Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-26 / 264. szám

1982. szeptember 26., vasárnap Dunántúli napló 5 A közelmúltban, az SZKP Be­lorusz Központi Bizottságának vendégeként, egy pártmunkás küldöttséggel alkalmam nyílt közelebbről megismerkedni a köztársaság életével. A köz- társasági Központi Bizottság egyik titkára, a Minszk és Breszt megyei pártbizottságok vezetői tájékoztattak bennünket múltjukról, jelenükről, a jövő terveiről. Több gyárban, mező- gazdasági üzemben, történelmi emlékhelyen, természetvédelmi területen járva számtalan olyan emlék rögződött bennem, mely arra késztet, hogy e köztársasá­got a jubileumi sorozat kere­tében személyes benyomásaim alapján mutassam be. Termé­szetesen ez nem lesz teljes, az ott szerzett tapasztalatokra épí­tek elsősorban. Aki egy rövid időt eltölt Be­lorussziában, elsősorban két fontos tanulságot szerezhet ma­gának. Az egyik, hogy a má­sodik világháború, a fasiszta megszállás évei,, mily szörnyű­séget jelentettek az itt élő em­bereknek, milyen hatalmas pusztítást végeztek a népgaz­dasági életben, a különböző városokban, falvakban. A má­sik tanulság, hogy ez a nép élni akart és alkotni akar ma is. Ezért bontakozott ki ebben a köztársaságban a legnagyobb méretű és a leghősiesebb el­lenállás a fasiszta támadással szemben, itt okozták a német csapatoknak a legnagyobb veszteségeket a partizánok. A lerombolt földön a felszabadu­lás után új élet kezdődött, a romokon új házak, gyárak, vá­rosok és falvak épültek, az em­beri tehetség nagyszerű alko­tásait láthatjuk itt napjaink­ban. Nem lehet megdöbbenés nél­kül tudomásul venni, hogy a német megszállás idején a köztársaság minden negyedik lakóját meggyilkolták. Több mint két és fél millió ember pusztult itt el. A tömegmészór- lásnak a legszörnyűbb eszkö­zeivel irtották a német fasiszták által „kipusztításra" ítélt belo­rusz népet. Ez a nép büszke történelmi múltjára, melyen végigvonul a beloruszok szabadságharca, függetlenségi törekvése. Évszá­zadokon át e terület lengyel elnyomás alatt volt, s csak a XVIII. sz. végén vált 'a cári Oroszország birtokává. Az 1812- es napóleoni háború idején az oroszok és a beloruszok vállvetve védelmezték földjüket a franciák ellen. A cári Orosz­ország élelmiszer- és nyers­anyagszállító vidékké akarta tenni Belorussziát, s ez gazda­sági elmaradottsághoz vezetett. A parasztok ez ellen a tömeges kivándorlással, a munkások a forradalmi szervezkedéssel til­takoztok. A századforduló tá­ján egymást követve alakultak meg itt a marxista csoportok. Jártunk abban az újjáépített házban, ahol 1898. március 1 — 3-án, Minszkben, illegálisan ülésezett a szociáldemokrata szervezetek I. kongresszusa, s határozatot fogadtak el az .Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalakításáról. A belorusz nép tisztelettel őrzi azok emlékét, akik a má­sodik világháborúban életüket áldozták a német behatolók el­leni harcban, a koncentrációs táborokban, a felgyújtott és földig rombolt városokban, fal­vakban. A három évig tartó megszállás emlékeit őrzi Minszkben a honvédő háború múzeuma. Emlékeztet megölt békés polgárokra, a megkínzott had ifoglyokra, a kényszermunká­60 év - 15 köztársaság BELORUSSZIA A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió nyugati részén fekszik, keletről és északról az OSZSZSZK, északnyugatról a Lett és Litván SZSZK, nyugatról a Lengyel Népköz- társaság, délről Ukrajna határolja. Területe 207 600 négyzetkilométer, két és egynegyedszer akkora, mint hazánk. Lakossága kilenc és fél millió, ennek több mint 81 százaléka belorusz nemzetiségű, ezenkívül kisebb arányban élnek még itt oroszok, lengyelek, ukránok és litvá­nok. ra hurcoltakra, a lerombolt 209 városra, 9200 falura, 460 ezer lakóházra, a kifosztott üzemekre. Hetvenezer belorusz harcolt ezekben az években il­legális szervezetekben, 370 ez­ren küzdöttek a partizánegysé­gekben, s 1943-ban ellenőrzé­sük alatt tartották a köztársa­ság területének több mint 60 százalékát, csaknem teljesen megbénították az ún. „sínhábo- rúval" a fasiszták vasúti után­pótlását. Minszk volt a szovjet partizánháború egyik fellegvára. Bátorságukra jellemző, hogy itt ölték meg Kubét, Belorusszia német gauleiterét is. A kiállt'- * tás tablói között fedeztük fel azokat, melyek arra emlékez­tetnek, hogy 1943-ban 43, 1944-ben pedig 61 magyar an­tifasiszta harcolt a különböző belorusz partizánosztagok so­miban. Örömmel láttam itt a pécsi Nagy Sándor és Moldo- ványi Ferenc képeit is. (A be­lorusz partizánokról, a két pé­csi küzdőtársukról készített fil­met a pécsi tv-stúdió, melyet rövidesen bemutatnak.) 1941-ben írta be nevét a történelem dicső lapjaira Breszt, s annak erődje. Két íz­ben is jártunk ebben az erőd­ben, egyszer nappal, s egyszer esti kivilágításban, de mindig találkoztunk látogatókkal, akik külföldről vagy a Szovjetunió különböző tájairól jöttek el ide leróni tiszteletüket a hősök előtt, akikre az 'itt kanyargó folyó, a romok, a pincék, a szobrok, az emlékművek, a mú­zeum, a filmre vett dokumen­tumok emlékeztetnek. Az erőd védői az elsők között fogták fel a német hadsereg támadá­sát. A sokszoros túlerővel szemben egy hónapig védték az erődöt, ezzel jelentős fa­siszta katonai erőket kötöttek le. Bizonyságát adták annak, hogy meg lehet tépázni a fa­siszták nimbuszát. 1965-ben a „Hős erőd" címet adományoz­ták Bresztnek. Minszktől néhány kilométerre volt egy falu, Hatin. 1943. március 22-én a fasiszták körül­zárták, ez ott élő öregeket, asszonyokat, gyerekeket egy fészerbe terelték, azt felgyújtot­ták, valamennyien ott lelték halálukat. Ezt követően a falu minden házát felgyújtották, azok porig égtek. Belorussziá­ban sok falu jutott hasonló sorsra. Hatin ma ezekre emlé­keztet. Minden felgyújtott falu hamujából egy maréknyit őriz­nek itt, minden egykori hatini házra egy kémény emlékeztet, rajtuk kicsiny harangok, me­lyek minden percben egyszerre megkoridulnak. Emlékfal őrzi a koncentrációs táborok szörnyű­ségeit. Olyanokét, mint annak a két tábornak történetét, ahol gyermekeket kínoztak; egyhe- lyütt azt ígérték nekik, hogy üdülőbe viszik őket, s végül is gázkamrában végeztek velük, vagy ahol német sebesült ka- tonÚK részére addig vettek tő. lük vért, míg meghaltak. A mai Belorusszia. lenyűgöző, fejlődése megragadja a ven­dég figyelmét. Minszk a hábo­rú óta — kivéve a történelmi belvárost, melynek még csak megkezdődtek rekonstrukciós munkálatai — teljesen újjá­épült, impozáns új városnegye­dei jöttek létre. Szépen épít­keznek házgyári elemekből, sokféle formájú és külsejű la­kóházakat lehet látni. Az új utak szélesek, fákkal, zöldöve­zetekkel körül véve, hatalmas parkok díszítik a várost, s ahol A Moon karmai csak lehet, tavakat, mestersé­ges folyókat létesítettek. A népgazdaság fejlődéséről átte­kintő képet nyújt a városban levő állandó kiállítás, örömmel láttuk viszont a nálunk is jól ismert termékeiket, a több mé­retű „Minszk" hűtőgépeket, a „Belorusz” nevet viselő trak­tort, az újdonságaikat, tv-ké- szülékeket, kvarc órákat, köny. nyűipari és népművészeti áru­cikkeket. Látogatást tettünk a BELAZ gyárban, ahol a világ­hírű teherszállító gépkocsikat gyártják, megcsodáltuk a már sorozatban készülő, mintegy 10 méter magas, 75 tonna hord- képességű járműveket, s a most kikísérletezés alatt álló, még ennél nagyobb képessé­gű monstrumokat is. Bresztben, az országos hírű szőnyegszövő­gyár ragadta meg a figyelmün­ket, hiszen, aki mostanában a Szovjetunióban jár, tapasztal­hatja, hogy mennyire megnőtt e termék iránti belső kereslet. A breszti gyár az országos igény többségét elégíti ki. Belorusszia természeti kin. csekben gazdag ország. Erdői, tavai, hegyei, kiváló mezőgaz­dasági területei lenyűgzően halnak az ideérkezőkre. Hadd szóljak végezetül ezek közül egyről, egész európai viszony­latbal'. ritkaságszámba menő belovezsi rezervátumról, ahová vendéglátóink bennünket is el­vittek. Az összesen több mint 130 000 hektár kiterjedésű ős­rengeteg egyik fele Belorussziá. hoz, a másik Lengyelországhoz tartozik. A 45-50 méter ma­gas fenyőfák és a több évszá­zados tölgyek között csaknem 300 fajta gerinces állat él; őzek, jávorszarvasok, vaddisz­nók, nyestek és egyéb erdei vadak. Az erdő fő büszkesége a 3,5 méter hosszú és csaknem 2 méter magas európai bölény. A második világháború után ismét nagy figyelmet fordítot­tak az erdő megóvására, állat­világának őrzésére, s egy rövid autóút árnyas, földes útjain, felejthetetlen bepillantást nyújt csodálatos világába. Mitzki Ervin A francia Azúrpart gyönyörű fekvésű városa, Nizza, sok vi­hart élt át a történelem folya­mán, de mindent átvészelt, még az 1631-es pestisjárványt is. Mc idegenforgalmi központ, amelyet felkeresnek a turisták a világ minden részéről évről évre. Ipara is sokat fejlődött <■ másedik világháború óta. Masséna és Garibaldi két ncgy szülötte ennek a város­nak. Masséna (1758—1817) bor. kereskedő fia volt, aki már a királyság idején katonai szol­gálatot teljesített. 1792-ben a Var megyei önkéntes század parancsnoka, 1793-ban had­osztály-parancsnok, Napóleon Franciaország marsalljává ne­vezte ki, és címeket, rangokat ruházott rá. Napóleon szerint Masténa volt a „Győzelem kedvenc gyermeke". Masséna katonai karrierje során a ki­Egy fekete Citroen fékezett hirtelen a belforti nagyposta előtt. Ajtajai felpattantak, és két férfi ugrott ki belőle. A posta előtt egy fiatal nő osz­togatott éppen valamilyen röp. lapot. Az ismeretlenek pillana. tok alatt karon ragadták, be­lökték a kocsi belsejébe, s az autó kerekei a gyors indítástól sivítve radírozták az úttestet. Mielőtt a jelenet tanúi maguk, hoz térhettek volna, a Citroen már be is fordult a következő keresztutcába. Emberrablás történt, nyilván­való, de a belfortiak csak ké­sőbb tudták meg, hogy egyál­talán nem szabványos túszsze­désnek voltak tanúi. A szülei rabolták el a 21 éves Claire Chaleau-t. Pontosabban szólva visszcrabolták. De csak napok­kal később derült ki, miután a rendőrség gondos nyomozás utón rábukkant arra a rejtek­helyre, ahol a lányt két ame­rikai férfi fogva tartotta. A két férfi különös foglalkozást űzött: „elienprogramozók" voltak. Az volt a feladatuk, hogy Claire-t ..ellenprogrammal" szabadítsák meg azoktól a zagyvaságoktól, amelyeket a Franciaországban is egyre jobban garázdálkodó Moon-szekta ültetett a fejébe. A szülők több mint 30 ezer frankot fizettek az óceánon át­kelő két „ellenprogramozónak’. Az ügynek bírósági eljárás lett a vége és vádemelés. Nem a Moon-szekta ellen, hiszen a nyomozás éppen az ő feljelen­tésük alapján történt, hanem - a szülők ellen - személyes szabadság megsértése címén. Claire ugyanis nagykorú és a Chateau házaspár semmiféle szülői kényszert nem alkalmaz­hat kelekótya lányával szem­ben. Mi a Moon-szekta? Sun Nyung Moon dél-koreai prófé­ta, mágus és szélhámos 1954- ben alapította meg egyházát, amely a hatvanas években az Egyesült Államokban is megve­tette lábát. „Tanítása" két pri­mitív ácsolatra épül: a világ­nak két ellensége van: a sátán és a kommunizmus. Moon pe­dig a megbukott krisztusi taní­tások helyett veszi fel a harcot mindkettő ellen feleségével, az „új Évával" egyetemben. A harc kifizetődő. Moon elismert milliárdos, nagyvállalatok tu­catjainak tulajdonosa újságok­kal, rádióállomásokkal — ahogy az már az Egyesült Államokban dukál -, s diszkrét összekötte­tésekkel a CIA-val. i A hetvenes években Moon európai hódító útra indult. Franciaországban például 2000 -30C0 gyenge idegzetű, hábo­rodott, meghasonlott, avagy épperséggel címeres gazember vesz részt egyházi-üzleti-tobor. zó vállalkozásaiban. Lapjuk is van, az Új Reménység, 30 ezer példányban. Igaz, Moon itt konkurrenciaharcban áll egyéb világmegváltó szektákkal, a Hara Krisna, a Zen és az üd­vösségpiac más vállalataival. A Moon-szekta ellen már ren­geteg vizsgálat folyt, a pórul­járt szülők éppen velük szem­ben hozták létre a Család és az Egyén Védelmének Társasá­gát. A szekta vezetői azonban válogatott legények, és gon­doskodtak róla, hogy minden nyomozás kátyúba jusson: „sza­bad vallásgyakorlás" megsérté­se címén ellenfeljelentéseket tettek. Néhány volt szektatag ugyan súlyos leleplező vallo­mást tett a szekta fizikai és lelki tortúrái miatt; a francia sajtó, a rádió, a televízió nem szűnik meg újabb és újabb adatokat szolgáltatni a Moon garázdálkodásairól — ám ed­dig mindhiába, A Moon hatalmára jellemző, hogy Amerikában a volt Moon- tagok „ellenprogramozó" vál­lalkozásba kezdtek, A boldog­talan szülők hozzájuk íratják be kurzusra csemetéiket. Az „elienprogramozók” pedig böj­töléssel, magnetofonszövegek, kel, filmek bemutatásával és egyéb lélekidomítással próbál­ják észre téríteni a régi Moon. közösségi tagokat; Ami úgy lát­szik, kevésbé jól fizető üzlet, mint Moon vállalatai. Mindenesetre Franciaország­ban a Chateau család ügye nagy vihart kavart, mert , a közvélemény nemcsak Claire, hanem egész Franciaország „demoonizálása" mellett van. Moon milliói ellen azonban úgy látszik, hogy még a sátán is tehetetlen ... (R. Sz. I.) Magánposta Olaszországban Egy hétig tart, amíg egy le­vél Rómából Milánóba jut, de az is előfordul, hogy még en­nél is tovább. Az olasz postát Nyugat-Európa legrosszabbul működő postájának tartják. Az olaszok szerint a postai szol­gáltatások nem pontosak, és nem is megbízhatóak. Nem vé­letlen tehát, hogy megjelent a konkurrencia: o magánposta, pontosabban szólva, az olyan futárszolgálatot teljesítő ma­gánvállalkozók, akik leveleket, pénzt, csomagokat, sőt még táviratokat is továbbítanak. A magánvállalkozók főleg nyug­díjas vasutasok, akiknek sza- badjegyük van minden vonatra, és elég szabad idejük is van ahhoz, hogy ezzel a mellékes keresettel kiegészítsék nyugdí­jukat. Masséna és Garibaldi városa rályt, a forradalmat, a csá­szárt is hűen szolgálta, de éle­tében a történelem is viharos gyorsasággal pergett. Giuseppe Garibaldi (1807— 1882) olasz szabadsághős ne. vét nemcsak Olaszországban és Franciaországban, az egész világon ismerték. Nizzában több múzeum őrzi a város, valamint Provence és Dél-Franciaország kulturális emlékeit. A Masséna-múzeum a Promenade des Anglais és a tengerpart közelében egy 19. században épült házban mű­ködik. Termeiben Masséna. és Garibaldi-emlékek láthatók. Ezenkívül helytörténeti és nép­rajzi emlékeket őriz, valamint régi fegyvereket, kerámiákat, az újabb korból a nizzai kar­neválok plakátjait. Képünkön: a tengerpart rész­lete. A breszti erőd egykori főbejárata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom