Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-17 / 285. szám
1982. október 17., vasárnap Dunántúlt napló 3 Mecseki szüreti napok, *82 Diákavató a várárokban Ma szüreti vásár, felvonulás, lovasbemutató Könyvritkaságok a pécsi Antikváriumban Kitelepült Komlóra, árusítással egybekötött felvásárlói napot tartott a közelmúltban a bányászváros Ságvári úti könyvesboltjában a pécsi Antikvárium. Az akció nagy sikerrel zárult. Több ezer forint értékben vásároltak régi és új kiadványokat a komlóiak, js at Antikvárium 24 ezer forint értékű könyvvel gazdagította választékát. Számos szép régi könyv, közte a ritkaságnak számító Marczali Henrik-féle Nagy képes világtörténet is a birtokukba került. Az újonnan felvásárolt anyag feldolgozása befejeződött, á gyűjtők, érdeklődők megvásárolhatják. A Sétatér szombat délutáni csendjét elhessentő nótaszó és a népviseletbe öltözött lányok táncra igazodó lába valóban elérte a feltételezett hatást: ösz- szecsődültek a sétálók, fényképezőgépek csettentek, mosolygóra váltak a tekintetek. Toborzó volt a javából, bár a táncot csak lányok járták, a Gyors- és Gépíró iskola diákjai, hogy így teremtsenek kellő propagandát egy úttörővállalkozás, a Pécs városi KISZ-bizottság által szervezett mecseki szüreti napok első eseményének. A „Mecseki szüreti napok ’82” már csak azért is jogosult az „úttörő-vállalkozás” elvitathatatlan dicsőségére, mert a rendezvénysorozat bevételét a szervezők és közreműködők, a város környéki községek, a pécsi üzemek és középiskolák fiataljai az új pécsi úttörőház építésének költségeire ajánlották fel. A másfél napos programsorozat másik, s nem kis célja az volt, hogy felelevenítsék a szüreti szokásokat, s precedenst teremtsenek a diákhagyományoknak is. Hogy mindez hogyan sikerült, erre csak a jövő adhat választ. A Barbakán évszázados kövei mindenesetre aligha láttak még ilyen eseményt, mint amilyen tegnap kora délután a pécsi elsős középiskolás diákok felavatásának vidám ünnepi szertartása volt. A diákhumort persze inkább csak a mindenkori diákok és tanárok értik igazán, de ennyi bőven elég a jó hangulathoz. A mókák közül a legfőbb érdemel külön említést: a „szecskák”, vagyis az elsősök fogadalomtétele. Igaz, az eskü szövege nem túl sok demokratikus jogot biztosít számukra a felsőbb évesek érdekközösségével szemben, de hót ez talán a legmaradandóbb diák- hagyomány, amit aligha kell komolyra venni. Elsősnek lenni különben is múlandó állapot. A diákavatót követte a szüreti napok hivatalos megnyitója a Sétatéren, a KIOSZK előtt. Itt is szerencsésen mellőzték a szertartásos komolyságot: a rövid beszédet ének, népitánc és tréfás ügyességi játékok követték. A diáksereg ezután átvonult a belvároson — nem kis feltűnést keltve — és az Irányi Dániel téri új rendelőintézet parkjában jelképesen emlékfát ültettek el. A délutáni és az esti program ezt követően több helyszínen folytatódott: a Ziper- novszky Szakközépiskolában és a kollégiumában, valamint a szabadtéri színpadon folyt a diákok szüreti mulatsága, amelynek műsora a pantomimtől kezdve a karate-bemutatóig, igen széles skálán kínálta a szórakozást. A felnőtt fiatalok szüreti mulatsága lapzárta után kezdődött a pécsi vásárcsarnokban. A programelőzetes szerint a mulatság színes kavalkádjáta régi népi szüreti hagyományokhoz kapcsolták a szervezők. A Mecseki szüreti napok rendezvénysorozata ma reggel a vásárcsarnokban szüreti vásárral folytatódik, délután pedig a szüreti felvonulás halad végig Pécs belvárosán, majd 15 órától az üszögpusztai lovaspályán kerül sor a lovasbemutatóval egybekötött ügyességi versenyekre. D. I. kerek oszlopos tornáccal, a gazdasági melléképületekkel, teljes együttes a Fülep Lajos által alapított kultúrház mögött található. Tegnap a rekonstrukció tervezője, Szigetvári János építész mutatta be az épületet, melyben dr. Andrásfalvi Bertalan, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője nyitotta meg a kiállítást, és a Zengővárkonyi Népi Együttes Klubját. A kiállításon a már említett régi bútoranyag található, köztük egy felvetett mennyezetes ágy, 1881-ből Törzsök Éva, 1890-ből Kiss Judit festett ládája és egy régi szövőszék. A megyei múzeumból Szövetkezeti kórustalálkozó Siklóson Siklóson tíz hazai együttes részvételével szombaton megnyílt a szövetkezeti kórusok második országos találkozója, amelyre az idén a baranyai énekkarokon kívül budapesti, celldömölki, kaposvári, nagymarosi, pólgárdi és siófoki kórusok érkeztek. A kórustalálkozó szombati nyitóhangversenyén a fesztiváldíjas kaposvári Vikár Béla kórus, a siófoki dalkör, a pécsi női, valamint a mohácsi és a siklósi vegyes kar lépett a közönség elé. Képünk a megnyitón készült. Fotó: Proksza L. a falu múzeumába visszakerült bútorokon túl a zengő- várkonyiak adományaiból kerültek régi fényképfelvételek a falakra, gazdagon illusztrálva viseletét, régi életmódot. A faluban gyűjtötték össze a helyi szövésanyagot és a viseleteket is. Ezután pár kilométerrel arrébb, Pécsvárad művelődési központjában gyűltek össze az érdeklődők. A Nagyapáink lakóhelye című kiállítás, az egy éve újjáalakult Pécsváradi Várbaráti Kör, majd egy esztendős gyűjtőmunkájának eredménye. A község, a hajdani mezőváros régi ábrázolásait szedték össze, a kör tagjai és készítettek ezekről másolatokat, így a kiállítás nagyobbik részében a .helység régi arcával, életmódjával találkozhatnak ismét a pécsváradiak. A mai falu diaképeken tárul a látogatók elé. A mintegy 150 esztendőt felölelő ábrázolások, igen sok tanulságot hordoznak a most folyamatban lévő községrekonstrukció és mindazok számára, akik érdekeltek a történelmi múltú helyiség képének továbbformálásában. A kiállítást Bezerédi Győző, a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának vezetője nyitotta meg. A gyűjtéshez a pécsváradiak segítséget kaptak az MTI által készített légifelvételeivel és a Képzőművészeti Alap által képeslapokkal. A kiállítás értékes anyagát képezik és további gyűjtőmunkára inspirálnak a mezővárosi múlt emlékei, mint pl. az „új városháza” kapujáról való festett fafigura, a régi Szent György-alakos pecséteket őrző múlt századi okiratok és térképek. Gállos Orsolya Kevés a zsákos cement Az utóbbi hetekben mind több vásárló távozott dolga végezet- lenül a TüZÉP-telepekről, mivei nem kapta meg az építkezéshez nélkülözhetetlen zsákos cementet. És mint ilyenkor lenni szokott, az emberek vélni tudják, a papírzsák hiánya okozza az akadozó cementellátást. Célszerű máris tisztázni: nem a csomagolóanyag miatt hosszú a sorbaállás a TÜZÉP-nél. Az okok másban keresendők! Erről kaptunk tájékoztatást a Dél-dunántúli TUZÉP kereskedelmi igazgatóhelyettesétől, Szederkényi Györgytől. Az elmúlt esztendőben szeptember végéig a három megyét ellátó vállalat 192 ezer tonna cementet szerzett be, idén ugyancsak a harmadik negyedév végéig 197 ezer tonnát. Az említett mennyiségből a baranyai telepekre megközelítőleg 73,5 ezer tonna zsákos cement jutott. De mindez kevésnek bizonyul, legalábbis a második negyedév dereka óta. Szederkényi György megfogalmazása szerint egyik óráról — a másikra élnek, a Volán gépkocsikról és a vasúti vagonokból szinte egyénesen a vásárlókhoz kerül a nélkülözhetetlen kötőanyag. A Beremen- di Cement- és Mészművek, mint legnagyobb szállító, szerződésben vállalt kötelezettségeit időarányosan eddig teljesítette, ám export kötelezettségeinek is eleget kell tenni. A TUZÉP kereskedelmi igazgató- helyettesének tájékoztatója alapján százhúszezer tonna cementet kell exportálni, amely közvetve a fogyasztókat is érinti. A hazai cementipar minden igyekezete ellenére a gondok a jelen időszakban enyhíthe- tők, de meg nem oldhatók. A cement, felhasználását tekintve mindig szezonáru volt és így van ez ma is. Az év első negyedében mindössze 34 ezer tonnát értékesítettek, a második és harmadik negyedévben megközelítőleg nyolcvanezer tonnát, amely nem fedezi az igényeket. A becslések szerint legalább kilencvenötezer tonna zsákos cementre lett volna szükség az ugrásszerűen megnőtt igények kielégítésére, egy-egy negyedévet tekintve. - Júniusig nem jelentkezett különösebb gond a cementellátásban. Sőt: a TÜZÉP az év első harmadában húsz százalékos engedményes akciót hirdetett annak érdekében, hogy kiürüljenek, a zsákolt cementtel teli raktáraik. Az érdeklődés mérsékelt volt a vásárlók részéről. Hiszen miért is venné meg az építtető több hónappal előbb a cementet, mikor arra csak augusztusban, vagy még később van szüksége. Mert a vásárló is tisztában van azzal, ha a cement nedvességet kap, a nem megfelelő tárolás miatt, egyszerűen használhatatlanná válik. A szabvány a gyártástól számítva kilencven napban határozza meg az értékesítést, a minőség megtartása érdekében. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a TÖZÉP telepeken kevés a fedett tárolótér. A megoldás tehát kettős! Lépni kellene a forgalmazóknak és a gyártóknak egyaránt. Információink szerint, a Beremendi Cement- és Mész- mű tervei között szerepel a zsugorfóliás cementcsomagolás a raklapos szállítás bevezetése, de mindez összefügg beruházási lehetőségeinkkel is. Am megoldásával tompítható lenne a kereslet és „kínálat” meglévő feszültsége .. . Salamon Gyula A zengővárkonyiak festett bú. torai, melyeket Császár János, tanító gyűjteményéből vásárolt meg korábban a Janus Pannonius Múzeum, most visszakerültek a faluba. Tegnap délután bensőséges ünnepség keretében adták át Zengővárkony. ban azt a helyreállított népi műemlékházat, melynek homlokzatán az 1858-as évszám olvasható. A máig élő néphagyományairól, szépséges fekvéséről nevezetes falu, most a Fülep Lajos emlékszoba, református parókia és a templom patinás együttese után a falu múzeumával gazdagodott. !A hármas osztású homlokzattal, Zengővárkony múzeuma, Pécsvárad kiállítása Joseph Haydn-ra emlékezve „Haydn papa” — ezzel a családias, ám egyben lekicsinylő megnevezéssel illeti a zenei köztudat — sőt, nemegyszer a muzsikusoké is - az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb mesterét, Joseph Haydn-t. Születésének 250. évfordulója, ennek jelentősége eltörpül a Kodály- és Stravinsky-évfordu- ló eseményei mellett, pedig nagyobb figyelmet érdemelne. Már csak azért is, mert szinte „házi szerzőnk” lett a roh- raui bognármester fia. Lajta- melléki szülőhelyén, osztrákként is sokfélé hatást befogadott, s magyar földön: az Esterházyak kismartoni rezidenciáján, nagyurak szolgálatában élte le életét, műveiből itt is, ott is rendre előbukkannak a korabeli magyar zene - feldolgozott, klasszikussá nemesített — emléknyomai. A Nádor kávéház kedd esti zenés rendezvényén pohárcsengés jelezte annak a másfél órának a kezdetét, s végét, amit a rizsporos-parókás mester társaságában töltöttünk el, nagyjából olyan körülmények között, ahol, s ahogyan ő maga megalkotta és elő is adta - gyakran főúri sorú muzsikusok közreműködésével — szellemes, invenciózus, a zeneszerzés minden fortélyával fűszerezett műveit. Szkladányi Péter, a pécsi filharmonikusok fuvolaművésze az est szóvivőjeként könnyed, társalgó stílusban mutatott rá Haydn életének, művészetének fordulataira, célozva arra is, hogy talán nem mindenben igazságos az az imént jellemzett Haydn-kép. Ezt igazolta, bizonyította a zene is. Kakuk Balázs, H. Erdős Orsolya és Gyermán István előadásában Haydn bary- ton-trióiból hallottunk; Polgár Mariann zongoraművész pedig a kismartoni mester ritkán hallható zongoraszonátáiból játszott el kettőt, melyeknek különösen a közép-tétele példázta, mennyi mindent tanult Haydn — egyfelől — az olasz és francia mesterektől, s hogy mennyi mindent tanult — másfelől - Haydn-től az ifjú Beethoven, aki épp az ő nyomdokain tette minden tartalom közlésére alkalmassá a zongoramuzsikát. Haydn .mindenkitől tanult, és öregkorában sem restellt tanulni a fiataloktól — többek közt éppen az ifjú Beethoventől. Meghívták a mindig zenére, világszerte elismert muzsikusokra áhítozó Angliába is. Hogy mennyire tisztelték, szerették, jól jelzi egy apró történelmi tény: mikor 1809-ben meghalt -, az ellenséges Bécs városában! — francia katonák, Napóleon katonái álltak őrt a sírjánál . . . V. J. Honismereti konferencia Szombaton folytatta munkáját a III. Budapesti Honismereti Konferencia. Csömör Tibor, a Budapest Gyűjtemény helyettes vezetője korreferátumában arról beszélt, hogy a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár idestova 80 esztendeje gyűjti azokat a dokumentumokat, amelyek fővárosunk életével, történetével foglalkoznak. E hatalmas tényanyagból rendszeres időközönként kiadványokat, katalógusokat állítanak össze, amelyeket bárki megtekinthet, s felhasználhat munkájához. Konferenciát tartott dr. Bíró Ferencné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője és Jeleníts József, a XIII. kerületi helytörténeti-honismereti munkabizottság vezetője is. A honismereti konferencia — az állásfoglalás elfogadása utón — Tischl Erika, a Hazafias Népfront budapesti Bizottságának zárszavával ért véget.
