Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-28 / 266. szám
1982. szeptember 28., kedd Dimflntati napló 6 Kielce közepes nagyságú város a Lengyel-középhegységben. Innen érkeztek táncosok és énekesek Magyarországra, a barcsi Boróka együttes lengyelországi turnéjának viszonzásaképpen. Pécsett a Ságvári Művelődési Házban léptek föl tegnap este, meglehetősen gyér szá- 'mú közönség előtt. Az együttesről kívánok írni, de hadd tegyek föl előtte egy kérdést: vajon olyan gyakran találkozunk lengyel folklóregyüttessel, hogy ekkora városban csak száz embert érdekeljen a műsoruk? A kielcei együttes tagjai amatőrök, többnyire a fenntartó cég, a helyi játékgyártó szövetkezet dolgozói. Mintegy félezer fellépés van mögöttük. Műsorukban megpróbálják felölelni az egész lengyel tánckincset, ami természetesen nem sikerülhet. De szép, hangulatos képeket kapuok a lengyel táncokról, a pergő ritmusú, jól szerkesztett koreográfiák segítségével. A ruhák egy kicsit túldíszítettek, az azonnali hatáskeltés eszközei. Nagyon jól énekelnék viszont a táncosok, akár több szólamú, nehezebb dalokat is, és általában jól alkalmazkodnak a sok hangszert fölvonultató zenekarhoz. Tetszett, hogy a számok között nincs szünet, a táncok szvit-szerűen összeolvadnak, s ez még élvezhetőbbé teszi az amúgy is hangulatos műsort. Mindent összevetve nagyon szimpatikus amatőr művészeket ismertünk meg Barbara Rut- kowska együttesének pécsi bemutatkozásakor. Havasi i. Lengyel táncegyüttes a Ságváriban Mercedes 30S-as Bizonyára másoknak is sikerült már hosszabb útról hazatérve legalább egy-egy pillanatig a külső szemlélő, az elfogulatlan, az idegen szemével nézni saját országára. Nem sokáig tart a „szűz szemnek" ez a lehetősége, így hát talán a véletlenen is múlik, mi kerül az embernek ilyenkor az útjába, mi furcsát vagy szokatlant vesz észre a tájon, az em. bereken. Nem szabad ebből messzemenő következtetéseket levonni, magyarázza magának az ember, ámbár tudja, hogy valami fontosat azért mégiscsak jelentenek ezek o benyomások. De aztán persze elszáll az egész, jönnek a hétköznapok, minden megszokottá válik, s az ember el is felejti az egészet. Most megint eszembe jutott, hogy nemrégiben, amikor némi kihagyás után először végigmentem egy hazai utcán, mennyire meghökkentett, hogy milyen sok a kövér ember. Nemcsak úgy egy-kettő, élet- színvonalunk „beérett gyümölcseként”, derűs színfoltként, mintegy változatosságképpen. Nem, hanem amerre néz az ember: rengő húscsomók, hájas tokák, extra méretű ruhanemű ... a részletezést ezúttal mellőzhetjük, gondolom. Érdekes, Nyugat felé vékonyabbak az emberek. Nem jutna nekik élelmiszerre? Kevesebb autó van arrafelé, ezért többet járnak gyalog? Hát akkor? Hiszen tudjuk: egészségesebben táplálkoznak. Mindenki tudja, hogy a nyugati polgár szeletre vásárolja a húst, egy szeletet egy főre. Persze, nem hal éhen, mert ezt az egy szelet húst körülrakja mindenféle gezemicével, párolt zöldséggel, salátával, szószokkal. Egyék csak, úgy kell nekik, mondja az önérzetes magyar polgár. Hét végén a hentesnél megveszi azt a két-három kiló húst, ami a vasárnapi ebédhez szükséges. Szóval a táplálkozási kultúra ... Megmondta az élelmezésügyi államtitkár is, (onnan jutott eszembe az egész): „nem jó, hogy ilyen túltápláltak vagyunk”. Ő is utalt a párolt mindenfélékre, amik garni- rungként szerepelnek annyi nép asztalán, kivéve a miénket, ott csak a „rizsa” meg a krumpli ... Nem jól van ez így, honfitársak. Szemléletváltoztatásra van szükség (hogy kedvenc jelszavamat idézzem), a társadalom gondolkodásmódjának megváltoztatására. Ezt örömmel halottam. Csakhogy, ugye . .. Úgy érzem, az én szemléletemmel alig van baj. Baj a pénztárcámmal van. Nem ragaszkodnék a húshoz, vennék szívesen például gombát, de a gombát legutóbb százhúsz forintért árulták a piacon, belekalkulálva immár a fölemelt vonatárakat is (nem én találtam ki, egy árus mondta.) Vagy ennék például (hogy visszakanyarodjunk a televízióban látott-hallott példához) sok-sok almát, sajttal vagy anélkül. De az almának nem megy le az ára, akár annyi alma terem, hogy átke- resztelkedhetnénk Almaország, nak, akár nem. A hús ára meg, bármennyire emelkedett is, még mindig csak négy-öt kiló alma árát teszi ki, ami — ha választani kell - egyértelművé teszi társadalmunk döntését. Mondták-mondogatták ezt is a Hatvanhat meghívottjai, de minden bizonnyal hiába. Mondott egyetmást erről az államtitkár is, de attól félek, az is hiába. Majd megfőzzük megint azt a rengeteg almát szesznek, az legalább — ehhez nélkülözhető a közgazdászok tudománya is — biztosan eladható lesz s nem csekély nyereséggel. Mivel az almával kimozdít- hatatlanul ez a helyzet, táplálkozási kultúránk egyelőre marad ami volt: ábránd, jámbor óhaj, a jövő zenéje. Úgy is mondhatnám: alma. H.E. Új roham-mentőautó Pécsett Mint arról már lapunkban fényképen beszámoltunk, egy új, 308-as típusú Mercedes ro- fiqmmentővel gazdagodott a pécsi mentőállomás. Tegnap délután alkalmunk volt az új kocsival közelebbről is megismerkednünk. összehasonlítva a mentőállomás régi Mercedesével, a legszembetűnőbb, hogy az újnak a rugózása lényegesen jobb, ami a beteg szempontjából nagyon fontos. A mentő hordágyának érdekessége, hogy külön rugózása van, és az autó dőlésétől függetlenül mindig vízszintes helyzetben tartja a sérültet. A hordágyat a sérült szempontjából legmegfelelőbb helyzetbe lehet állítani, s ami nagyon lényeges, a kocsi két fala között mozdítható, így az ellátás esetén többen is a beteghez férnek. A mentő felszereléséhez tartozik egy BIRD típusú, tartós lélegeztetésre alkalmas készülék, egy HELLIGE defibrillator, mely a szív kóros működését megszünteti és újra indítja szabályos ritmusban, egy aítatóbe- rendezés, valamint kissebészeti felszerelés, mely életveszély elRátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vezetésével hazaérkezett az a küldöttség, amely a török kulturális minisztérium vendégekéit részt vett a kütahyai Kossuth-ház és a ro- dostói Rákóczi-ház megnyitásán, majd tárgyalásokat folytatott a magyar—török kulturális kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A rodostói felújított Rákóczi- emlékház ünnepélyes megnyitásán beszédet mondott Rátkai Ferenc, Kemal Gökce török kulturális és idegenforgalmi államtitkár, valamint a tartomány kormányzója. Jelen volt dr. Fóti Iván ankarai magyar nagykőhárításához szükséges beavatkozásokat tesz lehetővé. A mentőautót úgy alakították ki, hogy álló helyzetben az orvosi műszerek akkumulátorainak töltését, valamint a kocsi fűtését hálózati áramról biztosíthatják. A mentő belsejében a vizet tartályból elektromos motor juttatja a csaphoz; a gyártók a környezetvédelemre is gondoltak, a használt víz nem az utcára, hanem műanyag tartályba folyik. Figyelemre méltó, hogy összecsukható hordágy is része a felszerelésnek, amit néhány másodperc alatt szét lehet nyitni. Az új mentőgépkocsi balesetekhez, valamint súlyos, élet- veszélyes állapotban levők ellátásához vonul ki. Jelenleg gyakran lehet az utcákon látni a szép vonalvezetésű, piroscsíkos kocsit, mely a bejáratás kilométereit rója — hosszabb távolságokon fekvő betegeket szállít —, s közben végzik a műszaki ellenőrzést. A bejáratás után, várhatóan október közepétől áll „csatasorba” az új Mercedes mentő. , R. N. vet. A magyar tulajdonban levő épület, mely a fejedelem ebédlőháza volt, először 1935- ben nyílt meg a látogatók előtt. Az Országos Műemléki Felügyelőség most az eredetire emlékeztető formában és belső berendezéssel újra helyreállította a házat. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Központi Múzeumi Igazgatóság szakemberei által rendezett kiállítás megismertet a fejedelem élet- útjával, a Rákóczi szabadság- harc küzdelmeivel. Külön szoba emlékeztet Rákóczi hű társára, Mikes Kelemenre. Szabolcsi „vendégmunkások” Majláthpusztán A nedves burgonyaföldön kerülgetjük a tócsákat. A nap tűr, még sincs kánikula. A szabolcsi lányok, asszonyok többsége mezítláb dolgozik. Brr! „Nem fázunk. Megszoktuk” — nyugtatnak. A Szentlőrinci Állami Gazdaság legnagyobb burgonyatermő területe a majlátbpusztai üzemegység. Kasza László megbízott ágazatvezető szerint a drávai öntéstalajt nagyon szereti és meg is hálálja a burgonya. Ám hiába a teljes gépesítettség, március-áprilisban és szeptember-októberben kézi munkaerő nélkül nem boldogulnak. Honnan szerzik a kisegítő kezeket? Szabolcs-Szatmár megyéből. Már lassan negyed évszázada. Az utóbbi tíz-tizenegy évben már csak burgonyához jönnek vendégmunkások. A nyugdíjasok, háztartásbeliek, a szabadságuk idejét töltők napi tizenkét órát dolgoznak. Három hétig, szombat-vasárnap is. — Megéri? — kérdem az asszonycsapattól. — Napi 75 kiló szemes kukorica — vagy annak ellenértéke a fizetségünk. Ki a terményt, ki az árát viszi haza. A három hét több mint 4000 forintot hoz a konyhára — mondják egymás szavába vágva. Szécsi Jánosné tsz-nyugdíjas másfél évtizede jár ide An arcsMagyar küldöttség Törökországban ról. „Kevés a nyugdíj. Kell a pénz.” — közli. Idén már har- madszorvan itt. A legfiatalabb, a 16 éves László Mária Kisvár- dán havi két és fé| ezret keres, most szabadsága alatt több mint négyezerrel gyarapszik, ö először vendégmunkás Majláth- pusztán, féltestvére, a 19 éves Mráz Gyöngyi most kezdte idén a második turnust. A gépek után szedik — ahogy ők mondják, 'böngészik, vagy tarlózzák — a burgonyát, a gyomosabb részeken ők szedik fel az egész termést, dolgoznak a válogató gépeknél, a betárolásnál. — Közelebb nincs hasonló lehetőség? — faggatom őket. A válaszok tömören: van, de nem fizet ilyen jól, ideszoktunk, jó itt és mindenképpen megéri. A szabolcsi férfiak a 40—50 vagonos tárolókat téliesítik, szalmabálákkal bélelik ki a karámok oldalait, majd a burgonyahegyeket takarják be szalmabálákkal. Nagy Miklós a záhonyi átrakóállomásról szabadságát tölti itt — kukoricáért: „Kell otthon a baromfiaknak, sertéseknek. így olcsóbb, mint otthon megvenni. „Ö öt éve jön burgonyárni, Kiss János már 1968-tól minden tavasztól őszig rendszeres résztvevője a 3 hetes turnusoknak. — Otthon van közelebb is munka. A Közúti Építő Vállalatnál kéthetenként jártam haza és háromezret sem kerestem havonta. Ezt megfizetik — állítja. A 17 éves Csikós Zoltánt és Papik Károlyt a szórakozási lehetőségékről kérdezem. — Dolgozni jöttünk. Egyre- megy, hogy vasárnap van vagy hétfő. Munka van kereset is, a szállásunk, ellátásunk jó — mondják. Nekik megéri a három hét kemény munka. A gazdaság is jól jár velük. Murányi L. i több irányban dönthető hordágy A mentőkocsiban új megoldás az oldalirányban el mozdítható Kitüntetés a fegyveres erők napja alkalmából A honvédelmi és népgazdasági felkészülés érdekében több éven keresztül végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréséül, a fegyveres erők napja alkalmából, a honvédelmi miniszter Szentirányi Józsefnek, az MSZMP Pécs városi Bizottsága első titkárának a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést adományozta. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta dr. Farkas Elemér, a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztályának csoportvezetője és Urbán Tibor, a Pécs városi Tanács V. B. hivatalának csoportvezetője. Honvédelmi Érdemérem kitüntetéssel kimerték el 15 éven át végzett tevékenységét Bereczky Tibornak, a hosszúhetényi tanács elnökének és Nyilas Józsefnek, a Pécs 1. Postahivatal kézbesítőjének. A kitüntetéseket tegnap délután Pécsett a megyei párt- bizottságon Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára adta át. Biztos Jövedelem a burgonyaföldeken Alma
