Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-03 / 302. szám

1982. november 3., szerda Dunántúli napló 5 Végre elkészül a Fészek Áruház? • Nem építkezem, s terveim sze­rint a közeljövőben sem fogok, a barkácsolásnak sem vagyok virtuóza, de el tudom képzelni, hogy milyen határtalan leikese. déssel fogadták a hírt azok, akik mindkét dolgot művelik, hogy az országban második­ként Pécsett létesül Fészek Áru­ház. Tudniillik az már korábban kiderült, hogy az osztrák minta alapján megvalósuló áruházak a házépítőknek az alaptól a te­tőig biztosítják a legkülönfé­lébb cikkeket, s ezzel megszű­nik az anyagok utáni rohangá­lás. De ennél többet kínálnak, hisz mint Szentgyörgyi János, a pécsi áruház vezetője elmondta, a fészek szó azt takarja, hogy faanyagokat, építőanyagokat, szerelvényéket elektromos és egyéb cikkeket, kerti szerszámo­kat kínálnak. Nos itt jön egy elkerülhetet­len kérdés: de mikortól? A pécsi Fészek Áruház épí­tési munkái 1978 őszén kezdőd­tek, a generálkivitelezői felada­tokat a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet vállalta. Az átadás, ra az áruház építtetője és le­endő üzemeltetője, a Dél-du­nántúli TOZÉP Vállalat szerint 1981. december 31-én, a Pécs­váradi Építőipari Szövetkezet ve­zetői szerint 1982 áprilisában került volna sor. Nos sem az előbbi, sem az utóbbi dátumra nem készült el az áruház, sőt a tegnap kezdődött műszaki át­adásnál is akadtak el nem végzett munkák, például a te­lefonközpont beszerelése, a szellőzőberendezés hiányzó ré­szeinek felszerelése. Meiszter Péter, a Dél-dunán­túli TÖZÉP Vállalat igazgató- helyettese mondta, hogy a ha­táridő csúszások — az, hogy nem a tervéknek megfelelő idő. ben készült el az áruház —- a TOZÉP-nek mintegy 3 millió forint nyereségkiesést jelent. Ez a dolog anyagi oldala, ami a vállalatot sújtja. De hogy mit jelent azoknak ez a „határidő- módosítás”, akik most építkez­nek, nem lehet anyagiakban ki­fejezni. Vajon miért nem készült el időben az áruház? A legilleté­kesebb, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet főmérnöke, Nagy János elmondta, hogy ez első­sorban az alvállalkozókon, vala­mint a nem megfelelő anyag- ellátáson múlott... Tehát a műszaki átadás el­kezdődött, az áruházát már bir- tokba vették a TOZÉP-esek — o péesváradiak szerint jogtala. nul — de, hogy mikor használ­hatják az egyelőre kérdéses. Az optimisták december elejét jósoltak. A leendő vásárlókkal együtt kíváncsion várjuk, hogy végre mikor készül el a Fészek., Roszprim Nándor Megismerni egymás nyelvét Magyar—francia kollokvium Párizsban finnugor nevelési központ működik Mindennapi beszélgetéseink során gyakran elhangzik: kis ország, kis nép vagyunk, apró emberke a népek nagy család­jában. A magyart körülbelül 16 milliónyian beszélik a világon, túl kevesen ahhoz, hogy színvo­nalas irodalmunk messze ható visszhangot válthasson ki akár csak kontinensünkön is. Az utóbbi évek erőfeszítései nyomán örvendetesen megnö­vekedett érdeklődés hazánk kulturális élete, így a magyar irodalom iránt is. A rendezvé­nyek, tudományos tanácskozá­sok sorában előkelő helyet fog­lal el az ötnapos Magyar— Frapcia Nyelvészeti Kollokvium, amelyet már negyedik alkalom­mal rendeznek meg, ezúttal Pé­csett. (1971-ben éppen Bara­nya székhelyén született meg a magyar—francia kollokviumok megrendezésének gondolata egy összehasonlító nyelvészeti konferencián. (A kollokvium há­zigazdája a Pécsi Janus Pan­nonius Tudományegyetem, ren­dezője az MTA Nyelvtudományi Intézete és a párizsi Centre d Études Finno-ougrienne (finn­ugor nevelési központ). Az ünnepélyes megnyitót teg­nap délelőtt tartották meg a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. Hermann József akadémikus, a Nyelvtudomá­nyi Intézet igazgatója köszön­tötte a magyar és francia, , va­lamint a franciaországi magyar résztvevőket. Röviden utalt az összehasonlító nyelvészet elmé­leti és gyakorlati fontosságára, arra, hogy az egymástól merő­ben különböző nyelvek tanul­mányozása a lingvisztikán túl más tudományok számára is hasznos lehet. A megnyitó utáni első elő­adást Jean Perrot, a párizsi Centre d’Études Finno-ougrien- nes igazgatója tartotta. Referátu­mát tegnap még nyolc követte, majd este fogadás volt a kol­lokvium mintegy félszáz ven­dége számára a PAB-székház- ban. Ma a konferencia előadások­kal folytatódik, délután pedig siklósi kirándulásra utaznak a résztvevők. Este fél1 8-kor a kol­lokvium' francia résztvevői ma­gyar nyelven tartanak előadást az akadémiai székházban, ahol minden érdeklődőt szívesen lát­nak. A kollokvium november 6-ig tart. H. J. Széchényi Ferenc nevét vette fel a balatonfüredi szakközépiskola Széchényi Ferencnek, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítójának nevét vette fel kedden a balatonfüredi Kerté­szeti Szakközépiskola- és Szak­munkásképző Intézet. Az avató ünnepségen leleplezték a név­adó emléktábláját. Az iskola egy emeletes, copf-stílusú épü­letét Széchényi Ferenc emeltet­te 1782-ben az időközben Ba- latonfüredhez csatolt Balaton- arácson. A családi nyaralónak épített kastélyt 1870-ben elár­vult, elhagyott gyermekek sze- retetházának rendezték be, ahol később megkezdődött a gazdasági, szőlészeti és kerté­szeti oktatás. Itt jött létre az alapbázisa a ma működő ker­tészeti szakközépiskolának és szakmunkásképző intézetnek. Mint az avató ünnepségen is megemlékeztek róla, sokszor megfordult a kastélyban Szé­chenyi István, Jókai Mór pedig a nevelő- és oktatóotthon kor­mányzó tanácsának is tagja volt. Szovjet filmek fesztiválja Oj filmklub is nyílik A szovjet filmek fesztiválja november 4-én kezdődik, s ebben az évben nem fejező­dik be egy hét alatt; gyakor­latilag december 30-ig tarta­nak a rendezvények, filmbe­mutatók. Hármas célt tűztek maguk elé a filmfesztivál rendezői: november 4-e és 10-e között a város és a megye filmszín­házaiban a NOSZF tiszteleté­re tartanak bemutatókat; 10-e után, novemberben és de­cemberben további bemutatók következnek a Szovjetunió megalakulása 60. évforduló­jának tiszteletére. A harma­dik, ami egyúttal újdonság is: egy-egy szovjetunióbeli nép filmművészetét is szeret­nék megismertetni a magyar nézőkkel, általában annak a népnek a filmművészetét, amellyel testvérvárosi vagy testvérmegyei kapcsolatuk van. Baranyában ukrán film­napok lesznek. Pécsen kívül a megye 19 mozijában vetíte­nek ukrán filmeket. Ezek kö­zül három: Elfelejtett ősök árnya (rendezte Szergej Pa- radzsanov), Fekete tyúk (ren­dezte Viktor Gresz) és a Kis postáslány (rendezte Alek- szandr Muratov). E kéthónapos időszakban szovjet vígjáték-sorozat is in­dul. Pécsett és a megye 22 filmszínházában összesen ti­zennégy filmvígjátékot mutat­nak be. A szovjet filmek fesztiváljá­nak ünnepi megnyitóján, no­vember 4-én a pécsi Park filmszínházban az „Ősszel a tengernél” című filmet mutat­ják be. A film rendezője: Nyikolaj Gubenko, A feszti­vál tiszteletére fotókiállítás is nyílik a Park moziban a lit­ván építészetről; az előcsar­nokban rendezett kiállítást november 10-ig lehet megte­kinteni. December 29-én a pécsi Petőfi moziban a szov­jet állam megalakulásának évfordulója alkalmából ünne­pi bemutatóra kerül sor: a „Csillaghullás” című háborús filmdrámát vetítik. S végezetül régi adósságot törlesztenek azzal, hogy meg­nyílik a szovjet filmek klubja a Kossuth Klubmoziban. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként nem szinkroni­zált filmeket mutatnak be azok számára, akik jól beszé­lik az orosz nyelvet — s a klubfoglalkozásokat is térmé- szetesen orosz nyelven tart­ják. Az első klubfoglalkozásra november 9-én kerül sor, ek­kor „A 34-es gyors" című katasztrófafilmet vetítik le. A tanárképző női kórusa Kodály női kari feOoig ozásaiból énekelt, Jobbágy Valér vezénylésével. Fotó; Cseri L Tudományos ülés SzentágothaiJános tiszteletére A 70 éves Szentágothai János munkásságát tudo­mányos ülésen méltatták kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Roosevelt téri épületének nagytermé­ben. Ádám György akadé­mikus megnyitója után az előadók Szentágothai Já­nos munkásságának né­hány szakkérdésével, vala­mint eddigi pályafutásá­nak kiemelkedőbb ered­ményeivel foglalkoztak. Az emlékülés Salánki Já­nosnak, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagjának zárszavával ért véget. Penecárusok jelennek meg november 16-án reggel a pé­csi állomáson korhű öltözék­ben, és emígy kínálják a nyak­ba akasztott, fonott tálcáról portékájukat: — „Friss a pe­rec” ... S miközben a 7 óra 35 perckor, a fővárosba induló centenáriumi vonat utasai el­foglalják helyüket a szerelvé­nyen, a vasutaszenekar ad tér­zenét az indóház melletti té­ren. Korábban szóltunk már ar­ról, hogy több pécsi vállalat társadalmi összefogásának eredményeként a budapest— pécsi vasút 100. évfordulóján a Mecsek Tourist szervezésében — a Dunántúli Napló közre­működésével — „különvonat” indul a fővárosba. Ehhez já­rul hozzá a Pécsi Sütőipari Vál­lalat azáltal, hogy perecárusai Kodály-ünnepség a zenei tanszéken Tudományos emlékülést ren­dezett tegnap délelőtt a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanárképző karának ének-zenei tanszéke Kodály Zoltán születésének 100. év­fordulója alkalmából. Az ünnep­ség egy - Kodály életét, mun­kásságát bemutató — emlék- kiállítással kezdődött, amit Hegyi István adjunktus, tanszék- vezető nyitott meg. Ezt köve­tően zsúfolásig megtelt az ének-zenei tanszék nagy elő­adóterme, ahol az emlékülés programjában a leendő általá­nos iskolai énektanárok három tudományos előadást hallgattak meg. Dr. Eősze László, Kodály élet­útjának neves ismerője, a Nem­zetközi Kodály Társaság elnöke Életmű és örökség címmel a Mester munkásságának kezdeti szakaszát, a századforduló idő­is ott lesznek reggel hét óra­kor a pályaudvaron. A centenáriumi vonaton az utasok megfelelő kiszolgálásá­ról az Utasellátó gondoskodik. A késő esti órákban, a Déli- pályaudvarról vissza induló sze­relvényre három étkezőkocsit kapcsolnak és Wrabecz Mihály, a kormányvonat mesterszaká­csa főzi a korabeli tájjellegű vacsorát, az ormánsági töltött káposztát, illetve a baranyai böllérpecsenyét. S. Gy. szakát: Bartókhoz fűződő köl­csönös fegyverbarátságát s ránk hagyott zenei örökségét, pedagógiai hagyatékát méltat­ta, elemezte sokszínűén átfogó előadásban. Bartalus Ilonái a Zeneművé­szeti Főiskola és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola taná­ra hazai zeneoktatásunk ma! gondjairól szólt az előzőhöz hasonlóan feszült érdeklődés­sel és nagy lelkesedéssel foga­dott előadásában. Az érdeklő­dés a legégetőbb gondok fel­tárásának szólt, ami egy alap­vető ellentmondásból követke­zik. A magyar zeneoktatásnak kétségtelenül világra szóló ered­ményei vannak, ugyanakkor énektanításunkkal még sincs minden rendben. A mai tizen­éveseket sokféle hatás éri, saj­nos egyre több rossz hatás is. Nehezebben hozzáférhetőek Kodály ólma, a „Legyen a zene mindenkié!” gondolata szem­pontjából. Jó a tananyag, jók a tankönyvek is, de kevesebb több lehetne. Agyonelemezzük, tananyaggá sorvasztjuk leg­szebb népdalainkat miközben a zeneirodalom nagy alkotásai csak elenyésző arányban jut­nak szóhoz. S az ihletett zene­hallgatás, a derűs népdalének­lés perceit az órákon lassan elszürkítS a -,munkavégzés” penzuma; az élmény hiánya kiszikkasztja a művészet nevelő erőit; a sok merevség fásultsá­got okoz tanárban, diákban egyaránt. Hegyi István néhány külföldi zeneoktatási módszer tanulsá­gait taglalta előadásában, majd a tanárképző kar két kórusá­nak műsorszámaival zárult a Kodály-megemlékezés program­ja. A női kart Jobbágy Valér, a vegyeskórust Tillai Aurél vezé­nyelte. W. E. Rádió mellett... Szesz... Azt hallottam a rádióból, egy orvos nyilatkozta, hogy aki na­ponta és rendszeresen két deci­liter tömény szeszt elfogyaszt, az alkoholista. Véleményét nyilván mai tapasztalatokra alapozta, tehát a mai valóságot tükrözi. Elszomorított a dolog, mert ezek szerint minden társadalmi és hatósági erőfeszítés hiábavaló­nak bizonyult. Pedig fönnállá­som óta számtalan módszerről értesültem, amelyek alkalma­sak az alkohol elleni küzdelem­re. Hogy mást ne mondjak, még sok-sok évvel ezelőtt a Hullám­étterem egy időre ifjúsági szó­rakozóhellyé „avanzsált”, ami annyit jelentett, hogy a szesz­árusítást mellőzték: se bor, se pálinka, se sör! A konyha ter­mészetesen működött, s aki a marhapörkölt után - vagy alat­ta — megszomjazott, rendelhe­tett magának néhány fél deci to­jáslikőrt, vagy csokoládé­flipet, mert ugye ez nem szesz, csupán likőr. Hát a vendégek rendeltek is, és én soha nem lát­tam még annyi részeg tinéd­zsert, mint akkoriban ott a Hul­lámban. A módszer tehát — nem vált be. Nem baj. ötletekből kifogy­hatatlanok vagyunk. Egy szép napon arra figyeltünk fel - ez is régen történt -, hogy Pécs valamennyi szórakozóhelye éj­félkor lehúzta a redőnyt. Ne randalírozzon itt éjfél után sen­ki. Az éjféli záróra következmé­nye természetesen az lett, hogy mór előtte másfél órával a konyhák is lezártak, mert olyan még nem volt, hogy a konyha is a bolttal együtt, zárt volna. Eléggé el nem ítélhető módon egyesek meghökkentő úri szo­kásokat vettek fel és színházi előadás, vagy hangverseny után — képzeljék el - vacsorázni óhajtottak valamelyik jobb étte­remben. Mire kihámozták ma­gukat a nagykabátokból a ru­határban, mire asztalhoz ültek, s mire a pincér kérdő tekintettel megjelent, a konyha már „nem üzemelt". így jártak azok az utazók is, akik az esti vonattal érkeztek Budapestről, vagy Sásdról: mire a busszal elver­gődtek a város szívébe, kitöl­tötték a bejelentőlapokat, elfog­lalták a szobákat, megfésülköd- tek és leballagtak a lépcsőkön az étterembe, a konyha már „nem üzemelt”. Italt - termé­szetesen még kaphattak. Eset­leg. Délelőtt kilenc óráig nincs szeszkimérés a kocsmákban. Helyes. Éttermekben sincs. He­lyes. Csak az élelmiszerboltok árusítanak italt kilenc előtt is. De az egészen más. Hogy mi­ért, azt nem tudom, de biztosan más dolog. Ezért üresek a kocs­mák kilenc előtt és ezért iszik az, aki inni akar kilenc előtt az élelmiszerboltok környékén. Pon­tosan lemérik a rendelet által előírt 150 métert különböző irányban, hogy hatósági „táma­dás” ne érhesse őket. Aztán hörpiznek. Parkokban, kapuk alatt, fák alatt, ki hogy és mer­re. Igaz, a kapualjak többsége — legalábbis a belvárosban — közterületnek nyilvánítottak, így a helyi italozás sem megy min­den kockázat nélkül, de hát... én még nem hallottam olyant, hogy valaki büntetést fizetett volna azért, mert az ÁBC-től számított 150 méteres körön be­lül leitta magát. Most egy rádióműsorban a riporter megkérdezte a pincért. „Miért az italt kínálja előbb a vendégnek, és miért nem az ételt?” Én erre most sok min­dent válaszolhatnék, de nem akarok beleavatkozni az ügybe. Abban viszont biztos vagyok, hogy a riporter - e szigorú kérdéssel — megtalálta a meg­oldást. Hogy ez nem jutott előbb az eszünkbe! Tényleg: hogy merészeli egy pincér meg­kérdezni a vendégtől: „Milyen italt hozhatok, uram?!” Rab Ferenc Perecárusok és mesterszakács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom