Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-14 / 313. szám
1982. november 14., vasárnap Dtmantuii napló 5 60 ország — 15 köztársaság Litvánia A Karoliniskesz és a Virsuliszkesz lakónegyed madártávlati látképe Vilniusban Programozott nyelvoktatás A Litván Szovjet Szocialista Köztársaság a Balti-tenger keleti partján terül el. Területe 65 200 négyzetkilométer, lakossága 3 millió 342 ezer fő. Fővárosa a Neris folyó partján fekvő Vilnius. csak a XIX. század második fele hozott, amikor nagyarányú vasútépítések kezdődtek a területén. Ékkor vált a város a gabona- és fűszeráru-kereskedelem központjává. A XIX. század közepétől kezdve Vilnius nagy szerepet játszott a litván forradalmi mozgalomban. Egyik központja volt az 1863 elején kirobbant fegyveres parasztfelkelésnek. A század vége felé alakultak meg a városban az első marxista körök, 1885-ben Lenin is ellátogatott Vilniusba, felvette a kapcsolatot az itteni szociáldemokratákkal. A városban ekkor kezdte meg forradalmi tevékenységét F. E. Dzserzsinsz- kij. Az európai kulturális élet olyan nagyságai éltek e városban, mint Adam Miczkie- wicz lengyel költő, Tarasz Sev- csenko ukrán költő, Stanislaw Moniuszko, a „Halka" című opera szerzője. Az első világháború idején 1915-től 1918-ig a varos német megszállás alá került. 1918-ban kiáltották ki Vilniusban a szovjetköztársaságot. Azonban 1919 tavaszán lengyel csapatok szállták meg a várost és két évtizedig lengyel fennhatóság alá került. 1939 szeptemberében a Vörös Hadsereg bevonult Vilniusba. Amikor azonban 1942-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, két nappal a háború kitörése után elfoglalták a várost. A hitlerista megszállás itt is embertelen volt. A város la-, kosságának felét, mintegy százezer embert, legyilkoltak. Felrobbantottak a hidakat és üzemeket, lerombolták a lakó-, házak közel felét. A három évig tartó megszállás után, súlyos harcok árán, 1944. július 13-án szabadították fel a szovjet csapatok. A városért vívott harc egyik emlékezetes epizódja volt, hogy a szovjet tüzérség a németek erős ellenállása ellenére sem lőtte a Várhegyet, nehogy a litván állam ősi történelmi szimbóluma, a Gediminas tornya, komolyabban megsérüljön. A második világháborút követő újjáépítés során Vilnius iparszerkezetében jelentős változás következett be. Míg korábban könnyűiparáról volt híres, ezt követően jelentős gépipari centrummá lépett elő. Itt készítik az országban gyártott elektromos hegesztőgépek egyharmadát, az elektromos számítógépek 90 százalékát, Vilniusban működik a Baltikum legnagyobb fafeldolgozó üzeme. Vilnius egyetemét, amely az egész Szovjetunió legrégibb felsőoktatási intézménye, 1579- ben alapította Báthori István, lengyel király. Ma az egyetemnek hét fakultása van, ezenkívül 40 tudományos intézet, öt színház, nyolc múzeum van a városban. Űjjáépített házak, új lakótelepek napjaink Vil- niusának ékességei. A város parkjaiban, a Vignis fenyveseiben ötévenként rendezik meg a litvánok hagyományos dalosünnepét. Az e célra épített hatalmas színpadon húszezer dalos fér el. M. E. Aki el akar sajátítani egy nyelvet, első lépésben olyan alapfokú nyelvismeretre kell szert tennie, amely magában foglalja a kiejtést, a nyelvtan alapelemeit és egy minimális szókincset, vagyis létre kell hoznia azt az alapot, amelyre a későbbiekben építeni lehet majd. Az alapszint elérése után el kell döntenie a tanulónak, hogy a nyelvismeret mely összetevőjét (vagy összetevőit) kívánja a továbbiakban elsajátítani. A siker azon múlik, hogy mennyire mélyen és milyen rendszerességgel fogja fejleszteni nyelvtudását a tanuló. Érdemes megjegyezni egy híres nyelvész ezzel kape$olatos aforizmáját: „Úszni úszás közben, beszélni beszélgetés közben tanulj." A nyelvismeret alapjainak minél rövidebb időn belüli, minél tökéletesebb — tehát minél jobb hatásfokú — elsajátítására hozták létre annak idején az első nyelvi laboratóriumokat. A technikai fejlődés tette lehetővé ezek akkori kialakítását, és időközbeni . továbbfejlesztését. A kis fülkékre osztott teremben a tanulók szemben helyezkednek el a tanári asztallal, amely tulajdonképpen eqy vezérlőpult, ahonnan a nyelvoktató fejholl- gatós mikrofonnal összeköttetésTv-kép műholdról Napjaink nélkülözhetetlen eszköze lett a televízió: informál, szórakoztat, tanít, hirdet — és még nagyon sok funkcióját lehetne felsorolni. Felfedezése óta a technika számos új megoldása segíti tökéletesítését. Adóhálózatra van szükség ahhoz, hogy akár egy közepes méretű ország területét televízióműsorral besugározzák. Vannak viszont a földön olyan hatalmas területek, ahol adóhálózatot csak óriási költséggel építhetnének. Gondoljunk csak Brazíliára, Indiára, Kanadára vagy a Szovjetunió ázsiai területeire. Hasonló nehézségeket okozna Indonézia vagy Japán több ezer szigetének ellátása tv-programmal a hagyományos módon. Ezt a nehézséget küszöbölte ki az űrhírközlés. Az alapgondolat, hogy a televízióadót olyan műholdra kell helyezni, amely úgy kering a Föld körül, hogy mindig ugyanazon pontja felett van, tehát a Földről nézve áll. Az ilyen műholdról kontinensnyi területre lehet egyszerre sugározni. Bár egyszerű az alapötlet, a megvalósítása nem volt egyszerű. Már több éve működnek olyan műholdak, amelyek a földi mikrohullámú hálózathoz kapcsolódva nagy távolságra juttatják el a televíziók jeleit. Litvánia földjének 60 százaléka mezőgazdaságilag művelt terület, 22,5 százalékát erdők, 17,5 százalékát tavak és mocsarak borítják. A természeti kincsekben nem túl gazdag ország egyik fontos fűtőanyagát, a tőzeget ez utóbbiakból nyerik. Ezenkívül jelentős a foszfo- rit és a különböző építőanyagok kitermelése. Litvániában a Balti-tenger vihar idején csodálatos kövecskéket vet partra. Borostyánkövek ezek, melyeket ősidők óta ismernek az emberek. Ezen a vidéken az emberek régtől fogva hordják a borostyánt ékszerként. Valamikor partra kerülése nagyon titokzatosnak tűnt számukra, legendákat szőttek köré, még isteni erőt is tulajdonítottak neki. Azt tartották, hogy halhatatlanságot ad az embereknek, megment a betegségtől, az ellenséges kéztől. Ma is az ezüstből, vagy más viiagos fémből készült borostyán köves bross alkotórésze a helyi népviseletnek, ugyanakkor divatos ékszer. A három balti szovjet- fcöztársaság között területét és lakosságát tekintve Litvánia a legnagyobb, mégis fővárosa, Vilnius a legkisebb lakosságú. Fekvésénél fogva a „Neris gyöngye” nevet is viseli. Vilnius, fontos stratégiai és kereskedelmi úton fekvő városként, már a középkorban is nagy jelentőségre tett szert. Igazán a XV—XVI. században vált gazdasági és kulturális központtá. 1795-ben csatolták Litvániát Oroszországhoz, Vilnius kormányzósági ‘székhely lett. Életében igazi fellendülést ben áll minden tanuló fülkéjével, s tetszés szerint egyenként, de akár valamennyi tanulóval egyszerre is beszélhet. A fülkék berendezéséhez egy kis magnetofon is hozzátartozik, amelyről o tanuló kitűnő kiejtésű szöveget hallgathat s annak segítségével ellenőrizheti saját kiejtésének hiányosságait. A nyelv-’ tanár a vezérlőpultnál bármikor belehallgathat, javíthat és kérdezhet anélkül, hogy bárkit is zavarna. Arra is lehetőség van, hogy a nyelvtanár a háta mögé vetített álló- vagy mozgóképekkel tegye szemléletesebbé, még jobb hatásfokúvá az oktatást Kellő igyekezet, szorgalom és gyakorlás nélkül persze a nyelvi laboratórium sem képes cső-- dákra. Á technika is csak azokat segíti, akik nem sajnálják a fáradságot, s minden szabad idejüket kihasználják a tanult nyelv elsajátítására. Képünkön húsz hallgató programozott oktatására szolgáló nyelvi laboratórium korszerű vezérlőpultját láthatjuk. Ezek a műholdak általában kontinensek között teremtenek kapcsolátot. Az előfizető vevő- készülékébe földi adóhálózat juttatja el a jeleket. Ezzel a módszerrel az előzőekben említett nagy területek besugárzási rehézségein azonban nem lehet segíteni, mert földi mikro- és adóhálózatot kell kiépíteni, ez pedig nagyon drága. A fél-közvetlen tv-elosztó rendszer a fejlődés következő állomása, amikor is a műhold jeleit egy kb. 5 méter átmérőjű vevőantenna fogja, és vezetékes hálózat juttatja el az előfizető készülékébe. Ilyen rendszerek már működnek az Egyesült Államokban, Kanadában, a Szovjetunióban, és 1985-ig egy közös európai műsorsugárzó műholdat is terveznek, várhatóan 10—20 ország részvételével. Japánban már szintén működik egy nagyobb, tv-műsorok sugárzására alkalmas műhold. Egyes helyeken közvetlenül fogható az adás, más helyeken vezetéken keresztül közös nagy antennáról. A jövőt nyilvánvalóan az jelenti, hogy ha nem is lakásonként, de háztömbönként alkalmas antenna fogja a műholdról érkező jeleket. Nemsokára megszokott látvány Jesz a házak tetején a tölcsér formájú antenna, amellyel a világűrből jövő tv-műsor vehető. Képünkön: műhold tv-adásá- nak fogására alkalmas kísérleti berendezés Franciaországban. Kilencven éve jelent meg a Dunántúl elsű magyar nyelvű napilapja Pécsett a hírlapirodalomnak immár 150 éves múltja van. Az 1832-es évtől kezdve még csak német nyelvű hetilapok jelentek meg, mint például: a' „Fünfkirchener Intelligenz Wochen-Blatt", a „Presselreie Flugblätter", vagy a „Fünfkirchener Zetitung". Az 1860- évtől kezdve azonban már magyar nyelvű fiapilapok is napvilágot láttak, mint a „Pécsi Lapok", a „Baranya és Pécs", a „Negyvennyolcas Balpárt", a „Pécsi Közlöny", a „Pécs—baranyai Lapok", a „Pécsi Figyelő", vagy a „Pécsi Hírlap". Az 1890-i népszámlálás szerint Pécs város lakosságának összlétszáma már: 34 067 volt és joggal tartott igényt egy napilapra. Nemcsak Pécsnek, hanem az egész Dunántúlnak első magyar nyelvű napilapja 90 évvel ezelőtt, 1892. november 16-án „Pécsi Napló" címmé/ jelent meg. Ez tulajdonképpen még csak „mutatvány- szám" volt, amit 15 ezer példányban, 24 oldalon nyomtattak ki. A mutatványszámot Pécsett, Baranyában, Somogy, Zala, Tolna megyébe, Budapestre, sőt még Szlavóniába is szétküldték. A lap felelős szerkesztője Várady Ferenc, a lap tulajdonosa pedig Engel Lajos nyomdász volt. A „Pécsi Napló” hetenként hatszor — hétfő kivételével ■— mindennap megjelent. Kik voltak Pécs, illetve az egész Dunántúl első magyar nyelvű napilapjának belső munkatársai? A politikai és társadalmi cikkek rovatvezetője maga a lap felelős szerkesztője: Várady Ferenc volt. Thury Zoltán, a lap segéd- szerkesztője, az „Egyetértés” és több vidéki napilap azelőtti munkatársa .írta a vezércikkeket, továbbá a társadalmi cikkekét és ugyancsak ő vezette a tárca, irodalom és művészeti rovatot is. A lap főmunkatársa Kéry Gyula volt, aki azelőtt a „Győri Hírlap" segédszerkesztői teendő't látta el és több fővárosi lapnak is dolgozott. A „Hírek" rovatban pedig: Altmann Géza, Ivá- nyos Gyula, Mirth László és Orbán Márton dolgozott. 1892. november 21-én megjelent a lap rendkívüli kiadása. De a „Pécsi Napló" I. évfolyamának első száma tulajdonképpen csak 1892. december 1-én látott napvilágot. .1910 nyarán a lapnál dolgozott Somlyó Zoltán, az „átkozott költő". Ö volt a hírrovat szerkesztője. Rövid két hónap alatt, amit Pécsett töltött, több verse és cikke jelent meg a lapban. A második magyar nyelvű napilap 1893-ban indult Pécsett. A 10 éves múltra visz- szatekintő „PÉCS”-bő! alakult át és „PÉCSI CiSÁG" címmel jelent meg. Alig egyéves különállás után azonban beolvadt a „Pécsi Napló"-ba. A lap 1919—1921 -ig, Pécs szerb megszállása idején és azután is többféle változáson ment keresztül. A „Pécsi Napló" 1919. április 18-tól a Pécsi Szociáldemokrata Párt hivatalos lapjaként jelent meg. A lapot 1919. október 31-én az SHS királyi belügyminisztérium betiltotta, szocialista szellemű, a Magyar Tanácsköztársaság niellett állásfoglaló cikkei miatt. A „Pécsi Napló” felelős szerkesztője 1919. április 18- tól Döméi Anzelm, 1919. november 1-től pedig Lenkei Lajos lett. A lap 1920 februárjában 3000, 1920 októberében 2500, 1921 augusztusában pedig 2800 példányban jelent- meg. A „Pécsi Napló” főszerkesztője 1934-ben Lenkei Lajos, felelős szerkesztője pedig dr. Krasznay Miklós volt. A lap felelős kiadója dr. Werner István volt. A második világháború idején, 1944-ben a „Pécsi Napló” a Független Kisgazdapárt szócsöve lett, de csak nagyon rövid ideig, mert az újságot a fasiszta Sztojay- kormány 1944 tavaszán betiltotta. A „Pécsi Napló” 52 évig jelent meg és lényegesen hozzájárult Pécs szellemi, kereskedelmi és ipari életének kialakításához. Pusztai József
