Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-14 / 313. szám

1982. november 14., vasárnap Dunántúli napló 3 Milyen adatokat kérnek a bérlőktől ? Felméri a lakásokat a PIK Baranyai napok Jugoszláviában Az új lakbérekről március 31-ig küld értesítést Az új lakásrendelkezések és a lakbérek szabályozása teszi szükségessé azt a nagyarányú felmérést, amelyet november 15-én kezdenek meg a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat dolgo­zói: elkészítik az állami bérla­kások pontos felmérését. A következő hetekben-hóna- pokban szeretnének minden bérlőjükhöz eljutni — összesen huszonháromezer lakót felke­resni. Intézkedési tervet készí­tettek, s a múlt héten már megtartották azt a házi to­vábbképzést, amelyen felkészí­tették dolgozóikat a jogszabá­lyok ismeretére, a felmérés menetére. Saját dolgozóikkal szeretnék az adatgyűjtést elvé­gezni - nyolcvan, megbízóle­véllel rendelkező PIK-dolgozó csönget majd be a lakásokba az adatfelmérő lappal. De­cember elején felmérik, bír- ják-e saját erővel a munkát. Ha nem, segítséget kérhetnek más, lakásüggyel foglalkozó hatóság tól^cég tői. Milyen adatokat kérnek a bérlőktől? Kérik a bérlő és bérlőtárs személyi adatait, be­leértve a személyi számot, s a pontos munkahelyet. Feljegy­zik a lakásra vonatkozó ada­tokat, köztük, a berendezési tárgyak leltárát, s ami fontos, figyelembe veszik a lakbér mértékét csökkentő tényező­ket. Figyelik a lakás közműel­látottságát, és rákérdeznek az esetleges felújításra. Mind­ehhez kérik a bérlők megérté­sét, segítségét, azért is, mert az adatszolgáltatást a bérlő aláírásával hitelesíti. Kevés idejük van a felmérés elkészítésére, feldolgozására — ez utóbbit szintén a vállalat maga kívánja megoldani —, mert március 31-ig már vala­mennyi bérlőt értesíteniük kell az új lakbéréről. A lakók ti­zenöt napon belül juttathatják el észrevételeiket a vállalathoz, ha nem tartják kielégítőnek a választ, fordulhatnak a városi tanács építési és közlekedési osztályához, azonban az innen kapott határozat ellen felleb­bezésnek helye nincs. Termé­szetesen azoknak, akik január elseje utón kötnek bérleti szer­ződést a PIK-kel, már nem kell felmérő lapot kitölteni, a szer­ződés tartalmazza a legfonto­sabb és az új adatokat. A PIK díjazás ellenében el­végzi a magántulajdonú laká­sok felmérését és lakbérköz­lést is nyújt — több száz kérés­re számítanak. Rövid idő alatt pontos mun­kát kell végezni a PIK és a Egy kivételes néprajz- tudományi vállalkozás befejezése városgazdálkodási vállalatok dolgozóinak, mert az összes baranyai városban ugyaneb­ben az időben készítik a fel­mérést, ám baj van a nyom­tatványellátással. Felhívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy nem érkezett meg a kért meny- nyiség a FÓTI-tői, és a ren­delkezésre álló anyag is hiá­nyos - éppen a végrehajtási utasítást kezdeményező, fontos kérdések nincsenek rajta. A meglévő adatlapokat úgy osz­tották el, hogy minden város­ban időben elkezdhessék a munkát — kár lenne éppen-az adatlapok hiánya miatt ki­csúszni a határidőből, vagy megnehezíteni az adatgyűjtők amúgy sem könnyű munká­ját (!) G. M. E vek óta tartó szép ha­gyomány Baranya megye és a Horvát­országi Magyarok Szövetsé­gének kapcsolata, 'művészeti együttesek, oktatási és gaz­dasági szakemberek, alkotó- művészek rendszeres találko­zása. Hol Eszéken, illetve a drávaszögi falvakban, hol Baranya megyében, Pécsett történik valami megmozdulás a két szomszédos ország né­peinek és nemzetiségeinek barátkozása végett. Ezen a hétvégén baranyai küldöttség utazott Jugoszlá­viába, hogy szombaton és vasárnap Magyarországról vitt műsorral szerezzen né­hány kellemes órát a hatá­ron túli barátoknak. A ba­ranyai napok fő eseményei Laskán kezdődtek meg. Dí­szítőművészeti kiállítás nyílt meg, amelynek anyaga el­sősorban drávaszögi hímzé­sekből áll, de ízelítőt adnak a kiállítók a buzsáki min­tákból is. A szép hímzések bemutatójához kapcsolódva Cser Ferencné diaképekkel il­lusztrált előadást tartott. Ezúttal nem néptáncegyüt­tes, hanem a KPVDSZ Iro­dalmi Színpada kísérte el Horvátországba a díszítőmű­vészeti kiállítás rendezőit. A Rudolf Gyula vezette társu­lat ötven év humora cím­mel mutatott, illetve mutat be kabaréréfákat Laskán és Sepsén. A baranyaiak láto­gatását az eszékiek jövőre viszonozzák majd. Versenyképes minőségű áru A Tejipari Vállalat villányi üzemébe«! érlelik a márványsajtot Baranyai márványsajt a külpiacokon Nyomdába került a Néprajzi Lexikon ötödik, befejező köte­tének kézirata. A nagyszabású tudományos munkát a Magyar Tudományos Akadémia szerve­zetében 1967-ben alakult nép­rajzi kutatócsoport vállalta ma­gára. A lexikon az Akadémia Kiadó gondozásában jelenik meg. Az öt kötetnek 96 szerzője van, közülük 32-en a Magyar Tudományos Akadémia népraj­zi kutatócsoportjának tagjai, ők írták a mű 67 százalékát. Társaik voltak e vállalkozás­ban az egyetemi néprajzi tan­székek munkatársai, valamint a Néprajzi Múzeum és néhány vi­déki múzeum dolgozói. A Nép­rajzi Lexikon első kötete 1977- ben került a boltokba. A mint­Kommunista műszak a Bútorgyárban A Pécsi Bútorgyár igazgató­ját, Hadnagy Árpádot a lap­üzemben, a furnérragasztó gép mellett találtuk tegnap dél­előtt. S míg felvilágosítást kér­tünk tőle a kommunista mű­szak céljáról, addig egy fia­talember „etette” helyette a gépet: rakta be a szekrényol­dalnyi lapokat A Bútorgyárban idén ez volt a második kommunista mű­szak: tegnap hat óra alatt tel­jesítettek három üzem munká­sai nyolcórás feladatot, s ez­zel 800 ezer forint termelési értéket állítottak elő. A közel hatvanezer forintnyi bért a mű­szak résztvevői a fiatal háza­sok gyári lakásalapjára, a vá­rosi és a vállalati szociális lé­tesítmények támogatására ajánlották fel. A Margaréta vaj telitalálat. Immár a második rangos díjat hozta haza megteremtőinek, a Baranya megyei Tejipari Vállalat állandóan újjal kísérletező szakembergárdájá­nak. A tavalyi BNV-n a nagydijat köszönhetik neki, a nemrég lezajlott HUNGAROPACK kiállításon pedig miniszteri különdijat az esztétikus és praktikus csomagolásért. egy 10 ezer címszót tartalmazó mű érdeme, hogy a népi kul­túrát a szellemi, az anyagi és a társadalmi fejlődésre vonat­kozó kutatások tükrében, egy­ségben tárgyalja. Szerencsés módon egyesíti a szótárak és az enciklopédiák szerkesztési szempontjait, formáit: a szó­cikkek után hosszabb leírások is következnek. Ismeretes, hogy hazánkban növekszik a néprajz iránti ér­deklődés, és e lexikon külföl­dön is nagy figyelmet keltett. Ilyen jellegű összefoglaló mun­kát ugyanis eddig még sehol sem készítettek. Sok országban modellnek is tekintik a vállal­kozást, számtalan ismertetése, értékelése jelent meg már Euró­pában, de a tengerentúlon is. A különdijat igazoló okmány még összesodorva, elegáns, pi­ros bársonytokban, a fiatal igazgató, Straub János aszta­lán áll. Straub János nemcsak életkorban, de igazgatóként is fiatal, hiszen az egykori terme­lési osztályvezető április elsejé­től vette át ezt az új feladatot nyugdíjba vonult elődjétől. Több sikeres újefonság részese — ha nem éppen kezdeménye­zője - volt, így „benne van a keze” a szintén nagy közön­ségsikert elért Anikó, a Misi, az Ormánsági sajtok ízeinek megkombinálásában. Egy vállalat termelését néz­ve manapság szinte elsőként azt firtatják, milyen lehetősé­gek vannak exportra, és, ha már van, annak bővítésére. Mielőtt megnéznénk a Bara­nya megyei Tejipari Vállalat exporttevékenységét, tekintsünk át néhány adatot. Magyarországon évente és fejenként 71,5 liter tejet iszunk és, ha valamennyi tejterméket beleszámítjuk, akkor 170 kilo­gramm az évi fogyasztásunk. Ugyanez a nagy tejtermelő és -fogyasztó országokban 250— 300 kilogramm. De nemcsak mennyiségben, választékban is igencsak alulmaradunk az ösz- szehasonlításban. Aki járt már francia, svájci, vagy holland sajtszaküzletekben, szinte mell­bevágó a csak százas számok­kal kifejezhető választékbőség, a csomagolástechnikáról nem is beszélve! És ezek a nagy tejtermelő országok is mind exportálni akarnak és egymással versen­genek a piacokon. Nekünk, az e téren erősen középmezőny­be tartozóknak nehéz közéjük jutni. Ezt vagy 'csak különle­gességgel, vagy olcsósággal lehet elérni. A keleti piacra pedig csak egészen sajátos el­járással készített, az ottani meleg klímát tűrő sajttal lehet jelentkezni (ilyent az ország­ban csak egy helyen, Makón tudnak készíteni). Épp ezért igazán elismerésre méltó, hogy a magyar tejipari vállalatok az elmúlt évben is 32 millió dol­lár értékben exportáltak tej­terméket. Az exportból másfél millió dollár értékben a Baranya me­gyei vállalat is kiveszi részét. Mint az ország egyetlen már­ványsajtkészítő üzeme, nyugat­ra ebből szállít 150 tonnát, mégpedig különleges igény szerint őrölve. A másik export­cikk a tejpor, 1300 tonnát kül­denek osztrák piacra. Ez az export azonban drága nekünk. Előállítása ugyanis rendkívül energiaigényes, az érte kapott pénz nincs arányban ezzel. Amikor a pécsi tejporgyártó megépült, jobbnak látszottak az értékesítési lehetőségek. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. A tejporkészítés tu­lajdonképpen a belföldi fo­gyasztással hozható összefüg­gésbe. Mivel alapélelmiszerről van szó, nem mindegy, hogy milyen.a belföldi ellátás. A tejtermelés évszakonként erősen változó. Januárban a legalacsonyabb, júniusban van általában a csúcs. A lakossá­gi igény azonban állandó és az alacsonyabb tejtermelési időszakban is ki kell tudni elé­gíteni. A csúcsidőből származó feleslegből és a hétvégi szál­lításból készítik a tejport. Straub János szerint soha nem lehet pontosan annyi tejet termelni, amennyi a lakossági igény.# Éppen a tejtermelés in­gadozása, a folyamatos és biz­tonságos lakossági igény ki­elégítése érdekében szükség van bizonyos többlet tejterme­lésre. (Épp ezért látszott jó megoldásnak, hogy a felesle­get tejpornak dolgozzák fel.) Azon pedig lehet vitatkozni, hogy ezt a felesleget a rendkí­vül energiaigényes tejpor he­lyett esetleg más módon dol­goznák fel, például sajtnak. Ez az út azonban Baranyában — legalábbis egyelőre — nem járható. Valamennyi sajtkészí­tő üzem kapacitáson felül dol­gozik, meglehetősen korsze­rűtlen körülmények között. Je­lentős többlettermeléshez ha­talmas rekonstrukciókra lenne szükség. Sarok Zsuzsa Filmiegyzet Sanda szkizofrénia Kezdjük a kályhánál: az em­ber társadalmi lény, a jelenle­gi társadalmak pedig osztály­társadalmak, ami annyit is je­lent, hogy rendelkeznek egy bizonyos erőszakszervezettel, az állammal, az pedig többek között rendőrséggel. Még mindig a kályhánál, de egy lépéssel továbbmenve: a jelenlegi társadalmak maga­sabb színvonalon szervezetteb­bek, mint a korábbiak. Ebből aztán azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a még mo­dernebb társadalmak olyannyi­ra szervezettek lesznek, hogy az állam mindent tud a tár­sadalom egyedeiről. S ennek már a tárgyi feltételei is meg­vannak: elég csak betáplálni az állampolgárok adatait, s ezek után a kompjúter kiköpi magából, mondjuk mindazon férfiak névsorát, akik 1945 feb­ruárjának meghatározott napján születtek, szakállasok, barna a hajuk és negyvenkettes a lábuk, valamint kettő a gyer­mekük száma. A technika és a programozás fejlődésével az is elérhető, hogy már ne egy tucat nevet dobjon ki a gép, hanem egyet, azt, ami e hasáb alá írva vagyon. Elkép­zelni is rossz — mármint azt, hogy minek ez a felhajtás, nem kell engem keresni, vállalom, amit leírok. Igen ám, de egy sor ember nem szeretné, hogy tevékeny­sége, vagy annak egy része kiderüljön. Ki védi meg őket a kompjútertől, meg attól az egészen magias szinten szerve­zett társadalomtól? Teszem azt, ki védi meg a rafinált bűnözőt, aki nyom nélküli bűntényeket követ el, mint például a Nyom nélkül című új magyar film fő­hősét. Senki, mondja a film, mert elég betáplálni a bűn­ügyekről a semmit (hisz nyom nélküliek), meg azt, hogy meg­határozott korú, autót vezetni jól tudó, érettségizett férfit ke­resünk. S lám, a gép kiköp magából négy nevet, tulajdo­nosait tehát elég begyíjjtenie a magasan szervezett rendőrség­nek, hogy néhány keresztkérdés után kiderüljön, melyikőjük a minden hájjal megkent gonosz­tevő. Aki különben szimpatikus ember, hiszen Cseh Tamás köl­csönzi neki külsejét. Különö­sen szimpatikus első stiklije után, hiszen kapzsi nyugatné­meteket foszt meg csekélyke márkájuktól, afféle modern Ró­zsa Sándorként. Igen ám, de rögtön utána egy szocialista nagyüzem páncélszekrényét tünteti el, szintén nyom nélkül. Majd, hogy az állami mű­tárgykereskedelmet szabadítja meg néhány ékkövétől, már semmi kétségünk nem marad­hat az iránt, hogy szimpátiánk egy a szocialista állammal de­viáns „máskéntgondolkodóé", aki a szintén magas társadal­mi munkamegosztás következ­tében éppen rabló. De lehetne bármi más, a számítógép azon­nal kiszűrné. Az áfíami szá­mítógép természetesen. Derék dolog szimpatikus kis­emberek mellé állni a min­denható állammal szemben, de a “filmbéli felállás egyúttal előrehaladott alkotói szkizofré- niáról is diagnosztizál. Hogy ráadásul mindezt egy krimi, formai ruhájában jeleníti meg Fábry Péter, az arról tanúsko­dik — s nem kell ehhez szá­mítógép —, hogy elég sandán tekint választott témájára. Nem azt látja, amit látszó­lag néz. Ez viszont már sze­mészeti kategória, nem sok kö­ze van a művészethez. Bodó László Az 1-es üzemben a furnériemezeket ragasztották Fotó: Läufer László

Next

/
Oldalképek
Tartalom