Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-25 / 324. szám

1982. november 25., csütörtök Dunántúli napló 5 A tudományos és kutató­munka a Megyei Tanács vb napirendjén Kezdeményezés helyi könyvkiadó létrehozására Első ízben tűzte napirendjére a Baranya megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága a tanácsi szervezetekben folyó kutató és tudományos tevékenység hely­zetének a vizsgálatát. Amint a tegnapi tárgyalás alapjául szol­gáló előterjesztésből kitűnik, a baranyai tanácsi szervezetek­ben 190-en végeznek ilyen jel­legű tevékenységet — a Janus Pannonius Múzeumban és a Baranya megyei Levéltárban munkaköri feladatként 37-en, a tanácsi intézményeknél 133-an, a tanácsi apparátusban 20-an. A 190 kutató közül 17-en ren­delkeznek kandidátusi fokozat­tal. A kutatók munkásságát át­tekintve állapította meg a vb, hogy a tanácsi szervezetekben figyelemre méltó tudományos és kutatómunka folyik, a kutatóhe­lyek és a tanácsi szervek között jelentős kapcsolat alakult ki. Főként a múzeumi és a levél­tári kutatásokban, továbbá az egészségügy és a mezőgazda­ság területén értek el eredmé­nyeket. Fontos tényként érté­kelhető, hogy a tanácsi egész­ségügyben jóllehet jogszabály szerint nem tartozik a feladatai közé ez a tevékenység — eddig 13-an szereztek tudományos fo­kozatot. A kutató- és tudomá­nyos munka konkrét megyei gazdasági és társadalompoliti­kai célokat szolgálnak, egy je­lentős része pedig a történelmi múlt feltárására irányul. Az eredményekről számos publiká­ció jelent meg. Ez utóbbira nézve nyújt széles körű áttekin­tést az a november 30-án Pé­csett megnyíló országos kiállí­tás, ami a vidéki könyvkiadás 25 évét mutatja be, mintegy bizonyítandó, hogy a sokszor dehonesztáló „vidéki” jelző el­lenére is országos értékű kiad­ványok látnak napvilágot, A rövid vitában Pirisi Jánosné a közoktatás területén végzett kutató- és tudományos munká­hoz kért nagyobb biztatást, ösz­tönzést, elismerést. Dr. Jerszi István az alkalmazott kutatások eredményeinek a közkinccsé té­telét 'szorgalmazta — különösen a mezőgazdaság területén. A végrehajtó bizottság hatá­rozatban mondta ki egyebek közt, hogy a kutatómunkához szükséges segítséget csakis a valóban érdemes és hasznos tevékenység számára kell bizto­sítani; az 1971-es vb-határozat szellemében gondoskodni kell a Baranya Monográfia tudomá­nyos kutatóprogramjának a folytatásáról, s főként a mun- kásmozgalom-történéti és a helytörténeti lexikon megterem­tését szolgáló kutatásokat kell szorgalmazni. Határozat szüle­tett arról is, hogy a megye kez­deményezze a Művelődési Mi- nisztérimban egy széles profilú pécsi könyvkiadó létrehozását a helyi könyvkiadás hivatásos szervezetének a megteremtése érdekében. * A legutóbbi tanácsülés hatá­rozata értelmében a vb a teg­napi ülésen alakította meg az alkoholizmus elleni szakbizott­ságot és állapította meg a bi­zottság szervezeti és működési szabályzatát. A bizottság elnö­ke dr. Nagy József országgyűlé­si képviselő, elnökhelyettese dr. Kézdy Balázs osztályvezető főorvos, titkára pedig Balázs Józsefné, a Magyar Vöröske­reszt Baranya megyei szerveze­tének a titkára. Az egykori diákok is, ott ültek a hallgatóság soraiban Szülök, gyerekek, pedagógusok ünnepe 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Idén 30 éves a Magyar Hid­rológiai Társaság Baranya me­gyei területi szervezete, amely hazánk első vidéki csoportja­ként alakult meg 47 taggal 1952. november 29-én. Ez al­kalomból szerdán jubileumi em­lékülésre került sor Pécsett. Az ünnepi rendezvényen tisztelet­beli taggá fogadták a Mohá­cson élő 92 éves Fehérváry Istvánt, akinek az ezt igazoló díszoklevelet Herke Paula, a Magyar Hidrológiai Társaság szervező titkára nyújtotta át. Értékelték a hagyományos „Fiatal Hidrológusok Baranyá­ért ’82” pályázat eredményeit. Díjat nyertek: Németh László, Tóth Károly, Degré András, dr. Rácz Sándorné, valamint Su­gár Zoltán. Iskolanap Sásdon Szülők, gyerekek, pedagógu­sok ünnepe volt a tegnapi is­kolanap Sásdon, a tornaterem­ben összegyűlve megemlékez­tek a sásdi iskola (csaknem) 200 éves fennállásáról. A nagy­község 650 éves jubileuma al­kalmából rendezték meg ezt az iskolai ünnepséget, melynek a programjában Molnár Károly igazgató köszöntő szavai és a gyerekek kis műsora után az is­kola ma már nyugdíjban levő igazgatója, Nyári Gyula tekin­tette át az iskola közel két év­százados történetének főbb ál­lomásait. Nyár; Gyula megyei felkérésre nemrégen fejezte be az intézmény eddigi életének monográfiaszerű feldolgozását. Beszédében ebből a munkájá­ból olvasott fel részleteket. Az első sásdi iskoláról a plé­bánia háztörténete ad hírt: 1793-tól, „Saád" anyaközség­ben létesített plébániával egy- időben emelték itt az első ön­álló iskolát. Ez az épület 1852 júniusában leégett. Az újabb sem lehetett túlságosan időt­álló, mivel adatok szerint 1880 tájt ismét új, különálló iskola­helyiség épült Sásdon. A múlt század második felében a kör­nyező községekben (Meződ, Varga, Oroszló, Vázsnok, Felső- egerszeg, Pálé) is kialakulnak a később tagiskolaként működő iskolatermek.. Ezek, csakúgy, mint a sásdi, katolikus egyházi felügyeletű iskolák voltak. Je­lentős korszak az I. világhábo­rút követő Tanácsköztársaság idején következett be Sásd és az iskola életében is. Névadója, Albert István kisvaszari tanító 1913-tól már itt, Sásdon szer­kesztette a radikális, majd for­radalmi hangvételű és tartalmú Sásd és Vidéke c. hetilapot, amelynek különösen fontos sze­rep jutott, amikor e napokban és hónapokban Sásd az antant demarkációs vonal kialakításá­val Baranya megye tanácsának és direktóriumának székhelye lett. A két világháború között az iskola változatlanul mindössze két tantermes. 1942-ben bővítik újabb tanteremmel, ekkor a ta­nulók összlétszáma: 145. Taní­tóik — köztük több pedagógus­dinasztia, mint pl. a Mezey család vagy az idősebb és if­jabb Bodó László, mindannyian a falu kultúrájának, a nép mű­veltségének fejlesztése szelle­mében munkálkodtak nehéz és hálátlan posztjukon. A felsza­badulást követő időszakban az államosítás az első jelentősebb állomás. Ekkor hat tanulócso­portban már 240 gyerek járt a részben osztott alsó és a négy önálló tanulócsoportos felső ta­gozatba (1948/49-es tanév). A háromtermes iskola természete­sen szűknek bizonyult. így az 1955-ben fölépített első új is­kolaépület elkészültéig jó né­hány szükségtanteremben folyt az oktatás. Az ötvenes évek el­ső felének, s az ellenforrada­lomnak a nevelési szempontból is nehéz, sötét időszakát köve­tően az iskola valóságos fejlő­dése és mai, általánosan elis­mert színvonala kialakulása az utóbbi 25 tanévre tehető. A het­venes évek elején elkészült újabb épülettömbjében és tá­gas tornatermében ekkor már több mint 600 tanulóját 52 ált iskolai nevelő tanítja. Többsé­gük a további években is itt ta­nít, régi iskolájában. Tájértekezlet az energiatakarékos ternényszárításró Angol kombinált égőfejeket kínálnak Az energiatakarékos tüzelés- és szárításmód fontosságát ma már nem elég szavakban hang. súlyozni. Az újfajta műszaki, technológiai megoldások szel­lemében tartott dél-dunántúli tájértekezletet november 24-én Pécsett az angol Hamworthy kombinált égőfejeket gyártó cég, az Industrie Részvénytár­saság, az Agrober Innovációs Iroda, valamint a nagyszent- jánosi Kisalföld Állami Gaz­daság. A piackutatással egy­bekötött tanácskozásra több mint ötven érdeklődő érkezett elsősorban Tolna és Somogy megyéből, de megyénket is sok szakember képviselte, egyebek között a pécsi és a szentlőrinci A. G.-ből, a baksai, belvárdgyulai, lippói és a szaj- ki tsz-ből. A kazánokhoz való kombi­nált, vagyis szén és olaj me­chanikus összekeverésével mű­ködő égőfejet öt év alatt fej­lesztette ki saját szabadalom alapján az e témában negyven­éves múlttal rendelkező angol cég. Sikerült elérni a legalább nyolcvan százalékos olajmeg­takarítást és a szénnek olajjal történő, magas hatásfokú ége­tését. Ma már az arány mű­ködés, tehát égetés közben: 80 Az AW-Multi égető berendezés százalék szén és 15—20 szá­zalék olaj. Nem olcsó a be­fektetés, hangsúlyozták a Kis­alföld Á. G. előadói: a gazda, ságban öt és fél millió forin­tot szántak a két újfajta égő­fej beépítésére egy iker DSZP típusú szovjet terményszárító esetében, mivel a szalma és a kukoricaszár égetése nem járt sikerrel. A majd hatmil­liós ráfordítás azonban majd­nem egy év alatt megtérült. A kísérleten felbuzdulva újabb berendezések vásárlását terve­zik, de vállalták a tanácsadást és a helyszíni bemutatást is. Saját erőből tértek ót az új égőfejek alkalmazására. Baranyában a Pécsi Á. G. gon­dolkodik egy kísérlet indításán, amennyiben sikerül elég és megfelelő minőségű szenet a Mecseki Szénbányák Vállalat­tól, s tökéletesen igazolást nyer, hogy a hamu és a gá­zok nincsenek rossz hatással a szárítandó terményekre. Ang­liába pécsi szénmintákat küld. tek kivizsgálásra. Kurt Srnka bízik abban, hogy a magyar és a jugoszláv piacra sikerül bejutni a Közös Piac és a Brit Nemzetközösség országaiban oly népszerű újdonsággal. Cs. J. Beszámoló párttaggyűlés a Szigetvári Cipőgyárban A cél: tartani az idei eredményeket Talán mindenki számára je­lentős az USA-exportjáról neve­zetes Szigetvári Cipőgyár. Va­lóban, azon szerencsés terme­lőüzemek közé tartozik, amely termékeinek jelentős részét — átlag negyven százalékát — tőkés piacon értékesíti, elsősor­ban az Egyesült Álfamokban. Az, hogy „szerencsés”, igaz, de talán mégsem a legtalálóbb jelző, hiszen az ilyen eredmé­nyes exporttevékenységhez nem elég csupán a szerencse: eh­hez jó termékek, minőség, a világpiachoz való igazodás és mindenekelőtt jó munkaerő kell. S ezekből már logikusan kö­vetkezik az is, hogy elsősor­ban gazdaságpolitikai kérdések foglalkoztatták a gyár A-alja- zó pártalapszervezetének tag­jait a tegnapi beszámoló párt­taggyűlésen. A beszámolót tar­tó Balogh János párttitkár is utalt erre, amikor megemlítet­te, hogy nincs olyan rendez­vény vagy gyűlés, ahol ne a gazdasági helyzetről, a gyár gazdaságpolitikai tevékenysé­géről esne szó, úgyhogy so­kak szerint a taggyűlések is szinte termelési tanácskozássá alakultak. S ez nem baj, mert most mindenkinek ez a leg­fontosabb dolga: teljesíteni a gazdasági feladatokat. Az 1982-es terv végrehajtásánál jó eredményekről lehet beszélni — idén 43 százalékra emelke­dett a tőkés export — de a po­zitívumok mellett a hiányossá­gokról sem feledkeztek meg a beszámolóban. A szervezeti élet javítását nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, s a. KlSZ-szerve- zettel sincs szoros kapcsola­tuk, s ezen mindenképpen vál­toztatni szeretnének. Igaz az, hogy a cipőgyár öt alapszer­vezete közül ez a legaktívabb és legjobban működő alapszer­vezet, de az aktivitás ennek ellenére nem mindig mondha­tó el, így például tegnap is alig akadt hozzászóló. (De azért nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek az embe­rek már reggel ötkor dolgoz­tak és fáradtak voltak.) Eb­ben az évben a pártépítés nem mondható túl jónak: két em­berrel gyarapodott a párttagok száma, ám egyikük sem fiatal, s ez ismét a KISZ-ben végzett előkészítő munka hiányosságá­ra utal. A dolgokba csak az ideológiailag képzett emberek tudnak beleszólni, ezért nem hanyagolható el az oktatás, to­vábbképzés kérdése sem. Az elmúlt tanév nem tartozik a sikeresek közé, de azt már most lehet mondani, hogy az 1982—83-as képzési évben sok­kal jobb eredményeket értek el, mint korábban. A beszámolót a pártvezető­ség részéről Szilágyi István mi­nősítette, majd ezután Hor­váth József, a Szigetvári Cipő­gyár igazgatója tartott tájé­koztatót a jövő évi tervekről és feladatokról. Hozzászólásából egyértelműen kiderült: a leg­fontosabb feladat, amiben min­denkinek együtt kell működnie, az az, hogy a várható még nehezebb körülmények között a jelenlegi eredményeket repro­dukálni tudják, hogy külföldön megőrizzék jó hírüket. Két, al­ternatív tervjavaslatot dolgoz­tak ki 1983-ra vonatkozóan, ezek szerint minimum egymil­lió ötszáz, maximum egymillió hatszáz pár cipőt kell gyárta­niuk, ezek 93—95 százalékának első osztályú minőségűnek kell lennie, s természetesen a tő­kés exportot az eddigi szinten meg kell tartani, azaz minimum ötszázezer, maximum hétszáz­ezer pár cipőt kell tőkés pia­con, elsősorban az USA-ban értékesíteni. S ehhez a tervhez szükség lesz ahhoz, hogy min­denki tudása legjavát adja. D. Cs. Pécsi utcák - híres emberek Tinódi Sebestyén A történeti (históriás) ének legnagyobb magyar művelője a Baranya megyei Tinódon szüle­tett az 1505 és 1510 közötti idő­ben. Minden bizonnyal Pécsett végezte iskoláit. Az 1530-as évek végén Török Bálint sziget­vári udvarában tűnik fel lantos deákként. Urának törökellenes hadi vállalkozásaiban részt ve- 4e, egy alkalommal a bal kezén megsebesült. Ettől az időtől kezdve énekszerzéssel foglalko­zott. Török Bálint elhurcoltatá- sa után új pártfogók utón né­zett: 1542-ben Baranyában Ist- vánffy Imrénél, majd Werbőczy Imrénél tartózkodott. Szigetváron írta meg Judit asszony históriáját, majd a Bu­da veszéséről és Terek Bálint fogságáról szóló históriás éne­két. A nagyszombati országgyű­lésen kapcsolatba került Ná- dasdy Tamással, akinek segít­ségével sikerült nemességet szereznie, és családjával együtt Kassán megtelepednie. 1556. január 30-án halt meg a Sár­várhoz tartozó Sár faluban. Perneszich György, Nádasdy tiszttartója ekként értesítette urát a lantos költő haláláról: „Tinódi Sebestyén megvetvén már ezt a halandó muzsikát, el­ment a mennybéliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobban tanuljon.” Költői pályáját eleinte a Tö­rök család „lantbsa”-ként kezd­te. Az alkalmi szerzőből ké­sőbb a nép hivatásos költőjévé vált, aki ha valahol nevezetesen esemény történt, azt mindjárt versbe igyekezett szedni. Ver­seihez dallamot is készített, s volamennyi versét lant kíséreté­vel, énekelve adta elő. Histó­riái hitelességgel vitte a híre­ket, és tájékoztatta a történeti eseményekről a végvárak küzdő népeit. A három részre szakadt országban politikai pártharcok, vallási villongások, erkölcsi zül­lés ütötte fel a fejét. A végvá­rak magyar katonaságával alig törődött valaki. Néha évekig nem kapták meg zsoldjukat, gyakran volt sorsuk' a nélkülö­zés, a nyomor. Tinódi sorsa is sanyarú. Ez a hegedűsutód vándorlásai köz­ben többet fagyoskodott, mint melegedett. A Budai Ali hasa históriájának befejezésében ezt írja: Szerzé nagy búvában, egy hideg szobában, Gyakran fű körmében, mert nincs pénz tarsolyában. A kucsórtokat és udvarbirká­kat nem szerette, mert azok „büdös bort adnak Sebők deák­nak", és még lovától is sajnál­ták az abrakot. Verseit egyetlen nagy cél: a török elleni küzdelem és ezzel az ország egységének visszaál­lítása érdekében hasznosította. Nemcsak a jelen, a jövő szá­mára is dolgozott, amikor meg­örökítette a végvári vitézek hő­sies harcának hiteles történe­tét. Verseit 1554-ben Cronica címmel nyomtatásban is kiad­ták. Tinódi verseivel az egész nemzethez szólt, s ezért a re­formáció küzdelmeiben nem állt egyik párt mellé sem. Az egy­más ellen villongó pártcsoporto­kat inkább a török elleni harc­ra igyekezett serkenteni. Gyak­ran fordult bírálataiban még pártfogói ellen is, ha a köznép érdekeiről volt szó. Hiába sike­rült megszereznie élete vége felé a nemességet, ő továbbra is a „nemtelen” szolgák, cselé­dek érdekeiért küzdött: Innen példát vehettök ti kegyetlenök, Az köznépen ti ne kegyetlenködjetök. — írja Erdéli históriájában. Példamutató igazmondással és történeti hitelességgel örö­kítette meg Temesvár, Eger, Drégely vórostromát. Mindezt egyszerűen, de egymás alatti mesteri felezőrímes és sorkezdős aíliterációkkal írta le. Énekeihez szerzett dallamaival a 16. szá­zadi magyar zene egyik igen kiváló művelője volt. Népünk zenei nyelve és az európai mű­zene elemei Tinódi dallamaiban ötvöződtek össze első ízben. dr. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom