Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-11 / 249. szám
Megvalósulhat-e Pécsett is a szakképzetlen népművelők levelező képzése? Miért nincs Pécsett levelező tagozaton népművelőképzés? A kérdést több ízben fölvetettük a . Dunántúli Naplóban. S miközben megkíséreltük föltárni az okait, egyre érthetetlenebbé válik, miért nem valósulhat meg a kultúra munkásai részére a diplomaszerzés lehetősége levelező úton? A pécsi tanárképző karon ehhez megvannak a tárgyi és szakmai feltételek, és ez az igény széles körű társadalmi szükségletet fejez ki. Baranyában és Dél-Dunántú- lon több százan szívesen vállalnák a tanulással, vizsgákkal, konzultációkkal járó áldozatokat, mert szeretik és évek óta szívesen végzik ezt a munkát — szakképzettség nélkül. Vagy pedig falun tanítanak, és szívesen megszereznék a népművelői képzettséget. Mindeddig annyit sikerült megtudnunk, hogy ennek a képzési formának sokféle adminisztratív akadálya van. Nézzük, miért? Mint korábban is fölvetettük, az 1975-ben megindult nappali tagozatos két szakpárosításé népművelőképzés (ének-zenével, illetve matematikával) gyakorlatilag szinte kizárta, kizárja levelező tagozaton a diploma megszerzését. Mindkettő elvégzéséhez speciális adottság szükségeltetik, ellentétben a humán szakokkal. A szakpárosítások viszont mindenkor az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartoztak. Ha az OM úgy látta, hogy kevés a „matektanár" vagy az énekszakos, megemelte a keretszámot. Ha túlképzés „lett”, megszüntette a szakot. Ahogyan ez Pécsett is bekövetkezett a matek—népművelés szakpár esetében. Az utóbbi két évben már csak ének—népművelés szakon végeztek hallgatók Pécsett. Az elmúlt évben indult magyar—népművelés szak. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a közművelődés fejlesztéséről szóló párthatározat annak idején (1974) erőteljesen szorgalmazta a népművelőképzést; az oktatási formák intézményi kereteinek bővítését, mivel ........nem elég m egszervezett és széles körű a közművelődésben dolgozók képzése . . .” Mi történt azt követően? A pedagógusképző főiskolákon (ahol még nem volt: Nyíregyháza, Szeged, Eger, Pécs) megindult a népművelők nappal« tagozatos képzése, és — Pécs kivételével — megkezdődött a levelező képzés is. Itt miért nem? A kérdésre, úgy gondolom, néhány sorral feljebb már válaszoltunk. Időközben megszűnt az Oktatási Minisztérium, amelyik Baranyát és Dél-Dunántúlt illetően olyan szerencsétlenül hozta össze a szakpárokat, hogy eleve kizárta a levelező képzés lehetőségét. De még a minisztériumi összevonást megelőzően, egy alkalommal megkérdeztük az akkori oktatási minisztert: a szakpárosítások „ad hoc” jellege tarthatatlan Pécsett. Van-e elképzelés korszerűbb és a szükségletnek megfelelő népművelőképzésre? Válasza szerint akkor konkrét elképzelésről még nem tudott, de — mint hangsúlyozta —, egy biztos: Pécsett egészen más formában alakítják ki a köz- művelődés főiskolai oktatását. Nagyjából ezzel egyidejűleg (1979-ben) a Baranya megyei Közművelődési Bizottság kéréssel fordult a Kulturális Minisztériumhoz: hassanak oda, hogy Szegedhez és a többi főiskolához hasonlóan szélesebb választással (szakpórokkal) képezhessenek népművelőket és nappali és levelező tagozaton. 8. HÉTVÉGE Újvári Jenő A beadványra válasz nem érkezett. Tekintve, hogy ez a helyzet a sürgető szükségszerűség ellenére sem halad — hivatalosan — előre, megkérdeztük a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem Tanárképző Kara köz- művelődési szakcsoport vezető, jét, Újvári Jenő docenst: mi történt azóta; illetve „házon belül" történt-e valami, várható-e javulás. — Hivatalosan a megyei köz- művelődési bizottság megkeresése óta (a Kulturális Minisztériumnál) - semmi. Ellenben házon belül két fontos lépést tettünk. Az egyik az, hogy az utóbbi években minden évfolyamon van néhány levelező hallgatónk. Olyan hallgatók, akik nappalin kezdték és levelezőn fejezték be tanulmányaikat. Köztudottan a megyében és szerte a Dunántúlon nagyon sok az üres, illetve szakképzetlenekkel betöltött állás a közművelődés különböző területein. (Művelődési intézményekben és üzemekben, ahol szakképzett üzemi népművelőt kellene vagy szeretnének alkalmazni.) Ha adódott valakinek egy jó állás, akkor III. évesként elvállalta, és levelező hallgatóként folytatta főiskolai tanulmányait. A főiskola, illetve januártól a tudományegyetem tanárképző kara ezt lehetővé tette számukra. Az idei évben heten végeztek népművelésének szakosok ilyen módon. A másik csupán elképzelés ma még, ami azonban járható lehetne: — A szakképzett népművelők hiánya lépten-nyomon érezhető megyeszerte, s így van ez Tolnában, Somogybán is. A tanárképző kar vezetői, szakcsoportunk és a megyei tanács művelődésügyi osztálya érzékelve ezt a hiányhelyzetet, a megoldás különböző lehetséges változatai közül kiválasztotta a következőket: v — Az ELTE Természettudományi Karának évek óta működik egy Pécsre kihelyezett pedagógiai szaka, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának szervezésében és anyagi támogatásával. Arra gondoltunk, hogy ennek a mintájára, a dél-dunántúli régióba tartozó megyei tanácsok anyagi támogatásával megindulhatna a megyében és a régióban működő szakképzetlen népművelők szervezett levelező képzése Pécsett. A közművelődési szakcsoport és a tanárképző kar ehhez megadja az oktatás szakmai hátterét. Azonfelül volna ennek egy másik előnye is. Tanítói képesítéssel egyre többen kerülnek ki évente a régió főiskoláiról (Kaposvár, Szekszárd, Baja). Közülük sokan szívesen megszereznék a felsőfokú népművelői szakképesítést is levelező úton, hiszen jelentős részüknek a munkájára számítanak a községek, falvak járási székhelyek közművelődésében. Jó néhányon könyvtárosként "is dolgoznak, szakképzettség nélkül. Ha Pécsett legalább a szükségletnek megfelelő néhány évfolyamot beindíthatnánk népművelő -könyvtáros szakpárosítással, levelező tagozaton, ezzel hosz- szú időre két igen jelentős kulturális hiányszakmát lehetne szakemberekkel ellátni. Annál is inkább, mivel a pécsi Megyei Könyvtár éveken át a szombathelyi főiskola könyvtárosképzésének konzultációs központja volt, tehát a szükséges szakmai háttér itt is megvan hozzá. Mindez természetesen nem hosszú távú elképzelés. Annyi hallgatót és addig vennénk fel Pécsett levelezőnek, amennyi a meglevő szakemberhiányt megszüntetné a régióban. E járható útnak látszó megoldásra vonatkozóan megkérdeztük Brandstőller Györgyöt, a Baranya megyei Tanács műve-_ lődésügyi osztályvezető-helyettesét: — A népművelőképzés módját illetően országosan viták voltak és vannak ma is. Az MSZMP KB az oktatásról hozott ez év áprilisi határozata 1983-at jelöli meg, amikorra ki kell dolgozni a felsőoktatás távlati koncepcióját. Ebben a közművelődés szakembereinek Brandstötter György képzése is benne lesz. Itt két alternatíva látszik célszerűnek: a pécsi tanárképző karon elindítani a népművelő-könyvtáros felsőfokú képzést; illetve a könyvtár- vagy népművelés-szakot párosítani egy tanári szakkal. Mi addig is, amíg országosan rendeződik a kérdés, az ELTE kihelyezett pedagógiai szakához hasonlóan szeretnénk megvalósítani a közművelődésszak levelező tagozatát Pécsett. Elsősorban azok számára, akik — szakképzetlenként — már dolgoznak ilyen beosztásban; illetve azoknak, akik tanári, tanítói végzettséggel töltenek be népművelői munkaköröket, és szeretnék megszerezni ehhez a megfelelő szakképzettséget. Elképzelésünk szerint a költségeket három megye, Tolna, Somogy és Baranya vállalná. — Mitől függ ennek a reájis lehetőségnek a megvalósulása?- A minisztérium engedélyétől, amit várhatóan hamarosan megkapunk ... * Eddig jutottunk, ennyit tudunk. Bizakodunk abban, hogy a döntés, kedvező előjellel, nem késik sokáig. Ez esetben megszűnik agyamban a rögeszmeszerű gondolat, ami voltaképp az „abszo- lút"-viccek egyike, de mindig eszembe jut, ahányszor öt év óta az egyedül Pécsett megva- lósulhatatlan népművelői levelező képzésre gondolok: „Van mivel, van kivel, van hol — de minek . . W. E. A csöndből mindig kihallani valamit... Költő az alkotóházban Sikondai beszélgetés Ágh Istvánnal Augusztus 20. hetét töltötte Sikondán. A kurta hét már a végére járt, amikor felkerestem. Ezalatt kirándulásra is futotta a Pécstől délre eső Baranyában, és az Ormánságban, ahol most járt először, s amiről azt mondja Ágh István, hasonlít az otthoni tájhoz, Iszkáz környékéhez a Marcal-medence kezdetén. Csakhogy ott a Bakony hegyei festenek hátteret a halmokhoz . . . Ágh István törökös kávét készít az alkotóház konyháján, és mint havalóban csak ez hiányzott volna, nekiiramodik a beszélgetés, nem egyébről, mint a költészetről és az életünkről, a gondolatok lobogását pedig Illyés Gyula előző este látott televíziós interjúja szítja fel újra és újra. — Vajon érvényét vesztette volna az a magyar köztudatban mindig is hordozott tétel, hogy a költészet számunkra fontos dolog? Igazuk lehet azoknak, akik a vers apályáról beszélgetnek a hetvenes évek idején, és azt mondják, a próza ma izgalmasabb mint a költészetünk? — A próza egyszerűen könnyebben emészthető, hiszen közvetlenül tárja fel a valóságot, és a cselekményével rengeteg fogódzót ad az embereknek, akiknek nincs nagyon lelki energiájuk ahhoz, hogy a vers által kapható élményt átéljék. Nincs csöndjük, és a csöndhiány, a hajsza, az idegesség ma nem kedvez a versnek. Talán templomba kellene kényszeríteni az embereket ahhoz, hogy újra legyen csöndjük, mert abból kihalláni valamit. — Miért játszhatott a költészet a súlyánál jelen féktelenebb szerepet az elmúlt évtizedben? — Mert a költészet közvetítésének és befogadásának van apálya — nem pedig a költészetnek. A már megszületett vers utóéletével van probléma. Nem úgy alkalmazzák a verset, ahogyan kellene. Nem azokat a verseket mondatják a különféle alkalmakon, melyek valóban súllyal szólnak az emberekhez. Valami baj van a mi8 propagandája körül. már nem a műből ami utána történik, stők nagy művek — k hátterében újra ott Ihiány, a hajsza meg ság. És mindez már az irodalom, hanem ívelődés, könyvkiadás, s, kulturális propa- ;s a többi kérdése. .. beatzenével és szö- I ugyanakkor kiszabadult egy palackba zárt szellem, a felszínesen, köny- nyen kimondható dolgok ki- mondódnak, és tömegek érzik — rockegyüttesek dalait hallgatva -, hogy költészetet kapnak. Szomorú lezüllé- se ez a dolognak, amire a költő lehetőleg nem figyel, és csinálja tovább a dolgát. Voltaképp amolyan háttérzene lett az irodalom az emberek életében. — Léphet-e valami a helyébe? — Rengeteg dolgot intézményesítettünk, tudományosí- tottunk, sok mindent megoldhat a politika, de az emberek leikéhez akkor is egyedül a költészet képes szólni. Ezt a szférát nem lehet intézményesíteni, viszont le lehet fokozni, mint szellemi hasznot hozó értéket. — Találhatunk . erre korábbról is példát? — Persze, a kiegyezés idejéből, melynek Vajda volt az igazi költője a maga meghasonlottságával. Kicsit szomorú arra gondolni, hogy ezután majd jönnek a Kis Józsefek, akik talán előkészítenek egy Adyt a következő századfordulóra. De kérdés, hogy vajon nem éppen az ilyen válságokban rázódik-e a helyére az irodalom . .. — ön most negyvennégy éve}, hét verseskötet szerzője, József Attila-díjas. Hogyan látja a saját és a generációja helyzetét? — Bármennyire is olyan ma a világ, amilyennek a televízióban látjuk, az utóbbi 25 évben nekem csak privát történelmem van. Gyermekfejjel értem meg a háborút, mégis óráról órára le tudnám írni a napot, amikor a front átment Iszkáz fölött. Mint úttörők lelkesedtünk az újjáépítésért, Rákosiért, a népi demokráciáért, ugyanakkor láttam, mint kerülnek kuláklistára a szüleim — mert kellett egy kulákot produkálni a faluban. 1956-ban már 18 éves voltam, és aztán megint csak a szüleim sorsában megéltem a tsz-szerve- zést — ettől kezdve azonban csak magán természetű élményeim vannak. netán megpróbáltatásaira. Hogyan készülhetnek erre az 1950-ben születettek, ha egyszer nincs módjuk megélni a történelmet... Ami a generációmat illeti, úgy érzem, nem részese «gazán az ország életének. Ebben az életkorban Kennedy már elnök volt; ezek a termékeny alkotóévek, mór meglehetős élettapasztalattal, ennek a korosztálynak van még kapcsolata a fiatalokkal, de már képes meg. hallgatni az idősek szavát. Ha a fiatalok azt látják, hogy tevékeny generációk élnek így kihasználatlanul, akkor vagy visszahúzódnak a magánéletbe, vagy a puszta karrierre koncentrálnak. Egyedül a gazdasági élet területén látható ma nálunk példa ennek az ellenkezőjére.- Miután hallottuk, mi foglalkoztatja, érdekelne, mivel foglalkozott Ágh István az utóbbi időkben. — Tavaszra készült el egy prózakötetem, a Levelek Dani uraságnak, melyekben Berzsenyi Dánielnek írok leveleket a Kemenesaljáról, és egyidejűvé téve a kettőnk kapcsolatát, szólok az ő ko. rónak szellemi áramlatairól. Aztán fordítottam mostanában: Tadeusz Nowak néhány versét, szerb költőket. Szép volna egyszer -egy kötetben felmutatni mindazt, ami ma jó a jugoszláv költészetben. A jövő tavaszra megjelenik egy újabb prózakötetem — én ugyanis nem akarok publicista verset írni, s így mindazt prózában mondom el, amit versben nem tudok vagy nem akarok elmondani. — Alakul a következő- verseskötet is . . . Még várok, de már látom a megíratlan verseket, mert mindig egy versmozzanatra, esetleg egy villanásra kristályosodik ró a többi vers, a kötet. . . Aztán apám két utolsó lováról írnék egy újabb prózát. Alakjuk megjelenik a bátyám verseiben is. A két ló történetét szeretném megírni, és persze mindazt, ami körülöttük lezajlott a háború utáni tíi-tizenöt évben. Talán apánk alakját is sikerül végre méltón felmutatnom.- Bátyjáról, Nagy Lászlóról és a közös szülőföldről készül-e írni? — Népek életében az ilyenfajta éveket mondják boldog békeidőknek, és ilyenekben ritkán volt része a magyar népnek. — Ez így is van, engem mégis az izgat, hogyan lehet történelmi tudat, nélkül készülni a jövő feladataira, ■M———nryBTTT MllilíllMlMtfi — Túl közeli ő nekem, és születik is most sorjában néhány könyv Nagy Lászlóról. Pécsett is, Tüskés Tibor tollából. Talán majd egyszer később ... Gállos Orsolya HBBRMMH
