Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-28 / 327. szám
1982. november 28., vasárnap Dunántúlt napló 5 uasnRiunpi Mncaziiu «I Egyre ferdébb lesz a pisai ferde torony A pisai torony egyre ferdébb lesz. A pisai geodéziai egyetem legújabb mérései szerint az épület egy év alatt tovább hajlott egy mm-rel. A szakértők véleménye szerint azonban a változás „jelenleg nem aggasztó”. A pisai torony, melynek építését 1173-ban kezdték meg, a homokos talaj süllyedése miatt eltért a függőlegestől és 4,27 méteres hajlásszögben dél felé dől. Oriáscápa a múzeumban * A Vörös-tengerből kifogott három és fél méter hosszú tigriscápával gazdagodott a Természettudományi Múzeum- állattára. Jelenleg a méretarányos gipszmodell készítik, amelyre ráhúzzák majd az eredeti bőrt. Érdekesség, hogy az óriás hal gyomrában másfél méteres delfint találtak. Az értékes anyagot a MÁHART egyik tengerészkapitánya ajánlotta fel a múzeumnak. A képen: Esztergályos Lajos a gipszmo^ellen dolgozik. ©O év — 15 köztársaság • • Üzbegisztán Taskent egyik modern része, a Lenin tér Háborította hegycsúcsok és katlanok, dús diófaerdők és ho- rrvokpusztaságok, völgylabirintusok és virágzó oázisok váltakoznak Üzbegisztán tájain. Területének közel négyötöde síkság, csak a legkeletibb részen emelkednek hegyek. Az enyhe lankákon található a köztársaság leginkább művelt és lakott területe. Ez a vidék adja a Szovjetunió teljes nyersgyapottermelésének egynegyedét. Az öntözéses mezőgazdaságot kiterjedt csatornarendszer látja el vízzel, így az 1939 óta épült Nagy Fergánai csatorna, a Déli- és az Északi- Fergánai csatorna, valamint ezek mellékágai. Teljes hosszuk megközelíti az ezer kilométert. Taskenttől, a köztársaság fővárosától, délnyugatra lévő, úgynevezett Éhség-sztyeppén még az 1940-es években is csak egy válfaja létezett a mezőgazdaságnak, a félnomád állattenyésztés. Már a század elején is tettek kísérletet arra, hogy a Szir-Darja folyó vízével termővé tegyék a földeket, de jelentős csatornarendszert hatalmas beruházásokkal, csak az 50—60- as években hoztak létre. Egy évtized alatt csaknem félmillió hektárnyi pusztaságot változtattak itt virágzó mezőgazdasággá. Ma az Éhség-sztyeppén elsősorban gyapotot, ahogyan az üzbégek nevezik „fehér arany”- at termelnek. Ebből hazánk is jelentős mennyiséget importál. A köztársaság középső részén helyezkedik el a Kizil-Kum sivatag. Köves és agyagos fennsíkok, homokdombok, lefolyástalan katlanok és magányos hegyek vidéke ez — a két nagy közép-ázsiai folyó, a Szir-Darja és az Amu-Darja között. Üzbegisztán északnyugati peremén, az Aral-tó szintje felett 100—150 méterrel helyezkedik el az Usztyurt fennsík. Az emberi élet számára az előhegyek és a hegyek közötti völgyek nyújtják a legkedvezőbb lehetőségeket. Itt él a köztársaság lakosságának négyötöde. A megtelepedésre és a mezőgazdasági művelésre igen alkalmasak a folyók deltavidékei is, így az Amu-Darjáé, a Kaska-Darjáé, a Zeravsané. A Szovjetunióban a 15 szövetséges köztársaságon kívül 20 autonóm köztársaság található. Ebből 16 van az OSZSZSZKban, kettő Grúziában, és egy- egy Azerbajdzsánban és Üzbegisztánban. Az üzbég SZSZK- hoz a Kara-Kalpak Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság tartozik. 1932 óta autonóm köztársaság. Területe 165 600 négyzetkilométer, a lakosságának száma 851 000 fő, fővárosa Nu- kusz százezer lakossal. A lakosságának zömét a karakalpakok alkotják. A meleg és a napfény Üzbegisztán nagy kincse, ez értékes szubtropikus növények termesztését teszi lehetővé, de csak öntözéses műveléssel. üzbegisztánnak hatszáznál több folyója van, valamennyi az Aral-tó vízgyűjtő medencéjéhez tartozik. Ez a tó a Szovjetunió második és a világ negyedik legnagyobb tava. Területe 68 600 négyzetkilométer, átlagos mélysége 16,4 méter. A köztársaság fővárosa Taskent. Török eredetű neve magyarul „Kőváros"-t jelent. A Szovjetunió negyedik legnépesebb városa. A korabéli kínai krónikák szerint ezen a helyen állt az i. e. II. században Juni városa. Ez a X. században már jelentős kereskedelmi gócpont volt. A XVII. századtól kezdve élénk kapcsolatokat tartott fenn a cári birodalommal is. 1865- ben a cári csapatok elfoglalták a várost. Az egykori név a századok során többször változott, s ekkor már mint Taskent lett c turkesztáni kormányzóság székhelye. Ettől kezdve gyors ütemben bekapcsolódott a város Oroszország vérkeringésébe. Több idevezető vasútvonal épült, fejlődött a város ipara is, elsősorban a gyapotüzemek. De csak a szocialista forradalom győzelme után fejlődött ki a pamutfeldolgozás, ma a tas- kenti textilkombinát valóságos kis város. Ebben az időben jött létre a város gépipara is. Híres a mezőgazdasági gépgyártása. Taskent régebben két, egymástól elszigetelt részből állt, a fallal körül^ptt és több mint kétezer éves óvárosból, és a falakon kívül elhelyezkedő, mindössze száz esztendős újvárosból. Az óvárosnak ma már csak egy része maradt meg girbe-gurba, keskeny sikátoraival, földszintes vályogházaival. A régi kisházak többségét lebontották, helyükön ma parkok zöldellnek. Az újváros középületeit és lakóházait többnyire keleti elemek díszítik. Az utóbbi években nagy kiterjedésű, modern lakónegyedeket építettek. Nagy katasztrófa volt a város életében az 1966. április 26-i földrengés, s az azt követő jó néhány erős földlökés. Több ezer lakóház elpusztult, lakhatatlanná vált. Közel 75 ezer család maradt hajlék nélkül. Ezrével érkeztek az ország minden tájáról az építőmunkások. Összefogásukkal a város szebb lett, mint valaha. A múlt század végén Szalti- kov-Scsedrin, nagy orosz író így jellemezte a várost: „Ha egy olyan városban járnak, amelynek a statisztikai adatok szerint ennyi meg ennyi lakosa, ennyi meg ennyi temploma van, egyetlen középiskolája, könyvtára, kórháza sincs, egy börtöne van — akkor biztosak lehetnek abban, hogy ez a város Taskent.” Ma itt működik a Lenin kezdeményezésére alapított, első Szovjet-közép-ázsiai felsőoktatási intézmény, a Turkesztáni Állami Egyetem. Tizenhat felső- oktatási intézménye van ezenkívül, tudományos akadémiájának 54 kutatóintézeté működik. A városban hét színház van, a legjelentősebb az 1938-ban alapított „Aliser Navoi" üzbég Opera- és Balettszínház. Végezetül említésre méltó, hogy Üzbegisztánban vannak az olyan nagy hírű és műemlékekben gazdag városok, mint Szamarkand, Buhara és Híva. M. E. Az üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió legnépesebb és gazdaságilag legfejlettebb közép-ázsiai köztársasága. Közép-Ázsia centrumában fekszik. Területe: 447 400 négyzetkilométer. Lakossága: 14 millió 474 ezer fő, kétharmada a türk nyelvcsaládhoz tartozó üzbég. n jurtaépítés művészete A mongol jurtaépítés 3000 éves múltra tekint vissza. A Mongólia területén élő népek, törzsek a történelmi időkben nomád életet éltek, s ezért szükségük volt az egyszerű szerkezetű, vándorlás közben könnyen szétszedhető és összerakható, s az éghajlati körülményeknek megfelelő lakóalkalmatosságokra. Ezeknek a követelményeknek kiválóan megfelelt a favázú nemezjurta. A nemezjurtáknak már az ősidőkben két fajtáját — a mongol és a török változatot — különböztették meg. A mongol jurta nagyobb szellőző- és világítónyílással, magas, rácsszerű falakkal és egyenes tartóoszlopokkal rendelkezik. Kerek formája lehetőséget ad a falak mentén minél több bútor elhelyezésére, anélkül, hogy a helyiség zsúfolttá válna. A jurta építéséhez általában 4—12 falelemet használnak fel. Az építmény befogadóképessége a falak számától függ. Egy-egy jurtában általában 30—40 lakó számára jut hely. A nyári melegben a jurta falát alkotó nemezrétegből egyet levesznek, az esőzések idején pedig a szokásosnál is több nemezréteggel fedik, télen még körbe is földelik a sátrat. A mongol jurta felállításának hagyományos szabályait mind a mai napig betartják. Az építés első mozzanata, hogy ledöngölik a földet. Ezután a favázakat állítják fők Középre kerül a világító- és szellőzőnyílást tartó két oszlop, majd elhelyezik a merevítő- rudakat. A kész vázra fehér vászonszövetet terítenek, majd még egy réteg fehér szövettel borítják. A következő feladat a jurta megerősítése. Ezt úgy végzik, hogy három sorban, bőrből készült kötéllel kör- betekerik a nemezsátrat. Végül pedig a szögletes szellőző- és világítónyílás takarója kerül a helyére, amelyet nappal elhúznak, éjjel pedig visszahelyeznek. A jurta bejárata mindig nyitva áll, hogy kellőkér pen szellőzzön a sátor. A bejáratot egyébként o napfelkelte irányában helyezik el. Az alacsony, áramvonalas jurta szilárdságára jellemző, hogy még a 11 — 12-es erősségű földrengést is kibírja. A könyörtelen író Alberto Moravia 75 éves Alberto Moravia, az olasz regény megújítója talán a legolvasottabb író hazájában és a legolvasottabb olasz író külföldön — hazánkban is. Első regényétől kezdve minden művének megjelenése eseményszámba ment, a legkülönbözőbb visszhangot váltva ki. A Vatikán egyidőben indexre tette könyveit. Ellentmondásos nyilatkozataival is sokszor felborzolta a kedélyeket. „A művészet antiszociális vagy aszociális" — nyilatkozta egyszer, tanulmányában pedig így vall: „az igazi irodalom természetéből következően humanista. A humanizmus mindenfajta védelme egyben az irodalom védelme is.” Egyik nyilatkozatában marxistának vallotta magát, ugyanakkor nemegyszer bírálja a „megvalósult szocializmust”: szemléletére erősen hatott a freudizmus, gondolkodásmódja az egzisztencialistákéval rokon, sőt az ult'rabaloldalhOz is fűzték bizonyos szálak. EllentmBndásos megnyilatkozásai ellenére aligha ismerünk egységesebb, következetesebb Írói életművet, mint Moraviáét. Az ellentmondást a világban kell keresni, amelyben élt, s amelyet művei témájául választott. Jómódú, polgári családban született, apja Róma egyik legkeresettebb építésze volt. Gyermek- és ifjúkorában a súlyos betegség, a csonttuberkulózis ágyhoz kötötte. Huszonkét éves korában jelent meg — óriási sikert hozva számára — első regénye, a Közönyösök, amelyben .ifjúkori élményeit, az őt körülvevő világ, a polgári család válságát ábrázolta. Ezzel a regényével új hang, új szemlélet jelentkezett az olasz irodalomban, ahogy Simo Jenő írja: „Elsőként dokumentálta, hogy a régi polgári eszmék és kötelékek nem átalakulnak, hanem véglegesen felbomlanak. A társadalom atomokra hullott, a közönyben megnyilvánuló önzés robbantotta szét. Az ember elidegenedett a társadalomtól és véglegesen elvesztette az összefüggések fonalát." Az ember magáramaradott- sága, elidegenedése a társadalomtól Moravia életművének alaptémája lesz,, egyre sorjázó regényeinek már a címei is erről árulkodnak: Elhibázott becsvágyak, A zavar, A boldogtalan szerető, Az engedetlenség, A megalkuvó, A megvetés, Az unalom (talán egyetlen kivétel, szemléletében is, Az asz- szony meg a lánya). Moravia hősei azt példázzák, hogy a magány a mai világban feloldhatatlan, az emberi kapcsolatok elvesztették hitelüket, hazuggá, tartalmatlanná váltak. Az írót leginkább a férfi—nő viszony foglalkoztatta, polgári- értelmiségi hősei a szerelemben keresnek feloldódást, magányból való kitörési kísérleteik azonban itt is kudarcba fulladnak vagy nevetségességbe torkollnak. Moraviát gyakran megvádolták pesszimizmussal, ő azonban tiltakozik ez ellen: „Nem vagyok az. Realista vagyok, esetleg keserű, néha tragikus, de sohasem szkeptikus vagy pesz- szimista... A realista talán könyörtelen, mert szókimondó, és nem eszményíti a valóságot ... az én szemléletem azonban nem egyszerű belenyugvás a megváltoztathatatlanba, csupán az élet nehézségeinek elismerése és ábrázolása.” Bárhogy is ítéljük meg Moravia filozófiájának végső kicsengését, az kétségtelen, hogy ma már a XX. századi világirodalom nagy hatású alkotójaként, egyik meghatározó szellemeként tartják számon. Angyal János A madárijesztők szépségversenye Kaminoyoma Észak-Japán városban 300 madárijesztő verseng az „Ország Szépe" címért A rizsszalmából, bambuszból és rongyból készült ötletgazdag műalkotásoknak azonban, melyek közül néhány kis villanymotorok segítségével mozgatni tudja karjait és lábait, most nem az a feladatúik, hogy elriasszák a vetési varjakat. Plakátokat hordoznak, melyeken készítőik magasabb termelői árakat követelnek a rizsért, vagy azt, hogy vessenek véget az erőszaknak az iskolákban. Egy „tervező" éppenséggel szívügyére keres orvoslást — tábláján ez áll: „Túl kevés a házasulandó leány vidéken."
