Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-04 / 303. szám
1982. november 4., csütörtök Dunántúli napló 3 Több mint fél éve, 1982. január elsején alakult meg a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem, ami egyben a volt Tanárképző Főiskola integrációját is jelentette. Új egyetem, immár három karral, az eddigi jogi és közgazdasági mellett a tanárképzővel. Az akkori híradások óta hónapok teltek el', megindult az új tanév is, folyik a munka, de vajon hol tartanak most az előkészületek, s hogyan zajlik a mindennapi élet? Kérdéseinkkel dr. Vastagh Zoltánhoz, a JPTE Tanárképző Karának dékánjához fordultunk. — Megbízást kaptunk, hogy készítsünk tervet az egységes tanárképzés kidolgozására, és egyszersmind kísérleti jelleggel induljon meg néhány szakon a munka. Ez lényegében azt jelenti, hogy olyan tanárokat képezzünk, akik tízéves kortól az érettségiig tudják tanítani szaktárgyaikat. Egyben új szemléletű, új rendszerű képzést is jelentene ez, ami ötvözi a tanárképző főiskola és az egyetem pozitív vonásait. Végeredményben mindenképp egyetemi szintű, ötéves tanulmányokról van szó. Mindez nagyjából ismert a közvélemény előtt, de nem árt bevezetőben ismételni. Olyan országos jelentőségű ügy ez, amelyet valamennyi egyetemi tanszék, akadémiai intézet segít a maga eszközeivel, mindenekelőtt a tanterv és a képzési struktúra kidolgozásában. Az új típusú tanárképzés értékelésére az évtized végén kerül sor. — Hol tart pillanatnyilag az előkészítés? — Ez év december végéig kell elkészülniük a tantervi vázlatoknak, ez jelenti a konkrét előkészítés első nagyobb állomását. A tantervi vázlatokat azután országos szakértői bizottságok vitatják meg, s végeredményben az elfogadott tantervi vázlatok alapján kezdődhet meg jövő év, tehát 1983 őszén az új típusú tanárok oktatása, vagyis indulhat az első lépcső. Integráció és előkészítő munka a tudományegyetemen alakítsuk a kreativitást, a megújulási készséget, egyszóval az alkotó jellegű pedagógiai tevékenység igényét és képességét. — Milyen szervezeti és egyéb feladatokat végeztek el a megalakulás óta? — Ebben az eddig eltelt félévben létrejött az egyetemi szervezet. A vezető professzorok megkapták megbízásaikat, az elképzeléseket belső vitára bocsátottuk. Megindult a kar teljes szervezetének minőségi felfejlesztése, természetesen mindenekelőtt az első lépcsőben érdekelt tanszékeken. Ha szerényen is, de fokozatosan alakulnak az egyetem személyi és tárgyi feltételei. A kar tizenöt új státust kapott. Folyamatban vannak az oktatók egyetemi nómenklatúrákba való átsorolásai. Ez természetesen nem minden szakterületen szükséges, hiszen hosszú távon folyik a karon általános iskolai tanárképzés is, a kísérlet egyelőre csak egy kisebb hányadot érint. — Ehhez kapcsolódik egy kérdés: vannak bizonyos aggodalmak, hogy a mostani átalakulási időszak gondot okozhat a megszokott oktatómunkában, s kihathat a „főiskolai" szinten tanuló fiatalok tömegére. — Az átalakulás nem érinti a hallgatók folyamatos, megszokott képzését. Sőt, ezt nemhogy nem károsítja, inkább kedvezően befolyásolja az a tény, hogy újabb, magasan képzett oktatók működnek az egyetemen, akik részt vesznek az általános iskolai tanárképzésben is, a volt főiskolának a tanárképzésben nagy tapasztalatokkal rendelkező, kitűnően felkészült oktatógórdája mellett. Ezen felül': az új tantervek hatékonynak ígérkező javaslatai, ahol lehetséges, már most, folyamatosan átkerülnek az egész tanárképzés folyamatába. Jelenleg is több mint 1700 nappali, és mintegy fele ennyi levelező hallgató oktatása folyik, és bármilyen sok egyéb feladatunk van, ezt a munkát a megfelelő szinten vállaljuk és végezzük is. Mindamellett nagyon lényeges a tömeges képzésről a minőségi képzésre való áttérés. — Mit 'jelent a gyakorlatban az integráció és hol tart jelenleg? — Rendkívül sok energiát köt le az integráció, de azt mondhatom, hogy megnyugtatóan halad. Megalakult az egyetemi pártbizottság, az egyetem szakszervezeti bizottsága, a tanárképző főiskola egész struktúrája átépült egyetemi karrá; központi gazdasági főigazgatóság alakult, egységes kollégiumi szervezet jött létre — ezek mind megtörténtek. Várhatóan a tanév végéig elkészül a Janus Pannonius Tudományegyetem új szervezeti és működési szabályzata. Épül a tudományegyetem kollégiuma, ami által teret nyerünk az ifjúsági kultúra tartalmasabbá tételéhez. Az egyetem karai között nagy lehetőségek nyílnak az együttműködésre. Máris vannak jó kezdeményezések, például a nehezen nevelhetőség speciálkollégiumát jogász és pedagógus együtt tartják; jogasz tanítja a tanárképzősöknek az állampolgári ismereteket. E kapcsolatokat az egyetem ez évi munkaterve is már több ponton szervezetté teszi. A továbbiakban nagy lehetőségek vannak a közös tudományos diákkörök, az oktatók közös kutatásai terén és másutt. — Hogyan lest a közeljövő? — Az első nagy erőpróba, mint említettem, a tantervi tervezetek országos megvitatása lesz. Majd természetesen az következik, hogy biztosítsuk a feltételeket, hogy a tartalmasnak ígérkező tantervek a valóságban is végrehajthatók legyenek. Az egységes tanárképzés kiterjesztése a természet- tudományos szakokra későbbi feladat, de előkészítését párhuzamosan folytatni kell. A jövő tanévre a szokott módon veszünk majd föl hallgatókat az általános iskolai szakokra, de lehetőség nyílik már az induló egyetemi szakok megpályázására is, amiket időben közzé is teszünk. H. E. Boranya megyében Magyarmecs- kén él és dolgozik oz 50 éves Fenyvesi József, aki gyerekkora óta az általa belülről ismert cigánysor- sót igyekszik festményein megörökíteni. Életképeit, portréit először 1973-ban állította ki Tokajban, de azóta Salgótarjánban, Zalaegerszegen és Pécsett is megismerkedhettek munkáival. Képei állandóan megtekinthetők a luzsoki tájházban. Az alkotó a közeljövőben Jugoszláviában is bemutatkozik. (MTI foto: Horvát Éva felvétele — KS) Mit és miért - nem - olvasnak falun? Az őszi megyei könyvhetek a könyv ünnepe falun. Idei eseményeit is októberben rendezi a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa a politikai és társadalmi szervek^ valamint a könyvszakmai vállalatok közreműködésével. De vajon mi következik az ünnepnapok után? Elmondhatjuk-e, hogy f«lun ma már szokás az olvasás? A minap kezembe került egy olvasásszociológiai tanulmány, amelyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése megbízásából Gereben Ferenc készített. A tanulmány címe: A falusi lokosok olvasási és könyvbeszerzési szokásai. 1971- ben 23 kis- és nagyközségben 1000 családnál, majd 1978-ban 14 községben ismételten az egyszer már felkeresett családok mintegy egyötödénél kérdezősködtek az olvasás-kutatók, milyen a könyv- és sajtóolvasás gyakorisága, vannak-e dsaládi könyvgyűjtemények, milyen a könyvkiadás és a könyvtári érdeklődés viszonya egy-egy család életében. A vizsgálat — mivel a megkérdezettek száma nem jelentős — természetesen csak mintavételként értelmezhető, de a tapasztaltak jellegzetesen tükrözik a magyar falu művelődési helyzetét. Figyelmet érdemlő tény, hogy a hetvenes évek elejéhez képest csökkent a könyvolvasók aránya és főleg a könyvolvasás gyakorisága. Abból adódik, hogy a könyvvel korábban is szorosabb kapcsolatot tartó rétegek egy része ma kevesebbet olvas, mint a múltban. Feltételezhetnénk, hogy manapság az ötnapos munkahét következtében bizonyára történtek változások. De kétlem, hogy a több szabad idő éppen az olvasásra szánt idő mértékét növelte volna. Azzal összefüggésben, hogy az elmúlt évtizedben javultak a jövedelmi viszonyok, a lakás- körülmények, nőtt a könyvvásárlások gyakorisága. A könyv tehát ma már egyre több falusi család házában helyet követel. Művelődési eszközzé válik-e? Gereben Ferenc határozottan állítja: a falu megszűnt a könyvvásárlás fehér foltja lenni. Kissé elhamarkodottnak érzem ezt az ítéletet. Ha azt tekintem, hogy éppen a faluból eljáró dolgozók magas száma miatt megnövekedtek a falun kívüli könyvvásárlási lehetőségek, akkor azt mondom, hogy bizonyára igaz. De vajon elmondhatjuk-e, hogy a falun élő lakosság olvasási kultúrája olyan szintet képvisel, hogy a könyvvásárlás mindennapi természetes igénnyé vált. Sajnos, nem így van és ezt az olvasásszociológiai vizsgálat egy más helyen igazolja is: „...az iskolai végzettséa emelkedésével töretlenül erősödik a könyvvel való kapcsolat is. Elgondolkodtató, hogy az általános iskolai végbizonyítvány — legalábbis falun — átlagosan mindössze a nagyon ritkán vagy az időnkénti olvasói szint határmezsgyéjének elérésére jogosít". És ha már olvasnajk, mi kerül a kezükbe? 1971-ben Berkesi, Szilvási, Jókai, Passuth, Móricz; 1978-ban Szilvási, Moldova, Jókai, Dumas és Móricz a legkeresettebb szerzők. A hetvenes évek második felétől csökkent a régi klasszikus irodalom népszerűsége, és megnövekedett a jelen irodalmának olvasottsága, ám elsősorban a szórakoztató jellegű, illetve kevésbé értékes műveké, örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben növekedett az ismeret- terjesztő irodalom népszerűsége. A házikönyvtárakban már helyet kapnak a Világirodalom remekei és a Jókai-sorozat mellett a Képes történelem vagy a Panoráma útikönyvek sorozat darabjai is. Az elemzés eloszlatja azt a tévhitet is, hogy aki nem könyvvásárló, az majd felkeresi o könyvtárat. A könyvgyűjtés és a könyvtárhasználat szorosan együttjáró jelenségek, sokkal inkább kiegészítik, mint helyettesítik egymást. (Sajnos, a 70- es években a könyvtárhoz fűződő kapcsolat némiképp gyengült.) Végezetül még egy megjegyzés. A Magyar Televízió kétségtelenül leqjelentősebb tömegtájékoztatási eszközünk. Műsorai egy ország számára nyújtanak alkalmankénti beszédtémát. A Gereben Ferenc által megkérdezettek mintegy fele a televízió különböző műsorai alapján tájékozódott arról, hogy mit érdemes elolvasnia, megvásárolnia. De valójában menynyire tájékoztat ma a televízió? A különféle reklámfilmek sokszor semmitmondók, vagy éppen falun nem kapható köteteket hirdetnek. A Stúdió műsora érdekes, de kevéssé népszerű falun. Egyes tv-filmek, amelyek irodalmi alkotás alapján készülnek, időnként már az adással egyidőben a könyvesboltokban is megvásárolhatók. Úgy gondolom, hogy a rádió „Új könyvek"-rovatához hasonlóan a televízió is hetente legalább öt percben informálhatná nézőit arról, mit ajánlanak a könyvkiadók a legújabb termésből. Az őszi megyei könyvhetek bizonyára az idén is kellemes perceket nyújtott a könyvbarátok számára. Mindössze annyit kívánok még, hogy a könyvszakma és a könyvtárügy illetékesei a könyvhetek után se feledkezzenek meg arról, hogy a könyv mindennap ünnepet teremthet falun. A művelődési lehetőségek ma méq falun és városban, főleg az intézmények tekintetében eltérőek. E különbség csökkentése érdekében mindennap kell tennünk valamit. Az életmód változása; ma már elképzelhetetlenek művelődési igények nélkül. Maróti István Megújulóban a középiskolai ösztöndíjrendszer — Végül is milyen szakokon? — Egyelőre a társadalom- tudományok területén indítanánk. Kialakulóban vannak a magyar és az idegen nyelvi tanszékek, az irodalom, történelem, illetve az ún. közös tanszékek, mint a pedagógia, pszichológia, marxizmus. Az oktatás megindításához szükség van új típusú gyakorló területre is. Ezt nem úgy kívánjuk megvalósítani, hogy új gyakorló iskolát alakítunk ki, hanem úgy, hogy több iskolát bevonunk majd a munkába, valamint az iskolán kívüli terep céljaira több más intézményt, művelődési házakat, könyvtárakat. Szakvezetői hálózatot építünk ki a város különféle intézményeiben, hiszen a képzés célja kettős: felkészíteni a tanárokat a ma aktuális feladataira és a jövő iskolájára is. Ez azt a tartalmi követelményt jelenti, hogy a tanárokban kiS zeptember közepén látott napvilágot az új középiskolai ösztöndíjrendelet, és örömmel fedezhetjük fel, hogy konkrétabb, kézzelfoghatóbb. hathatósabb és ellenöriz- hetőb lett. Továbbá azt is, hogy a rendélet készítői odafigyeltek a pedagógusok és a diákok észrevételeire. Lapunk hasájain is foglalkoztunk azzal — a baranyai pedagógiai szakfelügyelet is megállapította —, hogy a máig érvényben lévő ösztöndíjszabályozás nem alkalmazkodott elég érzékenyen a valóban rászoruló diákok szükségleteihez. A diákparlamenten maguk a középiskolások kérték az ösztöndíjak rendszerének szabályozását. Középiskolai tanulmányi ösztöndíjra a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulói jogosultak — míg a szakmunkás- tanulók más módon, a szakmunkástörvényből adódóan kapnak havi ösztöndíjat. Érdemes odafigyelni a megfogalmazásra: kinek is szól a középiskolai ösztöndíj. Mindenekelőtt a fizikai dolgozók tehetséges és szorgalmas gyermekeinek szánja a rendelkezés abban az esetben is, ha csak az egyik szülő fizikai dolgozó. Magatartásával, szorgalmával, közösségi munkájával is ki kell hogy emelkedjék az ösztöndíjban részesülő tanuló. Nem egyszeri és nem szociális segélyt jelent a szóban forgó pénzösz- szeg, hanem a tanulmányokat tartósan vagy közvetlenül támogató, a tanulás körülményeit befolyásoló ösztöndíjat. Előfordulhat persze, hogy az ösztöndíjas olyan helyzetben van, amikor ruhára, téli öltözékre kell pénzét költenie. Lehet ez is feltétele a nyugodt tanulásnak. Másfelől gyakori körülöttünk az olyan család is, melyben anyagi gondok úgyszólván nincsenek, csak éppen a kultúrára, könyvre, színház- és hangversenyjegyre, hanglemezre, utazásra való költés nem természetes még számukra. Az ösztöndíjba a rendelkezés szerint ez is mind belefér — a 'könyvéktől a tanulmányúiig. Ebből az összegből természetesen kikerülhet egy-egy drágább szakkönyv, megalapozódhat a kézikönyvtár, a nyelvtanuláshoz is alkalmazható magnetofon, netán a bejárást segítő motor- kerékpár. Lehet, hogy a szak- középiskolák köztudottan drága szakkönyveit, rajzeszközeit is ösztöndíjából tudja majd megvenni a tanuló. A lényeg az tehát, hogy közvetve vagy közvetlenül a tanulást segítse, az esélyeket javítsa ez az összeg —, amely ugyanakkor semmiképp sem halmozható ifjúsági takarékbetétben. Pályázat útján kérhető az ösztöndíj a következő tanévre, felhasználásáról tehát ezután lesznek majd tapasztalataink. Szigorúak a juttatás feltételei, a rendelet tételesen előírja a teljesítendő tanulmányi eredményt évről évre. Nagyobb ösz- szeg lesz kiosztható — évi 4000 forint helyett 6000 — és kevesebbek részére. Remélhető, ezt remélik az iskolaügy irányítói is, hogy ezzel növekedni fog a középiskolai ösztöndíj tekintélye. Az első osztályban félévre kapható 1500 forintról az évek során félévenkénti 3000 forintra 'növekedhet az ösztöndíj, miközben folyamatosan ellenőrzik a tanulmányi eredményt és az egyéb feltételeket — valamint azt is, mire költötte a juttatást a fiatal. Tud az ösztöndíjról a szülő is, tehát utánanézhet, mire fordítja gyermeke az ösztöndíját. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy — a különféle mellékjövedelmek virágzása idején — nem szerepel a feltételek között a családtagokra jutó havi jövedelem. Az ösztöndíj célja tehát az, hogy maga az iskolábajárás, a tanulás, a művelődés ne legyen gond a szokközépiskolás, gimnazista diáknak. A rendelet aprólékosan kidolgozott feltételei módot teremtenek arra. hogy megfelelő kezekhez kerüljön az ösztöndíj összege — a többi a felügyeleti szerveken, az iskolákon és a diákközösségeken múlik. G. O. Beszelgetes dr. If a stag ti Zoltán dékánnal
