Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-14 / 282. szám
1982. október 14., csütörtök Dunántúlt napló 3 Elcsitulnak-e az ösztön díj viták? Fizetség a diákoknak Szétosztottak ISO milliót Egységesített kollégiumi és menzai térítési díjak sztöndíjviták dúlnak az egyetemeken, pedig most már iga- zából nincs is miről vitatkozni. A Művelődési Minisztérium másfél éves előkészítés után pontot tett az új ösztöndijrendelet végére. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a továbbiakban nem kiséri figyelemmel a diákság életkörülményeit komolyan befolyásoló ösztöndíjrendszer megvalósulását. A viták mégis alig csitulnak, ugyanis most már a részletkérdéseken, a rendelkezés kereteinek „megtöltésén” van a hangsúly, s ez majdnem olyan nehéz, mint az alapelvek kidolgozása. A művelődési államtitkár nemrég sajtóértekezleten ismertette az új rendszer legfontosabb vonósait. Lapunkban beszámoltunk erről, de nem árt emlékeztetni néhány részletre: Ettől a tanévtől kezdve egységesítették a kollégiumi és menzai térítési díjakat. Ez az az intézkedés, amely alapvetően érinti a hallgatóságot. Ma, jövedelmi helyzetétől függetlenül, minden egyetemista és főiskolás hatszáz forintot fizet havonta a kollégiumi elhelyezésért, és hatszázhetvenötöt az étkezésért. Ez összesen ezerkettőszázhet- venöt forint. Akik emlékeznek a régi térítési díjakra, most bizonyára megborzonganak ennek az összegnek hallatán. Egy évvel ezelőtt még a hatodik kategóriás diók is csak nyolcszáz forintot fizetett a teljes ellátásért! Az új ösztöndíjrendszer azonban egyúttal lehetővé teszi azt is. hogy a hallgató akár egyedül finanszírozhassa egyetemi tanulmányait. I.pssuk, hogyan: Általános ■ ■ m ■■ I rm ösztöndíj Az általános ösztöndíjnak nevezett tanulmányi ösztöndíj havi összege 200-tól 1200 forintig terjedhet. (Korlátozott körre vonatkozóan adható úgynevezett kiemelt ösztöndíj is — 1500 forintig — elsősorban azok számára, akik a 2000 forintos Népköztársasági ösztöndíjat nem kapták meg, pedig munkájuk alapján jogosultak lennének rá. (Az intézmények, sőt a karok hatáskörébe tartozik ezután, hogy szabályozzák a tanulmányi ösztöndíjban részesíthetők körét. Kaphat tehát ösztöndíjat 3.00-as tanulmányi átlagtól mindenki, aki a kari szabályzatban leírtak szerint erre jogosult. Az intézmények többsége természetesen 3.51-tői teszi lehetővé az ösztöndíjfelvételt, sőt — mint például a POTE és a JPTE Tanárképző Karó — a közéleti, mozgalmi munkától is függővé teheti az általános ösztöndíjból való részesedést. A közgazdászok és a jogászok viszont úgy vélekedtek, hogy az általános ösztöndíj a tanulás serkentője legyen, s ha valaki mozgalmi vagy más egyéb munkát végez, honorálja érte az a szervezet, vagy közösség, amelynek közvetlenül szolgálatot tesz. E két karon tehát automatikusan garantálja a szabályzat az egy bizonyos tanulmányi eredményért megállapított c-sszeget. Kissé bonyolultabb a szociális támogatás összegének kiszámítása. Már nem a kategória dominál, hanem a minisztérium utasítása szerint két csoportra kell osztani a hallgatóságot: az intézmény székhelyén lakókra (ide tartoznak furcsa módon a bejárók is), valamint a „vidékiekre". Az ösztöndíjösszeg kereteinek megállapítása végett a fenti két csoportnak megfelelően két jövedelemkategóriát állítottak fel, s ehhez igazítják a további számításokat: a vidéki hallgatók egy főre eső családi jövedelmét 3400 forintra, a helybeliekét 2600 forintra lehet kiegészíteni az ösztöndíjjal. Ha tehát mondjuk, egy keszthelyi fiúra a jövedelemigazolás szerint havi 1400 forint „esik” a családi költségvetésből, akkor elvileg 2000 forintot kellene kapnia az egyetemen szociális támogatás címén. Országos átlagban azonban a keretösz- szegnek csupán 80 százaléka áll dz intézmények rendelkezésére — ez az arány később változhat, . mint ahogy az elmúlt hónapokban 60 százalékról hízott fel eddig! — ezért a hallgató csupán 1600 forintot kap kézhez. De, hogy tovább bonyolítsuk a dolgot: egyéni elbírálás szerint a két jövedelemkategória felső határa 4000, illetve 3200 forint is lehet, tehát például a bejáró hallgatók e lehetőség alapján több szociális támogatást kaphatnak. összegezve: egy jól tanuló, közepes jövedelmi viszonyok között eltartott diák akár 2500 forintot is kaphat havonta az intézményétől, ha kollégista, ebből levonják a 600 forintot, de ha úgy gondolja, hogy a menzánál olcsóbban is tud étkezni, a 675 forintot kézhez kapja. így havi bevétele tisztán 2575 forint. Vannak a szociális támogatásnak egyéb formái is, pl. a rendkívüli segély, de ezek részletezésére most nincs hely. Tévedés volna azt hinni, hogy az új ösztöndíjrendszer bevezetésével mindenki jól járt. Kor- csog András művelődési államtitkár sajtótájékoztatóján megtudtuk, hogy becslések szerint a hallgatóknak mintegy kétharmada fog hasznot húzni a változásokból. Egyhatodukat sem pozitív, sem negatív irányban nem érinti az új szabályozás, egyhatoduk számára viszont egyértelműen hátrányos lesz. Nem nehéz kitalálni, melyik ez a réteg: az otthonról „jól eleresztett", rosszul tanuló egyetemistákról van szó. Á kollektíva dönti el A felsőoktatási intézmények hallgatói most nagy próbatétel előtt állnak. Viszonylag nagy szabadságot kaptak az ösztöndíjak elosztásában. Az évfolyamok, sőt a csoportok kollektívái döntik el, ki, milyen arányban részesüljön a rendelkezésre álló keretösszegből. Korábban nagyon sok bírálat érte a jövedelemigazolásokat. Jogos volt, és jogos ma is a kritika, jóllehet most sem tudnak más módszerhez folyamodni a hallgatók jövedelmi helyzetének megállapításakor. A minisztérium azonban előírta, hogy a reális helyzet megítéléséhez pótlólagos információkat is be lehet szerezni, de ezekhez hatósági igazolást kérni nem szabad. így aztán két választás előtt állnak a hallgatók: vagy elfogadják az általuk is megbízhatatlannak tartott jövedelemigazolásokat, vagy kutatni kezdenek egymás magánéletében, az otthoni állapotok feltérképezése érdekében ... A diákság morális érettsége, igazságérzete mindenképpen próbára van téve, s ez talán nem is baj. Azt mindenképpen tudomásul kell venni, hogy az ösztöndíjak emelésére fordított 150 millió forint csodát nem tesz, ám az ország jelenlegi gazdasági helyzetében többet nem is lehet várni. Kétségtelen tény, hogy nagyon sok szülő számára gondot jelent gyermekének taníttatása. Az is tény azonban, hogy az elmúlt évben készült statisztikák szerint az egyetemistáknak csupán egyötöde volt I—‘III. kategóriás, tehát egyszerűen fogalmazva : szegény diók. A hallgatók, adminisztratív csúszás miatt, szeptemberben csak előleget kapnak. Hogy a következő hónaptól kezdve az ösztöndíj valóban ösztönözni fog-e? Majd meglátjuk. Havasi János MiiiiM A Szabadság út 19—21-es számú ház A zenekar volt az iskolájuk Apa es fia A zenekarban így szerepel apa és fia: idős Markvart Ferenc illetve ifjú Markvart Ferenc. A bányában: M. F. II. és M. F. III. Az I. számú Markvart Ferenc közeli rokon. A családban sok a bányász: az idős Markvart édesapja - és a négy fiú közül három - a pécsi bányákban dolgozott. Ifjabb Markvart autószerelő ugyan, de a Mecseki Szénbányák pécsújhegyi gépkocsiüzemében. A bányászaton kívül még két szenvedély van a családban: a foci és a fúvószenekar. Fújta a nagyapa az első világháború idején a hadseregben, aztán a bányászegyüttesben, majd a leventéknél. Fújja a fia és fújja az unoka is: immár a Mecseki Szénbányák Koncert Fúvószenekarában - az egyik 35 éve kezdte, a másik 15 éve. Ha szünetet tartottak, csak azért, mert fociztak a bányászcsapatban. Napfényes őszi délután egy kertes házban, az egykori Sza- bolcs-telepen. A háziasszony kávét főz, a nagylány tanul, idős Markvart Ferenc gyerekkori emlékeiből idéz. — Gyártelepen laktunk, csupa bányászcsalád, hasonló lakásokban, hasonló gondolkodású emberek éltek ott. Mindenki ismerte egymást. A fúvószenekar már akkor is jól működött, vidéki vendégszerepléseire sokszor elkísértük. Emlékszem, még egészen kis srác voltam, tartottam a kottát a fúvósoknak egy-egy térzenén. Aztán az apám rábeszélt, beálltam a zenekarba. Én meg a fiamat vettem rá a muzsikálásra. A fiú tubán játszik, az apa mély szárnykürtön, ez utóbbit egyszerűbben tenornak nevezik. Egyikük sem járt zeneiskolába: tanáruk előbb idős majd ifjabb Gorierri Ferenc, az együttes karnagya volt, iskolájuk a mecseki bányászok nagymúltú zenekara, amely nevében viseli az amatőr együttesek által elérhető legmagasabb minősítést: koncert fúvószenekar. — Jó kollektíva — mondja ifjú Mark'vart. — Hamar befogadják az új tagokat, s nincs az a fárasztó nap, amikor ne maradna még kedvük, energiájuk valami baráti ugratásra, vidám összejövetelre. Hetenként háromszor van próba, koncertek, külföldi szereplések előtt ötször, hatszor is. A vállalat állandó délelőttös műszakos beosztással kedvez a zenekor tagjainak, de így is elég nagy áldozat a muzsikálás: a rendszeres hangversenyek, térzenék, állami, társadalmi ünnepeken való fellépés nagy erőfeszítést kívánnak. Lemondást más időtöltésről, és számos személyes programnak a zenekari programhoz való igazítását. A családon sok múlik, és az asszonyok — az idősebb Markvartné pedagógus, az ifjabb varrónő — megér- tőek. A mérleg egyik serpenyőjében tehát ez van. A másikban a zene, a közös muzsikálás öröme és sok olyan élmény, amit enélkül nem éltek volna meg. Jártak a zenekarral Ausztriában, Csehszlovákiában, Francia- és Lengyelországban. Játszottak indulót, keringőt, polkát - ahogy az ott szokás. De játszották Kodály Galántai táncait és Bartók Parasztdalait is — meglepetést keltve és őszinte elismerést szerezve a magyar zenének. Beszélgetünk, mennyire megváltozott a bányászok élete 40 —50 esztendő alatt. És arról is, ami tovább él nemzedékeken át, ha megváltozott formában is: az összetartozás, az egymásra utaltság érzése. Nemcsak külsőségek ezek. A zenekari próbák melegét ma is sörrel öblítik le — nem any- nyira a sör, mint inkább a beszélgetések kedvéért. Évente zenés családi esteket rendeznek a Puskin Művelődési Házban, tavasszal majálist a Mecsekben. A szeptemberi bányásznapi műsor pedig már aligha képzelhető el a Mecseki Szénbányák Koncert Fúvószenekarának fellépése nélkül. G. T. Alkotás és alkotó szellem Többen reagáltak A műemlékvédelem és az állampolgár című írásunkra, amely többek között a változatos megoldású századelejí homlokzatok lera- dírozása, uniformizálása ellen is szót emelt. Ez alkalommal emlékeztetett bennünket Pala- tinszky Vilmosné nyugalmazott rajztanár egy régi építőmester, Fülöp János alakjára. Nevéhez ugyan nem fűződik híres középület, munkásságával azonban tevékeny részt vállalt a század- fordulón a nagyvárosiasodó Pécs, valamint Siklós és Mohács arculatának kialakításában. Munkáiból a városrendezés során sokat átalakítottak, lebontottak. Áll azonban közülük két műemlék jellegű korareneszánsz stílusban épült palota a Szabadság út 19. és 21. szám alatt — Fülöp János és családja, valamint a levél írója is lakott ebben a két házban —, melyek híven őrzik a régi „Indóház utcai" városképet. Fülöp János jó ötven éve, 1931-ben hunyt el 75 éves korában. Gyökerei Baranyába ágyazódnak, maga Váralján született parasztszülők gyermekeként, családja Magyar-Hidason, Zen- gővárkonyban élt. Fülöp János saját erejéből képezte magát, tanult és a régi hagyományokhoz híven külföldet is megjárta tapasztalatszerzés céljából. Már iparossegéd korában arany oklevéllel jutalmazzák, és két aranyágban részesítik jó elképzeléséiért a budapesti országos kiállításon. A majd százéves oklevél az unokák, dédunokák ma is féltve őrzött kincse. Unokájától, Palatinszky Vil- mosnétől azt is megtudtuk, hogy Fülöp János a kormánypárttal szemben mindig a 48-as párt tagja volt, és otthonában állandóan kint függött díszes keretben a Kossuth család képe. A nagy munkássztrójkok idején, hogy munkásai is részt vehessenek a mozgalomban, a házát adta el és abból támogatta a sztrájkolok családját. Jó barátja volt Doktor Sándor, akit a mecseki Früweisz-tetői szőlejében rejtegetett hosszú ideig az üldözések elől. Emberségben gazdag munkás alakját őrzik a családi emlékek, a keze nyomát viselő régi házakat, már ami megmaradt belőlük, a mai pécsieknek kellene megőrizniük. Nemcsak mint régi házakat, hanem mint az itt sarjadt alkotószellem megnyilvánulásait is. G. O. Miről ír a Somogy? Illyés Gyula köszöntése 80. születésnapján A kaposvári folyóirat is, laptársaival együtt, Illyés Gyula előtt tiszteleg a költő 80. születésnapja alkalmával. Garai Gábor, Kerék Imre, Csanády János versei után a Somogy főszerkesztője, Laczkó András mutatja be dokumentumok alapján, hogyan született meg a so- mogyjádi irodalmi színpad fölkérésére Illyés oratóriuma, Az Éden elvesztése. Tüskés Tibor „Kézfogások” című esszéjében a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelenés előtt álló Illyés Gyula-kismonográfia befejező gondolatait olvashatjuk. Ebből az egyik: „Ma még sokan jobbára csak sejtik, mint tudják, hogy a magyar anyanyelvűek közössége a megmaradás reményét, az idegenek egy nemzet megismerésének lehetőségét köszönhetik életművének." Somogy megye települései közül most Nagyatádról, a Ri- nya-parti kisvárosról olvashatunk interjút a helyi tanács elnökével. Az Égtájak rovatban görög, finn, cseh és német nyelvből készült fordításokat találnak — a Kuhnert-vensnél De- vecseri Gábor kéziratát közli a folyóirat. Két érdekes beszámolót érdemes kiemelni a lapból: Ka- ny<y József, a grazi történész- szimpozionról hoz híradást. Tizenöt éve rendezik meg Európa öt szomszédos tájegységének, Burgenlandiak, a Horvót és a Szlovén Szocialista Szövetségi Köztársaságnak, Stájernek, valamint Dunántúlnak a történésztalálkozóját — a közös múlt, a közös sors okán van miről vitatkozniuk, s van mit tisztázniuk a tudomány módszereivel. Idén a XIX. század mozgalmai szerepeltek a programon, de emellett Kanyar Józsefnek érdekes mondandói vannak családi kézen lévő, múzeumi célokat szolgáló várakról, családanyákat, háziasszonyokat képző leányiskoláról, az osztrák városok tisztaságáról, a mindig hideg sörről, valamint a vonatjegyről, amit idehaza nem lehet megváltani. É.s méq egy beszámoló, mégpedig a szellemi életünkben többször emlegetett 1942. évi balatonszárszói konferenciáról, írók, diákok, értelmiségi ifjúság találkozásáról, mely jelentős fóruma volt az új Magyarországért vívott küzdelem haladó erőinek, Gállos Orsolya Egy régi építőmester
