Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-13 / 281. szám

1982. október 13., szerda Dunántúli napló flz új pécsi tűzoltó-laktanya műhelye is épül 171 ezer ember három szolgája... A fekvőbeteg­ellátás Pécsett Ülést tartott á műemléki albizottság Miniszter­helyettesi szemle és használatba vétel Tegnap délelőtt miniszterhe­lyettesi szemle alkalmával ad­ták végleg használatba az új pécsi tűzoltó-laktanyát. A min­den igényt kielégítő körletben kényelmes elhélyezést nyertek a pécsi tűzoltók — akik évente fel­ezer káresethez vonulnak ki a megyei és a városi parancs­nokság és a technika számára az épület tanfolyamok és szak­mai továbbképzések megtartá­sára is minden feltételt biztosit. Ladvánszky Károly altábor­nagy, belügyminiszter-helyettes­nek Kostelecz.ky Sándor tűzoltó ezredes, Baranya megyei tűzol­tóparancsnok tett jelentést, majd adott tájékoztatást a me­gye tűzvédelmi helyzetéről és mutatta be a loktanyát. A szem­lén részt vett Varga Károly ve­zérőrnagy, a BM Tűzoltóság or­szágos parancsnoka, Lukács Já­nos' az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Hor­váth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke — akik további eredményes munkát kívántak az ország legmodernebb, 110 mil­liós költséggel épült laktanyájá­ban tevékenykedő tűzoltóknak —, jelen voltak a megyei és a pécsi városi pártbizottsáq, vala­mint a fanács vezető munkatár­sai. A várva várt beköltözéssel — augusztus 2-át követően — teg­nap tűzoltóink végleg használat­ba vették az új laktanyát. Az első ütem befejezését követően megindult az épülef mellett a műhely építése, annak elkészül­tével lesz teljes, és minden szempontból befejezett az új pécsi tűzoltó-laktanya. Az elv szép: mindenki az egészségi állapotának megfele­lő, legmagasabb szintű ellátás­ban részesüljön. A gyakorlat: nos Pécs lakosságának a nagy átlagot tekintve nincs oka kü­lönösebb panaszra. E cél eléré­séért fáradoznak a város egész-*- ségügyi szervei, s mint a Városi Tanács Egészségügyi és Szo­ciálpolitikai Bizottságának teg­nap megtartott ülésén is han­got kapott, nem is eredményte­lenül. Igaz, tennivaló is akad bőven, s a tanácskozáson a problémák sem maradtak véka alatt. Pécs város egészségügyi in­tézményei mintegy 171 ezer em­ber egészségügyi ellátásáért felelősek. Az alapvető problé­mát bizonyos szervezési, admi­nisztrációs nehézségek okozzák. Nevezetesen az, hogy három, teljesen különálló intézmény- rendszer látja el azt a felada­tot: a városi, a megyei tanácsi irányítás alatt álló kórházak, rendelőintézetek, s a POTE kli­nikái, amelyek a városin, me­gyein túl regionális feladatokat is megoldanak. A vita során dr. Szilasi Anna, a tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője hangsúlyozta, hogy sikerült olyan együttműkö­dést kialakítani a különböző egészségügyi intézményekkel, amelyek nyomán a gyógyító fel­adatok ellátása háttérbe szorí­totta a bürokratikus utakat. Ám azt is szóvá tette, több felszó­laló véleményéhez csatlakozva, hogy e tekintetben még mindig akad tennivaló. A bizottság a fekvőbeteg-el­látás pécsi helyzetét tekintette át, azonban ez a problémakör nem különíthető el az alapellá­tás színvonalától. Általános vé­lemény volt, hogy a jelenlegi, kedvező kórházi, klinikai ágyki­használás az alapellátás szín­vonalának növekedése, a befe­jezett ellátások számónok sza­porodása következtében jött létre. (Ugyanakkor nem hallgat­ható el az sem, hogy a csökke­nő kórházi ápolási idő vajon hány nappal toldja meg a táp­pénzes napok számát? Érdemes lenne utánaszámolni, hogy az egyfelől javuló statisztika mek­kora többletként jelentkezik a költségoldalon?!) A bizottság megállapítása szerint a belgyógyászaton és a sebészeten egyaránt megfelelő a helyzet. Elgondolkodtató vi­szont, hogy a szülészeti kliniká­nak ágykihasználása 120 szá­zalékos! Komoly gondban van az urológiai klinika is, amely a szakrendelésekről beutalt bete­geknek csak mintegy 30—40 százalékát tudja felvenni a kért napon. Sok bosszúságot, kényelmet­lenséget szüntetett meg az az együttműködés, amely a POTE Idegüinikája és a város egész­ségügyi vezetése között létre­jött. Valamennyi pécsi akut ese­tet felvesz a klinika, s a tüze­tes orvosi vizsgálaát dönti el, hogy Szigetváron, vagy a pécsi klinikán folytatódik-e a gyógyí­tás. További, igen biztató tár­gyalások folynak a Gyermek- kórházzal, hogy ott megvalósít­sák a 14—18 éves korosztálynak a speciális ifjúsági járó- és fek­vőbeteg-ellátást. (Mint isme­retes, a szigetvári kórházban mór működik egy ilyen pszi­chiátriai osztály, 30 őggyai.) Rendszeressé vált, hogy a Baranya megyei Tanács műem­léki albizottsága negyedéven­ként esedékes üléseit olyan vi­déki helyeken tartja, amelyek valamilyen módon kapcsolód­nak a műemlékvédelemhez. Tegnap a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát békáspusztai telepe volt a helyszín. Az indok: a nagymúltú major, amely közel három évszázados létének új, gazdag fejezetét éli, a kom­binát vezetőinek a kezdemé­nyezésére és támogatásával halad afelé, hogy jeles agrár- történeti emlékké váljon. Az ülésen, amelyen jelen volt lantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes, aki a tárcán belül a hazai műemlékvédelem fel­ügyeletét látja el, Mendele Fe­renc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója és képviseltette magát a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is, dr. Kisjakab Lajos, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója is­mertette Boly és környéke nagyüzemi gazdálkodásának a történetét attól kezdve, hogy a török hódoltság után a Batthyónyak kapták meg a te­rületet egészen addig, hogy 1974-ben a püspökbólyi és a siklósi területek átvételével ki­alakult a mai kombinát műkö­dési területe. Ezután Marton Ákos építész és Detky Rita ker­tészmérnök ismertette a DTV- nél kidolgozott tanulmányter­A férj az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Megkoc­káztatott egy plusz húszast, amiből — a társával kitöltött kollektív totószelvény mellé - vett magának két darab négy­hasábos totót. Az egyikkel nyer­te meg a 39. játékhét 13+1-es telitalálatára járó majd kétmil­lió forintot. Most milliomosként se jobb a kedélye, mint előtte. Nyugdí­jas, havonta a postás 4900 fo­rintot hoz, aztán ott a háztáji, amit a háztartásbeli feleségé­vel közösen gyarapít. Két fel­nőtt fiúk van.- Idén leadtunk 20 sertést. Jövőre is leszerződtünk annyit. Dolgozunk ezután is, csak egészség legyen — mondják. Nem hinném, hogy hagyják magukat kizökkenteni az évti­zedek alatt vérükké vált élet­tempóból, csupán csak azért, mert a férj néhány perc alatt, egy húszasért kétmilliót hozott a konyhára. Igaz nagy-nagy szerencsével. És nem a kétkezi munkájával. vet, amelynek célja olyan új arculatot adni Békáspusztónak, ami a legjobban megfelel az itteni hagyományoknak. Az alapgondolat az, hogy fenn­tartják a gazdálkodást, első­sorban a lótenyésztést, továb­bá a vadgazdálkodást, s emel­lett az egyik legrégibb épület­ben a környék agrártörténeti emlékeinek otthont adó mú­zeumot rendeznek be­A nagy múltó békóspusztai major megtekintése utáni vitá­ban Takács Gyula megyei ta­nácselnök-helyettes méltatta azt a megyeszerte tapasztalható nemes törekvést, ami az ipar- történeti emlékek feltárására, a vállalatok, gyárak saját múltjának a kutatására irá­nyul. A kombinátot arra buz­dította, hogy törekedjék a ma­ga választotta program minél gyorsabb megvalósítására. Jantner Antal miniszterhelyet­tes a megyei műemléki albi­zottság tevékenységét illette el­ismerő szavakkal, majd arról beszélt, hogy a társadalom fi­gyelme olyan időszakban for­dult történeti emlékeink és azok megóvása felé, amikor csökkennek a pénzügyi adott­ságok, ami azt jelenti, hogy fo­kozódó mértékben kell kiak­názni a társadalmi közremű­ködésben rejlő lehetőségeket. Az erők összefogásában ma rendkívüli szerepe van a mű­emléki albizottságnak.- Mit kezdenek a pénzzel? - kérdem tőlük, s látszik, ma­guktól is nemegyszer megkér­dezték. Minden forintnak még nem is találták meg a helyét, így pillanatnyi döntésük sem végleges. — Másfél milliót bent hagyunk az OTP-ben. Befizetek magam­nak egy 1500-ös Ladát, a töb­bit betesszük az otthoni taka­rékszövetkezetbe — mondja a férj. Tegnap fizette ki dr. Kardos László, az OTP Baranya megyei igazgatóságának osztályvezető­je a szerencsés baranyai nyer­tesnek (kérték, ne írjuk ki a nevüket, lakhelyüket) a 35. évét taposó totó idei 39. heti főnye­reményeként az 1 946 120 forin­tot. A készpénzben felvett 378 620 forintot barna műanyag táskába tették és lesétáltak a vasútállo­másra. A férj — vasutas volt — ingyenjeggyel, felesége 2 forin­tos retúrjeggyel utazott haza. M. L. H. I. .DOLGOZUNK EZUTÁN IS.. Kifizették a kétmilliós totéfőnyereményt Bemutatták az új típusú macerátort Pécsett Tegnap délelőtt a Pécsi Viz- és Csatornamű Vállalat Me­gyeri úti szennyvíztelepén an­gol mérnökök egy olyan új tí­pusú siennyvízaprító gépet mutattak be a magyar szakem­bereknek, amely sokkal többet tud, mint a hagyományos ma- cerátorok. Az angol MONO PUMS Ltd. cég MUNCHER elnevezésű szennyvizapritó berendezése automatikus üzemű, s a két tengelyen egymással szemben forgó késsorozata szinte min­den anyagot egészen apró da­rabokra szabdal. Erről meg­győződhetett a tegnapi bemu­tató szakmai, közönsége is, s nemcsak a baranyai szakembe­rek, hanem erre az-alkalomra Pécsre Játogató néhány jugo­szláv mérnök is. A gép köny- nyedén aprította szét a desz­kákat, a konzervdobozokat, műanyag lapokat és az üveg­palackokat is. A MUNCHER sok egyéb műszaki és gazda­sági előnye valószínűleg új fej­lesztési- lehetőségeket teremt a magyar szennyvízkezelésben. A MONO PUMS cég kép­viselői egyelőre szakmai bemu- tatókörúton reklámozzák az új macerátort, de a hírek szerint a berendezés kooperációs gyár­tásától sem zárkóznak el. A magyar partner valószínűleg a Vízgépészeti Vállalat lesz. D. I. A Muzsikáló kavéház-sorozat keretében tegnap este a Nádor kávéhátban emlékkoncertet rendeztek J. Haydn születésének 250. évfordulója alkalmából. Polgár Mariann Haydn-zongoraszonátákból ját­szott; Kakukk Balázs (gomba), Gyermán István (mélyhegedű) és H. Erdős Orsolya (gordonka) a barytontriókból adott elő három művet. Läufer László felvétele s Rádió mellett... Mustgáz Az évszakok minden eszten­dőben meghozzák a szezonális tragédiákat, holott a tűzvédel­mi hatóságok, egészségügyi szervek, sajtószervek szintén minden esztendőben óva intik a népet: vigyázzatok emberek csak arra az egyre legalább, ami ismételhetetlen, az élete­tekre! Aztán a lapok közük a híreket karácsonyfa-tűzekről, füstmlérgezésekről, beszakadt, |ég alá csúszó szerencsétlenek­ről, húsvéti locsolás ürügyén ájulásig leitatott gyermekek sor­sáról, s amikor a képes lapok címoldalán megjelenik az első — csábitó testű — fürdőruhás nő, a ju'r-oldalon mindjárt azt is köziik a „nagyérdeművel”, kiktől kell Örökre elbúcsúz­nunk a strandszezon .elején, mert vízbe fúltak. Szinte biztosra vehettük hogy az ősz is produkálja majd ál­dozatait: a rádió „bemondta” — néhány nappal ezelőtt — hogy négy férfi halt meg a mustgázzal telítődött pincében. És ... amennyire ismerem a hasonló — és sajnos évente is­métlődő — eseteket, a must­gáz azokkal végez, akik tud- j á k, hogy milyen veszélyes o borospince a kritikus napokban, hiszen szőlősgazdák, van ta­pasztalatuk ők azok akik is­merik ennek a különben csodá­latos kultúrnövénynek minden élet-mozzanatát, a telepítéstől kezdve egészen az évek múltán bekövetkező első szüreten át, gyönyörű gyümölcsének útját, a présen át egészen a hordóig és még tovább, míg a mustból tiszta, raqyogó bor nem lé­szen ... És egyszer mégis elő­vigyázatlanok: lemennek a gáz­tól „kotyogó" hordók közé lo- póval a kezükben, hogy szívja­nak az óborból vagy talán a murciból, ebből az átkozott — bár sokak által kedvelt — bo­lond italból. A „murci", ami méreg, ami szennyeződött Der- metanyagtól portól, piszoktól, lébe fulladt akármilyen boga­raktól, a „murci”, ami már nem must, de méq közel sem bor, ami elveszti ideig-óráig minden fajtajellegét, szinte áiult álla­potban van gázzal telítve, ez a „murci" bosszút áll . . . Egy alkalommal — évekkel ezelőtt — Maqyarürcg egyik présházában üldögélek a neves szőlősgazdánál. Pontosabban a présházból balra nyíló szobács­kábán, ahol stifoldert szeletel­tünk egy vágódeszkán, kenyér­rel. haraqoszöld és vérvörös őszi paprikával, borunk is volt tavalyi, s arról faggatództam, milyen régi a pince... amiről csak azt tudtam, hoqy közel kétszáz éves. többször betemet­ték és megnyitották. Azt mond­ja, levinne, de most forr a must, nem lehet lemenni. A szőlőlé­nek eme vad tulajdonságáról én már rég tudtam., de közelebbi tapasztalatot szerezni addig nem volt módomban. Nézzük meg — ajánlkoztam — azt feleli, ott a pinceajtó, látja, tárva-nyitva, de az égő gyertya már a küszöbnél elal­szik, akkor pedig gáz van. De ha nem hiszi, menjek utána. Gyújtja a gyertyát, a küszöb fölött betartja, elalszik. Milyen szaga van a gáznak? Ennek ■nincs — mondja. Elkapom a kezét, szorítsa csak jól meg, én meg lelépek a lépcsőn. A gaz­da másik kezével az ajtószárba kapaszkodva engedett le már a második, aztán a harmadik lép­csőig. Először a veríték borítja el az arcomat de hihetetlen gyor­san, másodpercek töredéke alatt, a lélegzetem elnehezült, a második lépcsőn azt hittem az arcomon a bőr vagy talán a hajszálerek kipattannak, a harmadik lépcsőn pedig eler- nyedtek az izmaim, a térdem behajlott, akkor visszaléptem, a gazda karrántásának segítségé­vel. Kint a szabad ég alatt le­roskadtam a fű.be, és csak it­tam a friss levegőt tátott szój- ial. . . Ne csinálja utánam senki. Majdnem átléptem a túloldal­ra .. . Marha egy vicc volt. Rab Ferenc Agrártörténeti emlékké válik Békáspuszta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom