Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-01 / 300. szám
I»iross «x ereszek elfe „Érted szol _” A kanóc végén remegő láng tudod kinek az emlékét idézi, azét, akinek nevét nyers fakeresztre, vagy márványra vésték-farag- ták... a lecsurgó viasz megdermed, szaga — jóllehet ünnepélyes — mégis csak elszomorító mint a rideg-szép krizantém illata. A gyertyát feltűzheted a nehéz ezüst tüskéjére. Óvhatod lángját csiszolt üvegcilinderrel,' vagy állíthatod rozsdás konzervdobozba is, a gyertya igéje mindenképpen bekövetkezik: lángja végérvényesen és biztosan ellobban. A novemberi temetőben, a holtak utcáin némán andalgó férfiak, asszonyok és gyermekek szemében ismét ott ül a döbbenet: „Milyen hamar elment, pedig tegnap még ..." A halál mindig váratlanul érkezik, hiába mondják, „ ... az elmúlás gondolatával meg kell barátkozni .’. .”, mert aki ezt vallja, ő maga sem hiheti, hogy a halál a barátsággal valaha is frigyre lép, ha csak a kisiklott sorsú önpusztítók elborult pillanatában nem. De hát ezt is ki tudja tanúsítani? És amíg „innét” eljut az ember „odáig”, nagy igyekezettel úgy munkálkodik, hogy keze és értelme nyomát szép hagyatékként utódai örököljék. Hagyaték lehet a családi hajlék, amelyben élsz, a lakótelep, amelyre ablakodból rácsodálkozol, lehet okos mérnöki elgondolás a rajzasztalnál, vagy porcelánba égetett gyönyörű álom, utak-folyók fölött merészen ívelő híd, egy gondosan megkomponált vetésforgó ezernyi hektáron: gyertyát égethetsz annak emlékére, aki talán napi kenyered előteremtéséért munkálkodott a földeken, a költőére, ki szépséges gondolatokkal űzi el fáradt perceidet, hajdani tanárodéra, aki értelmed előtt ablakot nyitott a világra, szülőanyád emlékére, kinek utolsó sóhaja is érted rebbent el ajkáról . . . A messzi időből érkezik el hozzám a kis falu lélekharangja ... a tarlót szántó paraszt-öregapám elengedte az ekét és levette a kalapját... a kapáló asz- szonyok kiegyenesedtek és keresztet vetettek ... a kútra siető széplány megállt egy pillanatra és a harangláb irányájja fordulva suttogta: „Nyugodjék békében ...” ... az ebédhordó kisgyerek leállt a szántás végén és szipogva húzta le fejéről sc/pkáját. . . Csak egy pillanatra, csak másodpercekre merevedett mozdulatlanságba a világ, aztán az eke ismét megindult, a kapák újra belevágtak a földbe ... a széplány nyújtózva pörgette meg a kútkereket, a kisfiú tovább loholt az ételes csuporral az öreg cserfa alatt várakozó apjához . . . Ennyi volt az egész: valaki elment közülünk . .. A városi tornyokban nem szól a lélekharang. Eléggé zaklatott a világ . . . életünk felgyorsult... gyógyíthatatlan újkori betegségek tizedelik sorainkat. És ugye . .. siettetjük is néha az elkerülhetetlent: a szó valódi értelmében szívet-agyat marcangoló gonoszkodással. . . munkahelyi vádaskodással .. . közéleti meg- nem értéssel . .. .. . Pedig „ . .. Senki sem különálló sziget; — írja egyetemes szépségű gondolatait John Donne - minden ember á kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, Jóért szól a harang: érted szól...” Rab Ferenc Paprikaszüret után Cecén A szalonnához való kicsit csípős már a múlté Pordán László cecei magántermelő paprikafüzéreit vizsgálja. Ez már sajnos necchálós. Piros az ereszek alja, száradnak a paprikafüzérek. Az őszi nap rőtes-aranyos fényeiben járva a cecei utcákat az embert jó érzések töltik el. Micsoda érték teremtődik itt, micsoda igazi nemzeti érték él és virul ezek mögött az egyáltalán nem hivalkodó kerítések mögött. Cece Bogyiszló mellett a Dunántúl egyik paprikaközpontja .. . legalábbis a köztudatban. Mert az ám az igazi! A cecei fűszerpaprika — hangzott el a minap még a tv- főzőcskében is. Lássuk közelebbről a dolgot. A három községet magába- foglaló cecei „Béke” Tsz elnöke Pintér György elmondja, hogy utoljára 1981-ben termesztettek paprikát — mindössze öt hektáron. Ez már nem cecei volt, 1982-ben egyáltalán nem ültettek paprikát. Az okok különfélék. A jelenlegi helyzet az, hogy a ceceiek alighanem végleg túltették magukat a paprika ügyön. Magyarán: beletörődtek abba, hogy a cecei paprika meghalt. Hogy milyen volt? Ezt is már csak a korosabbak tudják. A háromeres, kicsit csípős ceceit nagyszerű szalonna mellé valónak ismerték országszerte. Pordán László, a tsz ellenőrző bizottságának az elnöke vjó néhány évvel ezelőtt megpróbált összeszedni egy maréknyi magot, nem sikerült. — Cecén nem is olyan régen még a paprika volt a minden — mondja. — Valamikor az első világháború előtt a bolgárok honosították meg itt, aztán az egész falu rákapott a paprikatermesztésre. A négy venes években, sőt később is külön vonatok vitték innen a paprikát a fővárosba és más vidékekre. Aztán jött a kemizó- lás . .. Felborult a biológiai egyensúly. Egyes növényeknél, így a paprikánál is elszaporodtak a rovarkártevők, kifejlődtek a különféle vírusbetegségek. Ezeknek és a vele együtt fellépő gazdasági hatásoknak a következtében az intenzív termesztés csütörtököt mondott. — Mik ezek a piros füzérek itt az ereszek alatt? — Ez tulajdonképpen Cecén termeszeit kalocsai fűszerpaprika. A községben — alighanem a hagyomány valamiféle folytatásaként — mintegy 100 termelő foglalkozik még a háztájiban paprikával. Közülük tíz-tizenöt piacra is termel. ^Fóliáznak. A fólia alatt a Fehér özön és két féle kalocsai fű- szerpaprika terem meg. A fűszerpaprika-termesztést négy évvel ezelőtt kezdtük el néhányon. Jó jövedelmet biztosított. Ez persze igen munkaigényes dolog. Csak a fűzött paprika ad kiváló minőséget, a műanyag necchálóba gyömöszölt nem. Az igazi jó fűszerpaprika négyszeri darálás-őrlés után 10—15 nap múlva kapja meg a tökéletes vérpiros színét. Idén sajnos a fóliás termesztéssel is baj volt. — És jövőre? — Jövőre még megpróbáljuk. Talán sikerül... Ha nem? Akkor ez sem lesz ... Valahol végre sikerül megkóstolnom ezt a bizonyos „igazi” cecei (kalocsai) vérvörösét. Ilyent valóban nem kóstoltam még. Csak a szám íze keserű egy kicsit... Mit tehetek? Szurkolok azért, hogy jövőre a fóliasátrak alatt ne legyen semmi baj. Bebesi Károly Pecsenyekacsák A hideg októberi hajnalon hápogva hullámzik az eleven toltenger. Különös vadászat kezdődik; munkások állnak csatasorba, megzavarják a kacsafalkát. Leválasztanak egy-egy kisebb szigetet a ti- zennégyezres állományból. Villámgyors mozdulattal szállítószalagra helyezik a bekerített szárnyasokat. Óránként kétezerkétszáz kacsával töltenek meg egy pótkocsis teherautót. Kecskeméti István átvevőtől tudom, hogy a Balatonújhely- től Pécsig tartó út bizony gyászosan végződik a két és fél kilóra hízott jószágok számára. A szállítás ütemének megfelelően ugyanis még aznap valamennyit feldolgozzák a Baromfi-feldolgozóban. Tóth János, a Balatoni Halgazdaság agronómusa azt is elmondja, hogy április végétől ütemszerűen látják el a feldolgozót, ahonnan főleg külföldre szállítják a megtisztított pecsenyekacsákat, ötvenkét falkája van a gazdaságnak. Balatonújhelyen az ún. száraztartásos rendszert alkalmazzák; kacsánként öthat forint tiszta nyereséggel. M.l. Lányok, asszonyok egy szál lepedőben Vénusz üzlete szerződéses alapon Ami elfolyik, azért fizetni kell Kevés a víz, sok a „fóka” Boxtréner hozza a nyírfavesszőt Ahol a szépségért „szenved ni” lehet Szombaton a fürdőruha kötelező Ha valaki kinyitja a csapot a déli Balaton-part településein, azt a karsztvizet issza, amely a Bakonyban, a bauxitbányák vízgyűjtő aknáiban gyűlik össze. A nagy értékű baxitot ugyanis már a karsztvíz szintje alól kell kitermelni, s az utóbbi, kristály- tiszta „melléktermék” sem mellékes: immár tíz éve Fonyódig, Szemesig elvezetik.* Van-e elegendő? Mi a jövője, perspektívája a bakonyi víz hasznosításának? . . Dr. Komáromi József vb-titkár, Fonyód, községi tanács: — A lakossági bejelentések arról tanúskodnak, hogy közsé. günkben az ivóvíz minősége nem megfelelő. Zavaros, szagos és csúcsidőben kevés is. Úgy tudom viszont, hogy az északi oldalon a Bakony tiszta, jó vize millió köbméter-számra ömlik a Balatonba, kihasználatlanul .. . Topscháll József, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatóhelyettese, Siófok: — A Balaton déli pártján szükséges mennyiségnek csak mintegy a felét adja az északról, Nyitódról jövő víz, a többi a déli parton nyert és megtisztított felszíni vizekből származik. Az átlagosan adható napi víz- mennyiség 140 ezer köbméter, de nyáron, csúcsidőben ennél jóval több kellene: 180 ezer köbméter naponta. A Balaton vízellátása egyébként hosszú távra, egészen 2010-ig tervezett és ütemezett regionális terv szerint alakul. Eszerint a vízrendszernek 2010-ben mintegy 200 ezer köbméter vizet kelj adnia naponta, ennek kellene elegendőnek lennie az akkor itt élő, üdülő lakosság, vendégsereg ellátásához. A jelzett időpontig ez a vízvezeték-rendszer mintegy 810 ezer embert „bír el” a terv szerint, de már tavaly is, az idén is, ennél sokkal többet: 1 millió 200 ezret kellett kiszolgálnia. Farkas Sándorné, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat hidrogeo. lógusa, Tapolca: — Területünkön valóban hatalmas mennyiségű: mintegy 270 köbméter kiváló minőségű ivóvíz szabadul fel percenként. Sajnos, ennek csak kb. a 15 százaléka válik hasznossá: kerül a nyugat-, illetve dél-balatoni, a Pápa és Sümeg környéki hálózatokba. A többi a Kígyós-, illetve a VisZlópatakan át a Balatonba, a Melegvízpatakon, majd a Marcalon, a Rábán át a Dunába folyik. A vizet önköltségi áron adjuk, az elvesző mennyiségért „vízkészlethasználati díjat”, afféle büntetés-pénzt is fizetünk. Könnyen adhatnánk a dél-balatoni hálózatnak sokkal többet is, de a vezeték átbocsátóképessége korlátozott. . Nyitódról pedig továbbra is elfolyik percenként 230 köbméter . . . V. J. „Elkelt az újmecsekaljai testkultúra szalon” — írta újságunk a rövid hírben szeptember közepén. A Veress Endre utcai Vénusz testkultúra szalon egyike volt azon üzleteknek, amelyeket október 1-i kezdettel szerződéses alapon üzemeltet tovább a Pécsi Szolgáltató Ipari Vállalat. A szeptemberben megtartott versenytárgyalásra ketten jelentkeztek, de végül az üzlet korábbi vezetője el sem ment a licitálásra. A vetélytárs nélküli győztes, Zsupán Attila így a meghirdetett alapáron vehette bérbe három évre a Vénusz-sza- lont. Közel egy hónap telt el azóta, hogy a Vénusz-szalon szerződéses üzletként működik. Megérte-e vállalkozni erre? Miféle újdonságokkal kísérleteznek most az újmecsekaljai testkultúra szalonban — erről kíváncsiskodtunk az elmúlt pénteken az üzlet fiatal vezetőjénél, Zsupán Attilánál. — Mennyiért vette bérbe a szalont? — Az alapár 272 000 forint volt, ezt az összeget három év alatt kell befizetni, vagyis egy hónapra 6500 forint jut. Az üzemeltetés rezsije mintegy 10 000 forint havonta — közli készségesen az üzletvezető, akinek aligha van szüksége a szalon karcsúsító eszközeire és a szaunára, Magas, sportos alkatú, 26 éves fiatalember. — Volt korábban valami szakmai ismerete, hogy bele mert vágni egy ilyen vállalkozásba? — Az eredeti végzettségem esztergályos, de sportvezetőként dolgoztam ezt megelőzően. Van ismerősöm az írisz- szalonban, tőle érdeklődtem, és nagyon megtetszett ez a munka. Megpróbáltam egy barátommal közösen. A régebbi stábból itt maradt a masszírozó hölgy, így most hárman dolgozunk főállásban. Az asz- szonytorna és a gyermektorna vezetésére egy-egy másodállásban foglalkoztatott testnevelő tanárt szerződtettünk. November végén tervezünk két újabb formát bevezetni: gyógytornát, például asztmás és szívbetegeknek, illetve külön egy másikat a mozgássérült gyerekeknek. Ezeknek a foglalkozásoknak a vezetésére is külön oktatót szerződtetünk. Mit hozott az első négy hét a forgalomban? Korábban naponta átlagban 15 vendég fordult meg a Vénusz-szalonban, mostanában 25—30. Úgy látszik, kezdenek kamatozni a vendégcsalogató ötletek. Az árak nem emelkedtek, megtartották a korábbi kedvezményeket (sportolóknak, diákoknak, nyugdíjasoknak), sőt most azt tervezik, hogy a diákok 17 óráig 50 százalékos kedvezményt kapnak. A Vénusz-szalon hétfőn, szerdán és pénteken a nőké, kedden és csütörtökön a férfiaké, szombaton mindkét nem egyszerre használhatja a sportszereket, de ilyenkor a vendégek számára kötelező a fürdőruha. S néhány példa az árakból: szauna 40 forint, teljes masz- százs 36 forint, teremhasználat egy órára 20 forint, 15 perces kvarcolás 11 forint, asszonytorna egy hónapra 200 forint, az egyre népszerűbb testépítő kultusz hódolói heti 160—380 forintot fizetnek. — A vendégek zöme 20 és 40 év közötti, a törzsvendégek főleg a főiskolások — mondja Zsupán Attila, s mintha igazolni akarnák állítását, két tanárképzős hallgatónő toppan be szaunázásra. Hamarosan lepedőbe burkolózva beülnek a kamrába izzadni. — Most még egy kicsit szegényes a szaunánk, hiányzik néhány hagyományos kellék. Nemrégiben járt nálunk egy magyar származású boxtréner, sportolókkal, s megígérte, hogy amikor decemberben visszajön, hoz nekünk Finnországból jó néhány eszközt, például nyírfavesszőt is. D. I. Hétfői □
