Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-10 / 248. szám

1982. szeptember 10., péntek Dunántúlt napló 3 Pártfórumon: Termék­szerkezet­váltás a Mohácsi Könnyű­ipari Vállalatnál Hazai ellátás mellett exporttörekvések 1960-ban azért hívták életre a Mohácsi Könnyűipari Válla­lat elődjét, hogy munkalehető­séget teremtsen a nők számára helyben. Azóta sok víz lefolyt a Dunán Mohács térségében is, s a középméretű tanácsi válla­lat korábbi céljait illetően lé­péshátrányba került. Előbb a vegyesipari néven futó válla­lat profilját megtisztították - abbahagyták a szappanfőzést, epedagyártást, kárpitosmunká­kat, villamosipari tevékenységet — majd — s ez napjainkban futó beruházás —, a tiszta tex­til-profilt próbálták-próbálják a piaci igényekhez igazítani. A vállalat 460 dolgozója többségben nő: a mohácsi köz­ponton kívül Pécsváradon és Véménden van kisüzemük, s kö­zel 130 bedolgozót foglalkoz­tatnak. Jövőjük nem lehet kö­zömbös; éppen ezért foglalko­zott vele a Mohács városi Párt- bizottság végrehajtó bizottsági ülésen. A témához elöljáróban még annyit: a profiltisztítás idején — 1977. január elseje óta — már teljes egészében érvényesült a vállalat önállósága, s az akkor kialakult termékszerkezetet lé­nyegében a vállalat technikai színvonala határozta meg. Ez egyet jelentett a „hagyomá­nyos” termékek gyártásával: a varrodákban ferfipantallókat, ingeket készítettek, a bedolgo­zók pedig férfi, és fiú alsóru­házati cikkeket varrtak. A piac azonban szűkült: dollár-reláció­ban még álmodni sem mertek. Két éve — az első váltós ide­jén - megkezdték BUDAFLAY. kooperációban a sport- és sza­badidő ruházati termékek gyár­tását, majd 1981-ben, hogy a tőkés piac is kinyíljón, gépvá­A SZOT Műszaki Gazdasági Bi­zottsága „Közös erővel a munkások és műszakiak eredményes együttmű­ködéséért" címmel, pályázati felhí­vását ez évben is közzéteszi. A pályázat célja, hogy elsősorban az energia- és anyagtakarékosság, valamint a másodnyersanyag hdlz- nosítás területén alkalmazható meg­oldások. felkarolásával elősegítse az irányítás, végrehajtás és ellenőrzés módszereinek korszerűsítését, és a pályázók saját gyakorlati tevékeny­ségében ezek érdemi érvényre jutta­tását. Kérjük, hogy a pályázók a célki­tűzések eredményes megvalósítását és annak módszerét, a megvalósítás mérhető eredményeit és vagy jól ér­tékelhető hatását, valamint azt, hogy saját tevékenységük és javaslataik azokat hogyan segítették elő, rend­szerezve foglalják írásba, s ezzel pályázzanak a szakszervezeti moz­galom erkölcsi és anyagi elismeré­sének elnyerésére. A pályázat tartalmazza - a már MIM A Sallai utcai hirdetések előtt Albérleti uaríacíok Magányos férfi előnyben let tulajdonosa telefonszámot is megadott: — Kérem én két lánynak hir­dettem ... — Elnézést, a lányomnak ke­resek megbízható albérletet, most elsős az egyetemen — próbálom hárítani a keresztkéc- dést. — Hát kérem, két lánynak hirdettem, egy már beköltözött. Négyszer-ötös szoba, kolóniái bútorral, fürdőszoba-használat­tal. Teát, rántottát csinálhatnak a konyhában. Kétezer. Termé­szetesen fejenként. Legnehezebb férjnék-feleség- nek albérletet találnia, külö­nösképpen, ha gyerek is van: — Most három évre megol­dódott az albérletünk, a tulaj­donos családostól három évre Afrikába ment dolgozni, s po­tom háromezer-ötszázért addig lakhatjuk ezt a kétszobás la­kást. S mi fizetjük a rezsit is ••.. Mecsek-oldal, OTP-tórsasház, háTomszobás lakás. Az egyik szobában lakik a tulajdonos, negyedéves medika, a másik két szobában kettő-kettő lány, ők albérlők. — Orvos a papája valahol Tolnában, kópé kifizette a la­kást, amikor Beát felvették az egyetemre. Ezer forintot fize­tünk, ez tűrhető, s a fiúmat is felhozhatom, csak nekem egyez­tetni kell a szobatársammal. Amúgy egyformán élünk, mind az öten, csak Beának nem kell egyeztetnie, s maga gyűjtheti össze a stafirungot, míg egye­temista. Reméljük, addig nem megy férjhez, mig nem vég­zünk ... Szintén Mecsék-oídal, de nem a társasházak vidéke. Apró ab­lak az udvarira néz, oda nyílik közvetlenül a szimpla ajtó is: — Nem hideg ez télen sem, uram, nézze a falakat, milyen vastagok. Bútorozatlan, bár van i]t egy heverő. Felesége van? Hát úgy nehezebb, jobban sze­retném két fiatalembernek ki­adni, Tudja mit? Jöjjön vissza tizediké felé, ha addig nem ad­tam ki, akkor jöhetnek maguk. Pedagógus ismerősöm kérdez: — Nin.cs ismerősöd Pesten, aki albérlőt fogadna? A lányo­mat felvették a külker főiskolá­ra, de nem kapott kollégiumot. Egy fél évre kellene, utána úgyis kispriccelnek a kollégiumból az elkényeztetettek, s akkor remé­lem, jut neki is hely. Ismét a Sallai utca, ismét egy idősebb hölgy: — Albérletet keres fiatalem­ber? Nekem lenne egy. Ja, hogy felesége is van. Az úgy nem jó, tudja egyszoba hallos a lakás, s egy függöny választja el a he­lyet. Házaspárnál ez kényelmet­len. Azt hittem egyedül... Úgy beszélhettünk volna . . — a par­füm illata, most talán még job­ban taszít, mint a kelkáposztáé. Bodó László zeti bizottságok közösen dön­töttek. Három lehetőség között le­hetett választani: amennyiben a vállalat jóléti és kulturális alapja biztosítja a magasabb üzemétkeztetési költségek vise­lését, úgy az 50 filléres több­letet teljes egészében a válla­lat fedezheti, vagyis csak a vállalati hozzájárulás emelke­dik, a dolgozók étkeztetési té­rítése nem. Ha a jóléti és kul­turális alap teljes egészében nem nyújtott fedezetet az ét­keztetés nyersanyag-normájá­nak az emelésére, akkor az 50 filléres költségtöbbletet a ko­rábbi arányok megtartásával meg lehetett osztani a vállalat és a dolgozó között. Abban az esetben viszont, ha a vállalat alaphiányos, vagy a jóléti és kulturális alapja már nem ad fedezetet, az ötven filléres eme­lést a vállalat nem vállalhat­ta ót. Az üzemétkeztetés költségei­nek emelkedése gyors és körül­tekintő döntést igényelt a mun­káltatóktól és a szakszervezeti bizottságoktól. Több szempon­tot kellett egyeztetni, amennyi­ben volt választási lehetőség. Hogyan, és milyen megfontolá­sok alapján döntöttek — ezt néztük meg néhány baranyai nagyvállalatnál. Az összkép igen vegyes: körülbelül fele­fele arányban találkoztunk olyan példákkal, ahol a válla­lat teljes egészében átvállalta az ötven filléres költségtöbb­letet, illetve amikor a költség- növekedést teljes egészében a dolgozónak kell kifizetnie, a költségtöbblet megosztása azonban nem fordult elő. A megye legnagyobb, leg­több dolgozót foglalkoztató vállalatánál, a Mecseki Szén­bányáknál a vállalat vezetése és a szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy az 50 filléres többletet a dolgozóknak kell kifizetniük, az anyagi eszközö­ket a dolgozók megnövekedett utaztatási költségeinek a fede­zésére fordítják. Abban viszont a lehetséges legtöbbet átvállal­ja a vállalat a dolgozóktól. A döntésnél az játszott fő szere­pet, hogy a vállalatnak jóval több a bejáró dolgozója, akik­nek sokat kell utazniuk a mun­kahelyükre, illetve onnan haza, mint azok, akik igénybe veszik az üzemi étkeztetést. Az utób­biak száma nem éri el a dol­gozói létszám egyharmadát sem. Az üzemi étkeztetés nor­máit egyébként jövőre újra tár­gyalják a szénbányáknál. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnál viszont a dolgozók több mint 80 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést. A vállalat a nyereségrészese­dés terhére átvállalta az 50 fil­léres étkeztetési többletet. A Sopiana Gépgyárban is a jó­léti alapból fedezik az 50 fil­lért. Az üzemi étkeztetést 'itt a dolgozók 30—40 százaléka veszi igénybe. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat nem vállal­ta a költségtöbbletet, mert erre nem nyújt fedezetet a jóléti alap. Itt a döntés mintegy 2500 dolgozót érint. A Zsolnay-gyár- ban, ahol a dolgozók 20-25 százaléka részesül üzemi étkez­tetésben, a vállalat fedezi a költségtöbbletet. A Postánál a munkáltató, a MÁV-nál és a DÉDÁSZ-nál a dolgozó viseli az ötven filléres többletet. A Kesztyűgyárban sem tudták a jóléti alapra terhelni a költség­növekedést: a dolqozónak kell fizetni az ötven fillért. A Hő­erőműben ideiglenes döntést hoztak: egyelőre a dolgozók­nak kell fizetniük a többletet, de a vállalat vezetése és a szakszervezeti bizottság konzul­tálni fog az iparág többi válla­latával, hogy azoknál milyen megoldást választottak. D. I. A Mohácsi Könnyűipari Vállalat központi üzemében szoknyákat és nadrágokat varrnak Szokolai István felvétele Az augusztus 9-én életbe lépett áremelések a munkahe­lyi étkeztetést is érintették. Az étkeztetés színvonalának meg­tartása érdekében 50 fillérrel emelni kellett a munkahelyi ét­keztetés nyersanyagnormáját. Az ötven filléres költségnöve­kedést azonban a munkáltatók átvállalhatták. A megoldás módjáról a vállalatok gazda­sági vezetése és a szakszerve­A pécsi Sallai utcát talán az albérletet keresők ismerik leginkább. A Magyar Hirdető irodájának kirakatát mindig támasztja valaki egy papír­lappal, tollal: másolja a meghirdetett albérleteket. Ilyenkor, nyár végén gyara­podnak az ilyen szövegűek: „Két rendes tanuló lány­nak ..„Diákoknak báto. rozott szoba kiadó ...” sárlási hitelt kértek az innová­ciós alapból. Az INTERINVEST-hez benyúj­tott pályázat meghallgatást ta­lált, s a hitelből Union Special néven futó nadrággyártó komp­lett gépsort vásároltak az NSZK-ban. A gépek beszerelé­se jelenleg is folyik, s várha­tóan a negyedik negyedévben már e gyártósoron végezhetik a munkát. Ügy tervezik a válla­latnál, hogy 1983-tól kezdve már jelentős mennyiségben is szállíthatnak a tőkés piacra. A Mohácsi Könnyűipari Vál­lalatnál napjainkban folyó re­konstrukció mindenképpen új le­hetőségeket nyit, a korábbinál jóval szebb perspektívát ad dolgozóinak. Úgy tervezik, hogy az új gépeket a központi tele­pen állítják be, s a régiekkel kisüzemeiket gazdagítják. A végrehajtó bizottság is örömmel regisztrálta a vállalat törekvé­seit, különösen az exportorien­tációt illetően. Hiszen az új technológia adja azt a varrási módot, amely nem csak terme­lékenyebb a korábbinál, • ha­nem megadja azt a minőséget is, amely minimum szükséges ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz ülhessenek nyugati üzletembe­rekkel. Egyelőre azonban csak a bérmunka síkján gondolkozhat­nak, ugyanúgy, mint könnyű­ipari vállalataink többségében. Hiszen hiányzik a versenyképes hazai alapanyag, hiányzik a versenyképes modell. Ennek el­lenére érthető a mohácsi öröm. Lehetőség nyílt a termékszerke­zet váltására, s most már csak rajtuk múlik, hogy miként élnek vele. Sikerül-e többletnyeresé­get realizálniuk 1983 végén? K. F. — Most kezdem a keresést, a zeneművészeti főiskolára ke­rülök majd, ebben az évben elő­készítős leszek. Jobban szeret­nék egy olyant, ahol egyedül lehetek — mondja a bajai lány, aki éneket fog majd ta­nulni Pécsett. — Szülei mekkora összegig állják az albérletet? — Hát?f Lehet, hogy majd össze kell költöznöm valakivel. Úgy talán kijövök ezerötszázból. A hirdető kirakatánál másol­ni kezdők én is, a másodiknál tartok, amikor megjelenik a me­sebeli nagyanya. Rögtön' a tárgyra tér: — Akar egy jó albérletet, tudja egyedül vagyok, alig lár tok és a számlákat sem tudom elolvasni, másfél szoba, a fér­jem elhagyott, de a teljes lakás a magáé lehet, én máshová köl­tözöm, a Mecsek mellett van, második emelet, a férjem miatt, akkor kétezer, családja van, fe­lesége, már magának... — még szerencse, hogy nem szó­lítottam öreganyámnak, mert talán csókot is adna. Próbálok elhajolni a félig emésztett kel­káposztafőzelék illata elől: jó majd megnézem, tessék monda­ni a címet. Az igényesnek hirdetett albér­Pályázati felhívás elért eredmények konkrét, dokumen­tált bemutatása mellett - az előre­mutató javaslatokat is. A pályamun­kák terjedelme legalább 10 és leg­feljebb 20 gépelt oldal legyen. A pályázat jeligés, a nevet, címet és a pályamű tartalmi kivonatát zárt borítékban kell mellékelni. A pályá­zatban foglaltak alkalmazására, il­letve vállalati megvalósítására vo­natkozó véleményt - a vállalat ve­zetőjének és szb-titkárának aláírá­sával — külön zárt borítékban kell mellékelni. A pályázat beküldésének határ­ideje: 1982. szeptember 15. A pá­lyázatot a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztályához kell benyújtani három példányban. (Budapest, Dózsa György út 84/b. 1415.) A pályadíjakról — 1983. december 15-ig — a SZOT titkársága dönt. Pályadijak: 2-3 db 25 000 forint értékű I. díj és oklevél, 5-10 db 10 000 forint értékű II. díj és oklevél. A pályázatban elsősorban válla­lati komplex brigádok, szocialista brigádban dolgozó kollektívák és közvetlen termelésirányító részvéte­lét várjuk. Bízunk benne, hogy fel­hívásunk nem csak a munkások és műszakiak, hanem más szakembe­rek, kiskollektívák körében is jó visszhangra talál és ösztönzést nyújt a komplex brigádok színvonalas munkájának elősegítéséhez, a mű­szaki-gazdasági tevékenység haté­konyságának növelésével aktuális gazdaságpolitikai céljaink megvaló­sításához. Szakszervezetek Országos Tanácsa műszaki gazdasági bizottsága Ki uallalja az ötuen fillért? Három lehetőség közül kétféle megoldás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom