Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-03 / 271. szám

2 Dunantmt Tlaplö 1982. október 3., vasárnap A nyugatnémet parlament ülésén kancellárrá választott Helmut Kohl, a keresztényunió-pártok parlamenti csoportjának elnöke keresztény-liberális kormányt alakított. Felső sor (b.—j.): Helmut Kohl, Hans-Dietrich Genscher, a Szabad Demokratapárt elnöke, alkancellár és külügyminiszter, Friedrich Zimmerman (CSU) bel­ügyminiszter. Alsó sor (b.—j.): Hans Engelhard (FDP) igazság­ügyminiszter, Gerhard Stoltenberg (CDU) pénzügyminiszter, és Otto Lambsdorff (FDP) gazdasági miniszter. Francia, angol, lengyel lapvélemények a bonni kormányváltozásról NAGYVILÁGBAN Elutazott Todor Bozsinov Szombaton befejeződött To­dor Bozsinov, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének hivatalos magyarországi látogatása. A vendég Sarlós István miniszter- elnökhelyettes meghívására tar tózkodott hazánkban. Ipari és mezőgazdasági üzemeket tekin­tett meg, a két ország sokol­dalú kapcsolatainak további fejlesztésig lehetőségeiről folyta­tott tárgyalásokat. Todor Bozsi- novot — akit elvtársi, baráti légkörű találkozón fogadott Aczél György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Körponti Bizottság titkára — szombaton elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Sarlós István. Ott volt Boncso Mitev, Bulgária magyarországi nagy követe is. (Folytatás az 1. oldalról) A vezető londoni polgári la. pok - a politikai színskála jobboldalát is ideértve - kivé­tel nélkül magukévá tették a távozó Schmidt kancellárnak azt az álláspontját, hogy a kormányzati hatalom sorsáról választásokon, nem pedig a „konstruktív bizalmi szavazás1 elnevezésű politikai manőver­rel kellett volna dönteni. A liberális The Guardian szerint az, ami a Bundestag­ban történt, „bizonyosan nem jó reklám a demokráciának". A jobboldali The Daily Telg- raphnak meggyőződése, hogy „etikailag is, politikailag is kérdéses, szabad volt-e konst­ruktív bizalmi szavazáshoz fo­lyamodni”, A konzervatív - de az egész válságban hangsúlyozottan Schmidttel rokonszenvező — The Times az új koalíció „szü. Ietés; körülményeinek” követ­kezményeit latolgatva kifejezés­re juttatja „az NSZK barátai­nak" azt az aggodalmát, hogy az új kormánynak „nem lesz meg az a legitimitása (társa­dalmi elfogadottsága), amely a háborút követő nyugatnémet kormányokat sorban jellemez, te”. Ez a lap egyébként kitart amellett, hogy „száznyolcvan fokos fordulatot aligha lehet várni” Helmut Kohl kabinetjé­től, annál is kevésbé, mert „az NSZK-val nap mint nap tár­gyaló külföldi kormányok na­gyon ismerős arcokat fognak találni benne”. Érdekes módon mind a The Times, mind a The Guardian Franz-Josef Strauss „megféke­zését” tartja kívánatosnak egy mérsékelt politikai vonal érde­kében. Utóbbi szerint erre Gen­scher újabb külügyminiszteri megbízatása lehet a biztosíték. A The Times magától a „mér­sékelt” Kohltól reméli „a ké­pességet és a hajlandóságot" Strauss és általában a nyugat­német kormányzati jobboldal befolyásának korlátozására. A lengyel sajtó Helmut Kohl kancellárrá választását kifeje­zetten kedvezőtlen fejlemény­ként értékeli mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a nemzetkö­zi helyzet alakulása szempont­jából, ugyanakkor hangsúlyoz­za, hogy a bonni jobbközép kormányzat igazi arculatát és politikáját a tettek mutatják majd meg. A szombati varsói lapok em­lékeztetnek arra, hogy a CDU és a CSU mindeddig követke­zetesen kelletlen magatartást tanúsított a kelet—nyugati eny­hülési folyamat iránt, ellenezte a szocialista országokkal, így a Szovjetunióval és Lengyelor­szággal kötött szerződéseket és azok végrehajtását. * DAMASZKUSZ: Philip Ha­bib, Reagan elnök közel-keleti megbízottja szombaton Da­maszkuszion a sziriai külügy­minisztérium illetékeseivel tár­gyalt, és még a nap folyamán fogadta öt Hafez Asszad szi­riai elnök. Habib (oként a li­banoni helyzetről tanácskozik Szíriában, de minden bizony­nyal szót ejt Reagan elnök közel-keleti rendezési tervéről is. + BEJRUT: Hivatalosan be­jelentették, hogy Amin Gema- jel libanoni elnök Reagan el­nök meghívására október 19- én az Egyesült Államokba uta­zik. Gemajel beszédet mond az ENSZ közgyűlésének ülés­szakán, majd hazatérőben fel­keresi a pápát és Francois Mitterrand francia elnököt is. + BUDAPEST: Szombaton hazautazott Janez Zemljarics, a Szlovén Szocialista Köztársa­ság végrehajtó tanácsának el­nöke, aki Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyette­sének meghívására tartózko­dott hazánkban. + DIJON: Szakértői jelen­tést adtak ki a július végi fran­cia közúti szerencsétlenség kö­rülményeiről, amelynek 53 ál­dozata volt, köztük 46 gyer­mek. A dokumentum megálla­pítja: a tömegszerencsétlen­ség egyik résztvevője sem sér­tette meg a közlekedési szabá­lyokat, az azonban felróható az érintett járművezetőknek, hogy nem vették kellőképpen figyelembe a rossz éjszakai látási viszonyokat, és az út sí­kosságát. ♦ CHICAGO: Nagyszabású nyomozás indult Chicagóban annak az eddig ismeretlen személynek a felkutatására, aki az Amerikában legnépszerűbb, recept nélkül is kiadható fáj­dalomcsillapító kapszulákba erős mérget, ciánkglit töltött. Már hatan estek áldozatul a fájdalommentességet biztosító kapszuláknak. A hatóságok felszántották a lakosságot, ne fogyasszák a gyógyszert, amíg az ügy nem tisztázódik. ENSZ-közgyíilés A fejlett tőkés országoknak a fejlődő országokkal szembeni kereskedelmi és pénzügyi poli­tikáját elemezte pénteken az ENSZ-közqyűlés ülésszakán Lo­pez Portillo mexikói elnök, rá mutatva, hogy a nyersanyagok eladási árának csökkenése, a kamatlábak emelkedése követ­keztében a fejlődő országoknak mégoly csekély előrelépésre sincs reményük. A kamatlábak tetemes emelése, aminek elin­dítóra az Egyesült Államok volt, mérhetetlen terhet ró az adós­ságokkal küszködő orszáqokra — hangsúlyozta a mexikói ál­lamfő. Naraszimha Rao indiai kül­ügyminiszter az általános és tel­jes leszerelést, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezésről való lemondást sürgette. Az indiai külügyminiszter szólt arról, hogy a Csendes-óceán medencéjében fokozódik a fe­szültség, és sürgette a külföldi katonai jelenlét megszüntetését a térségben. A libanoni helyzetet elemez­ve, hangsúlyozottan szólt arról, hogy a bejrúti vérengzésért Iz­raelt terheli a közvetlen felelős­ség. Rámutatott, hogy a közel- keleti rendezés csakis úgy való­sulhat meg, ha az izraeli csapa­tokat teljes mértékben kivonják az általuk megszállva tartott területekről, s létrehozzák a pa­lesztin államot. Cemajef merénylőle Habib Sartuni a neve annak az embernek, akit a Basir Gemajel, Li­banon megválasztott elnöke elleni merénylet végrehajtásával vádolnak. Libanonban a falangisták rádiója és egy helyi, a falangista párthoz közel álló hírügynökség szombaton azt közölte, hogy Sartuni egy Szíriá­val rokonszenvező libanoni politikai csoportosulásnak volt a tagja, ezen­kívül „dolgozott a sziriai és a pa­lesztin hírszerzésnek", és „tagja volt egy nemzetközi terrorszervezetnek is". Közölték továbbá, hogy Sartuni nagyapja volt annak a háznak a tu­lajdonosa, amelyben a robbanás tör­tént. Sartuni nővére az épület legfelső, harmadik szintjén élt. A második szinten volt egy üres lakás, ahol Sar­tuni két nappal a merénylet előtt 35 kilogramm robbanóanyagot helyezett el, éppen a falangitsták első szinten levő tanácsterme fölött. Amikor Basir Gemajel megérkezett az épületbe, Sartuni telefonon a vá­ros egy másik pontjára csalta nővé­rét, nehogy a merénylet áldozatává váljék. Miután nővére elhagyta a há­zat. Sartuni saját lakásából, mely négy kilométernyire volt a tanácsko­zást befogadó épülettől, egy japán gyártmányú távirányító szerkezettel felrobbantotta a pokolgépet — hang­zik a bejrúti hírügynökség beszámo­lója. A falangisták akkor kezdtek gyana­kodni Sartunira, amikor nővére be­számolt nekik a telefonhívásról, Sar­tuni állítólag vallott. A szeptember 14-i robbanás meg­ölte Basir Gemajelt és vele együtt 21 munkatársát. A libanoni kormány egyelőre nem erősítetet meg ezeket az értesülése­ket. Lakáspolitika N em kell jósnak lenni ahhoz, hogy előreje­lezzük: a most kö­vetkező hetekben megnő az érdeklődés a hivatalos közlönyök iránt. Mindenki első kézből, pontos megfogalmazásban akarja el­olvasni a legutóbbi miniszter- tanácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási utasí­tásokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyaror­szágon, amelyet ne érintené­nek a várható változások a lokósépítés és -fenntartás, a lokáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésében. A „lakáshiány” egyik eredője ugyanis az - mint itthon és külföldön sokan és sokszor leírták —, hogy igen sckan elégedetlenek jelenlegi lakásukkal. Mielőtt a túlzott általánosítás hibájába esnénk, ezért meg kell állapítanunk, hogy több száz ezer családnak nincs önálló lakása, tehát ők figyelik leginkább miként, mi­lyen eséllyel vethetik magukat a lakásszerzés küzdelmeibe. A mostani rendeletek hatására pedig többen papírt és ceru­zát ragadnak, és számolgatni kezdik, hogy családi költségve­tésük kiadási rovata miként változik a lakbéremelés hatá­sára. A felső szintű határozat — melyet a pénteki lapok közöl­tek - természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat - fo­rintban, négyzetméterben szó. mítva; lakáshoz és személyhez, családhoz kötődően — a hitel- politikai intézkedések és a ta­nácsrendeletek tartalmazzák majd Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede felgyü­lemlett ellentmondások jó ré­szét igyekeznek - a társadal­mi igazságosság elvei szerint- felcldani. Jólesően, akár büsz­kén is nyugtázhatjuk, hogy az elmúlt bő keT évtizedben más­fél milliónyi otthon felépült, a lakások zsúfoltsága lényege­sen csökkent, a komfortjuk jócskán nőtt. A társadalom kü­lönböző csoportjai között azon­ban a hazai realitásokkal össz­hangban nem álló, túl nagy különbségek alakultak ki, at­tól függően, ki milyen lakást épített vagy utaltak ki neki, milyen típusú településen la­kik, milyen a jövedelmi és vagyoni helyzete. Az ország lakásállományá­nak mintegy negyede bérlakás. Az állami költségvetés tete­mes összeggel támogatja az alacsony hazai lakbérszint fenntartását. Amikor tehát a lakbéreket 1983 júliusától át­lagosan 130 százalékkal fel­emelik, akkor azt a különbsé­get igyekszik a kormányzat el­tüntetni, vagy jócskán mérsé­kelni, ami a személyi tulaj­donú házban és a bérlakás­ban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatko­zik. Ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy a felmérések bizo­nyítják, a bérlakásokat nem­csak a szociálisan rászorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kor­mány tekintettel van a bérla­kásokban lakók és a szociáli­san hátrányban levők helyzeté­re is. Ezért az egyén számára fokozatosan, 1983 és 1988 kö­zött, több részletben emelkedő lakbér ellensúlyozására szociá- is támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbér- emelés is differenciáltan megy végbe. Részint a komforthely­zet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mér­téke (a komfort nélkülieknél 80 százalék, az összkomforto­soknál 150- százalék), és ezt fölfelé és lefelé még a helyi tanácsok a valós helyzet alap­ján módosíthatják. A nyugdí­jasoknál a kompenzáció meg­lehetősen nagy mértékű, hi­szen az 5000 forintos nyugdíj­határ következtében az az ér­dekeltek több mint 90 százalé­kát kedvezően érinti. Az emeléssel kapcsolatban a bérlakásban lakók leggyako­ribb ellenvetése, hogy az épü­letek fenntartása, o házkezelés minősége — enyhén szólva — kívánnivalókat hagy maga után. Ezt mindenki elismeri. Ennek most - remélhetően - az adja az ellenszerét, hogy az ingatlankezelő szervek, vál­lalatok érdekeltségi, gazdasági szabályozó rendszere megvál­tozik. Lehetőség kínálkozik új szervezetek, mégpedig a bér­lők társulásainak létrehozásá­ra. Az idő dönti el, miként ja­vul a karbantartás, a házke­zelés, a fenntartás minősége. Sok évi vita után egységes­sé válik a magánlakás-építők­nek nyújtandó kölcsön törlesz­tési ideje és kamata, akár köz­ségekben, akár a városokban, tízemeletes épületről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociálpolitikai kedvezményt, mégpedig gyere­kenként 30 ezer, egyéb eltar­tott után személyenként 20 ezer forintot. Aki korábban családi házat épített vagy nem tudott telepszerű építkezésbe bekapcsolódni, akkor vagy nem kapott ilyen jellegű támoga­tást, vagy csak 20 ezer forin­tot gyerekenként. Az egyéni vágyak kiteljese­dése érdekében a továbbiak­ban változatosabbá, színeseb­bé válik a magánerős építke­zések finanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági taka­rékbetéttel összekötött hitel- nyújtástól kezdve a szokásos banki feltételekkel nyújtott ki­egészítő kölcsönig, beleértve a korábbinál szabadabban nyújt­ható vállalati, szövetkezeti — tehát munkáltatói — kölcsönö­ket is, az egyénre bízzák, mek­kora adósságot vesz a nyaká­ba, mennyire nagy alapterüle­tű, igényes kivitelezésű házat emel magának. Az egyéni döntés nyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kénysze- rített korlátozás. (Ez persze nem zárja ki, hogy az OTP ne bíráljon el a hitelkéoesség szempontjából minden hozzá­fordulót.) Akár bérlakásra, akár sze­mélyi tulajdonú hajlékra tö­rekszik valaki, számára első­sorban az a fontos, hogy csa­ládja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfelelő ott­honban éljen. A most kialakí­tott lakásgazdálkodási rend­szerben lényeges elem a fo­kozatosság. Most intézményesí. tett formát nyernek az eddigi, itt-oti fellelhető kísérletek. A pályakezdők, a fiatal házasok szerződést köthetnek a taná­csokkal, hogy néhány évre, át­meneti jelleggel kis lakásba költözzenek, szobabérlők há­zába, garzonházakba, megüre­sedő szoba-konyhás lakások­ba. Onnan néhány év múlva, megfelelő előtakarékossággal családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek megfelelő na­gyobb lakáshoz jutnak. Ennek ezután szervezett jellege lesz. A tanácsok felelőssége ala­posan megnő a lakásgazdál­kodásban, a jelenlegi állami lakásépítésre, illetve végrehaj­tására összpontosító munkál­kodásuk helyett és mellett Nem egyszerűen beruházók maradnak, hanem bevételeik­kel okosan gazdálkodó szerve­zetekké válnak. Maguk döntik el — a helyi adottságok alap­ján — a rendelkezésre álló összegekből mennyit fordíta­nak területelőkészítésre, köz­művesítésre, bérlakások építé­sére, s milyen eszközökkel se­gítik a magánlakás-építést. Bi­zonyos szempontból könnyebbé is válik a helyzetük, hiszen egyértelműbb lesz, ki kaphat bérlakást, . mert a jövőben csak szociális szempontokat kell figyelembe venniük. Más­részt, meg kell mozgatniuk a maguk eszközeivel is a lakás- állományt, gyorsítani a cseré­ket, ösztönözniük az érdekei­teket az építésre. Az új kormányhatározat ugyanis teljes összefüggésé­ben szabályozza a lakásgaz­dálkodást. Ebben a település­politika épp úgy szerepet kap, mint a lakosság és az általuk választott tanácsok közötti kap­csolat minősége. Ez rflesszire mutató politikai kérdés. Mi­közben az állami költségve­téshez fűződő kapcsolat gyen­gül, erősödik a választókhoz kötődés. Felelősség, szolgálat hatja át ezt a rendszert. Eközben egyre inkább be­szűrődik a lakásgazdálkodásba a gazdasági ésszerűség. A vál­lalkozói magatartás serkenté­se, segítése, a lakásépítés, -fenntartás szervezettségének fokozása egészségesebbé te­heti gazdaság- és szociálpoli­tikánk eme részét. Miközben változnak a szerepek: az ál­lam megváltoztatja a támoga­tási csatornákat — az egyiket szűkíti, a másikat tágítja — a lakosságnak is a választás gazdagabb lehetőségeit kínál­ja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ész­szerűbbé. A változások „csomag­ját" természetesen légióként az esélyek szempontjából érté­kelik az emberek, vagyis ki mikor juthat lakás­hoz. Ha ebben kedvező válto­zások következnek be — amit feltételezhetünk —, akkor sike­resnek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitákban döntésre érett rendel­kezéseket. Azokat, amelyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, városon és községekben lakónak, sokgyer­mekesnek és gyermektelennek, kis és nagy keresetűnek nagy­iából azonos esélyt nyújt a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzésére. Nem ad előnyt, de nem is kell társadalmilag igazságtalan hátrányokkal in­dulni ebben az embert próbá­ló versenyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! Breitner Miklós A BARANYA MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VALLALAT VEZETŐSÉGE ÉS SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGA 1982. október 7-én délután fél 4 órakor nyugdíjastalálkozót rendez a vállalat ebédlőjében. Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 37., melyre minden vállalati nyugdíjast szeretettel vár. Okt. 5-től 1©-ig POHÁRVÁSÁR Festett pohár, hőálló poharak 0 KONZUM SKALA-COOP ÁRUHÁZ Ptcv Koisulh ttr 30-40 százalékos árengedménnyel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom