű­en néhány korabeli politikus tevékenységének tulajdonítsák. Kétségtelen, hogy abban a kor­szakban, melyről szólni kíván­nak, 1944-től 1948-ig, csakis a hatalmas tömegek vihették vég­be azokat a változásokat, me­lyek hazánk életében bekövet­keztek. A novemberben kezdődő cikk­sorozattal a koalíciós évek leg­inkább előtérben álló alakjai­ra kívánják ráirányítani a fi­gyelmet. Abból indulnak ki, hogy minden korszak mozgás- törvényeinek, eseményeinek a megértéséhez ismerni kell az adott időszak jellegzetes veze­tő személyiségeit. Ma még ezen □ téren sok a pótolnivaló. A memoórirodalom e téren vala­mivel előbb jár, de e művek öntörvénye szerint elsősorban szubjektív élményekre, emlékek­re, benyomásokra hagyatkozik. A szerkesztőség a most kez­dődő cikksorozattal arra tö­rekszik, hogy néhány akkori politikus munkásságának bemu­tatásával, politikai-emberi ar­culatuk megragadásával fel­elevenítsék e sorsdöntő évek politikai légkörét. Hiszen fon­tos tényező az, hogy a külön­böző politikai irányzatokat kép­viselő vezető személyiségeknek milyen az egyéni magatartása. Szolgálták vagy akadályozták a fejlődést, tudtak-e lépést tar­tani az adott viszonyokkal, ho­gyan reagáltak o tömegek cse­lekedeteire, realisták voltak-e, elvhűek vagy megalkuvók, és így tovább. A pályaképekben az ábrá­zolt politikusoknak elsősorban a koalíciós időszak alatti mun­kásságát helyezik középpont­ba. Azonban a hiteles kép ki­alakítása érdekében pillantást vetnek a korábbi és későbbi te­vékenységükre is. Igyekeznek róluk elfogultság nélkül képet adni. Élő személyekről nem kívánnak írni. Szeretnék elke­rülni az előítéletekből származó leegyszerűsítések veszélyét is. A novemberi számban a fo­lyóirat elsőként Korom Mihály­nak, a történelemtudományok doktorának, a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi ta­nárának Dálnoki Miklós Bélá­ról szóló írását közli. Személyé­ben Magyarország új, népi megbízatású Ideiglenes Nem­zetgyűlése 1944. december 22- én a felszabadult Debrecen­ben őt választotta meg az or­szág miniszterelnökévé. Ennek előzményeit, ezt követő tevé­kenységét elemzi a tanulmány A második portré Tildy Zol­tánról szól, aki 1945 novem­berétől az ország miniszterel­nöke, majd 1946. február 1-től köztársasági elnöke volt. Pá­lyafutását dr. Vida István kan­didátus írja meg. M. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom