Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-28 / 296. szám

1982. október 28., csütörtök Dunántúli napló Népi műemlékek védelme Baranya megyében Á tizenegyedik baranyai porta A tizenegyedik baranyai portát avatták fel tizenkét nappal ezelőtt Zengővárkonyban a múzeumi és mű­emléki hónap keretében. Tovább gazdagodott az a népi műemléki hálózat, mellyel megyénk ma orszá­gosan is kiemelkedő szerepet vállalt. Korábban Heves megye indította el ugyan a falusi műemlékházak helyreállításán ők azonban leálltak ezzel a folyamattal, amit Baranya követ­kezetesen végigjár. Tíz évvel ezelőtt végrehajtó bizottsági hatá­rozat született a Baranya megyei Tanácson a népi műemlékek programjáról. Arról, hogy a megye célja nem a skanzen kialakítása, hanem egy-egy tájegységben megmaradva, „in situ" bemutatni a régi parasztházakat, műhelyeket. Baranyában nincs a zala­egerszegihez, a szentendreihez mérhető' skanzen, bár találha­tók erre emlékeztető megoldá­sok. Ilyen módon mutatják be Sellyén az ormánsági talpashá­zat és skanzenszerű az orfűi malomtörténeti együttes, amely tovább gazdagítható. Szép az ország különböző vi­dékeiről-vagy egy-egy tájegysé­géből elhozott, és újonnan fel - • átütött házakkal, istállókkal, pajtákkal, műhelyekkel, harang­lábakkal teli skanzen, különö­sen, ha oly módon van teli élet­tel, mint például a közeli Szen­nán. A baranyai megoldás azonban valószínű, hogy humá­nusabb. Egy régi épület elszál­lításával mindig az a kisközös­ség lesz ugyanis szegényebb, amelyik amúgy is kevéssel bír, Volt eset rá Szatmár vidékén, hogy egy egész falu búcsúzta­tott egy Szentendrére kerülő haranglábat. Igaz, hogy nem egy tájházon múlik az, hogy a községben elevenebb lesz-e az élet, és ki­sebb az elvándorlás, mégis volt alkalmam megfigyelni, hogy az ilyesfajta kulturális beruházások mint erősítették fel egy-egy vi­dék, falu súlyát, növelték presz­tízsét, 'az ott fakók öntudatát, mert rejtett vagy csak a keve­sek számára ismert értékeket mutattak fel. Vegyük a legutóbbi példát, Zengővárkonyét. Kezdődött a folyamat 11 évvel ezelőtt. Fülep Lajos emléktáblájának felava­tásával. Néhány évre rá helyre­állították, emlékszobává rendez­ték be Fülep egykori könyvtárát, a látogatót a parókia, a temp­lom hófehér együttese fogadta. Ezekben az években már mű­ködött az újjászerveződött helyi népéegyüttes, fogadott külföldi néprajztudósokat, elvitte faluja üzenetét az ország más vidé­keire és külföldre is. 1977-et írtunk már, s azon az őszön avatták a mecseknádasdi táj­házat, és az arra járóknak nem lehetett elkerülni Zengővórkonyt' sem. SokaiV betértek ide is, mert « a község emlékezetes kiállítást rendezett helyben gyűjtött tár­gyakból a művelődési házban. Egy-egy ilyen helyreállításnak tehát kisugárzása van. És ilyen­fajta kisugárzást teremtenek maguk körül a kis falvakban, Ófalun vagy Lúzsokon helyre­állított régi~parasztházak is. Jó, hogy ezekkel a dolgokkal éppen a vidék gyarapodik, és a váro­sok kulturális hegemóniájával szemben történik valami, a fi­gyelemnek a vidéken megbúvó értékekre való irányításában. Nehezebb méltó tartalommal megtölteni ezeket az épületeket, nehéz a fenntartásuk is. Sok­szor magával a faluval sem könnyű elfogadtatni, hogy miért éppen a legöregebb és a leg­elhanyagoltabb házat választják ki — többnyire „fentről" — ilyen célra. A népi műemlékek védel­mének azonban e házrekonstruk­ciókon kívül más feladatai van­nak. El kell fogadtatni az em­berekkel ezt a programot, meg kell tanítani egész közössége­ket, állampolgárokat és intéz­ményeket, gazdasági egysége­ket a meglévő karbantartására, megbecsülésére. Ebben vannak még ugyanis tartalékaink. Nem biztos, hogy a dózer az egyet­len megoldás a régi malom­vagy csárdaépületre. Lehet, hogy a régi funkció állítható vissza, mint például a botyka- peterdi csárda esetében, lehet, hogy más lehet, hogy egészen hétköznapi funkciót kell a régi épületnek ellátnia. És a valódi védelemre egy mégoly hatékony megyei döntés sem elég. Ahhoz az kell, hogy valamennyien szív­ügyünknek tekintsük azt, ami ma még kézzel fogható és meg-j menthető érték. > ; Gállos Orsolya Rimái temetőre számítottak, középkori templomot találtak Középkori templom maradvá­nyaira, bukkantak a győri Xantus János Múzeum régészei Nagyszentjános határában. A településtörténeti értékre a Kis­alföldi Állami Gazdaság dől- gozói' hívták fel a szakembe­rek figyelmét. Talajlazítás köz. ben elsőként felszínre került kövekről a régészek megálla­pították, hogy római kori dom­borműves sírkő töredékei. Meg­kezdték a kutatást. Arra számi, tottak, hogy a föld alatt késő­római temető rejtőzik. Ehelyett azonban egy középkori tempi lom alapjait rejtette a föld a felszínétől mintegy 70—80 cen. timéter mélységben. Kertvárosi gyerekek a Szigeti úton Régi iskola, új iskolásokkal Három csuklós autóbusszal naponta 267 alsó tagozatos ál­talános iskolás utazik nevelői­vel a Kertvárosból a Szigeti útra, ahol idén szeptemberben egy régi iskola, a volt 508. szá­mú Ipari Szakmunkásképző In­tézet falai között nyolc alsó tagozatos osztály kezdte meg a tanévet- Egy régi intézet kapott más, új feladatot. Ezzel próbálta Pécs város Tanácsa művelődésügyi osztálya enyhí­teni a tanteremgondokat. Három év múlva kétszáz zengő- várkonyi szőttest mutattak be ugyanitt. Mór csak az állandó hely hiányzott mindennek együtt való bemutatására, és már szó volt a szemközti porta megvé­teléről. Ebben nyílt meg idén a falu múzeuma, textiljeinek bemutatója és az együttes klub­szobája. Idén feltérképezték a község további védelemre méltó épületeit, és van olyan családi- ház-építkezés, éppen a főutcán, amely a meglévő régit megtart­va bővíti az otthont. Száz éve született Kálmán Imre Jelenet az előadásból K Cseri László felvétele 'álmán Imre szüle­tésének 100. évfor­dulóját a világ összes valamire va­ló dalszínháza megünnepli ezekben a hetekben. A sió­foki születésű, kiváló ké­pességű komponista ope­rettjei, amelyek egykor csőd szélén állá színházakat né­pesítettek be, teltházas si­kerre számíthatnak ma is világszerte. A Pécsi Nemzeti Színház e jeles évfordulón Kálmán Imre egyik késői darabját, az ere­detileg német nyelven bemuta­tott ördöglovast tűzte műso­rára Szenes Andor fordításával, Szenes Iván átdolgozásában. A választás nemes gesztusát dicséri az az igyekezet, amely az igényes mű színpadra állí­tásánál eleve számolt a tár­sulat ismert és rejtett erőfor­rásaival, s a feladat megoldá­sához magas művészi mércét állított. Helyesen, mert egyes színpadi szituációk zenei vi­szonylatai olyan művészi tol­mácsolást kívánnak a darab­ban, melyekben nemcsak az énekesek és táncosok, hanem a prózai színészek, a zenekar és a kóristák ugyanúgy meg­mérettetnek, mint a rendező, a karmester, vagy éppen a ko­reográfus. Sőt bizonyos vonat­kozásban a díszlet- és jelmez­tervező, de a teljes szcenika is. / Anélkül, hogy eltúloznám a darab jelentőségét, mindenek­előtt a magával ragadó mu­zsika szépségét kell megemlí­tenem. A tiszta harmóniákba szőtt dallamívek ismeretlenül is ismerősen csengenek. A Ma ró­lad álmodtam megint című dal pedig egyenesen elbűvölő a második felvonás csúcspontján. A libretto viszont annak elle­nére,’ hogy egykori valóságos személyt állít a középpontba, történelmi zagyvaságokkal tele­tűzdelt mondanivalót takar. Ki­ragadja a reformer egy rész­letét, nemzeti értéseket „fa­kaszt" és operéttbéklyókbo zárt szerelmi történetté zsugorítja Ürdögiowas Operettbemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Sándor Móric- gróf legendás életét. A cselekmény az itáliai származású, szépséges császár­nő udvari környezetében ját­szódik. A herceg, a kancel­lár, a trónörökös jelenlétében csúf titkosrendőrök, kacér ba­lerinák és délceg magyar hu­szárok elevenítik meg a kor, s az akkori bécsi lovaspará­dék hangulatát. A rendező, Vas Zoltán Iván a cselekmény szálába kopasz, kodik. Figuráit mozgatva ta­lán túlságosan is átéli a játék örömét, anélkül, hogy a zenére koncentrálna. Pedig a zenekar Papp Zoltán vezényletével a félig fedett zenekari árokból is szépen szól, s a Károly Ró­bert betanította kórus is re­mek. Csak a táncok éretlenek még helyenként (koreográfus: Tóth Sándor) és hiányoznak a mindent megmozgató hatásos tömegjelenetek. A prózai sze­replők közül Kovács Dénes, Fülöp Mihály és Unger Pálma emlékezetes teljesítményt nyújt. Balikó Tamás elegánsan ha­tásos. Nagy Réka pedig in­kább szépséges, mint fensé­ges, s ha nem is meggyőző, jó benyomást kelt. Csakúgy, mint Sipos László, Szivler Jó­zsef és Vízi György. Az éne­kes-táncos szereplők közül el­sőnek N. Szabó Sándort kell megemlítenem, aki szerep ad­ta lehetőségeit nagyszerűen ki­használva mindvégig sziporká­zó atmoszférát teremt. Nagyon tetszett Kulka János magabiz­tossága, és Matoricz József rá- csodálkozóan gyermeteg figu­rája is. Péter Gizi kirobbanó siker. Faludy László úgyszin­tén. Kár, hogy szerepük .lehe­tőségei korlátozottak. Csak­úgy, mint Krasznói Klánnak, aki így is felcsillantja legjobb szubrett-erényeit. Lang Györgyi elragadó; Moyer Aranka szín­telen. Annál figyelemremél­tóbbak az énekes szólisták. A második szereposztás szerint Morvay Pálma volt a prima­donna, az általam látott elő­adásokon (okt. 9-én, illetve 10-én). Hangjának tisztasága és a magasabb regiszterekben átütő ereje is győzi a szép fel­adatot. Csupán játéka nem meggyőző még. A két bonvi- ván más-más módon, kiválóan megoldja feladatát. Harmath Albert hangja és játéka egy­aránt átütő,, s nagy tetszést arat. Vajk György stílusérzéke a tisztán csengő, színében és dinamikájában egyaránt kife­jező dallal szárnyal. A szereplőgárdára nem le­het panaszunk, összességében mégsem osztatlan az örömünk. A szép egyéni teljesítmények ellenére oz előadás kisugár­zó ereje nem eléggé hatásos, ami a produkció fogadtatásá­ban is észrevehető volt. Bornemissza Géza Nemzetközi csapattáncverseny Szombathelyen Október 31-én rendezik meg a szombathelyi művelődési és sportházban a nemzetközi csa­pattá ncversenyt, amelyen a ma­gyarok mellett Angliából, Auszt­riából, Csehszlovákiából, Jugo­szláviából, az NSZK-ból, a Szovjetunióból érkező tánco­sok mérik össze tudásukat. A műsort neves művészek rész­vételével gálaest zárja. Pécsett ma 4400 fővel többen járnak általános iskolába, mint tíz évvel ezelőtt. Idén 850 ta­nulóval növekedett ez a létszám, és elsősorban a kertvárosi új lakótelepen. Ma a Kertváros 5 általános iskolájába jár a pé­csi gyerekek 24,6 százaléka, míg a többi tanuló 33 általános iskola között oszlik meg. A demográfiai csúcs az óvodák­ból az általános iskola al­só tagozataira, az első osz­tályokra tevődött át, és ez az országos jelenség fokozottan érzékelhető a fiat'! családok­nak otthont adó lakótelepeken. Pécs váro^_ különböző megol­dásokat foganatosított e feszült­ségek enyhítésére: a Nevelési Központ 16 tantermes, közép­iskolának tervezett létesítmé­nyét is általános iskolások töl­tik meg; szolgálati lakások fel­szabadításával növelték az is­kolát a Fábián úton, a Bártfa utcában.^Nem kell Vasas ll-re utazniuk a hirdi negyedikesek­nek, mert itt is született egy újabb tanterem- Ugyanígy a Horvát-szerb Tannyelvű Általá­nos Iskolában, ahol idén két első osztályt indítottak. Hat tanulócsoport utazott tavaly naponta a Tiborc utcai és a Meszesi Általános Iskola ba. Az ő helyzetükben követke zett be változás, és úgy tetszik némi javulás is, éppen a Szi geti úti fejleményekkel. Meszes re többé nem utaznak a kert városi gyerekek, de a Tiborc utcába méa mindig ingázik 4 tanulócsoport. Ez év januárjában költözött el a szakmunkásképző a Szi­geti út 35-ből, februárban már megrendelték a létesítendő ál­talános iskola felszereléseit, a szakmunkákat, és április, má­jus hónapban megkezdődött az épület átalakitósa. Az itt dolgozó kisiparosok gyors és jó munkát végeztek. Szeptember­ben a 277 kertvárosi gyerek megkezdhette itt a tanévet, Ma nyolc tanteremben folyik itt a tanítás, és mint dr. Sinku Pálné igazgató elmondja, az évnyitón kicsit talán megnyu­godtak a szülők a tantermek, a gesztenyefákkal teli árnyas ud­var láttán. „ Az Anikó utca környékéről jönnek ide a gyerekek, két-két nevelő kíséri őket az autóbu­szokon. Aki a Szigeti útra jár, mivel itt van főzőkonyha, tel­jes napközis ellátást kap, és reggelivel kezdi a napot. Dél­után az osztályok napközis ter­mekké alakulnak, így voltaképp eaész napos iskola működik a régi falak között. Igaz, hogy a gyerekeknek továbbra is utaz­niuk kell, de itt megnyugtató körülmények között tanulhatnak, futkározhatnak a szünetekben, készülhetnek a következő nap­ra, és étkezést is kapnak. Az osztályok sajnos itt is nagylétszómúak, 35 fős átlaggal, és a 12 tanteremből négyben, a folyosóra nyíló osztályokban mesterséges fény mellett folyik a tanítás. A felső emeleten a város három kisegítő osztálya és egy logopédiai csoportja is helyet kapott. Ők az általános iskolától külön végzik speciális munkájukat. Még a szép, védett udvar rendbetételéhez keres segítsé­get a régi épületben beindult „új" iskola, melynek sok szer­vezési gonddal kellett megküz­denie az első hetekben, de ahol úgy érzik, minden támoga­tást megkapnak a városi ta­nácstól, amely javítani szeret­ne az általános iskolai osztá­lyok helyzetén. G. O. 6 *0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom