Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-09 / 247. szám

1982. szeptember 9., csütörtök Dunántúli napló 3 International Jazz Camp '82 Nemzetközi dzsessz- tábor Tatabányán „Játszani is engedd...” Alig néhány évtizede a dzsesszt még nem kívánatos, kozmopolita muzsikának bélye­gezték hazánkban. Napjaink­ban pedig — immár másod­ízben - nemzetközi dzsessz- tábor nyílott Tatabányán. A megváltozott szemlélet szerves része annak a folyamatnak, amely közművelődésünk nyitott­ságában kellő elszántsággal vállalja az értékek felkarolását s az igények kielégítését. Az afro-amerikai folklór közkinccsé válásának elsősorban mégis az a felismerés ad lendületet, amely világosan látja, hogy a dzsessz (úgyis, mint korunk életérzésének egyik lehetséges kifejezési formája) ma már visszavonhatatlanul része az egyetemes zenekultúrának. Ha­tása nemcsak a kortárs (ko­moly és könnyű) zeneszerzőket és előadókat, hanem a társ­művészeteket is megérinti. S ez teljesen nyilvánvaló. Hiszen az a szabadság, amely az impro­vizációk adta lehetőséggel egy­szersmind feszültséget és felol­dást hordoz, ritmikájában (swing); emóciókat mozgató együttérzést hangzásvilágában (blues),, s azonos dimenziót te­remtve a szerző, a' játékos és a közönség soraiban, egyedül­álló kifejező erőről tanúskodik. Tatabányán az idén 10 euró­pai ország mintegy 80 fiatal dzsesszzenésze gyűlt össze, hogy neves muzsikus tanárok irányításával (Berkes Balázs; Runo Ericsson; Friedrich Ká­roly; Gonda János; Egil Jo­hansen; Hans Koller; László Attila; Fritz Pauer; Regös Ist­ván; Szakcsi Lakatos Béla) gyakorlati és elméleti tudását gyarapítsa. A rendező szervek a tábor eddigi gyakorlatát megtoldva — a Kodály-centená- rium jegyében („tegyen a zene mindenkié!”), különös tekintet­tel a magyarországi dzsessz- oktatási reformra — az idén dzsesszpedagógiai szeminá­riumot is szerveztek a hazai zenetanárok részére. Tegyük hozzá mindjárt: sikerrel. Al'ig két hét alatt ugyan egyik hiva­tásos zenetanárból sem lett dzsesszmuzsikus. Még csak a dzsessz elméletét és improvizá­ciós technikáját sem ismerték meg teljességgel. Ez a mind­össze 10 főből álló csoport - köztük e sorok írója — mégis olyan életre szóló impulzusokat kapott a dzsessz oktatására, amelynek magvaiból erdő tere­bélyesedhet majdan országo­san. Talán azért is, mert e kis csoport most először személyes tanúja lehetett annak a határ­Természet­tudományi szakkörök a TIT-ben A TIT Szőlő utcai Természet- tudományi Stúdiójában, köz­kedvelt nevén, a Planetárium­ban számos tananyag-kiegészí­tő, felkészítő, illetve érdeklődési körökre építő klub és szakkör indul szeptember hónapban. Általános iskolák részére nyílik a csillagász baráti kör, a fizi­kusok, a programozók, a mate­matikusok, a történelembarátok köre, az egészségügyi, a kör­nyezetvédelmi szakkör, továbbá a politikai klub. Középiskolások környezetvédelmi, egészség- ügyi, fizikusi, közgazdász, to­vábbá történész körbe járhat­nak ismereteik, érdeklődésük elmélyítése céljából. Mindenki számára ajánlják a fotó, a sci- fi, a játékfilm, a csillagászati szakkört. Minden érdeklődőt várnak a díszmadárbarátok, a kaktuszkedvelők és a régiségek gyűjtői. Filmklubot indít a Pla­netáriumban az MTV Pécsi Kör­zeti Stúdiója is. talon lelkesedésből fakadó, magas színvonalú munkának, amelyben a hangsúlyt a zene egészének megismertetésére he­lyezték. Mindemellett természetesen az egyéni hangszeres műhelyek és a zenekari gyakorlatok ad­ták az idén is a tábor zenei gerincét, Gonda János alapos művészeti irányításával. Az el­ért eredmény önmagáért be­szélt azon a mintegy 6 órás nyilvános hangversenyen, ame­lyen - érthető különbözőséggel — a tábor teljes tagsága be­mutatkozott. Iskolába Cegléd­pusztáról Szeptember első hetében ér­kezett a hír Ceglédpusztáról: amint az várható volt, megszűnt az iskola, de egyelőre nincs semmi, ami kielégítő módon megoldaná a gyerekek iskolá­ba szállítását. A családok mindegyike úgy oldja meg a gyermeke iskolába utaztatását, ahogyan tudja. Van, akit gép­kocsin visznek el a merenyei busz­hoz — onnan indul Dobszára, az Általános Művelődési Köz­pontba az iskolajárat - van, aki gyalog teszi meg a buszhoz vezető 4 kilométert, és van, akit kerékpárral visznek el a szülei. A 160 lakosú puszta helyzete magán viseli kistelepüléseink, alakuló településszerkezetünk valamennyi ellentmondását. Minderre azonban acegléd- pusztaiak azt mondják; — Itt is emberek élnek és élni akar­nak! Ceglédpusztán jórészt fiatal családok laknak. Főként mező- gazdasági dolgozók, akiknek gyermekei óvodás- és iskolás­korúak. A szülők jelentős része a dobszai tsz környező üzemei­ben, a sertéstelepen, a két szá­rítóban, a takarmánykeverőben és a bikahizlalóban dolgoznak. Ceglédpusztára négy éve be­tonból készült üzemi út vezet, amelyen azonban a KPM sza­bályai szerint polgári autóbusz- járat nem közlekedhet. Az út túl szűk ehhez.- Vajon ugyanazon ország állampolgárainak épült ez az út? .— vetődött fel bennem a kérdés, amikor legelőször utaz­tam végig a komótosan kanyar­gó, kitérőkkel szegélyezett üze­mi úton. Ezen érkezik be egyet­len dolgozóért is a Szigetvári Konzervgyár járata, ezen érke­zik a sör a ceglédpusztai kocs­mába, ezen járnak az üzemek járművei - de a Ceglédpusztán élő állampolgár számára nem közlekedhet sem polgári, sem iskolajárat. A szomszédos me­zőgazdasági nagyüzemben szá­mítógép működik, a cegléd­pusztai gyerek pedig reggel fél 6-kor, gyalog indul el a dob­szai iskolabuszra. Fontossága ellenére hazánk általános- és középiskoláiban csak keveset foglalkoznak csil­lagászattal. Gond az is, hogy az iskolai foglalkozásokon kevés a szemléltetés. Ezért hárul fon­tos ismeretterjesztő szerep a mindössze 5 éve működő, de országos népszerűségnek örven­dő budapesti planetáriumra. A csillagászat alapvető je-, fenségeinek, törvényeinek, kü­lönböző kérdéseinek megisme­rését szolgálják azok a diákok­nak szóló előadások, amelyeket a most kezdődött iskolai évben is megrendez a TIT budapesti Planetárium. Szakemberei három korcso­portnak állítottak össze érdekes, változatos tematikájú előadás- sorozatokat. Az általános iskola negyedik, ötödik, hatodik, he­tedik osztályosai egyebek közt megismerkedhetnek a különböző csillagképekkel, a naprendszer­rel, a csillag, a bolygó, a hold Útban az iskolába a gyerekek — Mi fogadtunk egy autót — mondja Pál József traktoros —, egy ismerős viszi be a merenyei buszhoz a qyerekeket, öt gyere­ket a Ladájával. Két család kerékpáron szál­lítja a gyermekeit, egyet elől, egyet hátul a pusztáról Mere- nyéig vivő üzemi úton az isko­labuszhoz. És vannak, akik gya­logszerrel indulnak el reggel fél 6-kor, és érnek haza ugyan­csak gyalog este fél 7-re. Mi lesz, ha beáll a hideg idő? Emberemlékezet óta megol­dották valahogy a pusztai gye­rekek iskolába szállítását. Ha másképp nem, lovaskocsival. A ceglédpusztai szülők a dobszai tsz-t emlegetik, amely azonban nem segít: két személyszállító járműve a dolgozókat viszi, s hozza. Böhm József az utolsó ceg­lédpusztai tanító idén szeptem­bertől Hedrehelyen tanít. El­költözött családjával együtt, de nem szakadtak el teljesen Ceg- lédpusztától. Vettek itt egy kis házat, s majd vissza-visszajár- nak ide.- Amióta a tanár bácsi el­került innen — mondja a pusz­tai bolt vezetője, Koppányi Jó- zsefné —, félő, hogy minden megszűnik itt. Elviszik a lemez­játszót, magnót, hangfalat, pinpongasztalt. A könyvtár szekrényének egyelőre a kocs­mában tudtak helyet találni. De hát kocsmába nem való könyvtár... Igaz, hogy a kiszes fiatalok közül most több kato­na, többen férjhez mentek, de valami helynek ezután ,is len­nie kell, ahol a fiatalok össze­gyűlhetnek. Ha lenne valami olyan helyiség a faluban, ahol könyvtár, KISZ-klub, egyszóval a közös dolgaink helyet kapná­nak, én azt szívesen rendben tartanám. fogalmával, az égbolt mozgá­sával. A második korcsoport diák­jai, a nyolcadikosok, a gimná­ziumok, szakközépiskolák első­sei, másodikosai és a szakmun­kástanulók a csillagok térbeli elhelyezkedéséről, a tejútrend­szerről, a gravitációról, a nap járásáról láthatnak-hol Ihatnak előadásokat. A gimnázium harmadikosai, negyedikesei egyebek közt a vi­lágegyetem kialakulásának, szerkezetének, a holdfázisok, az extragalaxisok titkaival ismer­kedhetnek. Az előadások végén a csillagászok konzultációs kér­désekre is válaszolnak. Iskolai csoportok számára jegyek levélben is rendelhetők, ezen kívül előjegyzést a 138-280- as telefonszámon is felvesznek. A Planetárium levélcíme: TIT budapesti Planetárium, 1476 Budapest, X., Népliget, Posta­fiók 46. Szentgyörgyvári József ál­lattenyésztő, a reggeli műszak­ról jön éppen. Tíz éve ő volt itt a KISZ-titkár:- Akkor Is volt, most is van 10—15 fiatal a faluban, akik szeretnék, ha lenne hol össze­jönniük. Annak idején sok se­gítséget kaptunk a járási KISZ- bizottságtól, a tanár bácsi po­litikai oktatásokat tartott, ve­télkedőn is nyertünk, ott az ok­levél a falon. KISZ-esküvőket rendeztünk, az volt az enyém is, máig emlegetik mindegyiket. Ha szerény keretek között is, a tanító jelenléte, az iskoláé szervezte, mozgatta a kis kö­zösség életét. Akár egy Télapó­ünnepségről, anyák napjáról vagy egy-egy filmvetítésről volt is szó. És végül lássuk a megoldást, * ami enyhít a ceglédpusztaiak elhagyatottságán — idővel. Bü­ki István, a dobszai iskola, az Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese így vázolja a lehetőségeiket: — Mi átmenetinek tartjuk a mostani helyzetet, azért kértük arra a ceglédpusztai szülőket, hogy az almamelléki kollégium­ban helyezzék el gyermekeiket. Erre azonban csak két család állt rá. Harmadik osztályig be­írathatták a gyerekeket a me­renyei tagiskolába, a nagyob­bak pedig jöhettek Dobszára. Merenyéig sajnos az út méretei miatt nem közlekedhet Volán- járat, ezért a Szigetvári Járási Hivatal és a Dobszai Közös Ta­nács egy mikrobuszt kíván vá­sárolni saját erőből, erre a cél­ra. Csak a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának engedélye kell hozzá. Ügy számítjuk, egy évbe beletelik, mire meglesz a mikrobusz. Gállos Orsolya S ok okosat összeírtak már a játékról, az elődökkel nem versenyezhetek. A játéknak külön elmélete, könyv­tárnyi szakirodalma van, de talán még ma sem tudjuk igazán, mi a lényege. Mi a különbség a macska labdapofozgatása és a kisgyermek öntudatlan ját­szadozása között; mikor ala­kul át a munka játékká, a já­tékos munkássá; milyen tár­gyak minősülnek játéknak; mi a különbség a játék és a szó­rakozás között? Az elméleti kérdések sorát hosszan el le­hetne nyújtani, de én egy sok­kal egyszerűbb, mondhatni, földhöz ragadtabb kérdésre szeretnék választ keresni: mi­vel, hogyan játszanak a mai gyerekek? Hitetlenkedve hallgattam pe­dagógus ismerősömet, aki egyik családlátogatásának ta­pasztalatairól számolt be. „Képzeld, több helyen egyál­talán nem volt játéka a gyere­keknek — újságolta. - Jártam olyan lakótelepi lakásban, ahol a család egyetlen vala­mire való bútordarabja a te­levízió volt. Jó, értem én, hogy most kezdik az életet, semmi­jük sincsen. De legalább egy babát vehettek volna a kislány­nak ...” Jómagam játék nélküli ház­tartást még nem láttam. Talán azért, mert nem fordultam meg elég helyén a világnak. Ellen­kező bizonyításig nem is igen biszem el, hogy volna olyan szülő, aki megtagadja gyerme­kétől az egyik legfontosabbat. A gond inkább az, hogy mit ad a kezébe. Nézzünk csak szét a boltok­ban, butikokban. Lila szama­rak; keréken guruló piros és zöld elefántok; tátott szájú gu­miszörnyek; élethű tankok, csil­logó, drága kis és nagy autók. És műanyag, műanyag ... Min­den polietilénből, mert az „hi­giénikus", mosható, nem törik, nem szálkásodik. Persze, ne legyünk igazság­talanok. Vannak nagyon prak­tikus, ízléses játékok is. Több­nyire a boltokban, s nem a bu­tikokban. Az arányok azok, amikkel baj van. Kevés az öt­letes, gondolkodtató, esztétikus játéktárgy. Viszolygással né­zem a Moncsics/-őrületet, az in­dulóval is felszított, presztízs- fogyasztásra késztető gyermek­hisztériát. öt—tízéveseink nagy többsége nem ismeri a magyar népmesehősöket, de betéve fújja, hogy Moncsicsinek ki a barátja, hová dúgja a kezét, mit csinál a kedves nagyma­mája... Van Rubik Ernőnk, A tájékoztató füzet már meg­jelent. S ebben az ellenőrző- könyv nagyságú füzetben talál­hatók azok a szakkörök, melyek szeptember közepén indulnak a pécsi Szabó István Úttörőház­ban. Sorozatrendezvénvei, vezető­képző foglalkozásai és kiállítá­sai mellett az Úttörőházat leg­többen talán szakkörei miatt is­merik. A könnyűbúvár, lövész, bőrdíszműves, képzőművész, né­pi díszítőművész, néptánc, rajz, szövő-iparművész, természetjáró, sí, vívó, bélyeggyűjtő, eszperan­tó, fotó, gépjárműbarát, rádió­építő, repülőmodellező és vas- útmodellező szakkörük a sza­badidő hasznos eltöltése mellett egy zseniális játékszabadal­munk, de a világ legegysze­rűbb játékát, az összerakást külföldről kell importálni. A Le- góért ölik egymást a szülők és gyermekek, de most az egyszer nem csak azért, mert külföldi, hanem azért, mert jó kézbe venni; megindítja a fantáziát, szépek a színei, .egyszerű a ke­zelése, nem törik könnyen, nin­csenek rajta elcsúszva a mé­lyedések és kidudorodások, magyarán: jó vele játszani. Ne szóljunk itt a fegyverek­ről, mert amíg a felnőttek nem tudnak leszokni róla — állító­lag több ésszel — addig a gye­rekektől se várjuk ezt. A gye­rek nem az ölésért, az elretten­tésért, a megfélemlítésért vesz kardot, pisztolyt a kezé­be, nem fegyvert lát ezekben a tárgyakban, hanem játékot. A külföldi kirakatokban látható teljes arzenál, az összeeső ka­tona, a véres kard már más téma... (A petárdák „beszi­várgása” a példa rá, hogy e rémjátékoknak a határon kívül rekedésében sem bízhatunk igazán.) S okszor elnézegettem azo­nos korú falusi és városi gyerekeket. Azt mondják, a városi szemfülesebb, „csör- fösebb", talpraesettebb. Lehet. Bizonyára jobban tudja, hon­nan kap áramot a villamos, hogyan kell fülkéből telefonál­ni, milyen szerelést vásárolt a futtatott rock-együttes. De a növényeket, állatokat nem vagy csak képről ismeri. Fél a kutyá­tól, a libától; nem tud ásni, kapálni, vizet húzni, tüzet gyúj­tani. Mások a játékai is. A falusi gyerek hamarabb kezd dolgozni, mint a nagyvárosi, akire — egyéb lehetőség híján - csak a takarítást, bevásár­lást lehet rábízni. Falun a já­ték hamarabb összeolvad a munkával, nem kell külön programként megszervezni a sétáltatást, a játszóteret. Bizonyára sokan másként lát­ják ezt, de van némi alapom kitartani az álláspontom mel­lett. Nem tudnak igazán ját­szani a gyermekeink. Már fa­lun sem. Az ingázó szülők, a térben szűkre, az időben bőre szabott napközik miatt. A kö­zösségi játékok háttérbe szoru­lása, a saját készítésű játékok kevés értéke, a játékalkalmak gyérülése miatt... Márpedig régi igazság, hogy dolgozni csak az tud igazán, akit játszani is megtanítottak. segíthet a pályaválasztásban, s lehetőséget ad az úttörő szak­próbák eredményes teljesítésé­hez is. Úttörőket várnak az idén először jelentkező gyermekszín­pad, népi hangszeres csoport, kispolitiikusolk köre, pályaválasz­tási klub foglalkozásaira is. A kisdobosok az ügyes kezek szak­körbe, a játék- és meseklub­ba valamint a játczóházba me­hetnek. A szakkörökre az említett fü­zetben található jelentkezési lappal nevezhet minden érdek­lődő úttörő és kisdobos, szep­tember 17-ig. A füzet az isko­lákban vagy az Úttörőházban szerezhető be. Bornemissza Géza Mgy út, amely nem fúrható Havasi János Lehet még jelentkezni! Kezdés előtt az Úttörőház szakkörei Csillagászati előadások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom