Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-16 / 284. szám

1982. október 16., szombat Dunántúli Tlaplö 13 Bábfesztivál Magyar balladák, német show Szakmai tanácskozással foly­tatódott a nemzetközi felnőtt- báb fesztivál programja tegnap délelőtt. Mindkét napon — a látott produkciók alapos elem­zése mellett — a bábművészet általános, időszerű kérdései is felmerültek. így például szóba került a zene és a bábművészet, a báb- és a társművészetek vi­szonya, s az is. hogy mennyire változik meg (előnyére vagy hát­rányára) egy-egy produkció, ha eredeti földrajzi, etnikai környe­zetéből kiszakítva, talán éppen a világ túlsó oldalán, más kö­zönség előtt, más környezetben jelenik meg. (Gondoljunk arra: például itt most baskír ame­rikai és japán bábosok léptek fél!) . Vita folyt technikai, ren­dezési és dramaturgiai kérdé­sekről is — különösen Eric Bass amerikai művész nagy sikerű csütörtöki műsora nyomán. De dicsérő és bíráló szavak illették a Bóbita produkcióit is: egyéb­ként közkívánatra péntek reg­gel megismételték a Bóbita szí­nészképző stúdiójának szerda esti bemutatóját. Délután a Kolozsvári Állami Bábszínháztól Jarry: übü király című drámájának színpadi vál­tozatát láthatta a fesztivál zsű­rije és a közönség: bábok és élő szereplők egyaránt fellép­tek az előadásban — a darab értelmezése körül várhatóan vita follyik majd. Az NSZK-ból étkezett Optical Figurenbühne felnőttek és gyerekek számára egyaránt rendkívül mulattató, öltetekben, szórakoztató fordu­latokban gazdag show-t tálalt elénk. A tiszakécskei Szitakötő együttes a Kőműves Kelemen ballada együk variációját állí­totta színpadra; a békéscsabai Napsugár Bábegyüttes is a ma­gyar népköltészetből merítette témáját: Mónár Anna és Ká­dár Kata balladáját jelenítette meg. A hollandiai Poppentheater de Regenborg késő este mutat­kozott be a Bóbita Bábszínház­ban. A hatodik nemzetközi fel­nőttbáb fesztivál ma délelőtt összefoglaló értékeléssel, szak­mai tanácskozással fejeződik be. G. T. Az „Optical" Figurenbühne (NSZK); Silver show cimű műsorának egyik jelenete. Tudományos vándorgyűlés és dr. Kollár Dezső köszöntése A vándorgyűlésen virággal köszöntötték a 70 éves dr. Kollár Dezső egyetemi tanárt. Fotó: Proksza L. Zsúfolásig megtelt a PAB székházának előadóterme teg­nap kora délután. Nemcsak a gyermek fül-orr-gégészet idő­szerű kérdései vonzották oda a szakma speciális ismerőit, az orvostudomány társ ágainak képviselőit, hanem egy ünne­pélyes aktus is. Közelgő, 70. születésnapja alkalmából kö­szöntötték dr. Kollár Dezső egyetemi tanárt, a pécsi gyer­mekklinika fül-orr-gégészeti osz­tályának vezetőjét. A magyar gyermek fül-orr­gégész vándorgyűlés megnyi­tójaként dr. Flerkó Béla, a POTE rektora köszöntötte a megjelenteket, közöttük Kerpel Frónius Ödön professzort, a nemzetközi hírű tudóst, a Gyer­mekklinika egykori igazgatóját. Ezután méltatta dr. Kollár De­zső orvosi és tudományos mun­kásságát, a gyógyító tevékeny­ségben esetenként korszakot teremtő eredményeit. Dr. Ribári Ottó professzor, a Magyar Fül-orr-gége orvo­sok Egyesületének főtitkára csatlakozott a méltató szavak­hoz, kiemelve, hogy dr. Kol­lár Dezső volt az, aki létre­hozta* az egyesület gyermek- szekcióját, majd valamennyi kollégája, s az Egyesület jó­kívánságait tolmácsolta. Dr. Kollár Dezső meghatott szavakkal mondott köszönetét a gratulációkért, majd meg­kezdődött a vándorgyűlés tu­dományos munkája. A magyar szaktekintélyek mellett Magde- burgból és Varsóból érkezett vendégek is szerepeltek az elő­adók között. A tudományos vándorgyűlés ma fejezi be munkáját. „Névtelen99 kocsik árverése Túl magasnak ítéltettek az árak A „gyűrött” autók a bontóba kerülnek — Ebben a Fiatban még mo­tor sincs, legföljebb a szélvédő használható. És ezért kérnek ötezer forintot? Tudod mikor venném meg! Ha lefelé kerekí­tenék a kikiáltási árát! Mintegy kétszáz érdeklődő toporgott már az árverés meg­kezdése előtt egy órával, a pé­csi Névtelen utcában, a ható­sági járműmegőrző előtt és a fenti megjegyzés hűen tükrözi a vásárlói véleményt. Mert igaz ugyan, hogy a ti­zenöt roncsautó kikiáltási ára darabonként ötszáztól tízezer forintig terjedt, de még alkat­részként is sokallták a vevők a meghirdetett összeget. Volt itt Moszkvics ezerért, Skoda há­romezerért, „kosárban" beho­zott Zastava négy és fél ezerért, 1600-as Volkswagen tízezerért. Az árverést, az utóbbival kezdték, nem kelt el. Végül is a kikiáltó jobb híján azt kér­dezte a „nagyérdeműtől", akar-e valaki egyáltalán a Merkur szakemberei által meg­állapított alapáron roncsot venni. Végül is így kelt el ötszáz forintért egy Trabant kombi­nak aligha nevezhető „do­boz", amit Galvácsi Mihály vett meg. — Utánfutót készítek belőle. Az alváz megerősítésre szorul, de utána már rászerelhetem a futóművet — mondta az új tu­lajdonos, mielőtt kifizette volna a vételárat. Egy jónevű gépkocsiszerelő azzal köszönt el, ha „kiviteli engedélyt" is adnának a név­telen kocsikhoz, még el is húz­na néhányat, de így!? Névtelen kocsik. Valahol igaz a szójáték, hiszen ezeket a ron­csokat több mint egy éve szál­lították be a hatósági gépjár­mű megőrzőbe, mert valamikori tulajdonosaik, a rendszám be­vonása után az utak mentén, és egyéb helyeken felejtették autónak nem nevezhető jár­műveiket. Gyenis Istvántól, a telep vezetőjétől tudom, hogy számukra is kedvezőbb lenne, ha végre megjelenne a taná­csi rendelet, miszerint három hónap után elárverezhetnék a roncsokat, mert nem foglalnák feleslegesen a helyet és álla­guk se rpmlana tovább. Az el­múlt másfél évben megközelí­tőleg száz személykocsit szállí­tottak be a Névtelen utcai telepre, és a tegnap árverés­re került gyűrött autóknak egy­szerűen nem volt gazdája, leg­alábbis nem sikerült kinyomoz­ni a valamikori tulajdonosokat. Késő délutánig mindössze három roncsot sikerült elad­niuk, a többit a bontóba szál­lítják. így mérettetett meg az ár, amely túl magasnak talál­tatott . . . S. GY. Falumúzeum, helytörténeti kiállítás, népi együttesek szemléje Leányvásári előzetes A népművészet, a hagyo­mányőrzés jegyében rendezik meg Pécsváradon és Zengő- várkonyban ezen a hétvégén a leányvásárt. Ahogyan az ere­detileg is szokásban volt, a híres „kálomista búcsú" ese­ményei Zengővárkonyban kez­dődnek: ma, szombaton dél­után 4 órakor a Fülep Lajos építtette művelődési ház mö­gött álló klasszicista paraszt­házban megnyílik a falu mú­zeuma, hogy benne otthont ta­lálhasson Várkony gazdag nép­művészete, szövéskultúrája és a hagyományokat őrző Zengő- várkonyi Népiegyüttes. Pécsváradon ezen a délutá­non két kiállítást is láthatunk. 17 órától a helyi díszítőművé­szeti szakkör legszebb mun­káit tekinthetik meg a látoga­tók, 18.30 órakor pedig a pécsváradi várbaráti kör gyűj­tésében a Nagyapáink lakó­helye című dokumentumkiállí­táson találkozhatnak a község múltja iránt érdeklődők Pécs- várad régi ábrázolásaival, archív fényképfelvételeken, Rochbock metszetén. Láthatók lesznek a helység mezővárosi múltjának tárgyi és írott em­lékei — valamennyi helyt gyűj­tésből, illetve a megyei mú­zeum támogatásából. Vasárnap délelőtt a zenés ébresztő után 9 órakor vonul fel menettáncban a község fő­utcáján a hagyományőrző együttesek 16 csoportja, be­Archiv felvétel Pécsváradról a Nagyapáink lakóhelye cimű kiállitóson mutatójukat ‘10 órától láthat­ja a közönség a Fülep Lajos Művelődési Központ színpadán. Már reggeltől áll a népművé­szeti vásár a faluközpontban, ide fazekasokat, bőrdíszműve­seket, kosárfonókat, fafaragó­kat hívtak meg. A művelődési ház szabadtéri színpadán vá­sári komédiák, bábjátékok szó­rakoztatják a leányvásár kö­zönségét, amely 17 órakor te­kintheti meg a népi együttesek gálaműsorát, majd 20 órától a palotabozsoki zenekar talpalá- valójára táncolhat a leányvá­sári bálon. Nők a filmen Ma már alig lehet úgy mo­ziba menni, hogy a nőkérdés­sel valamilyen formában ne traktálnának a vászonról: e hé­ten például a Kilenctől ötig cí­mű amerikai blódségből árad a korlátolt feminizmus. Bár, mentségére legyen mondva, nők készítették, a női feminiz­musnál ugyanis sokkalta fertel- mesebb a férfiak részéről meg­nyilvánuló metafizikus nőpárti- ság. Bár, ma állítólag ilyen a vi­lág - ha az Ifjúsági Maga­zint olvasom, ha a külföldi lapszemléket, az derül ki, hogy a nők „megunva" évezredes alárendeltségüket, mindenütt maguknak vindikálják a kezde­ményezés jogát. Sőt nemcsak jogát, hanem gyakorlatát is: itt arról panaszkodik egy fiú, hogy a lányok lerohanják, s lóm Amerikában sem jobb a helyzet, mert mily üdvös do­log lenne — a film szerint — ha a nők vennék kezükbe a gyeplőt. Mindenesetre nekem gyanús a dolog: a három főszereplő közül kettő egészen jól meg­van a férfiak nélkül, ami vi­szont némi ellentmondást rejt magában, mert mire menné­nek a férfigyűlölő nők férfiak nélkül. Kit gyűlölnének akkor? A szélsőséges feminizmus sze­relmi része, úgy ahogy még megoldható lenne: erről egy új magyar filmből értesültünk, legfeljebb az utódlási gondo­kat kellene valahogy áthidalni (lásd Merle: Védett férfiak). Hiszen azt már régóta tud­juk, hogy a szerelem elsődle­gesen nem a fajfenntartásért létezik, sőt maga a nemi ak­tus sem kizárólagosan azért történik, főképp azóta, hogy mindenféle fogamzásgátló esz­közöket találtak ki - főkép­pen a férfiak, s ebből- követ­kezően a nők számára. Azt már Platón is tudta, hogyha nem utódnemzés a testi kap­csolat célja, hanem a sze­relem kiteljesedése vagy/és az örömszerzés, akkor a ho­moszexualitás gyakorlatának útjába már semmi elvi akadály nem állítható. Akkor viszont már csak an­nak a kérdésnek a „megrá- gása” van vissza, hogy a szé­pen szaporodó, homoszexuali- tást ábrázoló filmekben miért éppen majd mindig nők a cse­lekvő szereplők - kivéve né­hány angol ”es francia vígjá­ték homokos férfiait, akik vi­szont csak mellékszereplők. Gyanítom, hogy összefüggés­ben van ez azzal, amiért a nők közül sókan feministává lesznek, a férfiak közül pedig mások nőbarátokká, anélkül, hogy a testük érdekelné őket. E magatartási formák ugyan­is következményei a női egyen- jogutlanságnak, s noha né­melykor előfordul, hogy az oko­zat megszünteti az okot, eb­ben az esetben pozitív a visz- szacsatolás: a feminizmus csak erősíti az egyenlőtlenséget a két nem között, ha másképpen nem hát úgy, hogy a férfinem védelmében férfiak készítenek homoszexuális nőkről filmeket. Dehát ezer filmrendező kö­zül nő egy, ha van, s alig né­hány, aki művész (ez utóbbi már nemtől független besoro­lás). így hát ne csodálkoz­zunk, ha főképpen férfiszem­szögből látjuk a nőket a mo­ziban, vagy elvétve nőiből, s oly ritkán művészetiből. A westernben legalább nyílt a rangsor: első helyen áll a hatlövetű, közvetlen utána pe­dig a ló következik, s már na­gyon jó, ha egy nő megelőz­heti fontosságban a széles- karimájú kowbojkalapot. Má­sutt a besorolás szempontjai lehetnek mások, abszolút ér­ték tekintetében azonban ott sem jobb a helyzet. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom