Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-07 / 245. szám

1982. szeptember 7., kedd Dunántúli napló 3 Rekord répatermés várható A szigetvári cukorrépa depóba Kétújfaluból érkezik a kiváló minőségű cukorrépa. Az első 14 vago> nos szállítmány tegnap indult innen a Kaposvári Cukorgyárba. Erb János felvétele Háry-kancsók, bokályok Szekszárdról Sárközi mintás diszmüke- rámiákat is készítenek a Tolna megyei Építőanyag- ipari Vállalat szekszerd- csatári kerámiaüzemében. Régészeti leletek tanúsága szerint, mintegy kétezer év­vel ezelőtt kelta fazekas­műhely volt ezen a dombos tájon, ahol most főleg fia­tal keramikusok formázzák a sárközi színes bokályo- kat, tányérokat, szilkéket és szekszárdi Háry-kancsó- kat, a nagyot mondó obsi­tos alakjával. Az idén ösz- szesen hatmillió forintot érő díszműkerámiát készí­tenek. Ilim egy Űj gazdaságpolitikai hetilap: az Ötlet Július elején mutotós borítójú hetilop került az újságárusok ■ pultjaira. Két hónap rövid idő ahhoz, hogy bekerüljön a köz­tudatba egy új termék vagy új­ság. Megyénkbe minden ked­den ezerötszáz példány érkezik az új hetilapból. Az az ötletünk támadt, hogy közelebbről is be­mutatjuk az ötletet. — Hogyan született az ötletf — Néhány fiatal újságíró el­képzelése találkozott a KISZ KB ilyen irányú törekvéseivel — kezdi Léderer Pál, az ötlet fő­Kezdődik a cukor­gyári szezon Elmarad a jugoszláv export „Főpróba” előtt Kaposváron Az őszi betakarítási munkák nyitányaként szeptember 1-én megkezdődött a cukorrépa be­takarítása Baranyában. A Szi­getvári Állami Gazdaság, Dél- Dunántúl legnagyobb cukorré­pa termelője, s egyben a Ka­posvári Cukorgyár legnagyobb szállítója ezen a napon indítot­ta be két darab HERRIEUT gép­sorát, s 1000 tonna répát sze­dett fel. A hatalmas mennyisé­get a gazdaság 10 teherautója • - s ezen kívül 20 honvédségi tehergépkocsi szállította a táb­lákról a szigetvári AGROKÉMIA mellett lévő iparvágányhoz. Itt alakították ki az elmúlt évek­ben a megye egyik legkorsze­rűbb s legjobban gépesített ra­kodóját, ahonnan a cukorrépa emberi kéz érintése nélkül ke­rül a vagonokba. Innen indítják ez első irányvonatot Kaposvár­ra, mivel a gyár a gazdaságot előre ütemezte. „Cukrosabb” fajták A gazdaságban nem örülnek a korai szezonkezdésnek, mert a répa levélzete még szép zöld, ahogy szaknyelven mondják még „javában él” vagyis a cu­kortartalom napról napra gya­rapodik, márpedig ezután fizet az ipar. Az lenne a jó, ha az egész termést októberben tud­nák átadni. Ám de a hatal­mas terület - 860 hektár répá­juk van — és főként a gyár fo­gadóképessége ezt nem teszi lehetővé. A Cukorgyár így is „ki­vételt tesz" legnagyobb terme­lőjével, hisz naponta 1000 ton­na cukorrépát vesz át Sziget­vártól, míg három megye ösz- szes termelőjétől 2000-et tekint­ve, hogy napi kapacitása mind­össze 3000 tonna. A gazdaság nemcsak nagy, de jó termelő is, ahol a cukor- kihozatalt legalább olyan fon­tosnak tartják, mint a nagy át­lagtermést, s ehhez fontos ér­deke fűződik az iparnak is. Az idén a szigetváriak már kizáró­lag magas cukortartalmú hol­land és nyugatnémet fajtákat állítottak be, ezek genetikailag minimum fél százalékkal cuk­rosabbak a korábbiaknál. A cukorkihozatal azonban nem­csak a fajtától, hanem a jó technológiától is függ. Ezért ügyeltek a táblák gyommentes­ségére, s végezték el a Cerkosz- spóra elleni permetezést, hogy a levélzet sokáig zöld marad­jon. Tavaly 47 tonnás tecmést takarítottak be, S' 100 hektárról exportáltak is. Az idén a növelt területről még nagyobb termést várnak, a becslések szerint 48 tonnát, ami náluk hektáronként 80 mázsa cukor termelésnek fe­lel meg. Ha az időjárás kedve­zően alakul a gazdaság táb­láin 6880 tonna cukrot fognak előállítani. Ehhez azonban az kell, hogy legkésőbb november 10-ig 41 280 tonna répát le is szállítsanak a gyárnak. Tekintve, hogy a jugoszláv export az idén — déli szomszé­daink megromlott fizetőképes­sége miatt — elmarad, Kapos­vár fokozott gonddal készült fel o gyártási szezonra, amely az idén szeptember 7-én nulla órakor indul. A gyár karbantar­tása megtörtént, a felkészülés is befejeződött, s szeptember 1-én és 2-án megtartották az új ún. betápláló' egység főpró­báját. A most folyó rekonstruk-1 ció keretében a fogadó mér­legtől a tárolótérig korszerűsítet­ték, bővítették a vasúton és tengelyen érkező répa átvevő vonalait. Ez nagymértékben megkönnyíti az átvételt, de ka­pacitásbővítést majd csak 1983-ban jelent, amikor elkészül a gyár 5000 vagonos saját táro­lótere. Az idén tehát marad a napi 300 vagonos kapacitás és a 120—125 napos átvétel, ami az export elmaradása és a re­kord termés miatt 10 nappal sajnos még hosszabb is a ta­valyinál. A gyár körzetében végzett termésbecslések rekord termést ígérnek. Három megyében — Somogy, Tolna, Baranya — ösz- szesen 8955 hektáron termeltet cukorrépát a gyár, s a várható 411 mázsás átlagtermést alapul véve 360 800 tonna termés át­vételére készültek fel. A legna­gyobb termőfelület 5063 hektár az idén is Baranyában van, ahol 15 tsz és két állami gaz­daság termeli ezt a fontos és jó bevételt hozó ipari növényt. Tavaly mikor a gyári körzet át­lagtermése csak 379 mázsa volt, az egy hektárról elért árbevé­tel 12 000 és 70 000 forint kö­zött alakult. A legnagyobb ter­melőnél, a Szigetvári Állami Gazdaságban például 50 000 forint volt. A szigetváriak az idén is legalább ennyi vagy en­nél valamivel több bevételre számítanak. Átvételi ütemezés Sok múlik persze a cukortar­talmon is. Az érési kísérletek legutóbbi eredménye szerint augusztus második felének, me­leg napos időjárása elősegítet­te a cukrosodást. A betakarítás sikere az átvételi ütemezés fe­gyelmezett betartásán is múlik. Baranyában Szigetváron, Drá­vátokon, Szentlőrincen, Bolyban, Mohácson és Magyarbólyban alakítottak ki korszerűen gépesí­tett répa-átvevőhelyeket, ame­lyek kellő szervezettség mellett biztosítani tudják a cukorrépa zökkenőmentes átvételét. — Rné — I------------------------------------------------------------------------------1 ‘ j ggj ’ a Szentlorinei Áfészben | A Dunai Kőolajipari Vállalat részére készülnek a normál és tűzálló munkaruhák a szentlőrinci üzemben Fotó: Erb János Jő üzlet hiánycikkeket pótolni Kis szériában, kitűnő minőségben Bedolgozó rendszerű ipari szakcsoport alakul A hiánycikkpótlásban kere­sendő a Szentlőrinci Áfész ipa­ri munkájának üzleti sikere. A baranyai áfészek között a leg­nagyobb volumenű ipari tevé­kenységet a szentlőrinciek foly­tatják, immár két évtizede. Az átlag 10 milliós nyereségnek 40 százalékát adja a bútor- és vé­dőruha- és a húzüzem, ahol az 530 dolgozónak csaknem a fele dolgozik. A 400 milliós terme­lési értéknek az egy negyedét produkálja az ipar. Valaha az össznyereségnek 50-60 százalé­ka származott az iparból, amit egy-két éven belül el akarnak érni, hogy a legfontosabb alap- tevékenységük, a lakossági ke­reskedelmi szolgáltatás színvo­nalát tovább javítsák. Nagy szükség van erre, hisz a szövet­kezet 40 faluban kereskedik, a települések többségében a la­kosság létszáma nem éri el a 400-500-at. A hiánycikkpótlás annyira eredményes, hogy a mostani mennyiségnek a többszörösét tudnák előállítani. Csak a ru­haüzemben évente 50 000 mun­karuhát varrnak, de a lángmen­tes vattakabátból és lángálló kötényből több kellene, amit a vevők úgy vinnének, mint a cuk­rot. Pedig hiánycikket pótolni a legrizikósabb vállalkozás. Nem is annyira a megfelelő in­duló tőke, a jó géppark, a ma­gas szintű szakmai felkészült­ség miatt. Sokkal jobban szá­mít az, hogy zavartalan-e az anyag- és alkatrészutónpótlás, azonnal eladják-e a terméket, vagy pedig raktározásra kény­szerülnek, valamint a kisszériás egyedi, sőt extra igényeket ké­pesek-e maradéktalanul kielé­gíteni. Zrínyi Miklós, a védő­ruhaüzem vezetője ezzel kap­csolatban azt hangsúlyozta, hogy nem elég betörni a piac­ra, de ott is kell tqrtósan ma­radni. A tartós piaci berendezkedés köszönhető egyebek között an­nak, hogy a közel 80 féle ipari termék minősége kitűnő. Pél­dául a védőruhák megkapták a Kiváló Áru címkét, a Teximei el­nevezésű védjeggyel rendelkez­nek, amivel a hazai áfészes gyártók közül csak a szentlőrin­ciek dicsekedhetnek. Nem vélet­len, hogy a Magyarországon évente szükséges 12 000 láng­álló ruha 90 százaléka Szentlő­rincen készül. Ezekben a spe­ciális védőöltözetekben dolgoz­nak a magyar olajfúró munká­sok, kútfúrók, vasszerkezetsze- relők Iránban, Irakban, Szíriá­ban, Laoszban, Párizs határá­ban és a Görög-szigeteken. De Szentlőrincről rendel munkaru­hát, kesztyűt a MAHART, három erdőgazdaság, az Ózdi Kohá­szati üzemek, a Dunai Vasmű, a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát, a Százhalombattai Olajfi­nomító, sőt országos cégeknek bemintáznak fényvisszaverő és hegesztőruhát. Annyira szigorú a belső meózás, hogy csak első osztályú terméket engednek piacra, sőt rendszeres minő­ségellenőrzésre kérték fel a SZOT Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutató Intézetét, a Textil­ipari Kutató Intézetet, valamint a Textilipari Minőségellenőrző Intézetet. Felvetődik a kérdés, hogy ilyen jó minőségű áruból külföldre miért nem szállíthat-­nánk. A szövetkezet azonban a hazai piacot sem győzi. Joó János elnök a piacon- maradás „titkait" ecsetelte ta­lálkozásunkkor. Még az 5—10 darabos megrendelést is elfo- godják és ebben az esetben is az első mintaöltönyt 3-4 napon belül elviszik a megrendelőnek, hogy megelőzzék a későbbi rek­lamációt. Ezen kívül az üzletkö­tők, piackutatók önállóan dönt­hetnek a tárgyalások alkalmá­val, külföldi prospektusokat fordítanak le, hogy az adatok felhasználásával tökéletesítsék az előállítást. A ráfordítást ke­ményen „megfaragják": ered­ménye, hogy a termékük - le­gyen az kiegészítő és gyermekbú­tor vagy ruha - olcsó. De eb­ben közrejátszik az is, hogy köz­vetlenül a rendelőnek dolgoz­nak, tehát kiiktatják a különfé­le kereskedelmi árréseket. Meg­éri gyorsan, precízen sokat dol­gozni, amit igazol, hogy a le­gyártás befejezési napján már ott áll a kamion, viszi az árut. Az elmúlt 15-20 év alatt két napnál tovább még nem raktá­roztak. Minden elismerés a kitűnő minőségért, pedig a több mint 200 munkásból csak 40 a szak­képzett, de a • legkényesebb munkamozzanatokat ők végzik, sőt jól betanítják a képzetlen munkaerőt. Ilyen munkásgárdá­ra lehet alapozni a már emlí­tett ipari arány növelése érde­kében, de csak úgy, ha az elő­állítási költségek tovább csök­kennek. A jövő biztató, tudniil­lik lehetőség nyílott arra, hogy a varrodában legalább 40 asz- szonyt felvegyenek, ugyanitt megszervezhessék a bedolgozói rendszert, s a munkaidőn túl is dolgozó ipari szakcsoportok alakulhassanak a bútor- és ru­hagyártásban. A szakcsoportok­ba már most negyvenen akar­nak belépni. Csuti J. szerkesztő-helyettese. - Már az első megbeszélések során kide­rült, hogy közös a szándék, az okarat. Aránylag rövid idő alatt, gyorsan létrejött a lap. — Kinek az ötlete volt az ötlet? — Kollektív gondolat volt. — Mi az újság célja, mire vállalkozott az ötlet? — A gazdaságpolitika ok- tuális kérdéseit, az új és újsze­rű jelenségeket, kezdeményezé­seket próbáljuk bemutatni. Fő profilunk az innováció, széle­sebb körben a társadalmi meg­újulás. — Kikhez, milyen olvasói ré­teghez szól az ötlet? — Az impresszumban látha­tó: a KISZ KB gazdaságpoliti­kai lapja. Ebből következik, hogy a fiatalok lapja. Viszont az első hetek levelezéséből ki­derül, hogy nemcsak a fiatalok, hanem szinte minden korosztály olvassa az újságot. És ez a kedvező fogadtatás reményeink­kel, törekvéseinkkel egybevág. — Mekkora példányszámban jelenik meg a lop? — Harminc-negyvenezerrel indultunk, kétharmadát vidék, egyharmadát Budapest kapja. A vidéki fogadtatásról nincse­nek adataink, de Pesten jól fogy a lap. — Milyen összetételű a szer­kesztőség? — Nagyon fiatal a gárda, az átlagéletkor jóval harminc év alatt van. Erdős Ákos, a pécsi Dunántúli Naplótól jött, szemé­lyében a legfiatalabb — hu­szonnyolc éves — magyar fő- szerkesztő vezeti a lapot. A munkatársak különböző Köz­ponti, megyei, üzemi lapoktól kerültek ide. Minden világnyel­vet beszélünk. Munkatársaink között található Vitray Tamás, aki tevékenységéhez nem szoro­san kapcsolóddá területet vál­lalt el az ötletnél: ő válaszol az olvasók leveleire. Ezenkívül ő vezeti az ötlet-meccset, ezt az új, nyilvános, tévés vetélkedő­sorozatot, amelyre azokat a je­lentkezőket várjuk, akiknek olyan új termékre van ötletük, amely megvalósítására még senki sem válalkozott. Részletes információt erről a lapban ta­lálnak. — Melyek az első hónapok tapasztalatai? — Úgy tűnik, a szolgáltató rovataink beválnál' Minden hé­ten közöljük az új kisvállalko­zások cégjegyzékét és a szaba­dalmak bejegyzését. Év végére kiadjuk egy füzetben a vállal­kozások jegyzékét is. Kisszámí- tógépünkön nyilvántartott egye­temi szakdolgozatokat, szaba­dalmi leírásokat, cégjegyzéket az érdeklődőknek kiközvetítjük. Nagyon komoly a levelezés, so­kan reagálnak írásainkra. Szá­mos ötlettel, tanáccsal találkoz­tunk. Nyitottságunkra jellemző: az utcáról betérők cikkeit, kari­katúráit is közöljük. — Az Ötletnek van-e elég ötlete? — Úgy tűnik, mcst még van. Az elvünk az, hogy igazán ak­kor ötletes a lap, akkor fogja tartani a színvonalat, ha az ol­vasók — mint ahogy eddig is — minél több ötlettel segítik közös miunkánkat. Abban re­ménykedünk, nem leszünk so­káig a saját ötleteinkre szorul­va. Kőszegi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom