Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-24 / 323. szám

1982. november 24., szerda Dunántúli napló 3 Dobsáék új lakásban A lakásigénylés rendje és megújítása Pécsett A Magyar Közlöny 1982. évi október 7-i, 61. számában kerültek kihirdetésre azok a jogszabályok, amelyek módosították a la­kásgazdálkodással, a lakásépítéssel és fenntartás­sal kapcsolatos jogszabályokat, továbbá korszerű­sítették és fejlesztették a lakáselosztás rendsze­rét. Ezen jogszabályok közzétételét követően alkot­ta meg Pécs m. város Tanácsa a lakásgazdálko­dásról szóló 1982. évi 2. számú tanácsrendeletét, amelyben szabályozta a lakásigénylések megújí­tásának, benyújtásának és nyilvántartásba véte­lének rendjét, továbbá a lakásgazdálkodás és el­osztás helyi szabályait. Pécs m. város Tanácsa V. B. igazgatási osz­tálya a most meginduló cikksorozatban kiván tá­jékoztatást adni a lakásgazdálkodás helyi sza­bályairól, és ennek keretében jelen cikkben a la­kásigénylés rendjéről és megújításának lehető­ségeiről. E gy éve adtunk hírt arról, hogy Pécsett a mozgás- sérültek éve alkalmából döntés született: évente 2—3 olyan különleges lakást építe­nek, amit rokkantkocsihoz kö­tött mozgássérültnek adnak. Az első lakások elkészültek, az egyikbe beköltözött Dobia Sán­dor és felesége — az ő jogán — a négyéves Sanyi gyerekkel. Lvov-Kertvátosban, a Szikora Imre utca egyik tízemeletes épületének a földszintjén két lakást alakítottak át a különle­ges célra. Az átalakítás úgy értendő, hogy már a tervet mó­dosították, s ennek megfelelően a panelelemeket hogy a lakás a lehető legjobban szolgálja majdani gazdáját. A földszin­ten, a hivatalos főbejárat mel­lett, oldalt egy „kiskaput” nyi­tottak, amihez enyhe lejtésű, U-alakban kanyarodó rámpa vezet A kétszekciós épület földszintjét egybenyitották, hi­szen itt két lakás van egymás mellett A lakások önmaguk­ban is mások, mint a többiek. Dobsáéké másfél szobás. De milyen? A szokottnál szélesebb a küszöb nélkülj bejárati ajtó, de ilyen a lakás valamennyi belső ajtaja is. A legszembetű­nőbb különbséget a fürdőszoba mutatja. Itt a két mellékhelyiség egyben van, s akkora, hogy ké­nyelmesen mozoghat bent Dobsáné a kocsival. Kapaszko­dó van a falba építve a WC mellett, a fürdőkádnál, s egy külön kapaszkodó kar lóg a mennyezetről is a kád fölé. A Dobsa-házaspár mindkét tagja mozgássérült. A férj kés­ve kapta a szérumot, az asszony meg azért, mert egyáltalán nem kapott. Dobsa Sándor mozgé­kony, a gyermekparalizis szem- mellátható nyomokat hagyott rajta, de nem végzeteseket. Az asszony járógéphez és tolóko­csihoz kötötten él, mozgásában korlátozott, segítségre szorul. A férj műszerész a DÉDÁSZ-nál, s most gépkocsivezetés tanulá­sára készül, mert tavaszra ígér­ték a Trabant Hycomatot. Az asszony a háztartást látja el és a szociális foglalkoztatónál be­dolgozó. Milyen a lakás, megfelelő-e a használatban? Több mint egyhónapi tapasztalatainak a közreadására biztatom Dobsá- nét. Előbb azonban megkér­dem: jártak-e nála, amióta be­költöztek, hogy minden rend­ben van-e? Dobsáné nehezen áll rá, érthetően, hiszen úgy ér­zi: nem illik kritizálni az em­berségből kapott lakást. De megérti: ez esetben az ő ész­revételei segíthetnek abban, hogy a következő lakások „test- reszabottabbak” legyenek. Méltánylandó észrevétel — s magam is látom, mennyire igaz —, hogy a mosogató úgy­szólván használhatatlan annak, aki tolókocsiban ül. Dobsáné bemutatja: oldalról áll a ko­csival a mosogatóhoz, félrefor­dul és erőlködve nyújtózik bele a neki vállmagasságnál is fen­tebb lévő tálba. „Ha alacso­nyabb lenne és nem lenne aj­taja, rendesen melléállhatnék, könnyebb lenne a munka .. Aztán mutatja, milyen körülmé­nyes az ajtókkal bánni: több­szöri odaállássa-l sikerül az egy­szeri csukás, pedig csupán egy pótfogantyún múlik, hogy egyetlen mozdulat is elég le­gyen. Aztán a fürdőszoba ... „Szép a sok kapaszkodó, de én csak a mennyezetit tudom használni, mert a többi mind balkézre van...” Mutatja a bal karját, .amit ugyan rende­sen tud használni, de véko­nyabb a másiknál és nincs is benne annyi erő. Még egy ap­róságot mond, ami persze csak nekünk az. Hiányzik a fürdő­szobában egy lefolyó. Én ma­gyarázom, miért nincs a pane­les fürdőszobákban ilyesmi, ő meg azt, hogy milyen körülmé­nyes kiönteni a mosás után a gépből leeresztett vizet. Azt ér­tem, miért nincs lefolyó a töb­bi fürdőszobában, de azt nem, hogy miért ne lehetne itt, a földszinti lakásban, ahol nem gyári a fürdőszoba, egy külön lefolyót is csinálni. A z életükről faggatom Dobsáékat, s egy olyan világ tárul elém, ami a mozgásában nem korlátozott ember számára ismeretlen. Már az is, hogy ennek a kocsihoz kötött fiatalasszonynak mit kell birkóznia az egyébként kényel­mes lakás említett apróságai­val. S hogy még az ablakmosás is gondot jelenthet: Dobsáné érthetően nem vállalkozhat ilyesmire, de a férje sem, mert bármennyire is mozgékony, egy székre vagy létrára állni már számára is elbizonytalanító va­lami. A jövedelem. Dobsa Sán­dor 2900 körül keres, az asz- szonynak 1900 a rokkantnyug­díja (mozgássérültnek rövid idejű munkaviszony is elegendő a nyugdíjhoz), a szociális fog­lalkoztatóban kapott kereset pedig százforintokban mérhető. Mit is csinál? A férj előszedi a munkát: kesztyűgyári címkék, amikbe zsineget kell fűzni. Mennyit is kap? Darabonként 0,3 fillért. „Nem vagyok én ér­telmi fogyatékos ..tör ki egy pillanatra, aztán amikor kér­dem, hogy más munkát tudna-e végezni, felpanaszolja, hogy az emberek — úgy látja — nem szívesen veszik a nyakukba a mozgássérülttel járó vélt gon­dot. „Pedig bennem azért van akarat, tárnit én elhatározok, azt meg is csinálom!” Próbál­juk sorra venni, mire is vállal­kozhatna. A pénztárosságot em­líti, ehhez lenne kedve is, csak az kellene, hogy valahol úgy alakítsanak át egy pénztáros­fülkét, hogy ő beférjen a toló­kocsival. De sokkal jobbnak látszik a másik. Mondja, hogy Budapesten, az intézetben majdnem leérettségizett (a ne­gyedikről az osztályvizsga meg­van, a többit „elvitte" a há­zasság) és van gyors- és gép­írói képesítése. Kérdem, hogy erre nem gondolt-e? Nincs író­gépe, meg azt sem tudja, ho­gyan foghatna hozzá. De a gondolat tetszik. Milyen más lenne itthon gépírni, mint fűzö- getni a cérnát a címkékbe. „Talán többet lehetne vele ke­resni is..." Vajion volna-e partner —. vállalat? intézmény? — aki munkát tudna adni ne­ki? Az egerági Horváth Laci jut az eszembe, akire a róla írt riport nyomán „akadtak rá” , a kesztyűgyáriak. Vajon ki talál rá Dobsa Sándornó mozgássé­rült gyors- és gépíróra? Hársfai István A lakásügyi jogszabályok módosítása következtében vál­toztak a lakáshoz jutás lehető­ségei, az igényelhető lakásel­látási formák, továbbá a ko­rábbi rendelkezésektől eltérő módon kerültek szabályozásra a lakáshoz jutás pénzügyi fel­tételei is. A lakásügyi hatóság­nak tehát pontos képet kell kapnia arról, hogy a város te­rületén az igénylők — figye­lemmel a megváltozott körül­ményekre — milyen számban és milyen lakásellátási for­mában tartják fenn igénylései­ket, továbbá milyen mérték­ben tudnak anyagilag is részt vállalni lakásproblémáik meg­oldásában. A fenti célok megvalósítása érdekében a városi tanács az említett tanácsrendeletében ak­ként rendelkezett, hogy az a lakásigénylő, aki 1982. decem­ber 31-én a lakásügyi hatóság által visszaigazolt lakásigény­léssel rendelkezik, igénylését — illetékmentesen — 1983. január 2. és június 30-a között meg­újíthatja. Megújíthatók: — a tanácsi bérlakásra, ta­nácsi értékesítésé (szövetkeze­ti) lakásra, a szervezett ma­gánlakásépítés keretében épült tanácsi elosztási (OTP) társas­házi lakásra benyújtott igénylé­sek, továbbá, :— azoknak az igénylőknek a | lakásigénylései, akik a lakás­ügyi hatóság korábbi határo­zata értelmében meghatározott ideig, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig lakhatnak ta­nácsi bérlakásban. Mindkét esetben a lakás­igénylés megújításának előfel­tétele, hogy az igénylő Pécs m. város Tanácsa V. B. Hiva­tala Lakás- és Helyiséggazdál­kodási Osztálya által vissza­igazolt lakásigényléssel rendel­kezzék. Ezért kérjük, hogy a lakásigények megújításakor ezt az igazolást az igénylő mutas­sa fel. Nem kell megújítani a lakás­igénylését annak, aki szerepel a Végrehajtó Bizottság által jó­váhagyott és kifüggesztett 1982. évi lakáskiutalási és értékesí­tési névjegyzéken. A lakáshoz jutás megválto­zott feltételei miatt a lakásügyi hatóság új tartalmú lakásigény- | lési nyomtatványokat készít. A nyomtatványok 1983. január 2- től kezdődően az alábbi he- | lyeken vásárolhatók meg: V. B. Hivatal ügyfélszolgá­lati Irodája: 1. sz. Fürst S. u. 69.; 2. sz. Kossuth tér 1—3.; 3. sz. Szigeti út 33.; 4. sz. Vik­tória u. 3.; 5. sz. Pécs-Vasas, Búzakalász u. 3.; 6. sz. Pécs- Hird, Zengő u. 47. PIK Vállalat INKÖZ Irodája, Tímár u. 2.; 1. sz. Házkezelő- sége, Apaffy u. 101.; 2. sz. Házkezelősége, Kossuth L. u. 15.; 3. sz. Házkezelősége, Ga­ray u. 31.; 4. sz. Házkezelősé­ge, Körösi Csorna Sándor u. 1/1.; 5. sz. Házkezelősége, Sa­rolta u. 2. Amennyiben az igénylő la­kásigénylését megkívánja újí­tani, a fenti helyeken a lakás­igénylőlapot 2 példányban megvásárolhatja. Kitöltését kö­vetően az igénylőlapokat — vagy Pécs m. város Ta­nácsa V. B. Hivatala Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztá­lyán (Kossuth tér 1—3.); — vagy a PIK Vállalat IN- KÖZ Irodájánál (Tímár u. 2.) kell az igénylőnek bemutatni, ahol azt átvizsgálják és az igénylőlap záradékolásával iga­zolják, hogy az igénylő az ál­tala igényelt lakásellátási for­mában az igénylőlapra beírt adatok alapján lakásra jogo­sult, továbbá az igénylőlapra ráírják a fizetendő lakásigény­lési letét összegét. Ezt követően az igénylőnek fel kell keresnie személyesen az OTP Kossuth L. u. 11. szám alatti fiókját, ahol á két igény­lőlapot az erre kijelölt helyen le kell adnia. A letéti díj befizetését a fiók pénztára mindkét igénylő* lapon igazolja, majd az igény, lőlapokat és a lakásigénylés.i letét befizetéséről szóló nyug­tát átadja az igénylőnek. Az így igazolt igénylőlapokkal is­mét fel kell keresni a már fen­tebb említett két szerv valame­lyikét, ahol megtörténik az igénylőlap egyik példányának átvétele, majd a későbbiekben a megújítás visszaigazolása. A lakásigénylési letéttel következő cikkünk foglalkozik részletesen. A lakásigénylések megújítá­sával kapcsolatban az alábbi­akra hívjuk fel az igénylők fi­gyelmét: Ha az igénylő az igényelt lakásellátási formára jogosult, és az igénylőlapot helyesen ki­töltötte, továbbá az igénylési letétet befizette, a lakásügyi hatóság a lakásigénylést nyil­vántartásba veszi és erről az igénylőt értesíti. A lakásigény­lés megújításának nyilvántar­tásba vételekor a folyamatos igényjogosultság kezdő idő­pontjául o korábbi tanácsi igénylés benyújtásának idő­pontját fogja a lakásügyi ha­tóság figyelembe venni. Az 1982, évi 2. számú ta­nácsrendelet részletesen tartal­mazza, hogy a lakásigénylő va­gyoni, jövedelmi és szociális körülményei alapján milyen la­kásellátási formára tarthat igényt. Amennyiben az igény­lő az általa megjelölt lakásel­látási formában nem jogosult lakásjuttatásra, erre a lakás­ügyi hatóság, vagy az INKÖZ Iroda figyelmét fel fogja hívni. Ha az igénylő a figyelmezte­tés ellenére igénylésének meg­újítását az eredetileg kért la­kásellátási formára tartja fenn és igénylését a jogosultságá­nak megfelelő formára nem változtatja meg, a lakásügyi hatóság igénylésének megújí­tását határozattal törli. Ha az igénylő vagyoni, jöve­delmi és szociális viszonyai alapján a tanácsi lakáselosztás keretébe tartozó egyik lakósel- látási formában történő lakás­juttatásra sem jogosult, a la­kásügyi hatóság a lakásigény­lés megújítását határozatában megtagadja. A határidőben meg nem újí­tott korábbi lakósigénylést a lakásügyi hatóság nyilvántartá­sából törli. Az igénylés megújí­tására megállapított határidő elmulasztása esetén a lakás­ügyi hatóságnál igazolási ké­relmet lehet benyújtani. Házastársak, valamint leg­alább egy éve együttélő élet­társak, csak együttesen újíthat­ják meg igénylésüket. Önálló lakás hiánya miatt külön lakó házastársak úgyszintén csak együttesen nyújthatják be la­kásigénylésük megújítását. Ha az igénylő megváltozott életkörülményei folytán másik lakásügyi hatóság működési te­rületén kíván lakást igényelni, a lakásigénylés megújításakor kérheti, hogy a korábbi, Pé­csett előterjesztett lakásigény­lését a V. B. Hivatal Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osz­tálya az általa megjelölt másik lakásügyi hatósághoz továbbít­sa. Dr. Tallián Frigyes főtanácsos osztályvezető­helyettes lllllMIMIIIIBM|j|Ílttiiq:Íg»orr<ol nyugdíjba Tóthpál Zoltán Ha kell, ma is nyeregbe száll Azon kevesek közé tartozik, akik a traktor nyergében érték meg a nyugdíjkorhatárt. Ne­gyedszázadon át zötykölődött a különféle traktorokon, míg az idén, betöltve hatvanadik élet­évét, úgy érezte, elég volt. Tóthpál Zoltán halk szavú, csen­des- amúgy jőkedélyű és a volt vezetői szerint roppant kö­telességtudó ember. Rá bár­mikor bármiben lehetett szá­mítani. — Végleg abbahagyta? — Nem. Ha szükség van rám és még bírom, bármikor traktorozok. Tavasszal is bese­gítettem a kukorica vetésbe. Meszesedett a gerincem, fáj a nyakam, a vállam nem na­gyon hagy aludni. A gyom­rommal hálistennek nincs baj. Tudtam, hogy a traktorozás ki­készíti a gyomrot — arra na­gyon vigyáztam. A reumatikus panaszok vesznek gyakran elő. Gyerekkorában szeretett bele a gépekbe. Nagyapjánál a csép­lőgép körül sündörgött, ahogy tehette. Életre szóló — sőt meghatározó — élményt jelen­tett, amikor az amerikai Wallis traktorra felengedték, és en­gedték is neki egy kicsit, hogy vezethesse. Aztán az építő­iparban tett vargabetű után lett traktoros a szentlőrinci gép­állomáson- negyedszázada. — Milyen traktorokat veze­tett? — Kormos Hofherral kezd­tem, az kirázta a lelkemet. Ah­hoz képest felüdülés volt a K—25-ös Zetor. Azt Szuper Ze- torral váltottam fel, majd a kis Dutra, az MTZ 50, az MTZ 80-as rakodógép következett. Az MTZ 50-ről mentem nyugdíj­ba. Közben rá-ráültem más traktorra is, így a nagy Dut- rát is meglovagoltam, még a gépállomáson három nyáron át arattam SZK—4-es kombájn­nal. — Melyik gép nőtt Jegjob- ban a szivéhez? — Mindegyik nagyon tetszett Talán a Szuper Zetor volt a legjobb. Tóthpál Zoltán áthelyezéssel került 1962-ben a szabadszent­királyi Béke Tsz-be, mielőtt megszűnt a gépállomás. Ott Is traktoros volt, itt is az lett. — Eleinte jobban lehetett keresni. Utolsó időben a rako­dógépen átlagban megvolt a havi négyezrem. A traktoron a szezonban volt a tisztességes pénz. de a téli műhelymunka lerontotta az átlagkeresetet. Most 3088 forint nyugdijat ka­pok. Kérdéseimre így összegzi a traktoron töltött évelt: — Egyetlen balesetem volt, a segédvezetőm a tábla végi árokba vitte a gépet, néhány töréssel megúsztam. Én voltam a hibás, minek engedtem át neki a vezetést. A szántást sze­rettem a legjobban, a vetést, a tárcsázást is, bár a fuvaro­zás kényelmesebb volt. Majd­nem alkatrésze az ember a gépének, a legkisebb furcsa, idegen zajt is észreveszi- még mielőtt nagyobb baj lenne. — Mivel tölti az idejét? — Otthon, Gerdén együtt élünk nagylányommal, a fér­jével, a két kisunokával és édesanyámmal. Van egy kis szőlőnk, a háztáji, a lúgas. Van munka. Most kezdtem hét sül­dővel a hizlalást, idővel azt hiszem 5—6 anyakocát tartok, az több hasznot hoz. Én vagyok a csalácii ,-ébresztőóra", min­dig fél ötkor "kelek. A gépműhely előtt hajdani gépét, az MTZ—80-ast javítják. Megkérem, üljön a nyergébe. Látszik a mozdulatain a be­idegződés. — A rászerelt KCE 4000-es rakodóval négy évig dolgoz­tam. Decemberben szálltam le róla. A megszokott mozdula­tokat nem lehet elfelejteni. Kényelmetlen a bódéja, szűk a hely, mégis azt mondom, jó gép. — Nagyon jó kollektívában voltam. Szépen búcsúztattak. Ha egészséggel bírnám, még néhány évig maradtam volna köztük ... Azért maradt, ha csak alkal­mi kisegítőként. Az aratás alatt a tehenészeti telep takarmá- nyos traktorosát helyettesítette- hogy az az aratást segítse, ö már nem bírja a hajtást... Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom