Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-06 / 274. szám
1982. október 6., szerda Dunantmt Tlaplö 3 Uj megyei tanacsuezetöi bírok (II.) Mint valami régmúlt idő eseményeiről, úgy beszél — csendesen, lassan, a szavakat megfontolva - egyetemi éveiről. Pedig nincs annyira mesz- sze, bár - s ezek a körülmények valóban a „Hol van már az?" sóhajt sugallják -, akkor, amikor Simonná dr. Bárdi Zsuzsa a pécsi egyetemen jogot tanult, mindössze négy hallgatónő volt, de még így is kétszer annyi, mint az előző évfolyamon. Nevük és hírük maradt csak a régi professzoroknak is, a polgárjogász Kauser Lipótnak, a római jog szigorú tanárának, Óriás Nándornak, és a többieknek, akik megszerettették vele a jogot - kezdetben elsősorban a jogtörténetet —, segítették benne kialakulni a hivatástudat, a szakmaszeretet és -tisztelet olyan fokát, melynek révén a pálya legnehezebb periódusain is túl tudott jutni. Mert nem volt könnyű. Iszonyúan sok munka — amit csak családja megértése mellett tudott elvégezni - van amögött, hogy most a nagyon kevesek között tudhatja magát; fellebbviteli tanács vezetője. — Nem az következik ebből, hogy joghallgatónő létünkre valamiféle hátrányos megkülönböztetést éreztünk tanulmányi éveink alatt. Teljesen egyenrangú egyetemi polgárok voltunk, elfogadtak bennünket. Ez tulajdonképpen végigkísérte bírói működésemet, most is úgy érzem; elismerik a munkámat. A jogtörténet volt a legkedvesebb tárgyam, disszertációmat is ebből írtam, s csak a helyhiányon múlott, hogy nem maradtam benn a tanszéken oktatónak. Ma már persze nem bánom, tökéletesen kielégít a munkám, nyilván azért, mert szeretem. I — Egyetem után mindjárt bíróságra került? — Igen. A miért- ről kicsit hosszabban kellene beszélnem. Elégedjünk meg annyival; akkoriban az államvizsgát követően a friss diplomás megkapta a munkakönyvét is, persze előzetes egyeztetések után. Pécsett kezdtem a munkát fogalmazóként, titkárként, majd egy olyan 11 éves szakasz következett — Pécsváradon, kezdetben beosztott bíróként, később járásbírósági elnökként -, amikor valóban rengeteget kellett dolgoznom. Nemcsak a bírói beosztáshoz, a szoros értelemben vett feladatokhoz kötődő munkára kell gondolnia. Akkor a bírók fokozottabban foglalkoztak jogismertetéssel, helyi közéfeti tevékenységük hangsúlyozottabb volt. Pécs- várad nehéz időszak volt, jellemzőként: nem lehetett hatóra a munkaidőnek, mert abba csak kis része fért a feladatoknak. Négy éven keresztül voltam egyébként a járásSimonná dr. Bárdi Zsuzsa bíróság elnöke, mint nő, az első ilyen vezető. Akik vidéken dolgoztak, mindenhez kellett érteniük, a jog összes ágához, polgári és büntetőügyekhez egyaránt. Hiszen a specializálódás tulajdonképpen csak a hatvanas évek közepétől számítható jellemző folyamatnak. — Szükségét érezte ennek | a specializálódásnak?- Hogyne, nagyon kellett. Az ügyek egyre inkább elnehezültek, bonyolultabbakká váltak, a bírák szakosítása elkerülhetetlenné vált. Nekem jól is alakult, mert véleményem szerint a polgári ügyszak a a bírói pulpituson birkózhatott valaki saját emberi és szakmai gondjaival. Ha azonban egy kezdő a pályát, a hivatásérzetét komolyan vette, előre kalkulált ezekkel a nehézségekkel, így könnyebb volt azokat legyűrni.- Ismerem az adatot: az 1. számú polgári fellebbviteli tanács havonta 50-60 ügyet tárgyal. A kívülálló könnyen fedezhet fel ellentmondást e munka alapossága és a magas ügyszám között. — Nehezen, nagyon nehezen lehet ennyi ügyet „elintézni". szebb — nyilván az elfogultság is mondatja ezt velem, hiszen a Pécsi Megyei Bíróságon az 1. számú polgá i fellebbvi- teli tanács vezetője vagyok most —, ám hatalmas a joganyag. Ráadásul gyakran változik, miközben -*» ezt még egyszer hangsúlyoznom kell — az ítélettel eldöntésre váró jogviszonyok elnehezülnek. A tanácsvezető bíró azonban nincs egyedül, ott vannak mellette előadó bírótórsai, ott vannak a szakértők. Én nem tanulom meg kívülről az ügyeket a kitűzés időszakában. Ez az előadó bíró dolga. Amikor viszont eljön c tárgyalás, már alfától ómegáig ismerem az aktát. A döntés másodfokon nagy felelősséggel jár. Amivel korántsem akarom azt mondani, hogy első fokon nem így lenne, de nálunk jelentkezik egy többlet: a konkrét ügyben született döntés egyúttal iránymutatás is kell legyen, hogyan kell eljárni a jövőben hasonló esetekben — A pályakezdés időszakában talán az egyszerűbb ügyek is nehezebbnek, bonyolultabbaknak tűnhettek. — Tény, hogy a pécsváradi tizenegy évben nehézséget jelentett az, hogy teljesen magamra voltam utalva. Ráadásul éppen hogy túl azon a korhatáron, amikor valaki már kinevezhető bírónak. Nem volt még kötelező a kétéves gyakorlat, nagyon rövid idő múlva- Számos jogterület mellett az öröklési jogi ügyeknek is az 1. számú polgár! fellebbviteli tanács a gazdája. Az ilyen perek köny- nyen lényt deríthetnek az . emberi mohóságra. Tapasztalja, hogy önzőbbek, anyagiasabbak lettek az ügyleI leik?- Nemcsak az ügyfeleink, általában az emberek. A szülő halála után rögtön előkerülnek azok a gyerekek, akik korábban még csak nem is köszöntek édesanyjuknak, édesapjuknak. Volt, aki Franciaországból jelentette be háromszor is igényét a hagyatékra, ami nem állt másból, mint a szociális otthonban ápolt néni szegényes ruháiból, néhány forintjából ...- Az emberi mohóság ilyen megnyilvánulásai befolyásolják a bírót?- Azt természetesen nem mondhatom, hogy semmiképpen sem ... A szubjektív érzés azonban soha sem lehet eluralkodó, nem szabad érvényesülnie. Kezdő bírói éveimben erre fokozottabban kellett figyelnem; tárgyilagosnak maradni !- A munkajog is az 1. számú polgári lellebbviteli tanács hatáskörébe tartozik. Mi a véleménye a vállalatok magatartásáról, mivel ellenielük a perben saját dolgozójuk?- Az utóbbi 6—8 évben lényegesen javult a helyzet. Ma már nem jellemző, hogy a vállalat o dolgozójával szemben hogy úgy mondjam; hatalmi pozícióból tárgyal. Ez persze nem kis részben a jogi szabályozásnak köszönhető. Az élesedő gazdasági helyzet következtében bizonyos szigorodás mutatkozik a munkáltatók részéről, elsősorban a munkaviszony megszüntetése és a fegyelmi ügyek terén. Ez ugyan nem személyes tapasztalatom, mert ezekben az ügyekben az első fokú ítélet ellen a megyei bírósághoz fellebbezni nem lehet, de találkozunk ezzel a jelenséggel a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos azonos tárgyú perekben, mert a felemás jogi szabályozás miatt ezekben az ügyekben már ven fellebbezési lehetőség. I — Tekintélyes bírónak tartja magát? — Ezzel nem foglalkozom. Mint mondtam, jelenlegi pozíciómban is érzem munkám elismerését. Elégedett ember vagyok. Ma már nagyon messzinek tűnik az az idő, amikor kineveztek bírónak, s a megyei bíróság elnöke, miközben kikísért, megkérdezte; tényleg, betöltötte már a szükséges korhatárt? Mészáros Attila Napi átlagban húsz bejelentés, panasz, észrevétel. Önmagában semmit sem mond: halmaz. De ha ismét belelapozok feljegyzéseimbe, megelevenednek a hangok, hangsúlyt kapnak a papírra vetett, összefüggéstelennek tűnő mondatfoszlányok. Az újságírónak ritkán adatik meg, hogy közvetlen módon nyújtson segítséget. Nemegyszer maga is úgy érzi, nehezen bogozhatok ki a szálak: mert a tizenötezres telefonra ilyen jellegű bejelentések is érkeznek. Vannak komolyabb, lakóközösségeket érintő gondok és egyéniek is. íme néhány töredék a heti „halmazból", amelyre reagálni kívánok . . . Jogos a füstölgése annak a pécsi gépkocsivezetőnek, aki közel egy esztendeje levelez, telefonál, beadványt ír amiatt, mert több ezer forintba került bútorának a szekrényajtaja egyhónapos használat után leszakadt, és a garanciális javítással megbízott szövetkezet és a gyártó között elkallódott a zsanér. Saját kezűleg is megjavítaná, de a pánt nem kapható. Kitűnő találmány a Gastrofol étel, a háziasszony időt és fáradságot takaríthat meg. Csak bele kell ereszteni a mirelitkészítményt zacskóstól a lobogó vízbe és fél óra múltán tálalható Poczekné, vagy Tamás Edit főztje. Eddig legalábbis: az utóbbi időben viszont meglepetve tapasztalható, hogy a zacskók tartalma o vízbe folyik. Sebaj I Elforraljuk a felhígult, élvezhetetlen étket vagy leszűrjük, ha tudjuk. Ez aztán a zsákbamacska, a Mecsekvidékt Üzemi Vendéglátó Vállalat módjáról Hosszú ideje nincs olyan párttaggyűlés, vagy népfrontösszejövetel Szabolcsfalun, ahol már-már a tarthatatlan gondokról ne esne szó. Joggal vetik föl a nem megfelelő autóbuszközlekedést, a liszt, a gríz, az ecet és gyufa időszakos hiányát. Nem szólva arról, hogy a „faluközpontban" működő fűszerbolt egyszerűen képtelen kielégíteni a megye- székhely peremkerületén élő ötezer lakó igényeit. A szabolcsiakat legalább egy évtizede foglalkoztatja, miért nem telik egy ABC áruház építésére, mikor Pécsett sorra nyitotta új boltjait az élelmiszerkereskedelem. Legutóbb az az ötletük támadt az itt élőknek, hogy a valamikori sütödét alakítsák át ABC-áruháznak. A javaslatot jónak tartották az illetékesek, csakhogy egyetlen cégnek sincs négymillió forintja arra, hogy megvegye, majd később átalakítsa kereskedelmi célokra az egykori pékséget. Ha erre nincs forrás, akkor joggal vetik föl a szabolcsiak, hát bérelje ki a sütőipartól a megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat a helyiségeket. fizessen bérleti díjat és így nyisson üzletet. Olvasom a TUZEP hirdetésót, miszerint jelentős árengedménnyel értékesíti a különböző padlóburkoló lapokat és csempét. Gondolom magamban: milyen jól időzített a vállalat, hiszen az építkezések zöme tavasszal kezdődik és nyárutón van szüksége a lakosságnak a burkolóanyagokra. Aztán elgondolkoztat egy telefonhívás: miért hirdeti a TUZEP a kedvezményes akciót még mindig, ha már reggel nyolc árakor azt mondják a sorban álló vevőnek, hogy elfogyott a leértékelt padlólap és csempe. Maradjunk o TUZÉP-néll Vajon miért kell várni az iszapszén kiszállítására a vásárlónak több mint három hónapot, ha a befizetéstől számított hat héten belül ígérik a téli tüzelő megérkezését. így járt az a mecsekszentkúti megrendelő is, akinek a háza elé többszöri reklamáció után se rakták le az iszap- szenet. i Aztán: nem kapható ötös méretű húsdarólókés, így adott esetben a vevő arra kárhoztatott, vegyen egy új darálót. Mert hát mit is ajánlhatna ez esetben az eladó. Szerencsére a kereskedők ismét kezdik megtanulni az udvarias hangot, némely üzletből már elégedetten távozik a vásárló, de ez nem általánosítható. Például az Ungvár utcai élelmiszerbolt fiatal pénztárosa a telefonáló idős hölgy szerint minősíthetetlen hangon reagált orra, mikor a vásárló új zacskót kért a szakadt lisztesstanecli helyett. Jogos, vagy vélt sérelmek T A gyári munkás felesége például azért reklamált, mert férje nem kapta meg a táppénzt és így fő a feje, hogy miből éljenek két hétig. Mikor a vállalatnál utána érdeklődtem, mi is történt valójában, megtudtam, hogy a férj csak a táppénz kezdetét jelentette, a felülvizsgálatról szóló papírt már nem juttatta el az SZTK-s- nak. Hát hogy számfejtették volna ezek után részére a „fizetést"? » Más: negyven lakó dühöng egyik társuk felelőtlensége miatt, mert a tízszintes épület szemétledobóját nem oda való dolgokkal eltömítette, amiket a lakásából kiszórt. Azóta elakad a konyhai hulladék, elviselhetetlen bűzt árasztva. A panaszt tevő a lakásszövetkezetet szidja, hogy szeptember 14-e óta semmit sem tettek. Felmerül bennem: vajon ilyen esetben nem az lenne-e a természetes, hogy aki vétett, annak a költségére hozassák rendbe a „szemétcsövet". Örömmel hallgattam egy kertvárosi lakót, aki elmondta: a Nevelési Központ tőszomszédságában lévő Fazekas Mihály utca környékén élők parkosították az épületek előtti területet. Am meglepve hallottam B. J.-től, hogy feltúrták a virágágyásokat, árkot húznak a járda mellett, mert a túlsó oldalról áthelyezik a kandelábereket. Azóta is azon töprengek, mi vezérelte a döntést hozót, hogy két méterrel odébb állítsák fel a lámpákat, több százezer forintot kidobva az ablakon, ezzel elvéve az említett lakóközösség szépítő kedvét.. . Ennyi lenne a töredék, amire reagálni kívántam, de azt is tudom: mindez kevés az orvosláshoz! Salamon Gyula Aranyóra 150 forintért A Ivov-kertvárosi bizományiban Tavasszal avatták a Bizományi Aruház Vállalat újabb egységét Pécsett, a Sarohin tábornok útján. Félév után mérleget készítettek a boltban, ennek összegzése; jó az üzlet! Valóban jól megy! Ruházati és műszaki cikkek egész sora a polcokon és a raktárakban. Szelekcióra kevés a lehetőség, mert a helyiség már az átadáskor kinőtte magát. Zsúfolt a raktártér, dugig az eladótér. Rövídebb-hosszabb idő alatt elkel itt minden, kiváltképp a kurrens cikkek. (A nyár legkeresettebb terméke a hűtőszekrény volt.) Hogy mi lesz ősszel? Feltételezhetően a villanykályha. És itt tolmácsolom Katona Sándorné becsüs kérését: 1500 Wattnál nagyobb teljesítményűt ne vigyenek eladásra, ugyanis rendelet szabályozza a maximális teljesítményt, ami ebben az esetben 1500 Watt. — Az említett villanykályhán kívül nem vesszük meg azokat az árukat, amelyek komolyabb értéket hordoznak magukban és nincs származási papírjuk. 5000 forint felett külföldi cikk esetén vámpapírt kérünk, ruházati és műszaki árukra egyaránt. Aztán nem vesszük meg a fertőzési lehetőségeket magában rejlő holmikat. Ilyenek a gyermekjáték, hálós járókák, bimbik ...- Bőröndökkel lelpakolva hatan állnak most sorban. Ahogy önt figyelem, nagy rutinnal válogat az eladásra hozott pulóverek, nadrágok, zakók között. Néhányat megvesz, van amit visszaad. — Igen, mert például a zakó, bármennyire modern is a fazonja, anyagában régi, ezért nem vehetem meg. Igényesek vásárlóink. Ezt biztos nem vennék meg — A télikabáiot miért nem vette át? — Még nincs szezonja. Nagyon ügyelünk arra, mit és mikor veszünk meg. Nyáron a nyárit, télen a télit. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy a nyári már, a téli még nem megy. — Az eladók tudják ezt? — Sajnos, nem veszik figyelembe, de még az üzlet is új, jó néhány esztendő kell, amíg bejáródik. Akik rendszeresen jönnek eladni, már ismerik a rendet, és azt is, hogy csak szép holmikat, a tiszta árukat vesszük át. — Nagy a forgalom? — A kedd az erős, ami érthető, hiszen hétfőn zárva tartunk. A többi napokon jöhetnének többen is, én csak sejtem, mennyi eladni való holmi lehet még az amúgy is szűk panellakásokban. Talán egy picit szégyellik idehozni, inkább a szemétbe dobják. Ezt a boltot azért nyitották éppen Lvov- Kertvárosban, hogy legyen hova vinni a felesleges, a lakásban mindenképpen helyet foglaló, már kinőtt vagy divatjamúlt ruhákat, cipőket. — Mennyire ügyelnek a divatra? — Természetesen a divatos cikkekért többet adunk, hiszen mi is többet kapunk érte. Ami új és divatos, az nálunk is közelíti az eredeti árat. — Az aranyórát miért csak 150-ért vette meg? — Nem volt az arany. Csak a tulajdonosa hitte, vagy arra gondolt, én hiszem majd, hogy arany. Csak a színe volt hasonló.- Gyakran be akarják csapni? — Nem jellemző az eladókra, de az logikus, hogy mindenki többet akar kapni a portékájáért. Nehéz ígérni, de azt hiszem, jól alakítom az árakat. Mindig az jár a fejemben, hogy az egész bolt forgalma attól függ, mit és menynyiért veszek meg, lesz-e piaca, keresik-e, el tudjuk-e adni.- Mindenki eladhat önöknél? — Csak 18 éven felüliek és csak a személyi igazolvány bemutatása mellett. Végezetül álljon itt a nyitvatartási idő, amikor várják az eladni szándékozókat. Kedden és szombaton 8.00—12.30-ig, délután 13.00—17.30-ig. Szombaton csak délelőtt. Szerdán, csütörtökön és pénteken 8.30— 12.30-ig, délután 13.00-17.30- ig. Hétfőn zárva! Müller István
