Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-17 / 285. szám
1982. október 17., vasárnap Dunántúlt napló 5 A leqenda szerint a bibliai Noé egyik fia, Hajk volt az örmények ősapja. Ez a legenda kétféleképp kapcsolódik a valósághoz. A hegycsúcs, ahol a biblia szerint Noé az özönvíz után kikötött, a Jereván fölé magasodó (jóllehet a határ- megvonás folytán török területen álló) Ararat, másrészt az örmények ma is hajnak nevezik önmagukat. Van azonban a legendán és az adatokon ki. vül még egy harmadik emléke is a múltnak: a történelemelőtti kor emberének kiásott emléke. Az örmény földben a legrégibb paleolit emberének kőszerszámai mellett a neolitember kőbaltáját és nyílhegyeit is megtalálták. Az ország területének 90 százaléka ezer méternél magasabban fekszik a tengerszintnél, azon a nagy kiterjedésű fennsíkon, amely örményfennsík néven ismeretes. Felszínét magas vulkánikus hegycsúcsok tarkítják, melyek közül a legmagasabb a köztársaság északnyugati részén levő, 4095 méteres Aragac. Szólni kell a már említett Ararátról is. Nevével Örményországban állandóan találkozni lehet. Amikor 1920-ban megalakult az örmény köztársaság, címerükbe az Ararátot rajzolták. Törökország akkor hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy a felségterületéhez tartozó csúcs idegen állam címerében szerepeljen. Csicserin szovjet külügyi népbiztos maga fogalmazta meg a választ: „Kétségtelen, hogy az örmény címer idegen felségterületen levő hegyet ábrázol, ez azonban nem mond ellent a nemzetközi szokásoknak. Aligha tudhatja ezt valaki jobban, mint éppen a török kormány, hiszen a török címeren félhold szerepel, és a Hold — a szovjet kormány legjobb tudomása szerint — mind ez ideig nem török birtok." Az országnak sok gyors vizű hegyi folyója van, legnagyobb az Araksz, amely Törökországban ered, Jereván magasságában lép örmény területre. Kétezer méter magasan fekszik a csodálatosan szép Szevan-tó, melynek területe 1416 négyzet- kilométer (több mint kétszerese a mi Balatonunknak). A tavat a szovjet hatalom éveiben a termelésbe is „befogták", vizét hat erőműből álló vízilépcsőn engedik le az Ararát-völgybe, s ily módon jelentősen növelték a köztársaság villamosener- gia-termelését. Az ország gazdag ásványkincsei között kiemelhető a mészkő, a rézérc, a pirít, a mangán, a molibdén, a zsírkő, a hegyek óriási meny- nyiségű és rendkívül értékes építőanyagot rejtenek magukban, szép márványt és tufát. A természeti kincsek között, idegenforgalmi szempontból is, igen fontosak ásványvizei, gyógyforrásait az utóbbiak közül a legjelentősebbek Dzser- muk és Arzní, ahol szép üdülők, szanatóriumok épültek. A köztársaság éghajlata száraz, kontinentális, levegője egészséges, ózontartalma rendkívül magas. A múlt század húszas éveiben Puskin utazott erre, Pasz- kevics herceg csapatai nyomában. „Utazás Erzerumba" című művében így íqa le első élményeit: „Nekivágtam a Be- zobdáínak, a Grúziát és az ősi örvény földet elválasztó hegynek. Széles, fák szegélyezte út kanyarog a hegyen. Mikor a csúcsra értem . . . Grúzia természetes határain találtam magam. Új hegyek tárultak elém, új horizont várt. Alattam frissen zöldelő mezők. Még egyszer visszanéztem a tüzesen izzó Grúziára, s aztán nekivágtam a lassan ereszkedő lejtő60 eif — 15 köztársaság Örményország Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság a Kaukázuson túl terül el. Területe 29 800* négyzetkilométer, lakossága 2 894 000 fő, ennek többsége örmény, ezenkívül élnek itt azerbajdzsániak, oroszok, kurdok. Az Örmény Történeti Múzeum épülete Jerevánban (jobbról), melynek kiállításai bemutatják az ország történetét, lakóinak életét, szabadságküzdelmeit, kultúráját. Baranyai Helytörténetírás, 1981 nek, a frisseséget árasztó örmény földnek. Leírhatatlan jóérzéssel észleltem, hogy a hőség megszűnt: az éghajlat más volt.”’ Igaz, hogy a köztársaság területének túlnyomó része a kedvezőtlen talaj- és éghajlati viszonyok következtében nem hasznosítható mezőgazdasági művelésre, mégis a népgazdaság ezen ágazata is figyelemre méltó eredményt mutat fel. Első helyen áll a növénytermesztés, gabonát, takarmány- növényeket, dohányt, szőlőt és gyümölcsöt, zöldséget termesztenek. Nagy figyelmet fordítanak a hasznosítható területek öntözésére. Az élelmiszeriparának hírnevét a konyak-, a bor-, a konzervgyártás öregbíti. Örményország fővárosa Jereván, közel egymillió lakosa van! Történelme az időszámításunk előtti Vili. században kezdődik. A város elődjének Erebuni erődvárost tartják, amelyet Argist, az urartui birodalom egyik királya épített. Hosszú ideig kertészkedő mezőváros volt, majd mindinkább erre terelődött a kereskedelmi forgalom, erre haladtak át a Perzsiába és Indiába tartó karavánok, s Jereván fontos kereskedőváros lett. Az itt élő örményeket az egymást követő idegen hódítók sanyargatták. Török, mongol hordák rohanták le az országot, őketatürk- mének követték. Az örmények ezek következtében tömegesen települtek át más országokba, kezdetben a Krím-félsziget, az olasz és görög tengerészek gyarmatvárosai nyújtottak nekik menedéket, de a tatárok elől menekülve a moldvai és lengyel földre érkeztek.-A világ minden tája felé szétszóródtak, de az örmények nem pusztultak el. Velencében, Amszterdamban, az indiai Madrasz- ban találkozni kultúrájuk emlékeivel. Iskoláik működtek Párizsban, Lvovban, Kalkuttában és Asztrahanyban, akadémiájuk létesült Moszkvában. Adatok, helységnevek arra utalnak, hogy már az Árpád-házi királyok idején hazánkban is élhettek örmények. . Erdélyben /. Apafi Mihály fejedelem fogadta be őket, kiváltságokkal is elhalmozta az új telepeseket. Szamosújvár, melyet Haj- kaghaknak, latinoson Armeno- polisnak („örményvárosnak”) is neveztek, méltán szerezte meg az örmény „főváros" hírét; ezenkívül Erzsébetváros, Gyer- gyószentmlklós és Csikszépvíz voltak a nevezetesebb örmény telepek. A hazánkban élő örmények közismert szorgalmukkal és kereskedői tehetségükkel számarányuknál jóval jelentősebb szerepet töltöttek be gazdasági kultúránk fellendítésében, de nagy értékekkel gazdagították -a magyar műveltséget is. Az irodalomban Csiky Gergely és Petelei István, a képzőművészetben Hollós y Simon, a színművészetben Hollósy Kornélia képviselték az örmény származású magyarokat, hogy csak néhány ismertebbet említsünk meg. Részt vettek a politikai életben is, az aradi kivégzett tizenhárom között volt két örmény származású honvédtábornok is: Kiss Ernő és Lázár Vilmos. A XVI. században kiéleződött a harc Irán és Törökország között, s mindkét állam igyekezett megszerezni az Ararát völgyét, Jerevánnak nagy volt a hadászati jelentősége, így a város sokszor cserélt gazdát. Csak 1850-ben jött létre az önálló jereváni kormányzóság. Ebben az időben a város a cári Oroszország elhanyagolt provinciája lett. Lakossága egyre fogyott, s a XIX. század elejére mintegy 15 ezer ember élt itt. Egy cári hivatalnok emlékirataiban tüzes agyagkemencének nevezte Jerevánt, s mint feljegyezte: „Lapostetejű vályogházak, agyagos utcák, agyagos terek, sáros, agyagos környék, agyag, csupa agyag . .." Az 1917-es februári forradalom után Jerevánban is megalakultak a szovjetek, de novemberben a jobboldali örmény nacionalisták kerültek hatalomra, s ezt követően török, majd angol megszállás alá került a város. Kétéves ellen- forradalmi uralom után vonultak be a Vörös Hadsereg csapatai Jerevánba. Ezt követően gyors fejlődésnek indult a város. Új ipari üzemek épültek, gyarapodott a város lakossága, a köztársaság kulturális centruma lett. A város büszkesége az örmény Állami Képtár, itt van a Matenadran, a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb könyvtára. Jereván volt az első szovjet város, amelynek kidolgozott és elfogadott városrendezési terve volt már 1924-ben. A Nagy Honvédő Háború után az örmény SZSZK újabb nagy sikereket ért el a gazdasági és kulturális építőmunka területén. A fejlődés eredményeként a külföldön élő örmények közül sokan visszatértek őseik földjére, csak 1946 és 1970 között több mint 220 ezren. Örményország az utóbbi évek során egyike lett a Szovjetunió nagy gazdasági központjainak. M. E. A Baranya megyei Levéltár Évkönyvének legújabb kötete folytatja azokat a jó hagyományokat, melyek már az első évkönyv megjelenésekor (1968) kialakultak. Az 1968-as — első — kötet egy teljesen zárt intézmény nyilvánosság elé való kilépését jelentette. Minden baranyai (pécsi) helytörténeti kutató előtt ismeretes az, hogy a pécsi levéltár hatalmas iratanyaga azelőtt mennyire hozzáférhetetlen volt a külső kutatók számára. Ugyanakkor — ez ebből logikusan következik — megyénk és Pécs városának múltját alig és igen hiányosan ismertük. Történeti feldolgozás 1968-ig alig és csak részterületekre terjedően jelent meg. A legalapvetőbb feldolgozás még mindig Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene volt. Korszerűtlenségét már az is bizonyítja, hogy ezt a monográfiát 1896-ban adták ki. Megnövekedett az igény a korszerű marxista szemléletű feldolgozások iránt. Az első levéltári Évkönyv, majd a további kötetek ezt a hiányt igyekeztek pótolni. A Baranya megyei Levéltár legújabb kötete az előzőekhez hasonló gondossággal szerkesztett évkönyv. A résztanulmányok szerzői a legjelentősebb baranyai kutatók sorából kerültek ki. A neves szerzők sorából ki kell emelnünk dr. Babies András kandidátust, kinek munkáit hosszú évek óta nélkülöztük az évkönyvben. Jelen tanulmánya a magyar parasztságban végbement változásokat vizsgálja a 18. századtól a Dárdai Uradalomban. A szerző tanulmányát a török kiűzése utáni állapotok rögzítésével indítja, végigkíséri ezt az úrbérrendezésig. Részletesen foglalkozik a Mária Teré- zia-féle úrbérrendezéssel, annak következményeivel. Közismert az, hogy Baranya és Pécs története a török előtti időből mennyire ismeretlen, és ma még változatlanul arra az ismeretanyagra vagyunk kénytelen támaszkodni, melyet még a múlt század végén Németh Bé- láék az akkor ismert okleveles anyagból, országos feldolgozásokból ránk hagytak. Tímár György, neves történészünk Pécs egyházi társadalmát vizsgálta meg Károly Róbert idejéből. Munkája arra jó példa, menynyire szükséges a részeredmények összefoglalása, szintetizálása. Fricsy Adóm a jezsuita rend római levéltárában található, eddig még magyar nyelven meg nem jelent 25 pécsi vonatkozású, 17. századi levelet közöl, melyek a török által megszállt város magyar és délszláv keresztény lakosságának életéről és hitéletéről közöl igen érdekes adatokat. Ebből az időből közöl adatokat Iványosi-Szabó Tibor is. A baranyai magyarok (jobbágyok) Kecskemétre szökésének okait vizsgálja meg. Közli egy 1677. évi összeírás alapján a neveket is. Az 1710. és 1713. évi pestis- járvány történetét már többen fel kívánták tárni. Külön szerencse, hogy Nagy Lajos személyében a témával olyan történész foglalkozott, ki egyúttal orvos is. Mándoki László hatalmas dokumentációs anyagot közöl Siklós egyház- és oktatástörténetéből, Móró Mária Anna az 1815. és 1842 44. évi malomösz- szeírósok hatalmas mennyiségű adatait dolgozta fel, Vargha Dezső egy uradalom reformkori gazdálkodását, Sándor László egy falu birtokviszonyait és gazdasági életét vizsgálta meg 1783—1939. között. Kapronczay lózsel a legújabb korból azi vizsgálta meg, mit jelentett egy város életében a legutóbbi 30 év, mennyiben változtatta meg Szigetvár társadalmát. Boros László a pécsi Székes- egyház Pollack-féle átépítésének izgalmas problémáit, ösz- szefüggéseit ismerteti dolgozatában. Az Évkönyv II. része a baranyai nemzetiségek történetéből közöl dokumentumokat, feldolgozásokat. Szita László évek óta elmé- lyülten foglalkozik a nemzetiségek történetével. Ezúttal az agrárszocialista mozgalmakat vizsgálja meg a megye területén a dualizmus idején. Ez a mozgalom igen nagy jelentőségű volt Baranya délkeleti részén. A mozgalmat, mely antiimperialis- ta, antiklerikális színezetű volt, a horvát nemzetiség vezette, de csatlakoztak hozzájuk a magyarok és helyenként a szerbek és a németek is. A baranyai nemzetiségek helyzetét tárgyalja a többi szerző is, Erdődi Gyula az 1880- as iparstatisztikai felmérések tükrében, Tegzes Ferenc a dualizmus alsófokú közigazgatásának nyelvhasználatát, Gorjánác Rádojka az 1919. évi népszám-j lálást vizsgálta meg. Ennek jelentőségét az adja meg, hogy Baranya nagy része ekkor antant-szerb megszállás alatt állt. Füzes Miklós az 1920—1949. közötti népszámlálások nemzetiségi vonatkozásait, annak politikai vetületét elemzi dolgozatában. A Baranyai Helytörténetírás tematikájában ún. „Vegyes kötet" mégis tudatosan tematizált kiadvány, a megye és Pécs történetének fehér foltjait tárja fel. Bezerédy Győző, a JPM helytörténeti osztály vezetője P écsett kanyargós utca köti össze a Kórház teret a Petőfi Sándor utcával. A szekszárdi születésű, kereskedő család fiának: Garay Jánosnak, költő és elbeszélőnek, az „OBSITOS" című 1843-ban megjelent költemény Háry János alakja megformálójának a nevét viseli. A kis Garay János tizenegy éves volt, amikor Szekszárd- ról Pécsre került. Itt 1823-tól 1828-ig az akkori Cisztercita Főgimnáziumban, a mai Nagy Lajos Gimnáziumban tanult. Itt sajátította el a latinos műveltséget. A mindvégig eminens tanuló Pécsett volt először színházban és VI. osztályos gimnazista korában irta első versét is, amelynek, cime: „Első áldozat." Ez a verse nyomtatásban is megjelent. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy költő lesz. Garay János Pécsről Budapestre került. Beiratkozott az egyetem bölcsészeti fakultására, majd orvostanhallgató lett, végül is eljegyezte magát az újságírással és a költészettel. Szoros kapcsolatban állott Petőfi Sándorral és 99 Az obsitos” költője Pécsett Az író születésének 170. évfordulójára Vörösmarty Mihállyal, akik hazalias érzelmei miatt tisztelték, becsülték. Körülbelül két héttel a márciusi napok után, 1848. április 2-án, a pesti ifjúság ismét forrongott. Tömegben gyűltek össze és tiltakoztak a reakciós, udvarhű egyetemi tanárok működése ellen. Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter ekkor Vörösmartyt akarta kinevezni a pesti egyetem magyar nyelv és irodalmi taszékére. Vörösmarty azonban Petöli Sándor javaslatára, maga helyett, a forradalmi mozgalomtól lelkesült ifjúság által is szeretett és nagyrabecsült Garay Jánost ajánlotta. Garay János, mint fővárosi író, látogatásra újra visz- szatért Pécsre, diákéveinek színhelyére és „Úti képek" című írásában többek között a következő szavakkal elevenítette fel e városban szerzett benyomásait, élményeit: „Magát a várost mint valamely kotlóstyúk csipegő számos csibéit, Mecsek-hegye rejtegeti szárnyai alatt, valamint, hogy egy része ennek valóban egészen alája is bújt, melynek göröngyös utcáján a Tettyére jutni. E kellemes terasse, mint valamely óriási gyepágy, Mecsek oldalába vágva, egyike a legszebb tájnak, s a tanulók mulató helye; húsvét hétfőn pedig a lakások Emmausa szokott lenni. Innét fakad — Mecsek anyai emlőjéből — azon kellemes forrás, mely az egész várost vizzel ellátja, s a hegyről szilaj csikóként lezuhanván, a belső várost a külső budai várostól elválasztja, s futtában pokróckallókat, deszkametszőket, olajütőket, s egy papirosmalmot hait. Itt látszanak romjai egy puskaportoronynak, s a török basa mulató kastélyának, mely a terasse szélén állván, a varosnak nagy részét látja maga előtt tisztel- kedni. Jobbra jó fehér bort termő szőlőhegyek; balra egy magas sziklatetőn Havi Boldogasszony regényes kápolnája látszik . . ." Kodály Zoltán „Az obsitos" című humoros elbeszélő költeményének főszereplőjét: Háry Jánost halhatatlanná tette, bevonultatta a magyar zeneirodalomba. De Garay János szelleme Baranya megyében találkozott a „hangok nagy tanárja": Liszt Ferenc szellemével is. Liszt 1846. október 24-én pécsi hangversenyre utaztában megszállt Mecseknádasdon. A vacsora alatt a művészt szerenáddal üdvözölték a pécsi énekesek, akik utána panaszkodtak neki, hogy Magyarországon nincsen férfi négyes darab. Ekkor Liszt kijelentette, ha adnak neki magyar zeneszöveget, akkor ő megírja az első magyar kvartettet. Petrovich Horváth, Garay János költőnek „A patakhoz" című versét irta le, amelyre Liszt Ferenc ott a társaság előtt egy negyed óra alatt férfi négyest rögtönzött. Ezt a pécsiek mindjárt e| is énekelték. Ez volt Liszt Ferenc első, magyar szövegre írt férfikórusa. A pécsi dalosok a vers első végződése után „A patakcsa" címet adták, és így jelent meg 1874-ben az „Apollo" című zenemű-folyóiratban, majd utána az „Egri Dalnok" c. kórus-gyűjtemény 5. füzetében is. Liszt Ferenc révén így vonult be Garay János másik verse is a zene- történetbe. Garay János nevét Pécsett ma már csak a Kórház teret a Petőfi utcával összekötő kanyargós utca jelzi. És egykori iskolájának, a mai Nagy Lajos Gimnáziumnak a folyosóján eav zöld színű, kerámia keretben lévő emléktábla. Pusztai József I
