Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-04 / 242. szám
István-aknán a bányásznapi munkaversenyben kiemelkedő eredményt ért el a Benedek Miklós által vezetett elővájási szocialista’brigád. Fotó: Erb János Kétszáz éves a mecseki szénbányászat A jó öreg András-akna tornya Pécsett K ét évszázad. Melyik pillanatát, eseményét ragadjam ki, hiszen a mecseki szénbányászat történetének csak jelentős és még jelentősebb emlékei vannak. Csak ezen az oldalon látható fényképek is milliónyi gondolatot ébresztenek. András-akna... A DGT a múlt század közepén építette, mélyítette, a környék tucatnyi kis táróművelésű bányájának helyébe lépve akkor talán a világ egyik legkorszerűbb bányája volt. Ma ipari muzeális értékű, de még működő és megbízható szállítógépe négy-öt bányásznemzedék többezer tagját, sok millió tonna szenet szállított... Már rég nem dugul el fülem, mint amikor először szálltam le ezen az aknán, már semmit sem vagyok képes felidézni a félelemmel, kíváncsi izgalommal teli érzésből, abból a csaknem negyedszázad előtti néhány percből. De emlékszem még a márkaszámomra: 1068. A kis, számmal jelzett bádog talán századik tulajdonosa voltam. Ki tudja hányszor futott végig a bányán a riasztó hír: keressétek, mentsétek a tízhatvannyol- cast! A mecseki bányatüzek közül csak ebben az aknában is sok tucat pusztította a bányát, az embereket, felróható-e, hogy arra emlékszem leginkább amikor azon a vasárnap hajnalon bányamentő társaimmal együtt riasztottak. Nap-* hosszat építettük a gátakat, míg végül az aknából már a bánya kesernyés, dohos leheletéből legalább a fojtogató füst kitisztult. Akkoriban jvég a főkeresztvágaton Vak Laci küszködött a csillékkel. Reggelente kabátomat valósággal kikutatta a kockacukorért. Már valamennyi mecseki bányában a legkorszerűbb Diesel-mozdonyok vontatják a szerelvényeket. A bánya. Megkísérlem felidézni az érzést, amikor a fejtőkalapács először ugatott fel kezemben: lefutott a szén falon, karomat, váltamat, egész testemet három atmoszférányi nyomással rázta meg a gép, talán néhány kilónyi szén omlott le első próbálkozásomra. Ma sűrítettlevegős robbantás, szén- gyaluk, maróhengereki egyetlen másodperc alatt több tonnányi szenet jövesztenek, és mégis még ezrek kezében ott a fejtőkalapács is, sok tucatnyian tapogatják jéghideg, erőtlen kezüket. T öbb, mint kétszáz éves a mecseki legenda: öreg favágók az egyik völgyben kék lángokat láttak felcsapni a völgyből, egyik szegény legény kincset vélt felfedezni, ahol a lángok nyaldosták a földet, ásni kezdett, mást azonban nem talált, mint jókora fekete köveket. A csodás kőnek hamar híre ment, hamar rájöttek, sokkal nagyobb meleget ad elégetve, mint a fa. Éppen két évszázada, amikor a bécsi kamarához mintát is vittek a kőkoromból, amelyet a pécsváradi kovácsok már használnak is. Nagyon mesz- sze az idő, amikor kapával, fejszével, csákánnyal sikerült kibányászni hazánk egyik legértékesebb ásványkincsét, a technikai fejlődésben ámulatba ejtő csodák történtek. Sajnos még mindig nagyon sokan nyomkodják jéghideg, erőtlen kezüket, mintha ezzel ismét életre tudnák kelteni a rezgésártalomtól elpusztult sejtjeik millióit. A mozgásszervi, a légúti betegségek, a gerincfájdalom a mecseki bányászok ezreit gyötri, fiatal emberek kényszerülnek rokkantsági nyugdíjba. K omló. Bányászváros. A világon sehol sincsenek olyan zajok, mint a bányászkolóniákon, Komló lassan elveszti kamaszkori pattanásait, talán nem túlzás azt állítani, hogy a hét dombra épült település hazánk egyik legszebb szocialista városává formálódik, mégsem feledhetem a zajokat, amelyek persze a városban már rejtve maradnak. Csak emlékezetemben idéződnek fel a becsukott ablakok mögötti neszek, a beteg tüdők sivító jajkiálltásai. Pontosan kiszámítható, meddig kapkodnak levegő után, mikor kezdenek krákogni, köhögni. Néhány perc múlva felkapcsolják a villanyt, aztán vizet isznak, talán az ajtó előtt levegőznek. Nem tudnak már ezen az éjszakán elaludni. Bányászok. Ők építették a Mecsekben a bányák tucatjait, két évszázad alatt százmillió tonnányi szenet, a Paksi Atomerőmű energiaszükségletét évtizedekre biztosító uránércet bányásztak. Ők rohantak Csertetőn a csendőrsortűzbe, ők űzték ki a feketézőket Pécsről, énekelnek a munkásdalárdákban, dijakat nyernek a legjelentősebb fúvós zenei fesztiválokon, diadalokat aratnak a sportpályákon, az óvodától a temetőig városok, falvak életének, létének meghatározói .. . A mecseki szénbányászat, a mecseki bányászat története persze aligha érzékelhető néhány pillanat felidézésével, Baranya fejlődésére, az itt élő emberekré olyan hatással volt, hogy csak könyvtárnyi kötetben szabadna beszélni róla. Amikor először volt engedélyem (meg kellett tanulnom a bányász szakmát iskolákban, tanfolyamokon, a gyakorlatban), hogy a Davy-lámpával megmérjem a vágatban ösz- szegyűlt sújtóléget, remegett a kezem. Amikor a lámpa szitakosarában belobbant a metán, egy pillanatra pánikba estem. A mecseki szénbányászatról, két évszázados történetéről néhány sorban most írni hasonló kísérletet jelent: a bányamunkások még nem érzik, hogy az elkövetkezendő tíz esztendőben a liászprogramnak köszönhetően sorsuk minden bizonnyal jobbra fordul. Ezt most még csak remélik. Azt viszont tudják, hogy nap, mint nap, egyre több szenet vár tőlük hazánk, talán kicsit erejükön felül is. Ezt viszont teljesíteni akarják. M ég két évszázadig biztos lesz kitermelhető szén a Mecsekben. Tízezernyi bányásznak, családjuknak ez biztos jövőt jelenthet.. . Lombosi Jenő Komló látképe Fotó: Cseri László
