Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-25 / 263. szám

Filmklubszövetség létesül? w Érdekellentétek hálójában A héten megkezdődött az őszi filmklubszezon. Hétfőn a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat évadnyitójával, tegnap pedig az Ifjúsági Ház soroza. tónak megindulásával: a szov. jet Tarkovszkij öt filmje mellett egy-egy Polanski-, Kass-, Shin- do-, Brook, és Bergman-film szerepel a sorozatban. A kő. vetkező napokban, hetekben pedig tucatnyi filmklubban kezdődnek meg a vetítések — köztük sok újonnan alakultban is, mint ahogy arról keddi szá­munkban beszámoltunk. Közel huszonöt éves múltra tekintenek vissza a filmklubok, melyek az akkor fiatal Magyar Filmtudományi Intézet és Film­archívum támogatásával keltek életre. A hatvanas évek valósá­gos fellendülést eredményez­tek. Elsősorban az oktatási in­tézményekben, majd a művelő­dési házakban is sorra szerve­ződtek a filmklubok, amelyek a Filmtudományi Intézet és Filmarchívum filmjeiből j állí­tották össze műsorukat: a film- történet és a MOKÉP-forgal- mazásra át nem vett kortárs művészet darabjait. A filmklu­bok a filmforgalmazás új csa­tornáját jelentették — miköz­ben az Intézetnek nem a film­klubok támogatása jelentette a fő feladatát. A sok száz filmklub filmmel való ellátása egyre nagyobb gondot- jelentett: anyagi ne­hézségekbe ütközött például az elhasználódott kópiák pótlása. Hol lehetett kölcsönözni, hol nem, hiszen ha egy kópia bi­zonyos elhasználódást elért, nem adta az Intézet — hogy alapfeladatának is megfelel­hessen. A fekete-fehér filmek pótlása viszonylag még köny- nyebb volt a színeseké viszont szinte lehetetlen — így lehet, hogy ma nem állítható össze például egy Antonioni-sorozat, benne a nevezetes Vörös siva­taggal. A hetvenes évekre a Filmtu­dományi Intézetnek már korlá­toznia kellett a filmklubok szá­mát is, nemcsak a kölcsönöz-. hető kópiákét - merthogy nem tudta őket ellátni filmekkel, s mert a filmklubok zöme egyre inkább mint mozipótlék üze­melt: nem volt rójuk jellemző a klubforma, s az sem, hogy valmiféle rend szerint a film- művészettel kívánnak megis­merkedni a résztvevők. A korlátozás nem oka, csak jele volt annak, hogy a film­klubmozgalom válságba került. Időközben a fiimklubok szerve­zésébe és fenntartásába egyre inkább szerepet kaptak a mo­ziüzemi vállalatok is; amelyek érthető módon a saját érdeke­ik szerint formálták a filmklu­bokat. (Néhány éve a Filmtu­dományi Intézet elzárkózott, de legalábbis nem „lelkesedett” a vegyes műsorok előtt — mint amilyen most az Ifjúsági Ház műsora: ne az ő filmjei le­gyenek a közönségcsalogatók a MOKÉP-filmekhez.) Mindamel­lett az Intézet rendszeres to­vábbképzéseket' szervezett a. filmklubelőadóknak és -szerve­zőknek — beleértve a mozi­üzemi vállalatok embereit is. A .válság — amely megnyil­vánult -a filmklubok tevékeny­ségében, látogatottságában, műsorában is — mindamellett tagadhatatlanná vált. A Ma­Az Epres- kertben A Magyar Képzőművészeti Főiskola úgynevezett Epreskert­je a századforduló óta ad ott. hont festő és szobrász tanulók­nak, mestereknek. Az Epreskert műteremházak és szobrok han­gulatos ligete Budapesten, a Bajza utcában. Jelenleg itt ta­nulnak és dolgoznak a szob­rászrestaurátorok, a díszlet- és jelmeztervezők is. 8. HÉTVÉGE Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov Stanislaw Lem regényéből készült a Solaris gyár Film. és Tv-művészek Szövetségében is felismerték, hogy a filmkluboknak milyen jelentősége van, ezért a Szövet­ségen belül létrejött a film­klub-munkabizottság, melynek tagjai felmérések, vizsgálódá­sok után javaslatokat dolgoz­tak ki a filmklubmozgalom át­szervezésére, ellentmondásainak feloldására. Ám ezek a javas­latok nem váltottak ki egyér­telmű lelkesedést sem a Filmtu­dományi Intézetben, sem a mo­ziüzemi vállalatoknál, akik — érthetően — féltették saját er­kölcsi és anyagi érdekeltségü­ket a filmklubmozgalom átszer­vezésétől. A Filmművész-szövetség munkabizottságának tanulmá­nyai, az annak nyomán kibon­takozó vita tudatosította a je­lenlegi helyzet tarthatatlansá­gát Idén már a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósá­ga is foglalkozott a filmklu­bok helyzetével. Kora nyáron te­rületi megbeszélésekre invitálta a filmklubszervezőiket és elő­adókat, Ezeken a találkozókon szinte egyöntetű volt a véle­mény: nagy segítséget jelente­ne, ha Magyarországon meg­alakulna a Filmklubok Szövet­sége. Ezt az igényt a területi tanácskozásokat követő buda­pesti megbeszélés is megerősí­tette. egyben nyilvánvalóbbá tette a filmkluboknál érdekel­tek ellentéteit — hiszen ezen a megbeszélésen már részt vettek a filmforgalmazással foglalkozó intézmények vezetői is. A. tanácskozások tapasztala­taiból a Filmművész-szövetség filmklub-munkabizottsága elő­zetes programtervezetet dolgo­zott ki a Filmklubok Szövetsé­ge megalakítására. E program- tervezet leszögezi: filmklubjelle. gűnek tekint a filmmel való találkozás olyan formáit, ame­lyekre a filmművészeti értékek ápolása, az önkétes szervező­dés, a közösségi jelleg, az idő­beli rendszeresség és az alka­lomszerű filmnézés tényén túl­menő aktivitás jellemző. A programtervezet lényeges megállapítása, hogy a Filmklu­bok Szövetsége a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósá­gának irányítása alatt az érde­kelt állami és társadalmi in­tézményekkel . együttműködve látja el feladatát — tehát meg­szűnne a filmklubok függősége ezen intézményektől. Néhány hónapon belül — valószínű, hogy a budapesti játékfilm­szemle alkalmából hívják össze azt az értekezletet, amelyen a résztvevők — a filmklubok kép­viselői — eldöntik véglegesen: szükséges-e létrejönnie a Film­klubok Szövetségének. Ha igen, akkor az értekez­let átalakul alapító közgyűlés­sé — seregnyi új kérdésnek ad­va teret: kezdve attól, hogy legyen-e saját filmállomány és mi legyen abban — odáig, hogy valóban képes lesz e ko­ordinálni a filmklubok Jetben-, tartásában eddig részt vett in­tézmények között a filmklubok javára. B. L. A tanulmányi feladatok teljesítése kötelesség Alkotó módon Egyetemi, főiskolai tanévnyitó beszédek A tanévnyitó beszédek fon- I tos dokumentumai a főisko- I lai, egyetemi életnek. Nem- I egyszer a főigazgató, illetve I a rektor ez alkalommal ösz- I szegzi a legátfogóbban az I intézményben folyó munkát, ] s ezt a fórumot használja fel I a tervek legpontosabb kör- l vonalazására. Az idei beszé- I dekből most azokat a része- [ két választottuk ki, amelyek ( az oktató-nevelőmunka hatá- S sónak javításával, s az ilyen I irányú intézkedésekkel foglal- í koznak. Az oktatás természe- • tesen elválaszthatatlan a ku- , tatómunkától, így érthető, j hogy az intézmények vezetői is szerves egységben foglal­koztak e feladatkörökkel. Dr. Flerkó Béla akadémi­kus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora egyebek kö­zött a következőket hangsú­lyozta megnyitójában: „Kutatómunkánkban — a népgazdasági helyzetből adódóan — a jelenlegi szín­vonal megtartása mellett na­gyobb figyelmet kell fordíta­nunk az ésszerű takarékos­ságra. Ennek fontosságát kü­lönösen a nagy értékű, mű­szerigénylésekkel kapcsolat­ban szeretném aláhúzni. Nem egy nagy értékű, devizaigé­nyes műszer beszerzését megfelelően helyettesíteni le­het egyetemi, hazai vagy külhoni kollaborációval,.. Népgazdasági problémáink j megoldásához — szerény le- í hetőségeinket figyelembe vé. I ve — elsősorban úgy tudunk ! hozzájárulni, ha a rendelke­zésünkre álló anyagi eszkö- ; zöket gazdaságosan, takáré- i kosán, célszerűen használjuk fel. Hallgatóink vonatkozá- ' sóban is van e téren tenni- i való. Ez úton kérem hallga- ] tóinkat, a KISZ-szervezetet, S hogy igényüknél mindig ve- I gyek figyelembe népgazda- ] sógunk, illetve egyetemünk Í gazdasági helyzetét. Intézeti igazgatóinktól, oktatóinktól azt kérem, fordítsanak na- i gyobb gondot arra, hogy i ésszerű takarékossággal gaz- | dálkodjunk. Korlátozott lehe- I tőségeink szükségessé te- j szik, hogy az előttünk álló » feladatokat rangsoroljuk, Ij tudjunk dönteni, hogy mi az, 1 ami a legszükségesebb, mi az, ami elengedhetetlenül | fontos, és tanuljunk meg fe- j lesleges vagy kevésbé szűk- ? séges igények esetén nemet I mondani." A nevelési feladatokról: „Tapasztalható volt az | utóbbi években, hogy hall- | gatóink egy része hol cinikus | fintorral, hol vállrándítással ? reagált arra, ha feladataik I teljesítésére figyelmeztettük, í Ez alkalommal is szeretném hangsúlyozottan kinyilváníta- ? ni azon véleményét egyete- | műnk vezetésének, hogy ha " ebben az országban a dol­gozóknak, munkásoknak és j parasztoknak nagyobb erő- | feszítéseket kell tenniük, ak- •j kor egyetemünk hallgatóinak 3 minimális kötelessége, hogy 1 tanulmányi feladatainak tel- 5 jes mértékben eleget tegyen. Különösen szeretném erre J felhívni első éves hallgató- I ink figyelmét, mert az egye- * tem szabadabb, a középfs- | kólánál kötetlenebb oktatási i menete, már sok fiatal kollé­ga vesztét okozta. Néhány hetes tanulmányi kihagyást szinte már lehetetlen behoz- «* ni, és bármennyire messze lévőnek látszik a félév vége a vizsgákkal, mindig emlé­kezzenek arra, hogy egyszer minden dátum eljön. Nagyon szeretném, .ha ebben a tö­rekvésünkben mindenben számíthatnánk a KISZ támo­gatására Is ... Az egyetemi vezetésiek legfőbb nevelési feladatát abban látom, hogy minden tanszék reális tanul­mányi követelményt támasz- szón, a hallgatókat minden módon és eszközzel maximá­lisan segítse az általuk tá­masztott követelményszint tel­jesítésében, és a reális ta­nulmányi követelményt a vizsgán következetesen érvé­nyesítse." Egyéb gondokról: „Egyetemünk tudományos káderhelyzete mennyiségileg és minőségileg még jó, de észre kell vennünk, hogy az egyetemi kádernívó süllyed. Ennek egyik oka az, hogy az orvostanhallgatóknak az el­méleti-tudományos témák iránti érdeklődése csökken. Nem kevésbé fontos ok az is, hogy egyetemünknek még nincs lehetősége, hogy a tu­dományos jövő érdekében az egyetemen tartsa a legjob­bakat. E helyzet javítása az egyetemi vezetés egyik leg­fontosabb feladata kell, hogy legyen.” Dr. Földvári József, a há­rom karúvá bővült Pécsi Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem rektora a követke­zőképpen foglalta össze az egyetem vezetése előtt álló legfontosabb feladatokat: „Annak ellenére, hogy az elmúlt félév során szervezeti és személyi kérdésekben szá­mos döntést hoztunk, közel sem oldottunk meg minden ránk váró feladatot. Tisztá­ban vagyunk ezek fontossá­gával, mégis nyomatékosan kívánom hangsúlyozni, hogy a most induló tanévben a fő figyelmet az oktatás kér­déseire kell fordítanunk. A szervezeti keretek változhat­nak és nyilván időről időre változhatnak is, ( ...) ez azonban sohasem teheti má­sodlagossá oktatási felada­tainkat. (...) Konkrét* oktatási felada­tainkat tekintve az alábbia­kat kívánom kiemelni: Az Állami és Jogtudomá­nyi Karon lassan teljessé vált az új tanterv szerinti oktatás, amely egyben megérett egy alaposabb vizsgálatra is. A kari tanács az elmúlt tanév­ben több részterületen foly­tatott vizsgálatot, és értékel­te az időközben szerzett ta­pasztalatokat - mint pl. a komplex gyakorlatok, vala­mint a nyári szakmai gyakor­latok helyzetét - vélemév nyem szerint a közeljövőben kívánatos lenne megvizsgálni a jogászképzés és tovább­képzés egész rendszerét, kü­lönös tekintettel az egyetenr elvégzése utáni szakmai gya­korlathoz, szakvizsgához, va­lamint a tudományos tovább­képzéshez való kapcsolatára — helyesebben szólva e kap­csolatok teljes hiányára. Cél­szerű lenne e vizsgálatot az ország többi jogi karával és az Igazságügyi Minisztérium­mal együttműködve végezni. A Közgazdaságtudományi Kar több éves előkészítő mun­ka után, az elmúlt tanévben figyelemre méltó koncepciót dolgozott ki a képzés korsze­rűsítéséről. Az elképzelés egybevág a Politikai Bizott­ság és a Minisztertanács múlt évi határozatában megfogal­mazott elvekkel, ezért az egyetemi vezetés is támogat­ja ezek megvalósítását. Cél­szerűnek tartjuk a közgaz­dászképzésben is az indo­kolatlan specializóció vissza­szorítását, égy általános erős elméleti alapképzés biztosí­tását, amely egyrészt jó alap­ja lehet egy későbbi, az egyetem befejezése utáni speciális továbbképzésnek, másrészről konvertálható az új és új körülményekhez való alkalmazkodást biztosító is­meretekkel vértezi fel a .hall- gatókat. Úgy látjuk? érdemes foglalkozni azzal a gondolat­tal is, hogy nem lenne-e cél­szerű a közgazdász tanár­képzés megindítása. Nyilván- val.ó, hogy ennek a kérdés­nek a megválaszolása a tár­sadalmi igényektől függ. (...) Az oktatómunka szervezé­se és irányítása terén legko­molyabb feladataink a ta­nárképző karon jelentkeznek. Feladataink kétirányúak: egyrészről emelni kívánjuk az' oktatás színvonalát a hagyo­mányos általános iskolai kép­zésben, másrészről elő kell készítenünk az ún. egységes tanárképzés jövő évi indítá­sát. Mindkét vonatkozásban alapvető jelentősége van a hallgatók időbeli elfoglaltsá­ga kérdésének. ’ Elengedhe­tetlenül szükségesnek tart­juk azt, hogy a hallgatók ön- < álló munkájukkal aktív mó­don járuljanak hozzá saját képzésükhöz. Nagyobb teret kell biztosítanunk az önálló ismeretszerzési formáknak, a szakirodalom tanulmányozá­sának. E formákat be kell építenünk az oktatási rend­szer egészébe. Meg kell ér­tetnünk hallgatóságunkkal, és ez vonatkozik a másik két karra is, hogy még a legjob­ban megírt tankönyv sem tartalmazza az adott tudo­mány elsajátításához szüksé­ges minden ismeretet. De az oktatóinknak is le kell mon- daniok arról, hogy minden tudandót elmondjanak elő­adásaikon, szemináriumai­kon. (•. .. ) Hangsúlyozni kí­vánom, hogy amikor mindhá­rom kar vonatkozásában ki­emelt feladatként jelöltem meg az oktatás színvonalá­nak- emelését, ez az igények növelését jelenti oktatóval és hallgatóval szemben egy­aránt. Mindenekelőtt az ok­tatóknak kell önmagukkal szemben igényesebbnek len- niök és akkor lehetnek igé­nyesebbek a hallgatókkal szemben is" - mondta egye­bek között dr. Földvári Jó­zsef. ­Dr. Pauka Imre, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola főigazgatója a követ­kezőképpen foglalta össze az oktatás-nevelés színvonalá­nak javítására szolgáló cél­kitűzéseket: „ . .. A most következő tanévben és időszakban leg­fontosabb célunkat az em­lített dokumentumokban (ti. az MSZMP Politikai Bizottsá­ga és a Minisztertanács ha­tározataiban. A szerk.), fej­lesztési tervekben rögzített feladatok végrehajtása je­lenti, az eddigieknél lénye­gesen nagyobb szervezett­ség, jobb külső és belső együttműködés, szigorúbb munkafegyelem mellett. Ok- tatási-nevelési-szakmai tevé­kenységünk és a hallgatók tanulmányi munkája ugyanis ma még nem alkot szerves egységet, összehangoltsága és fejlesztése nem elég kö­vetkezetes és nem kellő üte­mű, ezért nagyon tervszerű­en, céltudatosan, a hivatko­zott határozatoknak megfele­lően kell folytatnunk a meg­kezdett munkát. Egyik feltétel annak az — általánosságban az egész társadalomra érvényes — ténynek az elfogadása, hogy ha elért eredményeinket megtartani és fejleszteni kí­vánjuk, az eddigieknél ha­tékonyabban kell dolgoznunk. (...) A munkánk minősé­gét meghatározó általános alapelvként a közösségi mun­ka jelentőségét kívánom hangsúlyozni. (...) Mivel a főiskolai közösségnek az ok­tatók és dolgozók mellett a hallgatóság is szerves, ak­tív része, ezért a sikeres kol­lektív alkotómunka alapjel- tétele — sók más tényező mellett — az, hogy jobban elősegítsük a hallgatói kö­zösségek kialakulását, javít­suk az oktatók-hallgatók kö­zötti kapcsolatot, a főiskolai szervezeti egységek, az álla­mi és társadalmi szervezetek együttműködését. (...) Tevékenységünk alap­ját és. szilemét meghatározó harmadik, de az előzőekhez hasonlóan kiemelten fontos és általános szempontot'igen röviden megfogalmazhatjuk: nagyobb rendre, jóval szilár­dabb fegyelemre van szük­ség az élet minden terüle­tén. (...) Úgy vélem, hogy a fentiekben említett általános alapelveknek az érvényesü­lése és a követelmények tel­jesítése lehet csak a biztosí­téka a főiskolai tevékenység egyes részterületein is az eredményességnek. .A képzé­si tanulmányi munka terén sokkal céltudatosabban, terv­szerűbben kell folytatni a tantárgyi integrációt, a ko­ordinált oktatást.” H. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom