Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-19 / 318. szám

1982. november 19., péntek Dunántúlt napló 3 Keduezmény 390000 embefiveli SZOT-üdültetés 1983-ban Novemberben veszik át a beutalókat a szakszervezeti bizottságok |__| ányan, mikor és kik mehetnek jövőre kedvezményesen üdiil- ■■ ni? Az ilyen és az ehhez hasonló kérdések azért aktuáli­sak, mert az 1983. évi SZOT-beutalókat a középszervek és az alapszervezetek november elején veszik át az iparági-ágazati szakszervezetektől. A szakszervezeti központok szeptember 15-én kapták meg az üdülőjegyeket a SZOT-tól. Az elosztás a 19 szakszervezeti központ között a taglétszám arányában, üdülési típusonként, tájegységenként, évszakonként, valamint az üdülőépületek há­rom komfortossági kategóriája szerint is differenciáltan történt. A jegyelosztás többféle ténye­zőjének rendszerezése már évek óta csak számítógéppel lehet­séges. Az üdülői férőhelyek mintegy 100 ezer alapadata a feldolgozáskor 1 millióra, a jegykészítés során mintegy 7 millióra bővült. Ezért a jegyek készítésének és elosztásának valamennyi munkafázisát szá­mítógép végezte. A következő esztendőben az ideivel azonosan összesen 390 ezer személy részesülhet kedvez­ményes SZOT-üdültetésben. A TOT-tal kötött megállapodás alapján önköltségesen további 3 ezer termelőszövetkezeti tag beutalására is lehetőség nyílik. Az összes üdülőjegyből mint­egy 300 ezer a felnőtt- és 90 ezek a gyermekbeutailó. Az üdülőépületek mintegy fe­le egész éven át fogadja a ven­dégeket. A szobák háromne­gyede kétágyas. Az összes fel­nőtt beutaló egyharmada ma­gaslati, egyharmada gyógyüdü­lőkbe érvényes és mintegy egy­negyede szól a Balaton melletti üdülőkbe. A főszezon hat cso­portjára jut az éves belföldi felnőtt, gyógy-, szanatóriumi és a családos üdülési lehetőség mintegy egyharmada. De ekkor üdül a gyermekek és a szak­munkástanulók többsége és ilyenkor utazhatnak legtöbben külföldi üdülésre is. A főidény­ben összesen 150 ezren tölthe­tik szabadságukat a SZOT-üdü- lőkben. Az információ hiánya miatt több félreértést lehet tapasz­talni a SZOT-üdülés szociális tartalmát és kedvezményét ille­tően. Nem mindenki előtt köz­tudott, hogy a féléves gyerekek­től a nagyszülőkig, minden kor­osztály részesülhet a kedvez­ményben. A társadalmi igények figyelembevételével 1983-ban szociális ellátás keretében üdül­het a vendégek háromnegyede és mindössze csak egynegyede részesül egyéb beutalásban. Jelenleg már minden harma­dik beutaló családos üdülésre érvényes, (öt esztendeje még csak 80 ezren vehették ezt igénybe, 1983-ban 124 ezerre növekszik ez a szám. A beutalt családok többsége a nyári is­kolai szünet alatt a főszezon­ban, kisebb része az év többi hónapjaiban üdülhet. Ez lesz a harmadik év, amikor a főszezo­non kívül a nagyszülők, uno­káikkal együtt kaphatnak csa­ládi beutalót. Családos üdülés­nél a gyermekek alsó korhatá­ra két év, de működik négy olyan „kisbabás üdülő”, amely féléves kortól fogadja az apró­ságokat. A nagycsaládoknak 12 fahá­zas, összkomfortos üdülőtelep áll rendelkezésére. Jövőre 93 ezren kaphatnak kéthetes gyógybeutalót. A sza­natóriumi üdülés háromhetes, de orvosi javaslatra meghosz- szabbítható, illetve egy héttel csökkenthető. Az üdülő-szana­tóriumokban mintegy 10 ezren gyógyulhatnak. Külföldi csereüdülésre 11 or­szágba összesen 18 ezren utaz­hatnak. Ennek a létszámnak mintegy fele 6 napos hajóüdü­lésen vehet részt. A szakmun­kástanulók csaknem 10 százalé­kát, azaz 16 ezer fiatalt lehet jövőre SZOT-üdülésre küldeni. Közülük a szakmai és tanulmá­nyi versenyek győztesei az NDK- ba, és Lettországba utazhatnak jutalomüdülésre. Mintegy 41 ezer általános is­kolás diák csoportos gyermek­üdülésen vehet részt. Közülük 30 ezren nyáron vakációzhatnak két hetet a Balaton mellett, va­lamint különböző hegyvidéki üdülőkben. A belföldi, valamint a külföl­di hajóüdülési térítési díjak vál­tozatlanok. Csak a külföldi tu­ristaüdülés árai módosulnak — az utazási költségek növekedé­sét figyelembe véve — csekély mértékben. Ez az országtól, az úttípustól és az időtartamtól függően 200—700 forint közötti többletköltséget jelent a be­utalható kilencezer külföldre utazó számára. A SZOT-üdültetés pénzügyi forrásának összetevői: az álla­mi-szakszervezeti támogatás, a beutalók kedvezményes térítési díja és az üdülők egyre növek­vő mértékű saját bevétele. Va­lamennyi üdülés; típus átlagát figyelembe véve, a vendégek­nek csak az összköltségnek 25 százalékát kell megtéríteniük. Mindig az alapszervezetek- ben dől el, hogy kik kapják a beutalójegyeket, mivel a be­utalás joga — a bizalmiak egyetértése mellett — a szak- szervezeti bizottságoké. A jövő évi SZOT-beutalók korai — no­vemberi — átvétele miatt jócs­kán marad idő az alapos kivá­lasztásra, a szabadságok üte­Purfix szigetelő Volt, nincs, de ígérik, hogy lesz Hajdanán szöveíhengert árul­tak a boltokban, amit az ajtók, ablakok huzatos réseibe lehetett ragasztani, szögelni. Úgy-ahogy szigetelt. Azt követte a ma is egyeduralkodó — és minden szempontból hatásosabb — Pur. fix. Mi a Purfix legnagyobb hi­bája? Az, hogy nem kapható. A TITÁN rendel, reménykedik és jóideje nem kap belőle. Miért? A qyártó a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat Vegyesipari Gyáregységének kereskedelmi osztályvezetője. Barna Gábor a termékhez nélkülözhetetlen im­port alapanyagok beszerzési nehézségeire hivatkozik. Négy hónapig álltak a gyártással. Az energiatakarékosság kis lánc­szeme egy hete ismét a helyé­re került. Van importanyag, il­letve a külföldi ragasztó két­harmadát már hazai, TVK gyárt­mánnyal helyettesítik — ered­ményesen. Mégsem kapható a Purfix. Exportálniuk kell a ter­méküket jónéhány szomszédos országba. De . . . — A jövő évben már nem okozhat gondot az alapanyag­ellátás — közli az osztályve­zető. — Addig is igyekszünk mindenhová eljuttatni legalább a rendelt mennyiség egy részét. Azt viszont kéri, hogy a keres­kedelmi vállalatok csak a la­kossági igényeket elégítsék ki. A közületi — építőipari és kar­bantartó cégek — jobban jár­nak, ha közvetlenül a gyártótól rendelik meg a Purfixet. — Egy-két héten belül a bol­tokban ismét kapható lesz a Purfix — ígéri a gyártó. M. L mezésére. Mindössze a januári és februári beutalók odaítélése igényel azonnali intézkedést. Az üdüléssel is lehet, sőt kell is politizálni. Ahol demokra­tikusan és a nyilvánosság el­lenőrzése mellett ítélik oda a jövő évi beutalókat, ott bizo­nyára kevesebb panasz követi a döntéseket. Bányai János, a SZOT üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság osztályvezetője Korszerű csomagolás - kelendőbb konzenrek A Budapesti Konzervgyárban az idén 16 millió forintos be­ruházással olyan gépsorokat szereltek fel, amelyekkel a ha­gyományos csomagolóanyagokat részben műanyaggal válthatják fel. Ily módon a gyár jobban eladható termékeket adhat a hazai piacnak és a külkeres­kedelemnek. Az üzem egyik hagyományos terméke a tubusos mustár. A túbus alapanyaga importból származik, ami drágítja a ter­méket. Az új gép hazai gyárt­mányú műanyagból öt, illetve két és fél dekás, úgynevezett té­pőzáras dobozokat készít A mustár egy részét tubus helyett ebbe töltik. Ezzel csökkentik a csomagolási költségeket, és a fogyasztók körét is bővítik. A gépsor felhasználásával a sű­rített paradicsompürét is a ha­gyományos konzervdoboz helyett a könyebben kezelhető, és ol­csóbb műanyag dobozokba töl­tik majd. Egy másik új gépük műanyag zsugorfóliát présel. Ezzel csoma­golják majd hatos, tízes, illetve tizenkettes kartonokba a kész­ételek egy részét Erre azért van szükség, mert ezek a termékek — a gulyás, a pörkölt, a pap­rikás-készítmények — minősé­gével ugyan elégedettek a kül­földi megrendelők, ám a cso­magolást nem találták megfe­lelőnek; csak kartonokban haj­landók vásárolni. A gép beállí­tásával rövidesen a külföldi megrendelő igénye szerint szál­líthatják a kanzerveket. A tilift*irodalom'* új és sajátos műfaj Liftből liftbe — filctollal Varsány utca 4.: Tilos a há­nyás! Éva utca 15.: Hűje... Kállai tér 6.: Ti álatok! Rókus utca 5/a: Jocó, a vad­disznó. Szalai András 8/b: Etuskám, olyan jól csókolszI * így és ehhez hasonló módon. Elgondoltam: aki tud Pécsett vagy bárhol mutatni egy olyan liftet, ahol kívül vagy belül ne lenne valamiféle szabadelvű dekoratív mondat, szótöredék vagy mértani alakzat bicskával, golyóstollal vagy egyébbel fel­vésve - annak veszek egy üveg Cirfandlit. (Vagy zacskós te­jet!) Vélem: a vécé-irodalom kitört szűk köréből — oly kevés nyilvános, firkálásra érett illem­helyünk van — s belopakodott a lépcsőházakba, liftekbe. Érthető. Mert ugye, amíg a földszint­ről felérnek a nyolcadikig, a holt időt valamiféle belső emó­ciók hatására ki kell használ­ni. A kabin zárt. Nem lát sen­ki. S hirtelen csak kicsúszik az üzenet, embertársaink figyelje­tek: „Etuskám, olyan jól csó­kolsz.” Aztán megérkezik a lift, s Etuskára gondoló embertársunk hazaér, dörmög valamit a foga között, odébb tolja a hideg- vacsorát és azt mondja: „Anyu­kám, ma nehéz napom volt...” Kállai Éva tér 4., délelőtt 10 óra.. Szabó Lászlóné, a házmes­ter éppen a földszintre ért a vödörrel és a felmosóronggyal. — Mit lehet itt tenni? — kérdi nem is tőlem, nem is önmagá­tól. — Az égvilágon semmit. Legutóbb a liftek hívógombjait gyújtották be, nem nagy láng­gal ég, csak szépen senyved . . . A liftszerelők meg fel akarták velünk bontani a szerződést, hogy ők ilyet, még életükben nem láttak. Ezek a tízemeletesek az érc- bányász-lakásakcióban épültek, mind magántulajdon. A rongá­lásokat tehát a lakók maguk fizetik meg. — Most festettek itt is — mondja Szabóné. — Nézzen kö­rül .. . Az egyik falrapingáláson lát­szik: sablonnal készített szöveg. — Ha azt hiszi, gyerek csi­nálta, téved. Legutóbb, mikor lemostam egy mocskot a falról, fél óra múlva ott állt: „Kis hü­lye, buzgómócsing . ..” Járom az új megyeháza eme­leteit: ki-be a páternoszter szekrényeiből. Sehol semmi. — Ez nyitott - mondja kollé­gám —, itt bármikor észrevenni, ha valaki a falat kaparja. Már majdnem hiszek neki, amikor az egyik kabinban fel­fedezek egy Zs. J. monogra­mot. Valahogy odakerült. Aztán megy. írásszakértő tudna kiiga­zodni rajta. * Pfaff Endre, a VILLGÉP felvo­nószerelő és javító részlege javító-karbantartó csoportveze­tője: — Észbontó, ami ezen a vo­nalon folyik. Két hete például le kellett állítani egy liftet — és fertőtleníteni -, mert vala­melyik lakó összetévesztette az illemhellyel. . . Mi a leggyakoribb? — A fülkevilágítás burájának eltávolítása. , HAH . :em 0 S7F .1 >' A felverő fülkében HÁNY fii, TOVÁBB) ; OKOZD TEVÉKENYSÉGÉT ’NI TILOS! m m jön a legnagyobb „zsákmány” is, lefelé jövet. Az utolsó figyel­meztető tábla — Tessék kiszáll­ni .. . — körül golyóstoll és ce­ruza próbanyomok. Ez a kis tábla 4 másodpercig van rajzközeiben ... o Magasház. Itt megy legtöb­bet a lift. Kevés a szöveg; ál­talában ritkán utaznak egyedül az emberek. Vagy mégsem? A liftkeret csavarjainak dön­tő többsége kiszedve. Szép, fé­nyes, nikkelezett csavarok vol­tak. Kotek László, a lakó: — Egyszerűen döbbenetes. Már az előtér is ronda . .. — Mit lehet tenni? — Maga mit gondol? Mutatja a fémtáblákat — a liftkezelés módszerét ismertető táblákról van szó —, szinte ronggyá karcolgatva. Monog­rammok és rombuszok... — Gyerek, felnőtt - egyre Pfaff Endre keserű szájízzel mondja: — Ezt még valahogy megér­teném. A bura esetleg jó a für­dőszobába . . . De minden ke­zelési utasítást, „Dohányozni tilos!" táblát leszednek, elvi­szik a komplett szintjelzőt —, legutóbb a Diana téren, a 2- ben —, a fülkét összekarcolják, a nyomógombokat cigarettával égetik . .. Soroljam? — Végül is, hogy a táblák hiányoznak, nem nagy dolog. Attól még megy a lift. . . — Menne ... Ugyanis a lif­tekre vonatkozó szabvány sze­rint a kezelési utasítás és a do­hányzás tiltása minden liftben ott kell, hogy legyen. Külön­ben nem helyezhetők üzembe. Nomármost: megy az ellenőr, jelzi, hogy hol hiányzik valami, s nyomában a szerelőink — táb­lácskákat ragasztgatnak. Ez az egyéb munkák rovására megy. Rabolja az időt, pénzt, ener­giát . . . Másutt meg gyalog mennek a lakók a tizedikre. E lképzelhető, hogy valamikor oly alkotásokkal lepi meg em­bertársainkat a lift-irodalom, melyek lexikonokba is be­vonulnak. Egyelőre a nyíltan ki nem mondható — ajajl, ki lehet azt mondani! — ... szóval, valamiféle közlési vágy ki­élésének lehetősége a zárt kabin. Azt csinálok ott, amit akarok. Még körül sem kell nézni, hogy lát-e valakit? Hogy változik-e a helyzet? Némi reménysugár — igaz, az is liftfelirat —, emigyen: Ne firkájj a falra! Kozma Ferenc Vonzó programok Szakmunkás­tanulók tudás- gyarapító és szórakoztató rendezvényei N ovember 4-gyel gya­korlatilag befeje­ződtek az évente már hagyományosan meg­rendezett ifjúmunkás szak­munkástanuló napok. Eb­ben az évben új szellem­ben rendezték meg a több mint egy hónapig tartó programokat. Egyrészt a szakmai prog­ramok mellett a korábbi­nál jóval több volt a sza­bad időhöz kapcsolódó rendezvény, másrészt több újdonságot, sőt hagyo­mányteremtő jellegű prog­ramokat is szervezett a KISZ-nek mind a megyei, mind a városi bizottsága. A szabadidős programok elsődleges célja az volt, hogy érzelmileg is kösse a fiatalokat ehhez a több mint egyhónapos találko­zósorozathoz, aminek be­fejeztével most elmondha­tó, hogy az elképzelések a gyakorlatban is bevál­tak. Most tartottak először szakmunkástanuló filmna­pokat. A Cha-Cha-Cha és a Megáll az idő című fil­meket vetítették, 130—170 fiatal nézte meg a két fil­met, s legalább száz vett részt a vetítést követő vi­tákon. Hagyományterem­tő jellegű volt az első pé­csi szüreti napok rendez­vénye, s ugyancsak újdon­ság a gépipari kollé­giumában berendezett Diákkávéház, ahol maguk a fiatalok főztek és szol­gáltak föl. Mindkettőnek igen jó volt a visszhangja, s jövőre mindkettőnek lesz is folytatása. Ami a sport- rendezvényeket illeti, ta­valy 20Ö fő vett részt az egész napos ifjúmunkás sportnapon, idén már hat- százan - jelentkeztek. A résztvevők száma tehát megháromszorozódott. Mo­hácson a mezőgazdasági szakmunkástanulók megyéi találkozóján helytörténeti versenyt is szerveztek. Em­lítésre méltóak a pályavá­lasztási kiállítások, s a versmondó verseny, amely­nek november 4-i megyei döntőjével értek véget az ifjúmunkás, szakmunkás- tanuló napok Baranyában. A szakmai rész legje­lentősebb eseménye az újítási és ötletpályázat eredményhirdetése, majd a pályamunkákból később megtartott fórum és ötlet­börze volt. Kiemelt helyen szerepeltek a számítás- technikai napok. Igen ní­vós tanácskozások zajlot­tak ebben a témakörben. Sokan jelentkeztek a „Ki minek mestere?” vetélke­dőre is. A szakmai verse­nyek célkitűzése az egész­séges versengés, a tudás növelése volt. Ezeken a versenyeken mindenki szembesíthette saját tudá­sát nemcsak a többieké­vel. hanem a követelmé­nyekkel — véqül is ezzel a tudásgyarapító céllal rendezték meg valamennyi szakmai vetélkedőt. A több mint félszáz ren­dezvény jóval nagyobb ér­deklődést váltott ki, mint az előző évben. Az új tö­rekvések, a kötetlen, ha­gyományteremtő rendez­vények idei sikere azt ígé­ri, hogy a következő évben még több érdeklődőt vonz majd ez a több mint egy­hónapos rétegtalálkozó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom