Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-11 / 279. szám

Ganz-MÁVAG—Ikarus kooperáció 1934-től ilyen Gonz-MAVAG gyors motorkocsik közlekedtek Budapest és Becs között. Végsősoron a kifejlesztés alatt levő magyar sinautóbusz elődjének tekinthetők. „Árpád” a sínautóbusz Jövőre próbapályán lesz a prototípus A felvételen látható „Ár­pád" motorkocsi a harmincas évek derekán alig három óra alatt tette meg a Budapest— Bécs közötti távolságot. S mindjárt jegyezzük meg: azóta sincs olyan jó közlekedés a két főváros között vasúton. A nagy feltűnést keltett új konst­rukció iránt külföldön is ér­deklődtek és továbbfejlesztett változatából jelentős mennyi­séget szállított a későbbiek so­rán a Ganz-MÁVÁG többek között Egyiptomba. Az utazó- közönség gyorsan elkeresztelte az egy kocsiból álló szerel­vényt, amelyet sínbusznak ti­tulált: de az „Árpád” végső soron vonat volt! Közel fél évszázad eltelte után ismét előtérbe került a fürge, könnyű építésű, és jó gyorsulású tulajdonságokkal rendelkező járművek előállítá­sának igénye külföldön, amely a vonatot és az autóbuszt egyesíti. Ebből indult ki a Ganz-MÁVAG, mikor a közel­múltban az Autóipari Kutató Intézettel, valamint az Ikarus­szal hozzálátott az új magyar sínautóbusz kifejlesztéséhez. Süveges László, a Ganz- MÁVAG vasúti járműgyárának fejlesztési főmérnöke a követ­kezőket mondotta az előzmé­nyekről :- Több országban a szűkö­sebb beruházási lehetőségek miatt visszafogták a pályaépí­tést és felújítást. Ugyanakkor jelentősen megnőtt az igény az elővárosi és helyközi közleke­désben. Annak érdekéből, hogy a vasút versenyben ma­A sínautóbuszt egy motorral látjuk el, ennek ellenére mind­két végén kialakítjuk a veze­tőállást. Sebessége várhatóan óránként száz kilométer lesz. Az új konstrukciójú motor kü­lönben elkészült, paraméterei­nek kimérése megkezdődó:t a gyári próbapadon.- Ügy értsem tehát, hogy a prototípus hamarosan elkészül? — Csak a jövő évben vár­ható, hogy az első sínautó­busz próbapályára kerül. Ad­dig számtalan dolgot meg kell oldanunk. Egy biztos, az új jármű energiatakarékos és nagy gyorsulóképességű lesz. A Ganz-MÁVAG tehát ismét vált és olyan termékkel kíván megjelenni a világpiacon, ami után minden bizonnyal o MÁV is érdeklődik majd. De térjünk vissza a külföldi példákhoz! Angliában öt évvel ezelőtt jelentek meg az elővárosi for­galomban a sínautóbuszok, amelyeket a Leyland autógyár most már nagy sorozatban ál­lít elő. A „Rail bus" igen köny- nyű és az autóiparból átvett elemek felhasználásával ké­szül. Hogy a Ganz-MÁVAG és Ikarus kooperációban hány sínautóbuszt állít majd elő a jövőben, erre még nehéz lenne válaszolni. Mindenesetre a piackutatók bizakodók és vál­tig állítják, hogy a sínautóbuszt jó áron lehet majd értékesí­teni a dél-amerikoi és arab országokban. Salamon Gyula Egyelőre kísérleti gyártás Szeletelt, csomagolt húsok Szekszárdról A vákuumfóliában két hét utén is friss az áru A korszerű csomagolás, ha lassan is, mégiscsak tért hó­dít húsiparunkban: a Szek­szárdi Húsipari Vállalatnál két automata gépet állítottak be, melyeken kísérleti jelleggel megkezdődött a hús csomago. lása. Az egyik gépen nagyobb húsrészeket, a másikon szele­telt húsokat és húskészítménye, két csomagolnak vákuumfóliá­ba. Egyelőre kísérletről, próba- gyártásról beszélhetünk csak, a vákuumfólia nyugati import, behozatala most éppen nehéz­ségekbe ütközik, így a hús csomagolásából akkor lesz va­lami, ha a hazai vegyipar is képes lesz megfelelő fóliát gyártani. Erre van remény, s a szek­szárdiak bíznak abban, hogy a jövő évtől kezdődően nagyobb léptékben beindulhat a csoma­golás. Egyelőre a külpiacokra küldött nagyobb húsrészek cso­magolására gondolnak, a ké­sőbbiekben a szekszárdiak sze­letelt húsai, töltelékárui eljut­hatnak majd a hazai üzletek­be is. A vákuumfóliába való csomagolásnak óriási a jelen­tősége, a szavatossági idő ug­rásszerűen megnő, az előre­csomagolt húsok még két hét múltán is megőrzik frisseségü. két. Az ilyen szállítmány export esetén jobban bírja a hosszú utazást, a minőség nem rom­lik, az áruért jobb pénzt lehet kapni. Óriási dolog az is, hogy az előrecsomagolt hússzelet el­juthat azokba az élelmiszerüz­letekbe is, ahol nem árusítanak tőkehúst. Kényelem a fogyasz­tóknak, akiknek attól sem kell tartaniuk, netán megrövidítik, a gép mér és árcédulával is el­látja az árut. Az előzetes fel­mérések szerint a csomagolt húsok iránt nagy az érdeklő­dés a kereskedelemben és a vendéglátónál egyaránt. A szekszárdiak termékeit remélhe­tőleg nemcsak Tolna megyé­ben árusítják, de eljutnak majd Baranyába is. Teljes gőz a Kaposvári Cukorgyárban Szeptember 7-től napi 300 vagon cukorrépát dolgoznak fel Kaposváron. Folytonos a műszak, s amíg a répahegyek el nem fogynak, nincs megál­lás. 30 vagon kristályosán csil­logó hófehér cukor egy-egy nap végterméke. Ház László fővegyész elége­detlen : — Egyre kisebb a répa cu­kortartalma — mondja. — Az idén 100 kiló nyersanyagból 10 kiló cukrunk lesz és ennek még örülhetünk is, pedig 40 évvel ezelőtt 15 kg cukrot adott egy mázsa répa! Közel 9000 hektárról: Bara­nya, Tolna, Somogy megye földjeiről érkezik ide a répa. A szakemberek az idén 368 000 tonna termés fogadására ké­szültek fel. Az idei meleg ősz sietteti őket, hiszen ilyenkor gyorsabban kezd rothadni a sárosán érkező termés. 1100 ember, teljes erővel dolgozó gépek: az idei cukor­táv egyharmadát mór maguk mögött hagyták . . . M. I. Befejeződött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa Vasárnap a Parlament kong­resszusi termében az országos vezetőség beszámolója fölötti vitával folytatta munkáját a Magyar Vöröskereszt VI. kong­resszusa. A felszólalók áttekintették a Vöröskereszt munkájának szinte valamennyi területét, beszá­moltak az alapszervezetek tö­rekvéseiről, eredményeiről. El­mondták: örvendetes, hogy a lakóhelyi, munkahelyi és az if­júsági alapszervezetek mindin­kább megtalálják a rájuk váró feladatokat. A kongresszus munkáját kö­szöntötték — üdvözölve a Ma­gyar Vöröskereszt több mint egymilliós tagságát - a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszeryezetek vezető tisztségviselői. Kifejezték reményüket, hogy a segélyak­ciókkal és a békeharc fokozá­sával a jövőben tovább erősö­dik a nemzeti vöröskereszt­szervezetek együttműködése is. A vita homlokterében állott a szociális gondoskodás, az öregekkel, a testi fogyatéko­sokkal való foglalkozás meg­annyi kérdése. Sokan számoltak be az eredményekről, és el­hangzottak új javaslatok is a gondok enyhítésére. Többen kiemelték, hogy az elesettekről való gondoskodás nem csupán a Vöröskereszt fel­adata; rávilágítottak a kisebb és nagyobb közösségek, főként a család felelősségére. Vörös­keresztes alapszervezetek, szo­cialista brigádok sokszor erejü­kön felül vállalják az öregek segítését, miközben a hozzá­tartozók hónapokig, évekig még csak nem is érdeklődnek az idős emberek hogyléte felől. Mindezt megdöbbentő adattal példázta az egyik Tolna megyei küldött: a dombóvári egyesített szociális intézmény gondozott­jai közül tavaly mindössze egy „vette ki" évi harmincnapos szabadságát — amit családja körében tölthet —, s ő is csak azért, mert dédunokájára kel­lett vigyáznia ... Az e témával foglalkozó hozzászólások vég­kicsengése szinte kivétel nélkül az volt: a családhoz tartozás érzését semmi nem pótolhatja, így a gondozás, a szociális otthonokbeli körülmények to­vábbi javítása mellett a Vö­röskeresztnek széles körű fel- világosító munkát kell végezni. Ez egyben azt is megköveteli, hogy a ma már országszerte működő családvédelmi szolgá­latok előtérbe helyezzék a ne­velő és a megelőző tevékenysé­get. Sokan értékelték a Vöröske­reszt együttműködését a külön­böző hatósági szervekkel, tár­sadalmi szervezetekkel. Egye­bek között elmondták, hogy a lakóterületi, a munkahelyi és az ifjúsági alapszervezetek mind szelesebb körben vesz­nek részt — a tanácsokkal és a Hazafias Népfronttal együtt­működve — a község- és vá- rosszépítési, -fejlesztési akciók­ban és aktív részesei a helyi társadalompolitikai feladatok végrehajtásának. A felszólalók közül számoson példákkal bizonyították: mun­kahelyi, lakóhelyi alapszerveze­tük hozzájárult a lakosság egészségének védelméhez, a betegségek, a balesetek meg­előzéséhez. A kongresszuon részt vevő orvosok ismételten elismerésü­ket fejezték ki a véradóknak, akik véradományaikkal önzet­lenül segítik embertársaik gyó­gyítását. Többen elmondották: az orvostudomány fejlődése, a szív-, az agy-, a nyelőcső se­bészet, a veseátültetés, a hae- matológiai betegségekben szenvedők gyógykezelése sok­sok vért, vérkészítményt igé­nyel, ezeket csak a folyama­tosan megújuló mozgalom elé­gítheti ki. Szorgalmazták a felszólalók környezétünk hatékonyabb vé­delmét is: a környezetvédelmi törvény előírásainak betartá­sáért további érőfeszítéseket kell tenni — mondották. Java­solták, hogy a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, az ifjúsági és más szervezetek együttmű­ködve mindenütt szervezzék meg a tisztasági akciókat, az utcák, a parkok, közterek rend- bentartását. Szó esett arról is, hogy sok helyen nem védik megfelelően a természeti kör­nyezetet, az emberek egész­ségét, a mezőgazdaságban al­kalmazott vegyianyagok szeny- nyeződéseitől, ártalmaitól. A vöröskeresztes aktivisták nem ismerik a vegyszerek szakszerű tárolásának, alkalmazásának módját, ezért kérték: bocsás­sanak rendelkezésükre tájé­koztató, propaganda anyago­kat, hogy a legfontosabb • tud­nivalókról időről időre tájékoz­tathassák a mezőgazdasági dolgozókat. Elmondták, a gaz­daságok vöröskeresztesei rend­szeresen szerveznek egészség- ügyi felvilágosításokat, ennek ellenére gyakori a baleset, a fertőzés. A következő időben gondoskodnak arról, hogy még több önkéntes ápolónőt képezzenek a gazdaságokban, azért, hogy mindegyik üzem­egységben legyen hozzáértő elsősegélynyújtó. A vitában elhangzottakra Hantos János főtitkár válaszolt, majd a kongresszusi küldöttek jóváhagyták az országos veze­tőség beszámolóját és elfo­gadták a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusának határoza­tát. Ezután a kongresszus kül­döttei nyílt szavazással megvá­lasztották a Magyar Vöröske­reszt vezető testületét, a 119 ta­gú országos vezetőséget, to­vábbá a 15 tagú számvizsgáló bizottságot. A Magyar Vörös- kereszt főtitkárává ismét Han­tos Jánost választották meg, főtitkárhelyettes Kaposvári Jú­lia és Alföldy Árpád lett. radjon a közúttal, a mellék­vonalakra olycn kis súlyú és gyors járművekre van szükség, amelyek tulajdonságait tekint­ve hasonlóak az autóbuszhoz. Ez adta végül is az ötletet, mivel egyes dél-amerikai és ázsiai vasutak érdeklődése megélénkült az említett jármű­vek iránt. Az Ikarusszal közös fejlesztő munkába kezdtünk.' Abból indultunk ki, hogy az Ikarus nagy sorozatban készíti az autóbuszokat, a kocsiszek­rény tehát gazdaságosan elő­állítható. A futómű, az alváz, a vezérlés, valamint a motor ki- fejlesztése pedig ránk hárul.- Milyen tulajdonságokkal rendelkezik majd a magyar sinautóbusz? — Külső megjelenésében az Ikarus 200-as család tagjaira hasonlít a 25 méter hosszú, két kocsiból álló szerelvény, amely több mint százhatvan utas szállítására lesz alkalmas. Személyi igazolványt nem kérnek, fényképet igen Párkeresö gazdasági társulás Jeladás, Reménysugár, Tavaszváró, Fészek. Ilyen és hasonló elnevezéssel érzelmi kapcsolatteremtő gazdasági munkaközössé­geket szerveztek többségé­ben Budapesten, de újab­ban Székesfehérváron, Du­naújvárosban, Szombathe­lyen, sőt Pécsett is. A fan­tázianevek tömören kifeje­zik a kisvállalkozás alap­ötletét, miszerint magá­nyos emberek lelki, érzelmi kapcsolatkeresését segíteni nemcsak emberbaráti, de üzleti szándékkal is. Ter­mészetesen a legnagyobb diszkréció mellett, miként a most alakult pécsi Nap­sugár társkereső szolgálat vezetője, Herczfelder Zsu­zsa elmondta. Személyükről, mert van egy munkatársa is, any- nyit, hogy férjnél vannak, rendezett a családi életük, lélekbúvárok, lakik lelke­sek, nagyfokú az önbizal­muk, oiztosak, hogy üz­leti tervük sikerrel jár. Már az első héten sokan keres­ték fel a Dugonics utca 42-ben működő szolgála­tot, pedig nem hirdették. Nemcsak idősek, de fiata­lok is érkeztek, olyanok, akik gátlásosak, képtelenek utcai vagy presszós kap­csolatteremtésre, vagy ma­gas igényt támasztanak a partnerválasztáskor. A leg­furcsább, hogy sokan éle­tük szomorú eseményeit mesélik el, s nem is any- nyira a társkeresés a fő téma. Az alapítók egy évig töprengtek, míg elszánták magukat, hogy létrehoz­zák a vállalkozást. Alapo­san átgondolták a legrizi­kósabb vállalkozási mo­mentumot. hogy pszicholó­giailag felkészültek-e, tud­nak-e összehozni embere­ket, hogy az ne legyen megalázó. Elmentek több társkereső irodába, de minden helyen titkolták, miként beszélgetnek el a jelentkezőkkel, miként dön­tenek, hogy kiket ismertes­senek össze. Hazai és nyugati modellek, tesztek, szakkönyvek áttanulmányo­zásával kidolgozták a ma­guk 20-25 kérdését. Más­képp aligha ismerhetik meg a kapcsolatot kereső sze­mély egyéniségét, még ha az a legbensőbb igényeit is közli. Személyi igazol­ványt nem kérnek, fényké­pet igen, utóbbit is csak ismertetési céllal. Bár el­fogadnak levélben, tele­fonon közölt kívánságo­kat, de ebben az esetben sem mondhatnak le az egy­szeri személyes beszélge­tésről. Mindenképpen is­merni akarják az ügyfelet, hogy őszinte, bizalmas-e, vagy csak futó kalandokat kereső szélhámos. Ezért igyekeznek tisztázni, hogy nem áll-e fenn az elme- és nemibaj, vagy a terhes­ség veszélye. A külföldi, főleg az amerikai irodákat e három tényező elnagyolt megítélése miatt perelik be a pórul járt partner­jelöltek. Az így nyert adatokat, igényeket minimum egy évig archiválják. Egyezte­tik, ami korántsem rutin­munka. Majd külön-külön behívják a jelentkezőket, válogassanak a többféle ajánlat közül, vagyis ismer­tetik velük az elképzelé­süknek megfelelő társak testi, lelki jellemzőit. Utá­na már a bemutatkozás, a bemutatás következik a Napsugár képviselőinek je­lenlétében valamelyik szó­rakozóhelyen. Később azt szeretnék, ha közös kirán­duláson, klubfoglalkozáson a partnerkeresők maguk­tól egymásra találnának. A Napsugár közbenjárá­sával 400 forintért három­szor próbálhatják meg a jelentkezők a házassóg- és a társkapcsolat-kialakí- tást. A már működő 15 társkereső szolgálat közül a pécsi dolgozik a legol­csóbban. Csuti J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom