Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-01 / 239. szám

1982. szeptember 1., szerda Dunántúlt napló 3 Vasút köiut repülőgép, hojő Budapest kikötői A' nyári hónapokban napon­ta több millióan szállnak vo­natra, autóbuszra, repülőre vagy hajóra. A legnagyobb for­galmat a főváros pályaudvarai és kikötői bonyolítják, ide érke­zik, innen indul a külföldi és hazai turisták többsége. Az öt­napos munkahét bevezetése óta nemcsak, az utazási irodák bővítették hétvégi programkíná­latukat, a személyszállítási vál­lalatok is több újdonsággal szolgálnak az utazóközönség­nek. • A MÁV utasszámlálása sze­rint az idén valamivel keveseb­ben utaznak vonattal, mint az élmúlt évben. A csökkenés azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal kisebb fett a zsúfoltság is. A hétvégi csúcs már péntek délután kezdődik, egy szép ve­rőfényes napon a Déli pálya­udvarról 90 ezren indulnák az ország kirándulóhelyeire. A hétvégeken több mint kétszáz vonat szállítja az utasokat a Velencei-tóra, a Balatonhoz. A MÁV legújabb kezdeményezése, a Keleti-pályaudvarról induló Sió és Füred expressz még nem túl népszerű, holott ezeken gyorsabb és kényelmesebb len­ne az utazás. A két új járattal ma már tizennyolc vidéki nagy­város érhető el expresszel. A legnagyobb igény a gyorsvona­tok iránt mutatkozik, számuk az idén 124-re gyarapodott. Eze­ken, valamint a távolsági sze­mélyeken, helyi járatokon na­ponta egymillióan utaznak. A nyári hónapokban zsúfoltak a nemzetközi’vonatok is, Budapest nagy pályaudvarairól tizennégy országba juthatunk el. A kül­földre vivő vonatok számát — jelenleg 58 pár — nem kíván­ják emelni, annál fontosabbnak látják a hazai turizmus igényei, nek figyelembevételét, a kirán­dulójáratok sűrítését, színvona­lának javítását. Az autóbuszjáratokat közle­kedtető Volán vállalatok is a kiránduló- és üdülőhelyek gyors, kényelmes megközelítéséért in­dítottak új járatokat. Ezt meg­előzően felmérték az igényeket, a megyei, városi tanácsoktól kértek ötleteket, javaslatokat. Idén már száz kiránduló- és fürdőhely érhető el Volán­busszal. A zsúfoltság elkerülé­séért a kombinált utazásokat népszerűsítik, 14 ezer járatuk ad, vagy vesz vasúti csatlako­zást. Menetrendszerinti járatai, kon évente másfél milliárdnyion utaznak, és egyre több vállalat, intézmény szervez csoportos buszkirándulást. Ezekhez nem­csak autóbusszal, hanem — utazási irodáik révén — hétvé­gi programajánlattal is hozzá­járul a Volán. Nemrégiben készült el a Népstadion úti új pályaudvaruk, innen indulnak az autóbuszok az ország keleti felébe. Kultu­ráltabb, rendezettebb lett az Engels téri állomás, ahonnét nyolc országába 60 járat indul. Ezek iránt idén csökkent az ér­deklődés, így több figyelmet A legtöbb nemzetközi vonat a Keletiből indul • Valamennyi budapesti kikötő — legyen az vasúti, közúti, légi vagy folyami — nyáron kicsi­nek bizonyul. Bővítésük, korsze­rűsítésük nemcsak az idegen­forgalom,, a hazai turizmus ér­dekében is elengedhetetlen. A Belgrád rakparti nemzetkö­zi kikötőbe a nyári hónapokban több tucat osztrák, szovjet, cseh hajó is érkezik, és néhány na­pos pihenés után indul a Du­na magyarországi, vagy hatá­rainkon túli szakaszaira. Nagy forgalmat bonyolítanak a bel­földi kikötők is, előbb-utóbb sort kell keríteni bővítésükre. fordíthatnak a belföldi forga­lomra. • A vonaton és autóbuszon uta­zók számához képest elenyésző­nek tűnik a MALÉV utasforgal­ma. Az elmúlt évben két és fél millió utazót számláltak. Idén többre számítanak, némelyik já­ratukra nehéz a helyfoglalás. A legtöbben az NDK-ba utaz­nak, illetve onnan érkeznek re­pülővel, Berlinbe hét gép indul naponta. Az ország légi kikö­tőjében nyáron a legnagyobb a forgalom, az'jnduló és érke­ző gépek száma a napi hetve­net is eléri Ferihegy 27 ország­gal köti össze hazánkat, az el­múlt néhány évben rohamosan nőtt az utazóközönség, és egy­re kisebbe, _-k bizonyult a reptér. A nyári csúcsidőszakban szü­netel az építkezés, de idén már kényelmesebb, tágasabb a tran­zit váróterem, az indulási csar­nok, és ősszel folytatódik a bő­vítés. Idén a járatok száma is gyarapodott, hetente egyszer indái — a MALÉV leghosszabb útjára — a kuvaiti gép. • Az időjárás viszontagságai a MAHART utasforgalmán mér­hetők le a legjobban. Tavaly másfél millióan hajóztak, és idén ennél is több lesz az uta­sok száma. Hamar népszerűvé vált a szárnyashajó, amely már nemcsak Bécsbe, hanem a hét­végeken Dunaújvárosba, Esz­tergomba is több száz utast re­pít. A festői szépségű Duna-ka- nyarba naponta több hajó is indul, és idén juthatnak el a kirándulók első ízben hajóval a százhalombattai üdülőtelepre. A horgászok paradicsomába, a Soroksári Duna-ág kikötőibe na­pi két-három járat közlekedik, a hétvégeken még így is nagy a zsúfoltság. Folyamatosan bő­vítik hajóparkjukat, nemrég ad­ták át a forgalomnak a leg­újabb Moszkva típusú kirándu­lóhajót, melyen kétszázötvenen is kényelmesen elférnek. A legújabb típusú szárnyashajó, a Vöcsök Mészáros Mariann Hungaroton hanglemezhetek Ingyenül pécsieknek budapesti hangversenyre Közművelődés és üzlet kivé­teles találkozását jelenti Ma­gyarországon a hanglemezke­reskedelem. A legelvontabb művészet, a zene hanglemezko­rongon való megvétele jó szel­lemi befektetés a vásárlónak és jó üzlet a kereskedelemnek. Csak két adatpár: a magyar gyártmányú Hungaroton hang­lemezekből í979-ben 10 241-et adtak el a pécsi hanglemez- boltban. 1980-ban pedig 20 041- et. A magyar és külföldi le­mezek, aztán a kazetták teljes forgalma is folyamatosan fel­felé ível, mert 1980-ban 3 538 000 forintért árusítottak, 1981-ben 4 751 000, idén augusztusig pedig már 4 973 000 forintért. A számok beszélnek, így a szeptember 10-én kezdődő Hungaroton hanglemez hetek fontossága is megnőtt. Az idei lemezeket már hir­detik. Hadd említsünk csak, né­hány különlegességet! Elké­szült Verdi: Ernani című operá­jának teljes felvétele, s ez lesz ennek a zeneműnek az első digi­tális lemeze a világpiacon. Ki­adják Kodály Háry Jánosát, Ránki Dezső előadásában Chopin-prelűdöket, Gregor Jó­zsef buffó-áriáit, Kodály ve­zényletével néhány archív fel­vételt, Sínkovits Imre előadásá­ban Arany-balladákat és két remek színészünk: Dómján Edit és Latinovits Zoltán főszerep­lésével a hatvanas években játszott Schiller-drámát, az Ár­mány és szerelmet. Általában minden lemez ka­zettán is megjelenik, hogy azok is megvehessék, akik még'nem tartoznak a lemezjátszó-tulaj­donosok egyre nagyobb tábo­rába. Sok a digitális hangle­mez, vagyis az a tipus, amelyik kivételes technikával készült, a lejátszása hagyományos lemez­játszón is lehetséges, de töké­letes a felvétel. Érdekesség: ki­adták a Hungaroton hangle­mez hetek ,,tartalomjegyzékét" is, vagyis olyan lemezt, ame­lyen több híres lemezkíadvány részletei hallhatók. Kár, hogy ezt csak a kereskedelem és a sajtó kapta, s nem árusítják. Több lemezgyűjtő megvenné. A Hungaroton hanglemez hetek további érdekessége, hogy hangversenyt rendeznek a megnyitó napján, szeptem­ber 10-én este a fővárosban. A koncertre .40 és 50 forintos belépőjeggyel, de ingyen uta­zási költséggel mehetnek fel a pécsiek, különjárattal. A hang­versenyen a magyar művészet kiválóságai: a külföldön egyre többet szereplő Tokody Ilona, valamint Gulyás Dénes és Gre­gor József operaénekesek, to­vábbá Kocsis Zoltán lépnek fel Kodály emlékműsorban. Önkéntes parkgondozó N emrégiben a gyászhí­rek között olvastam: 86 éves korában el­hunyt Nagy József, a volt PKV nyugdíjas kőművese, ön­kéntes parkgondozó. Ezzel a ,,foglalkozással'' még nem találkoztam, s bár világos az értelme, mégis utána érdeklődtem: mit is jelent? A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál igen meleg hangon, nagy tiszte­lettel beszéltek az elhunyt­ról, akivel mintegy négyéves kapcsolatuk volt. A Rózsa Ferenc út—Liszt Ferenc utca sarkán lévő aprócska parkot „vállalta fel" Józsi bácsi, amikor oda bokrokat telepí­tettek. Azóta azon kívül, hogy géppel lekaszálták a füvet, a parkkal más gond­ja nem volt a vállalatnak. Igaz, Józsi bácsi a szom­szédban lakott, o park szin­te a keze ügyében volt, de ez nem csökkenti ténykedése értékét: egy, az életének a kilencedik évtizedét taposó munkásember utolsó éveit egy csöppnyi parknak szen­telte. Tisztelegjünk emléke előtt mi pécsiek, s mondjunk egy utolsó Icöszönelet a munkásságáért. Az elhunyt önkéntes park­gondozóra emlékezés kap­csán kínálkozott a kérdés: van-e más „Józsi bácsi" is a városban? De tulajdon­képpen fölösleges is volt a kérdés, hiszen városszerte itt is, ’ ott is láthatjuk az önkén­tes parkgondozók kezemun- kájának a nyomait: a házak előtt pompázó virágok, az üdén zöldellő pázsit, a szé­pen fejlődő bokrok arról árulkodnak, hogy szép szám­mal vannak, akik felveszik a sokszor meddőnek látszó harcot környezetük szebbíté­séért. Magam is figyelek egy há­zaspárt Lvov-Kertvárosban, az Egri Gyula úton: hónapok óta kapálgatják, gyomlálgat- ják a kiültetett aprócska bokrokat, amelyek szemmel- látható fejlődéssel hálálják meg a gondoskodást. Kik ők? A vállalat tud a mun­kájukról, de személy szerint még nem ismerik őket. S hogy ne valami vállalati, hivatali bürokratikus közöny­nek higgyem ezt, elmondják: nagyon sokan vannak Pé­csett hasonló önkéntes park­gondozók, akik nem jelent­keznek náluk, s létüket a munkájuk eredménye árulja el. Persze vannak személyes ismerősök is, mint pl. a Fran­kel- Leó utcából Böröcz bá­csi, aki tavaszonként jelent­kezik egy sövénynyíró olló­ért, s csak ősszel látják újra, amikor leadja a szerszámot, közben pedig a vállalatnak nincs gondja a környékbeli sövényekre. Még néhány ne­vet említenek, aztán elém tesznek egy listát: 1981-es összesítés a parkgondozás társadalmi segítőiről'. 12 000 munkaóra, negyedmillió forint érték. Csaknem kivétel nélkül brigádok szerepelnek a lis­tán, s nem is véletlenül, hi­szen nekik brigádfeladat a társadalmi munka, amit iga­zolni is kell; fontos tehát, hogy a „munkáltató" tudjon is róluk. Az egyéni társadal­mi munkás — ha csak nem fűződik hozzá valami érdeke - kérés nélkül, önszántából csinálja azt, ami a környe­zetét szebbé, emberszabá­súbbá teszi, s ezért többnyi­re nem is vár elismerést. De rászorul-e a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat erre a segítségre? Néhány adattal válaszolok. Pécs mai zöldfelülete 2,1 millió négyzetmétert tesz ki, az évenkénti növekedés 150— 200 ezer négyzetméter körüli (tavaly 270 ezer volt!), s ez­zel nincs arányban a fenn­tartási költség változása. Sőt! Ezen túlmenően a parkfenn­tartás munkaerőigényes do­log, a vállalat munkaerővi­szonyai pedig éppenséggel nem mondhatók rózsásnak: két hektár jut egy dolgozó­ra. S a helyzet csak rom­lik! Nem nélkülözhető tehát a lakosság öntevékeny segítsé­ge, a parkgondozás társa­dalmasítása. Ez természete­sen úgy képzelhető el, hogy az ún. alapmunkákat a szak- vállalat végzi el (terepren­dezés, fák, bokrok telepíté­se, a pázsit gépi nyírása, stb.), a nélkülözhetetlen ap­rómunkát, a mindennapi tö­rődést a lakosság nyújtja. Ez a legkevesebb — egyben a legtöbb is! — amit a lakó- környezetünkért tehetünk. Hanem az egyesek által felvállalt munka konfliktusok forrásává is válhat. Tudjuk: valamennyien hajlamosak va­gyunk arra, hogy gondtala­nul, sőt gondatlanul átma­sírozzunk pázsiton! bokron, virágon, ha úgy véljük, hogy ezzel akár egy méterrel is megrövidíthetjük az utunkat. És miközben ezt tesszük, eszünkbe sem jut (sajnos!), hogy hány embernek mennyi munkáját tesszük tönkre. És ha eszünkbe jutna? Gondo­lom, akkor is megtennénk, hiszen a károkozó soha nem szembesül a kárvallottal. És ha találkozik? Alig hinném, hogy volt rá eset, amikor a kertészeti vállalat valamelyik dolgozója rendre intette a parkosított területen átmasí- rozót. De vajon mi van ak­kor, amikor a ház körüli par­kot gondozó ember a házbé­li szomszédunk, akivel kö­szönő viszonyban vagyunk, vagy aki csak ismeretlen is­merősünk, s akinek a vigyá­zó tekintetétől netán tarta­nunk kell? Úgy vélem, Így már minden másként néz ki és talán jobban meggondol­juk: tegyük-e, qmikor rövidí­tenénk az utunkat, s érde­mes-e másodpercnyi időmeg­takarításért konfrontálódni a szomszéddal? S ha nagyon sokan ügyködnek mindenfelé a házak körül — hadd legyek optimista —, talán másutt is tiszteletben tartjuk az önkén­tes parkgondozók munkáját. Mi több: tán még a gyer­mekeinket is ráneveljük, hogy még a legklasszabb játék közben sem kell letiporni a bokrokat, letördelni a fia­tal fák ágait . . . Mert ma még — szálljunk magunkba! — inkább áz van, hogy az húzza a rövidebbet, aki a növényzet védelmében emel szót. L ám csak, mi minden gondolatot ébresztett még halála utón is az „önkéntes parkgondozó" Józsi bácsi. Bárcsak Tninél több követője lenne! Hársfai István F. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom