Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-24 / 292. szám
1982. október 24., vasárnap PunQntmt naplö A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság a Kaukázus vidékén, annak nyugati részén terül el. Lakossága 4 999 000 fő, többségében grúz nemzetiségű, ezen kívül örmények, oroszok, azerbaj- dzsániak, abházok, adzsá- rok és osztékek élnek a köztársaság Magyarországnál valamivel kisebb, 69 700 négyzetkilométeres területén. Nyilvántartják, hogy Grúziában mintegy kétezer százéves ember él. A Grúz SZSZK-hoz két autonóm köztársaság, az Abház és az Adzsár tartozik. A köztársaság fővárosa Tbiliszi, amely 1958- ban ünnepelte fennállásának 1500. évfordulóját, lakossága 1 042 000 fő. Tbiliszi alapításáról számtalan legenda ismert. Az egyik szerint Vahtang Gorgaszali, aki az időszámításunk ötödik évében volt Kelet-Grúzia királya, egyszer vadászatra indult a Kúra folyó mentén. Hirtelen egy fácán röppent fel a cserjésből. Vahtang király előkapta íját, célba vette a madarat, miután eltalálta, a sebzett madár aláhullott a levegőből. A vadász amikor meglelte zsákmányát, elámult. A fácán megfőtt a föld mélyéből feltörő melegvízforrásban. Akkor a király kijelentette, hogy ezen a helyen várost kell építeni, amely e forró — gruzul tbili — víz nevét viselje, így lett Tbiliszi. Egy másik legenda szerint ugyancsak az említett király vadászat közben egy őzet sebesitett meg. A vad lebukott, forró víz tört fel a nyomában, s attól az állat nyomban meggyógyult, elfutott. „Ez égi jel — jelentette ki a király. — Itt fürdőt építünk, várost alapítunk és idehozom népemet. Ez a forrás Tbili - tehát a város neve legyen Tbiliszi.” A város megalapítása után sűrűn cserélt gazdát. A Vili. században arab uralom alá került. később hol perzsa, hol török kézre került és csak 1801- ben, amikor Grúzia csatlakozott Oroszországhoz, indult igazán virágzásnak fejlődése. A város történetében sok magyar vonatkozású emlékkel találkozhatunk. VI. Vahtanq kirólv 1909- ben megalakította Tbilisziben az első nyomdát. Itt dolgozott Istvánovics Mihály gyulafehérvári nyomdász, s az ő keze alól került ki Rusztaveli „Tigrisbőrös lovagijának első nyomtatott kiadása. A XIX. században több magyar utazó is eljutott az akkori Tbiliszibe. 1830-ban Besse János járt a városban, amelyet rosszul éoültnek talált, kivéve az orosz kormány által éDÍtett — szerinte — szén közéoülete- ket. Thallóezv Lajos, aki jóval később — 1883-ban — csaknem egy évet töltött Oroszországban, úgy vélte, hoav Tbiliszi veaves lakossága ellenére „mégis orosz város”. Zichy Mihály, az Oroszországban letelepedett maavgr festőművész, sokszor iárt Tbilisziben. Ő készítette el Rusztaveli, „Tiarisbőrös lovag”- jának illusztrációit. A század végén Tbiliszihez fűződik az orosz kultúra néhány fontos eseménye. 1892-ben itt, a „Koukózus" című lapban jelent meg Makszim Gorkij első Tbiliszi városkép elbeszélése, a „Makar Csudra", s 1893-ban itt kezdte meg művészi pályafutását Fjodor Sal- japin, a híres orosz operaénekes. Az 1917-es februári forradalom után Tbilisziben is megalakultak a szovjetek, de ezekben a mensevikek voltak többségben, s ők kerültek hatalomra az októberi szocialista forradalom után. 1918 tavaszán a németek megszállták Tbiliszit, majd később angolok vonultak be a városbo. 1921-ben felkelés tört ki Grúziában a bolsevikok vezetésével, akik a Vörös Hadsereg segítségével elfoglalták Tbiliszit. A város a szovjet hatalom éveiben jelentősen fejlődött, terjeszkedett.' Új lakóházak ezrei, középületek tucatjai épültek. A forradalmat követő években Grúziában is végbementek azok a nagy jelentőségű változások, melynek eredményeként jelentős gazdasági és társadalmi eredményeket értek el. Ezt a békés építőmunkát szakította meg a Nagy Honvédő Háború kirobbanása. A grúzok hősiesen küzdöttek a fasiszták ellen. Olyan harcosok nevére emlékezhetnek, mint Leszildze altábornagy, akinek egysége 1943 szeptemberében szabadította fel Novorosszijszk városát, Georg// Maiszuradze, aki megismételte Matrozov hőstettét és testével fedte el egy német erőd géppuska-lőrését, David Bak- radze, aki ezredparancsnok volt a legendás hírű Kovpap tábornok partizánhadosztólyában, Meliton Kántorija fiatal grúz katona, aki egyike volt azoknak a szovjet hősöknek, akik kitűzték a győzelem lobogóját a Reichstagra. A háború utáni évek Grúzia fejlődésének újabb szakaszait jelentették. Állandóan növekedett a köztársaság iparának fejlődése, egymást követően új ipari létesítményeket adtak át. Napjainkban a grúz ipari üzemek majdnem minden iparcikket előállítanak. Acélt, öntöttvasat, a rusztavi kohászati üzemben hengerelt vasat, Ku- taisziben gépkocsikat, Tbilisziben hatalmas, nyolctengelyes villanymozdonyokat, univerzális menetvágó esztergapadokat, teafeldolgozó és borászati gépeket, precíziós műszereket, a Batumi Hajógyárban szárnyas- hajókat. Hetven országba mintegy 300 különféle terméket exportálnak, köztük a világhírű grúz teát, bort, konyakot. Grúzia természeti kincsekben gazdag ország. Éghajlata nyugaton szubtrópikus, keleti része kontinentális, aszályos éghajlatú. Grúziában lényegében minden tájegységnek, országrésznek önálló és sajátos klímája van. Amikor a nagy hegyekben méq fagyos tél van, a magas heavcsúcsoktól nem messze, a Fekete-tenger partján már virágoznak a fák, a síkvidékeken az őszi vetések még hótakaró alatt vannak, a tenger partján már érik a citrom. A tengerpart örökzöld növényzete mellett megtalálható a magas hegycsúcsok szinte szibériai éghajlata. Mindezekből következik, hoqy a grúz mezőgazdqságon belül a növénytermesztés^ a döntő, jelentős a kertgazdáíko- dós, a gyümölcs-, szőlő-, zöldség- és dohánytermesztés, s figyelemreméltó a selyemgubó tenyésztése. A konzerváló rtás is fejlett élelmiszeripari ágazat. Végezetül szóljunk még egy legendáról, mely e szépséges természeti környezethez kapcsolódik. E szerint az Isten, miután hat nap alatt megteremtette a világot, s pihenni készült, a grúzok jöttek hozzá követségbe, mondván, hogy felosztotta a földet, mindenkinek juttatott belőle, csak róluk feledkezett meg. Az Isten zavartan vakarta meg a tarkóját, elfogadva, hogy igazuk van, mit tehetett mást, nekik adta azt az egyetlen darabka földjét, amit magának tett félre öreg napjaira. Ez a föld lett Grúzia, a sebes folyású és nagy vízhozamú folyóival, vulkanikus eredetű hegyitavaival, a hatalmas erdőivel, szépséges tengerpartjával, gazdag, ásványkincseivel. Vajon mit szólna, ha élne és olvasná, amit a Films című angol folyóirat ír róla: „Anglia vezető írónője kétségkívül több pénzt csinált gyilkosságokból, mint Lucretia Borgia óta bárki asszony. Agatha Mary Clarissa Miller Christie Mallowan, akinek könyveiből Angliában a legtöbb fogy a Biblián és Shakespeare művein kívül, a nyájas Torqu- ayban született, Devon környékén, és sohasem járt iskolába. Még egészen fiatal volt, amikor elveszítette édesapját, anyja nevelte, házitanítók és nevelőnők oktatták. Nagyon korán kezdett verseket és rövid történeteket írni. Hogy tehetséges amatőrből hivatásos lett, azt a szükség tette — nem volt pénze. 1926-ban vált híressé Az Ackroyd gyilkosságok megjelenésekor. Több mint félszáz éves írói pályafutása alatt 79 könyve jelent meg, 500 milliót adtak el belőlük, 100 nyelven. 1976-ban bekövetkezett halála előtt éveken át reklámszöveg volt: Christie for Christmas (Christie-t karácsonyra). Egérfogó című, nálunk is bemutatott darabját mintegy három évtizede szünet nélkül játsszák a londoni West Enden. Leghíresebb figurái Hercule Poirot és Miss Jane Marple. Agatha Christie ezt mondta: „Gondoltam, legyen a detektí- vem belga. Legyen nyugalomba vonult rendőrtiszt. Ne legyen túl fiatal. Mekkora hibát követtem el! Az lett belőle, hogy az én fiktív detektívem- nek végül már száz éven felülinek kellett volna lennie." Miss Jane Marple kétségkívül a detektívirodalom leghíre- seuo aggszüze. A figurát az írónő halványan saját nagyanyjáról mintázta. Miss Marple az emberi természet éles eszű tanulmányozója, aki St. Mary Mead falucskában az évek során a maga látszólagos naiv- ságával derít fényt sok titokra. Agatha magánéletének is voltak drámai szakaszai. Két házassága között volt egy alaposan megszellőztetett „eltűnés", amit amnéziának tulajdonítottak. 1914-ben mentférjhez Archie Christie-hez, mielőtt az bevonult az első világháborúba, mint a Királyi Légierő ezredese. Második férje Max Mallowan archeológusprofesz- szor volt, akivel 1930-ban Mezopotámiában ismerkedett meg. Számos könyvét megfilmesítették, köztük a Gyilkosság az Orient Expresszen, a Halál a Níluson, a Bűntény a Nap alatt címűt. A legutóbbi években nemcsak 'műveiből, hanem róla is készült film. Az Agatha című életének azt a bizonyos rejtélyes szakaszát dolgozza fel, amikor eltűnt. Az írónőt a világhírű angol színésznő, Vanessa Redgrave alakítja, partnere Dustin Hoffman. A legújabb regényadaptáció a nálunk A kristálytükör meghasadt címen meaielent könyvéből készült, A megrepedt tükör címmel. Miss Marple-t Angela Lansbury játssza, a parádés szereplőgárda többi tagja: Geraldine Chaplin, Tony Curtis, Edward Fox, Kim Novak és Elisabeth Taylor. M. E. ALMA B iztos vagyok benne, ha megkérlek, mondjál gyorsan egy gyümölcsöt, azt feleled: „alma!”, vagy rajzold le bármelyiket — ami elsőként eszedbe jut — ismét alma lesz belőle, miképpen a színválasztásnál is a piros lép előre — minden mást megelőzve. Jómagam ugyan megesküszöm a gyümölcsök „királynőjére" — a bogyóival buján elrendeződött sötétkék és aranysárga — gyönyörű szőlőre, vagy a vele egyidőben érő — ám a képmutatók által lenézett, de annál izgalmasabb zamatú' szilvára . .. Miért nem ezek a szerélem gyümölcsei, s miért éppen az alma — lásd Ádám apátok és Éva anyátok esetét a paradicsomban? Mindenesetre azért jól megvagyok az almával, eszem is tisztességesen mondjuk- évente száznegyven-százötven kilót, ami kétszerese a hazai gyümölcsfogyasztqsi átlagnak (74,9 kg), tehát nem is csupán az almának. Csak még egy adatot hadd mondjak, aztán többet már nem: Magyarország 1 főre eső évi almatermesztése 95 kilogramm, s ezzel a világon any- nyira az elsők vagyunk, hogy az utánunk következő Új-Zé- land is csak 65 kilót produkál, Európában pedig 61 kilóval Franciaország. Hát almánk aztán — e fentiek tanúsága szerint is — van elég és persze vele együtt bosszúság is. A legnagyobb almás-kertek vidékén — például Szabolcsban — már tavaly is azt látták az országutak autós vándorai, hogy a házak elé pokrócokra, sajtárokba, műanyag lavórokba rakták ki az almát és árusították a helybéliek, alig két- három forintért. Az idei termés is jó. A pécsi gazdaság a helyszínen 5-6 forintért ajánlotta fel a vásárlóknak, de csak az tudott nagyobb mennyiséget hazavinni, akinek almatárolásra alkalmas lakása, kamrája, présháza, akármije van. A „panel-lakó” semmit nem tud tárolni. Legföljebb a cigarettáját a fűtőtesten szárogatni . . . (De ez már más téma.) Igaz, le- ugorhat a zöldségboltba, vagy az ábécébe, de ott már most drága, tizenkét-tizennégy forint, télen pedig még ennél is többet fizetünk majd érte, tavaszról nem is beszélve. Persze . . . szállítás .... hűtőházi tárolás .... örökös válogatás ..., ezek emelik a „rezsit”, de mégis csak a ráfordított költségeket kellene <egy kicsit apasztani, hogy a „világelső almából” mindenkinek jusson az asztalára, különben ránk rohad. S az meg kinek jó? Én azért is neheztelek a kocsmárosokra — elnézést —, mert hiába kérsz a pincértől almát és — mondjuk sajtot, úgy értve együtt a kettőt — csak elnézően mosolyog, azt hiszi, viccelődök. Pedig azon túl, hogy franciás műveltségem van, valóban szeretem az almát sajttal, különben pedig emlékszem egy belker- rendeletre, amely előírta a gyümölcsárusítást a vendéglátóiparnak. De az is lehet, a rendelet így szólt: „árusítható ...” S akkor mindjárt más. Most ha valaki hülyének néz engem, amiért a kocsmában almát akarok rágcsálni, sietve megnyugtatom: igenis lehet bor mellett al- mázni, ha nem hiszik, kérdezzék meg a borversenyek zsűritagjait, akik bíráskodás közben időnként almagerezdeket eszegetnek egy tálból, mert az alma közömbösíti a korábban ízlelt borokat és lám, semmi bajuk. A továbbiakban még azt is elmondom, hoay az almának az illatát is kedvelem. Semmihez sem hasonlítható — szinte méltóságteljes — illata van. Csak tessék emlékezni rá, amikor még pult alól adtál: az alma-szappant, alma- shampont, ’ alma-fürdőhabot, alma-légfrissítőt... A kozmetikai ipar hamar rájött, hogy a természetes illatok között melyik a legkedveltebb: nyilván az almáé. Az azt követő banán, narancs meg egyéb már csak „epigon”. Ha almát szagolok, eszembe jut nagyanyám almaillatú tiszta-szobája, almaillata volt nagyapám elnyűtt kalapjának, de figyeljék csak akár most is, milyen almaillat érezhető este a hegyi buszon, amikor demizsonokkal és kosarakkal felszállnak a szőlősgazdák. Nincs ünnep alma nélkül, sem karácsony, sem húsvét: szép piros és sárga alma — kiglancolva — a terített asztal dísze. Színe és illata meghittséget, az otthon melegét árasztja. K rúdy Álmoskönyvében ez olvasható: „Alma. öröm és egészség. ...Almát másnak adni: nagy jó szerencse... Almát látni: szeretőknek igen jó.” Milyen igaz . . . Rab Ferenc Erdős Márta tgy hirdetik a Hová tűnt A. Christie? cimű filmet Ágatha ©O év — 15 köztársaság Grúzia
