Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-18 / 317. szám

1982. november 18., csütörtök Dunántúli Tlaplo 3 FELÚJÍTOTTAK A DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHAZAT. Debrecenben befejeződött a Csokonai Színház felújítása. A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat és alvállalkozói több éves munkával újjávarázsolták az épületet és modern technikai, műszaki berendezésekkel szerelték fel. MTI fotó: Oláh Tibor felvétele Társadalmi vitán a gyermekvédelmi ügyek Fiatalok - veszélyben A munkahely sokat segíthet S okcrt és sokféleképpen foglalkozik ma a közvélemény az ifjúsággal. Sokfélék és gyakran egészen szélső­ségesek a fiatalokat, az őket nevelő családot, isko­lát megítélő vélemények is. Tény, hogy a felnövekvő nemze­dék ügye sokféle feladatot vet fel, éppen ezért tűzte társa­dalmi vitára a Baranya megyei Tanács a végrehajtó bizott­ság egyik fontos januári témáját, a gyermek- és ifjúságvé­delem megyei helyzetét. A Mecseki Ércbányászati Vállalat pécsi központjában zajlott le a vita az elmúlt héten, s részt vettek rajta a vállalat vöröskeresztes aktivistái. KUlföldi egyetemre Mintegy húsz választható szakterület szerepel a pályá­zati feltételekkel együtt abban az ismertetőben, amit a Műve­lődési Minisztérium adott ki a közelmúltban Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra címmel, az 1983/84. és az 1984/85-ös tan­évre. Ismertetésünk főleg azoknak a fiataloknak szól, akik az érettségi után .már munkahelyről kívánnak tovább­tanulni. A most érettségizők, feltételezhetően iskolájuk révén ismerik a külföldi továbbtanu­lás lehetőségeit. Ezek az ösztöndíjak a szo­cialista országokba szólnak, ahol az elmúlt harminc év alatt hatezer magyar fiatal szerzett diplomát, tanult meg egy idegen nyelvet, s terem­tett baráti, szakmai kapcsola­tokat. Jelenleg másfél ezren tanulnak kinti egyetemeken. Tavaly 700 érettségizett pályá­zott, s közülük 400 fő tett sike­res felvételi vizsgát. Közülük és az előző évben előfelvett, sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok közül kerültek ki az idei ösztöndíjasok és a jelen­leg sorkatonai szolgálatot tel­jesítő, előfelvételis fiúk. A külföldi egyetemeken is vannak divatos szakok, melyek­re nem ritka az öt—hatszoros vagy ennél is nagyobb arányú túljelentkezés. Ilyen a Szovjet­unióban az elektrotechnika, a műszergyártás, a nemzetközi kapcsolatok, a higiénikus orvosszakok, Csehszlovákiában a számítástechnika, az NDK- ban a villamosmérnöki szakok, a közgazdaságtan. A Művelődési Minisztérium, mint látható, két évre hirdet felvételt, s a pályázóknak jó tudni, hogy az 1983/84-es tan­évre a már említett előfelvételi rendszer miatt korlátozottak a lehetőségek. Csak lányok és katonai szolgálatukat letöltött fiúk jelentkezhetnek. A tájé­koztató arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy jól felkészült fiataloknál is gyakran hiányos az orosz és a német nyelv tudá­sa a Szovjetunióba és az NDK- ba jelentkezők között. Jugo­szláviai szakokra csak szerb- horvát nemzetiségű, a nyelvet beszélő fiatalok pályázhatnak. Azt is javasolják a pályázat kiírói, hogy olyan szakok ese­tében, melyek a közvélemény számára nem ismertek, a kü­lönböző szakminisztériumokban tájékozódhatnak a fiatalok a későbbi munkalehetőségekről. Af felvételi kérelmeket ez év december 1-ig kell benyújta­niuk az érdekeltekének. A rész­letes tájékoztatót, mivel az az üzletekben már elfogyott, az iskolákban és a művelődési osztályokon vehetik kézbe az érdekeltek. A kérdést a megyei tanács művelődésügyi, egészségügyi és igazgatási osztályának képvi­selői terjesztették elő és vá­laszoltak a jelenlévők kérdé­seire. Hasonló döntéselökészítő vitára kerül sor a közeljövőben vidéken is, pontosabban a szi­getvári járásban. * Sokszor hangoztatjuk, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem ügye társadalmi ügy, az kell tehát legyen a megoldása is. Jó hogy egy MÉV-hez hasonló nagyvállalat aktivistái vitatkoz. nak, gondolkodnak erről a kér­déskörről, és valószínű, hogy mindennapi munkájukban, tár­sadalmi tevékenységükben sike­rül majd ezt a közös gondol­kodást továbbgyűrűztetniük. Maguk is megfogalmazták ugyanis, hogy a tudatlanság, a képzetlenség, a züllött magán­élet és munkahelyi magatartás meg az alkoholizmus rendkívü­li módon nehezíti más mellett a munkavégzést, a tervek tel­jesítését is. — Gyakran jelentkeznek a MÉV munkahelyein is olyan szakképzetlen, alacsony tudás­szintű, olvasási problémákkal küszködő emberek — figyel­meztetett az egyik felszólaló —, akikkel nemcsak a terveket nehéz teljesíteni, hanem az is felvetődik a munkatársakban, felettesekben, milyen család­apák lesznek néhány év múlva ezekből a fiatalokból. A tanácsi előterjesztés szá­mos elgondolkodtató tényt so­rakoztatott fel, s ezek mellet* a munkahelyek sem mehetnek el közömbösen. Ha felemelik szavukat, ha nem nézik el az alkoholista életmódot, a csa­lád és a gyermek elhanyagolá­sát, akkor talán lassan javulhat a helyzet. A közvetlen környe­zet figyelme, közbelépése gyak­ran súlyos esetek bekövetkeztét gátolhatja meg. * Mintegy tíz éve változott meg hazánkban az a felfogás, hogy „a társadalmi fejlődéssel majd maguktól elmúlnak ezek a gon. dók.” Jó ideje világos, hogy egyénenként és közösségenként tenni kell az ügy érdekében. Nem kevés a veszélyeztetett gyermek, a több oldalúan hát­rányos helyzetű, és az ő sor­sukat illetően aggasztó sok szülő negatív, romboló hatása. Ez a hatás gyakran szomorú láncreakciót vált ki, és a hát­rányos helyzet, az iskolázatlan­ság, az alkoholizmus, a hánya­tott sors öröklődik. összefügg mindez a társadalmi körülmé­nyekkel. Fokozottan problema­tikus gócokat jelentenek a vá­rosok, ezeken belül is a lakó­telepek — fogalmaz a jelentés. Városokban él a baranyai ve­szélyeztetett fiatalok 45 száza­léka, s ezek egyharmada Pé­csett. A másik végletet azok a községek produkálják, melyek­nek szerepköre elveszett, me­lyekben nincs munkahely, ahol az alapellátás hiányos. Itt fő­leg a cigánylakosságot sújtják a hátrányok. A veszélyeztetett és az állami gondoskodás alatt álló gyermekeknek egyébként 60 százaléka cigány. A másik véglet, hogy rohamo­san növekszik az olyan csalá­dok száma, ahol a szülők el­foglaltságukra hivatkozva a gyermeknevelést elhanyagolják, ugyanakkor anyagiakkal bőven ellátják gyermekeiket. E körből kerül ki a csavargó fiatalok nagy része. Évről évre több a magára ha. gyott fiatalkorú, terhes — erre következtethetünk a művi veté­lések számából, mely megha­ladva az országos átlagot, fo­kozatosan emelkedik. Végeze­tül visszakanyarodva a munka­helyekhez, növekszik azoknak a munkaképes korba lépő fiatal- korúaknak a létszáma is, akik­nek nincs szakképzettségük, és akik túlkorosság vagy felmentés miatt az általános iskolát sem fejezték be. Sokuk nem 'képes vagy nem is akar tartósan mun­kába állni ... * Néhány elgondolkodtató ada­tot ragadtunk csak ki a tár­sadalmi vitára bocsátott, majd vb-ülés elé kerülő problémakör, bői, és szólnunk kell arról is, hogy 1975 óta differenciáltab­ban foglalkoznak a veszélyez­tetett gyerekek, fiatalok prob­lémáival. Megváltozott az „ál­lami gondozott" fogalma is. Ide, intézetekbe ma már csak való­ban a legelesettebb gyerekek kerülnek, vagy olyan 10—14 évesek, és az ő esetükben már többnyire késő a segítség, aki­ket ebben az életkorban kell kiemelni a környezetükből. Azo­kat a családokat, akik csupán anyagi okokból kényszerülnének gyermekeiket az államra bírni, nevelési segélyben részesítik. Tíz éve végzik ellenőrző, tanácsadó munkájukat a hivatásos, kép­zett pártfogók, akiket társadal­mi munkások is segítenek. A gyermekotthonokban — nálunk erre Bükkösd a példa — arra törekednek, hogy a testvérek egy helyre kerüljenek, de a kor­határ valódi kiszélesítésére je­lenleg nincsenek meg az anya­gi lehetőségeink. Ennél különösebb azonban, hogy az évről évre figyelmez­tetőbb jelzések és a sokféle igyekezet ellenére sincs még hazánkban speciális gyermek- védelmi szakemberképzés. Gállos Orsolya Uj professzorok a JPTE Tanárképző Karán Beszélgetés Szépe Györggyel A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Kar magyar nyelvi tanszéké­nek vezetésére Szépe György kandidátus kapott megbíza­tást. Szerződése egyelőre egy évre szól, s közben pár­huzamosan ellátja teendőit az MTA Nyelvtudományi In­tézetében is, ahol ő a Struk­turális és Alkalmazott Nyel­vészeti Osztály vezetője. — Milyen témákkal foglal­kozik az intézeti osztály? — A Strukturális és Alkal­mazott Nyelvészeti Osztály kutatásai közül Pécsett há­rom téma részletesebben is ismert. Egyik az anyanyelvi nevelés távlati fejlesztésének témaköre, amelynek kidolgo­zását a középiskolával kezd­tük, s a kísérletek egy része Pécsett is folyt, illetve jelen­leg is folyik. Az általános is­kola felső tagozatára vonat­kozó tananyagok kidolgozá­sában Temesi Mihály és több tanítványa, mindenekelőtt Bánréti Zoltán is részt vet­tek. Hasonló együttműködés volt és van az alsó tagozatos témakörben. Az anyanyelvi nevelésnek egy ún. hosszanti modelljét szeretnénk kialakí­tani, amely 3 éves kortól 18 éves korig, az óvodától az érettségiig terjed, beleértve a szakmunkásképzés területét is. Osztályunk másik nagy munkája a magyar nyelv gyakorisági szótárának elké­szítése. Az első, félmillió szót feldolgozó szótár készítésé­ben részt vett a pécsi főis­kola tanszéke is. A harmadik területünk, amelynek fontos pécsi vonatkozásai vannak, a kontrasztív nyelvészeti ku­tatások, amelynek egyik — magyar—francia — konfe­renciája éppen most zajlott Pécsett. Mindezek mellett több más tudományos témá­val is foglalkozik az osztály, új magyar nyelvtan kidolgo­zásával, a cigánygyerekek magyar nyelvi fejlődésével, a magyar gyermeknyelvvel, a nyelv és irodalom kapcsola­tával, a nyelvi tervezés prob­lémájával, s természetesen a nyelvművelés elméleti és gya­korlati kérdéseivel is. — önnek személy szerint mi a legfőbb kutatási terü­lete? — A nyelvi tervezésnek egy újfajta modelljét próbá­lom kialakítani. Olyan mo­dellt, amiben egységbe ke­rülnek azok a kérdések, ame­lyek a magyar nyelvvel fog­lalkoznak, akár határainkon belül, akár azokon kívül lé­teznek. Idekapcsolódik a ma­gyarországi idegen nyelv ok­tatás, s e probléma részének kell tekinteni a Magyar Nép- köztársaság területén élő nem magyarok, nemzetiségek, ci­gányul beszélők nyelvi helyze­tét is. Mindezt a 75-ös Hel­sinki Záróközlemény nyelvi fejezetének kibontásaként az UNESCO-val és más nem­zetközi szervezetekkel össz­hangban vizsgálom. S annak jegyében, hogy a nyelvi ne­velést úgy célszerű tervezni, hogy az kielégítse az ország szükségleteit, a munkában, a közösségi életben, a magán­életben egyaránt. A célrend­szernek és az intézményrend­szernek összhangba kell ke­rülnie. Az anyanyelvi fejlett­ség szerteágazó összefüggé­seket mutat a többi érintett kérdéssel. Hogy csak egy-két példát említsek: nálunk min­denkinek két idegen nyelvet kellene tudnia, egyet jól, egyet úgy, hogy azon olvasni tudjon. Hogy ez megvalósul­hasson, megfelelően össze kell hangolni a tevékenysé­geket. Vagy egy másik pél­da: a hazánkban élő nemze­tiségiek nyelvtudásának más­képp, a mostaninál szerve­sebben, tervszerűbben kelle­ne beépülnie a magyar gaz­dasági, kulturális, társadalmi életbe. — Pécsi kapcsolatainak csak a tudományos munká­ban vannak előzményei? — Nem, a kapcsolat má­sik eleme, hogy évekig tudo­mányos titkára voltam az Akadémia elnöksége Közok­tatási Bizottságának, majd az MTA—OM Köznevelési Bi­zottságának. Innen ered ér­deklődésem az egyéb neve­lési kérdések iránt. Megbízá­som arra is szól, hogy az egész tanárképzési kísérletet segítsem előkészíteni, persze különösen a nyelvi szakokon, a magyar, orosz és angol szakon és az egyetemi hall­gatók nyelvoktatásában. Azt mondjuk, kísérleti tanárkép­zés, mert valahogyan nevezni kell a dolgot, de itt az egész tanárképző kar egyetemi át­alakulásáról van szó, annak teljes átgondolásáról, mi is az az egyetemi munka. Itt felnőtt diákoknak kell egy kis bevezetés után önállóan dolgozniuk, hogy majd töb­bet adjanak vissza, mint amennyit kaptak, s ne csak a vizsgahajrában a jegyzete­ket ismételjék el úgy-ahogy. Ez aztán nagyon sokféle kí­vánalmat jelent. Hogy pél­dául az órák délelőtt legye­nek, egyszerre 5—6 vizsgánál többre ne kelljen készülni, de legalább minden harmad­évesnek legyen egy fiókja, egy hely, ahol dolgozhat, jó könyvtár kell, és így tovább. Feltétele mindennek, hogy mindenki szeresse csinálni, amit csinál. Elevenebb szel­lemre van szükség, a szak­mák között erőteljesebb kap­csolatokra, interdiszcipliná­ris fórumokra és vitákra, na­gyobb nemzetközi kapcsolat- rendszerre, több belföldi és külföldi vendégre, mozgé­kony nyári és szabadegyete­mekre. Kell egy jó könyvki­adó, esetleg folyóirat, gon­dolni leTiet az Eötvös Kollé­gium pécsi változatára, de vissza lehetne nyúlni na­gyobb mértékben a népi kol­légiumoknak azokhoz a ha­gyományaihoz, amelyekben az ifjúság saját maga kez­deményezett és hajtott végre akciókat, úgy tudom, ezt a KISZ is lelkesen és szívesen vállalná. — Elég reálisak ezek az elképzelések? Nem mond- ható-e rájuk, hogy mindez csak ábránd? — Két dolgot hadd mond­jak erre. Az egyik, hogy friss ötleteket, újításokat, alkotó szellemet mindig nehezebb egy régi megcsontosodott in­tézménybe betáplálni, mint egy újonnan indulót eleve ilyenné formálni. A másik pe­dig: ábránd, fantázia, me­részség nélkül nem érdemes tervezni. Természetesen páro­sítva a felelősséggel. De csu­pán fékkel még sose hajtot­tak előre kocsit. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom