Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-17 / 316. szám
6 Dunántúlt napló 1982. november 17., szerda Űzsuták és gidák selejtezése Vadászaink részére az őz vadászata az egyik legszebb élményt nyújtja. A vadászat sikerélménye mellett, valamint a gazdasági hasznát megelőzően legfontosabb szempont az állomány selej. tezése és szabályozása. Az őzbakok vadászata és selejtezése október közepére befejeződött, így most vadászaink legfőbb feladata az őzsuták selejtezése. Vadászat Ez rendkívül nehéz feladat, mert itt nincs olyan látható és könnyen megfigyelhető szempont, mint a bakok évről évre változó agancsa. Pedig a sutaselejtezés rendkívül fontos, mert tulajdonságaikat ők is átörökítik. Megfigyelések szerint a szülőpárok közül még domi- nánsabban átadják utódaiknak az agancsfejlesztő-képességet mint a bakok, főleg a jó csontozató, kiváló képességű suta, a gida anyja. Ezek a jó képességű suták, ha a környezeti és élőhelytényezők nem változnak kedvezőtlenül, évről évre jó agancsé utódokat szülnek. A suták selejtezésénél tehát az ivadékok, vagyis utódok tulajdonságai adják a legtöbb és legbiztosabb támpontot. Az egyes suták ismerete és azok szaporulatának megismerése nélkül többnyire csak vaktából lőjük ki a jó tenyészértékű őz- állományt. Természetesen a tenyészérték ismerete mellett a suták közül is kj kell selejtezni a betegeket, gyengéket. Ez vonatkozik a gyenge és beteg gidákra is, de ne felejtsük el, Ivogy ezek legtöbbször gyenge sutáktól származnak, tehát a gyenge gidá- kat ellő sutát is lőjük ki. Ezután ki kell még lőni a lassú fejlődé- sűeket, a többieknél később üzekedőket, a későn ellőket, valamint a későn vedlőket. Feltétlenül kíméljük a jó erőben lévő, erős testű, gyors fej- lődésű, egészséges és jó utódokat gidázó sutákat. Az se baj, ha a suta egy évet kihagy és nincs gidája. Csak a biztosan több éven át meddő sutákat kell kilőni. Az ilyenek elég ritkák. Felismerhetők arról, hogy mikor a suta közvetlen gidázás után legyengül, a meddő suta gömbölyű és ragyogó szőrű marad. Közvetlen gidázás előtt pedig nem látszik rajtuk a terhesség, míg a terhes suták jól felismerhetők. Ezenkívül előfordul ritkán, hogy egy-egy suta évről évre nem neveli fel a gi- dáját, mert elhagyja, az ilyen rossz anyák sem érdemelnek kíméletet. A selejtezésnek nem szabad elgondolás nélkül nekiállni és csak ötletszerűen válogatni. A selejtezést elő kell készíteni. Az előkészítés során az első lépés az őzállomány mennyiségének az ismerete. Az állomány mennyiségének megállapítása után következik a minőség megállapítása. Itt már minden őzet egyedenként kell elbírálni, ha kell, többször is, amíg biztosan el nem döntöttük, hogy az selejt' és lőhető, vagy megtartásra alkalmas. Az egyedek megítélését kor és egyéni tulajdonságok alapján végezzük el a selejtezés megkezdése előtt. Ehhez a munkához természetesen jó távcső és sok területjárás szükséges, hogy minden őzet többször és alaposan megnézhessünk, mielőtt ítéletet mondanánk. Az egyedek elbírálását megkönnyíti az őz kis mozgási köre. Ezért sok esetben a vadásztársasági tagok és vendégvadász is selejtezhet. A minőségi selejtezésen kívül tisztában kell lennünk a selejtezésre ítélt őzek számával is, hogy tervszerű gazdálkodással mit érhetünk el. A vadtenyésztés nem nélkülözheti a tervszerűséget. A szabályos állapot elérését az állományszabályozási tervben a meglévő törzsállomány alapján kell elkészítenünk és ehhez a körülményekhez képest ragaszkodunk. Lehetetlen helyesen gazdálkodnunk, ha tervszerűtlenül folyik a tenyésztés. Olyan tervre van szükség, amelyből, ha ismerjük a terület vadeltartó-képességét, a környezeti viszonyokat, megállapíthatjuk, hogy őzállomá- nyunkban az öt- vagy tízéves távlati terv alatt mekkora gyarapodás érhető el. Ezt ismerni kell korosztályonként is és azt is, hogy milyen minőségi szintet lehet elérni és mennyit lehet évenként úgy kilőni, hogy az állomány minőségileg és mennyiségileg is fejlődjék. Az őzállomány akkor megfelelő, ha az ivararány 1,5:1-hez (3:2) a bakok javára. Ezenbelül a teljesen kifejlődött bakok száma egyenlő legyen, vagy egy-két különbséggel egyezzen a sutók számának összegével. így biztosíthatjuk, hogy az üzekedés időszakában csak a kifejlett és jó képességű bakok jutnak sutához. Olyan állapot alakul ki, hogy a helyes ivararány betartása mellett az őzállomány minőségileg és mennyiségileg is fejlődik. Megyénk vadásztársaságai ez év végéig 1400 sutát és gidát terveznek kilőni. Ennek a tervteljesítésnek időszaka súlypontilag november és december hónapra esik. Ez megkönnyíti a szakmai szempontok betartását a kilövéseknél, mivel az őszi növényi kultúrák betakarítása befejeződött, a lombhullás is erőteljesen megindult, így a mezőségi takarás kevésbé akadályozza az őzsuta selejtezésének szakszerű végrehajtását. Farkas János A Budapest—Bécs közötti légipostajárat ünnepélyes indítása 1918. július 4-én Bélyeg Műalkotásokból A vatikáni Szent Péter bazilika altemplomában felavatott — Magyarok Nagyasszonya tiszteletére adományozott — kápolnában elhelyezett műalkotásokból összeállított bélyegsorozatot november 30-án bocsátja forgalomba a Posta. A sorozat hat darab, egyenként 2 forint névértékű bélyegből áll, az össznévérték 12 forint. Egy nyomdai ív 5 darab, egybenyomott sorozatot tartalmaz. A nyomdai ív szélén — a bélyegszélen — két oldalon függőlegesen a vatikáni kápolna főoltárán látható „csoda- szarvas" mondát megelevenítő domborműből a „szarvas" motívum ismétlődik, sorozatonként, mindkét oldalon azonosan. A bélyegsorozatot Vertei József grafikusművész keretrajz- terve alapján, hétszínű ofszetnyomással, öt Sorozatot tartalmazó nyomdai ívben az Állami Nyomda készítette. Kodály születésének századik évfordulójára KOOAUT ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK TOO EVfOfiOVlOiM unCM-f LülTN, B*» A XX. századi magyar zene egyik legjelentősebb képviselője, Kodály Zoltán zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus, a magyar iskolai zeneoktatás úttörője születésének 100. évfordulója alkalmából, december 16-án 20 forint névértékű blokkot bocsát forgalomba a Posta. A blokk Vagyóczky Károly grafikusművész terve alapján réz- és ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában készült. A kik Szilágyi Erzsébet levelét vélik az első légipostái küldeménynek, bizonyos, hogy nem az egzakt tudományok emberei. A magyar légiforgalom szakemberei, kutatói ugyanis az első hazai légipostát jó néhány száz évvel későbbre teszik. Egy Komárom megyei gyógyszerész, Tatár János például az első magyar légipostái szállítást Prodam Guidó, az első hivatásos magyar pilóta, a nagynevű aviatikus nevéhez társítja. Prodam — mint azt a szerző a Filatéliai Szemle idei, májusi számában leírja — 1912 májusában szülővárosába, Fiúméba repült légibemutatóra. Május 16-i felszállása alkalmával postát is vitt magával, s a nemzeti, valamint fiumei szalagokkal átkötött csomagot — gépével siklórepülésben, 100 méterre leereszkedve — a part közelében ledobta. Több mint tízezer főnyi közönség lelkes ovációja mellett. Mindez nem egészen egy évvel azután történt — s az idén éppen 70 éve —, hogy London és Windsor között megindult a világ első postarepülőgépe. A Közlekedési Múzeum szakemberei dokumentációk alapján valamivel későbbre, 1918- ra teszik a magyarországi kezdetet. Az Osztrák—Magyar Monarchia legjobban bevált géptípusa volt az első világháború idején a Brandenburg elnevezésű repülőgép; nos, ilyen gépek Bécs—Budapest, illetve Bécs—Budapest—Krakkó— Kijev útvonalon szállították először rendszeresen a légipostát. Nem sokáig; mivel a gépekre és a pilótákra a hadszíntéren volt szükség — néhány hétig. A háború befejezése után újraéledt a magyar légi forgalom és vele a légiposta. 1920- ban alakult meg az első hazai légiforgalmi társaság, a Magyar Aeroforgalmi Rt., belföldi forgalomra, és feladatául vállalta a jó és rossz hírek továbbítását is. Az egykori krónikák szerint 1920. május 12-én szállt fel az első postajárat az albertfalvai repülőtérről Szeged felé, Lisztics János pilótával és Barkász Emil megfigyelővel a fedélzetén. A küldemény 1600 darab újság volt. Az első — szegedi — járatot nem sokkal később követte a szombathelyi, majd 1921 tavaszán a miskolci. A repülőszállításnak pedig különösen megnőtt a szerepe akkor, amikor — 1921-ben — a rendszertelen szénellátás miatt a MÁV közlekedési korlátozásokat volt kénytelen életbe léptetni. Mintegy segítségként a társaság szombatonként és vasárnaponként különjáratokat is indított a vidéki városokból Budapestre, s a gépek még aznap visz- sza is indultak újságokkal, levelekkel. 1922-ben külföldi monopóliummá vált a magyar légiposta, és az maradt tíz éven át. A harmincas évek elején a magyar légiposta szerkezete kezdte elnyerni ma is ismert formáját. Az 1922-ben alakult és 1928-ban átszervezett Magyar Légiforgalmi Részvény- társaság (M ÁLÉRT) korszerű gépek birtokába jutott, és belföldi légi járatai mellé kiépítette külföldi vonalhálózatát. A küldeményeket gépei és külföldi légitársaságok Budapestet is érintő járatai továbbították. Általánossá vált a légiposta. S közben előrevetítette árnyékát a II. világháború. Horthyék a polgári repülést is katonai irányítás alá helyezték, az egész magyar aviatikát céljaik szolgálatába állították. A légiposta krónikájának része: 1940-ben a bécsi döntésre a MALÉRT gyorsan reagált, október 7-én megindította postajáratát Budapest — Marosvásárhely — Székelyudvarhely — Csíkszereda — Kézdivásárhely — Sepsiszentgyörgy útvonalon. Marosvásárhelyen le tudtak szállni a gépek, a kisebb településeken azonban nem. A postazsákokat a „repülő postások" a legelő, vagy a fut- ballpálya fölé érve egészen egyszerűen kidobták. A levegőből érkező küldeményt pedig már várták a „földi postások” és szekérrel, kerékpárral szállították tovább. Nem volt - ismeretlen ez a módszer a háború után sem, amikor a Magyar—Szovjet Légiforgalmi Társaság (MÁSZOV- LET) kis Ll—2 gépei szelték a levegőt. Nemcsak a magyar repülést, hanem a repülőtereket is romjaikból kellett újjáépíteni, a légiposta azonban az első szolgáltatások között kelt életre. Mára nagyon messzire kerültünk a kezdetektől. Napjainkban gyakorlatilag valamennyi országba el lehet juttatni légi úton a levelet. Ahová MALÉV-gépek mennek, oda azok segítségével, ahová nem, külföldi légitársaságok útján. D. G. Kukacszedés Horgászat K ellemes nyári este volt, többen ültünk a vízparton, várva a horgászszerencsére, mert a tudás már nem segített. Ilyenkor kerülnek elő a régi horgásztörténetek, néha megfakulva, néha a múlt emlékei kiszíneződve. Aznap este Jóskáé volt a szó. — Gyerekek, elmesélek nektek egy igaz történetet, amely tavaly esett meg velem, eddig szégyelltem elmondani, de ti most halljátok. Csendet kérek! Produkcióm címe, hogy kerül kapcsolatba a kukacszedés a rendőrségi járőrkocsival. Bandi barátom jó ismerője volt a Dráva menti vadonnak. Állandóan friss információi voltak a vízállásról, a fogási lehetőségekről. Egyik este csörgött a telefon, barátom közölte, most kell menni a Dráva egyik holtágába, mert kilós ezüstkárászok és nagyon szép törpék jönnek, csak kukac kell hozzá. Gyorsan megállapodtunk, hogy másnap, szombat reggel korán megyünk is, a földi gilisztát majd én megszedem. Barátom a telefonba kétkedve megjegyezte.- Hol tudsz ilyenkor gilisztát ásni a panelházak között? — Bízd csak rám — mondtam. — A tévé-műsor után lemegyek, van egy hely, ahol este előbújnak a harmatos fűre, zseblámpa fényénél csak össze kell szedni őket. Ebben maradtunk, hajnalban gilisztával felszerelve megyek érte a lakására. Aznap este jó krimi volt a tévében, közben vendégek is jöttek, hogy-hogy- sem, teljesen elfelejtkeztem a gilisztákról, szépen lefeküdtem aludni. Épfél körül lehetett, amikor félálomban eszembe jutott, hogy nincs giliszta, pedig én megígértem, anélkül pedig hiába megyünk. Gyorsan fel az ágyból, belebújtam egy papucsba, úgy ahogy voltam, csíkos pizsamában, zseblámpával, befőttes üveggel elindultam kukacot szedni. A házunktól nem messze volt egy csemegebolt, annak a háta mögött nyirkosabb volt a talaj — nem érte a nap — ott általában mindig volt kukac. Éjjel a harmatra kijönnek a földből, össze lehet szedni őket, természetesen óvatosan kell menni, mert a rezgést, zajt megérzik és rögtön visszabújnak a járatukba. Amint a csemegebolt mögött zseblámpa fényében lopakodva szedtem a gilisztákat, hallottam, hogy a bolt előtt megáll egy autó. Néhány perc múlva már kétoldalról élesfényű zseblámpák kereszttüzében álltam és a sötétből megszólalt egy határozott hang.- Na koma, maga mit csinál itt? — Kukacot szedek — mondtam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Elismerem furcsa látvány lehetett a két rendőrnek —, mert járőrkocsi volt ami megállt —, amint ott állok csíkos pizsamában, papucsban, mezítláb, kezemben egy zseblámpa, meg egy dunsztosüveg. Nem is tudták hirtelen mit csináljanak, néhány másodpercig csend volt, igyekeztek magukban helyretenni a látottakat. El kellett dönteniök, hogy betörő vagyok- e, aki a boltba akart a szellőző ablakon bemászni, de miért pizsamában, vagy inkább valamelyik kórházból szökött ápolt, vagy tényleg kukacszedő horgász. Én meg csak álltam elegáns, hosszanti csíkos, éjszakához illő öltözékemben, teljes díszkivilágításban. Végül a rendőrök úgy döntöttek, feltesznek még néhány kérdést. — És mire kell magának éjfélkor a kukac? — Hajnalban horgászni megyünk és este elfelejtettem szedni — válaszoltam. — Na mutassa, hogy csinálja! — szólt a parancs. fgy aztán kényelmesen, rendőri felügyelet és világítás mellett megfogtam még néhány földigilisztát, ami a csaliszükségletet már fedezte, meg azt sem akartam, hogy a zseblámpák elemei kimerüljenek, jelentettem. — Ennyi már elég is lesz, befejeztem. Úgy látszik a gyakorlati bemutató nem volt elég meggyőző, látták, hogy személyi igazolványt hiába kérnek, azt nem szokták általában a pizsamában hordani, ezért megkérdezték. — Hogy hívják és hol lakik? — Mutattam, hogy ott abban a házban. — Ha ilyen közel lakik — szólt a rendőr —, hazakísérem. A ! kkor már csak azon izgultam, nehogy a ház- ‘ ban lakók közül valakivel összetalálkozzunk, vagy meglásson, amint a rendőr hazakísér, nem éppen utcai öltözékben,. Nehéz lett volna megmagyarázni a történteket. Szerencsére mindenki mélyen aludt. A második emeleti ajtó előtt —, melyet be sem zártam — aztán elbúcsúztunk egymástól, miután a névtáblán is az általam mondott név szerepelt. — Hát akkor jó fogást, máskor meg időben szedjen kukacot, ne késő éjjel és ne a csemegebolt hátsó ablaka alatt. Jó éjszakát! Hát ennyi a történetem, ezek után elgondolkozva én is beláttam, nem csoda, ha rólunk, horgászokról néha furcsákat gondolnak azok, akik nem ismerik a zsinór végén küzdő hal megfogásának varázsát. Azóta ha bármelyikünk együtt megy Jóskával, és feltűnik egy rendőrautó, nem hagyjuk ki, hogy ne figyelmeztessük. — Vigyázz, járőrkocsi! Dr. Kovács Zoltán Postacsomag a levegőből
