Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-25 / 263. szám
Beszélgetés Huszár Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatójával Szombati interjú Bízni kell a fiatalokban A z Ifjúság és társadalom a 70-es és 80-as években című, nemrégiben megtartott országos elméleti tanácskozást követően e rendezvény lényegéről, s az ott is elhangzott ifjúságpolitikai kérdésekről beszélgettünk a vitainditó és vitazáró Huszár Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatójával. — Huszár elvtárs közgazdász, a nyíregyházi országos elméleti tanácskozáson tartott bevezető előadásának témája mégis az ifjúság és a társadalom volt... — A közgazdaság soha nem öncél, mindig a leghatékonyabb segítő eszköz a társadalom alapkérdéseinek megoldásához. Ezenkívül: a Társadalomtudományi Intézet az ifjúságkutatás országos bázisintézete. Ennek dolgozójaként is örömmel vállaltam, hogy véleményt mondjak az ifjúság társadalmi helyzetéről, bár hozzáteszem, hogy a kutatásnak még csak a kezdeti stádiumában vagyunk. — Kérem, foglalja össze, milyennek értékeli a vitát, mit tart a tanácskozás legnagyobb erényének? — A résztvevők felelős politikai érettséggel tanácskoztak. Kifejezésre jutott: szeretnék az ifjúság nevelésében elért eredményeket megóvni, gyarapítani. Ennek tudom be az aggodalmat is. Számos tekintetben gyengeség jellemzi munkánkat, s- az ifjúság egy részénél szaporodnak a negatív jelenségek, az ifjúságpolitikánál a gondok. A nyílt, szókimondó tanácskozás felvállalta, hogy olyan gondolatokat is megfogalmaz, amelyek elemzéséhez, hasznosításához további vitára van szükség. A konferencia beleillett abba a programba, amelynek a célja segíteni a legfelsőbb szerveket egy offenzív program kidolgozásában. — Előadásában azt mondta, hogy mai, konszolidált viszonyaink közepette sok az új, a korábbiaktól eltérő jelenség, s gondjaink egy része ebből következik. Nincs ebben ellentmondás? — Konszolidált viszonyok között is sok lehet a társadalmi gond, az új, szokatlan jelenség. vagy éppen ellentmondás, amelyekre új módon kell válaszolni. Anakronisztikusnak tűnik, de mélységesen igaz: bizonyos korábbi társadalmi gondok akkor fogalmazódnak meg élesebben, amikor a gondok megoldásának lehetőségeihez is közelebb kerülünk. Mo nem az ifjúságpolitikai kérdések kiéleződésének időszakát éljük (nem tagadva a gondokat), hanem abban a korben, amikor már elég tapasztalattal, ismerettel rendelkezünk ahhoz, hogy a jó évtizede hozott ifjúságpolitikai határozat után, a középtávú jövő lehetőségeinek ismeretében, módunkban van számos ifjú- sógpo'itikai kérdést napirendre tűzni. É., ezeket mi tűzzük napirendre. Nem csupán azért, hogy beszéljünk róla, hanem azért, hogy továbblépjünk a .meqőrizni-meghaladni" dialektikája alapján. Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni elért eredményeinket, az kell, hogy meghaladjuk azokat. A meghaladás a megőrzés biztosítéka. — Miben látja a fő gondokat?- Hogy a lassúbb gazdasági növekedés körülményei közepette, akkor, amikor a közeljövő társadalmi programja „csak” az életszínvonal megőrzése, nehezebbé váltak az ifjúság pályakezdésének feltételei. És ezért a munkahelyi viszonyok javítása (beleértve a teljesítménynek, a képzettségnek megfelelő bérezést, a szakmai előrehaladást) különös figyelmet érdemel a társadalom részéről. Az önálló életkezdés, családalapítás, lakáshoz jutás feltételei nehezebbé váltak. A harmadik gond, hogy az új jelenségek zavarba ejtik az ifjúság széles köreit, súlyozták, hogy mindenekelőtt állami, tanácsi szinten keli eldönteni : mi az, amit érdemes átmenteni az utókor számára. Ugyanis minden vállalatnál ta. Iálható irattár, ahol meghatározott ideig — 40 évig — megőrzik a vállalat életével kapcsolatos adatokat, majd a legértékesebbeket átadják a levéltáraknak. A tanácskozáson javasolták, hogy a bátrabb selejtezés érdekében alkottassák jogszabály a történeti és az ügyviteli értékű információk elkülönítéséről, mert a „mindent megőrzés” elve gazdasági okokból is tarthatatlan. Az eddiginél korszerűbb, egységesebb ügyviteli és tudományos nyilvántartás alapjainak lerakását az egyetemek avítt, „középkorcentrikus” képzése is gátolja. A váré dorgyűlés háromlépcsős képzési rendszer megteremtését ajánlotta. E szerint a középfokú végzettségű irattárosok egyéves tanfolyamon, a levéltárosok pe. dig az egyetemi képzés keretében és szakosítókon szereznék meg szakmai ismereteiket. A konferencia sürgette áz ügyvitelért felelős vezetők, a rendszerezést végző irattárosok és az archiváláson, nyilvántartáson fáradozó levéltárosok egységes szemléletének kialakítását érdekképviselet, sem a programok nem igazodnak eléggé a valós társadalmi problémákhoz.- És ezért sokan a KISZ-t hibáztatják. Egyetért velük Huszár elvtárs? — Én nagyon nem szeretem, ha az ifjúság körében fellelhető gondokért egyesek a KISZ-re hárítják a felelősséget. Mert ha igaz — és mélységesen igaz -, hogy az ifjúság- politikáért a társadalom egésze felelős, akkor egy offenzí- vebb, attraktívabb KISZ-munka feltételeit is a társadalom egészének kell megteremteni. Ifjúsági szövetségünk legutóbbi kongresszusa nagyon szépen megfogalmazta ezeket a feltételeket, de az egész társadatom közreműködése nélkül ebben nem sokra mehet. Varga- Sabjón elvtórs, a KISZ KB titkára is elmondta, hogy a KISZ „jogosítványai" fogyatékosak. Nem lehet az ifjúsági szövetségre fogni pl. az iskolarendszer gyengeségeit. Erről most úgynevezett értékorientációs zavarokhoz vezethetnek. Erről ott többen is kitűnően szóltak. — Milyen fajta zavarokról beszélhetünk? — Ilyen kérdések fogalmazódnak meg: milyen perspektívát nyújt a most felnövekvő generáció számára a szocializmus? A tudományos munka nem tart még ott, hogy ezekre választ adjon. De bizonyos működési zavarban van az ifjúsági szervezet és az ifjúság nevelésére hivatótt intézmény- rendszer is. Ismétlem: a pályaorientáció, a pályakezdés, az önálló életkezdés feltételeinek átgondolására, az ifjúság tudati-eszmei állapotára, az ifjúságpolitikával és az ifjúság nevelésével foglalkozó intézményrendszerre kell irányítanunk a fő figyelmet. — Szeretném, ha ezt bővebben kifejtené . .. — Például: a KISZ egyre kevésbé fogja át az ifjúság egészét. A felülről kezdeményezett programokban a KISZ- tagok egy része nem nagy lelkesedéssel vesz részt. Az ifjúság egyes rétegeinél sem az nekem különösebben nem érdemes szólni, hiszen a párt Központi Bizottsága tavasszal nyomatékosan megfogalmazta a koncepciókat. Az ifjúság- politika számos más elemét is megfogalmaztuk már. Ezeket kell egységbe rendezni. — A döntés önmagában - bármilyen kitűnő is az - nem elég. Egyetért ön ezzel? — A társadalmi folytonosságot generációváltozások közepette kell biztosítani. Egyszerűen arról van szó, hogy aki át akarja venni a stafétabotot, az világosan tudja: az a stafétabot az övé, rajta is múlik tehát „csapata" előrehaladása, „helyezése”. És fontos, hogy aki átveszi a stafétabotot, az akarjon is győzni a tó,- sadalmi haladásban! — Gondolom ez sem egyszerű, hiszen az ifjúság helyzete . erőteljesen dfiferenciált... — Ifjúságunk rétegzett és sokféleképpen az. A rétege- zettség egyik eleme az életkor. Más a harmincéves fiatal, mint a tizenéves. Rétegzettek fiataljaink a szülők társadalmi, jövedelmi és vagyoni helyzete szerint is. És rétegzett ifjúságunk a műveltségi színvonal szerint. (Nyugodtan állítom, ez teljesen független az iskolai végzettségtől.) Rétegzett területileg, mert például egészen másként jelentkezik a lakáshelyzet a nagyvárósban, mint a kicsiben, és megint másképp falun. Ez a rétege- zettség nem egymás mellett van, hanem át- meg átmetszi egymást. Egy negatív elemet pozitív kompenzálhat és fordítva. Nyilván a negatív elemek túlsúlya jelenthet kiélezett gondokat. Épp ezért kell ezekre különösen nagy figyelmet fordítanunk. Attól óvni kell örmagunkat, hogy mind g globálisan közelítsük az iljjság problémáját, bár kétségtelen vannak átfogó jellegű gondok is.- Milyen szerepe lehet az ifjúságnak saját helyzete javításában?- Csak a fiatalokkal közösen juthatunk túl a gondokon. Nemcsak értük; velük szükséges dolgoznunk. A társadalmi tevékenységhez nagyobb teret igényelnek a fiatalok, s az igény mellett készség is mutatkozik a közös munkára. Mi ugyan a gondokról beszéltünk (mert ez volt a munkánk), de sok örömünk is van, sajátos örömök. Az egyik előadó hangsúlyozta is a" felnövekvő generáció magas képzettségét, műveltségét, hogy például milyen sok érettségizett szakmunkásunk van már. Ez nemcsak a magasabb szakmai műveltséget, de a társadalmi, politikai kérdések iránti érdeklődést, a részvételre való készséget is jelenti. Szerintem ez nagy erőforrás, olyan tartalék, omivel akarnunk és tudnunk kell jól gazdálkodni.- A negatívumok tehát pozitívumokká változtathatók?- Igen, ha mi felnőttek akarjuk. Egyszerűen bízni kell a fiatalokban, feladatokat kell adni nekik, azok megoldásában apellálni kell az önérzetükre. És nem szabad gyanakvással közelíteni hozzájuk. Építenünk kell a türelmetlenségükre is. A társadalomnak még nagyobb területet kell biztosítani öntevékeny munkájukhoz. Rengeteg pozitív tapasztalat van arra, hogy a mai fiatalok milyen nagy teljesítményekre képesek. Már a KISZ néhány sikerült mozgalma is mutatja, hogy ez így van. Mennyi nagyszerűt találhatunk a művészeti életben, a különböző versenyeken, diákolimpiákon. Aztán az építőtáborok! A lányom félnapokig mesélt arról, hogyan dolgoztak, versenyeztek ott. A fiatalok másutt sem álláspénzt akarnak. Lássuk be: a felnőtt társadalom minden visszássága az ő első rossz tapasztalatuk révén visszaüt. A jó példa viszont sok jót szül. Nekünk nem kell szégyenkezni ezért az ifjúságért. Mi vállaljuk ezeket a fiatalokat. Ez ad nekünk erkölcsi alapot ahhoz, hogy a gondokat, az igényeket a jövőre nézve is, elsősorban a jnagunk számára becsületesen és pontosan megfogalmazzuk. Kopka János Más országoktól eltérően hazánkban nincsenek hagyományai a levéltárak és az irattáraik együttműködésének. Márpedig a modern információk — iratok, tervek, képek, hang- és filmdokumentumok — rendszerezése, archiválása, s a tudományos kutatás számára fontos adatok feltárása az ügyviteli és a levéltári munka egységes- "Ségét kívánja meg — ez a tény adta központi vita témáját a Magyar Könyvtárosok Egyesülete keretében működő levéltári szekció legutóbbi, a közelmúltban Miskolcon megrendezett vá ndorg y ülésén ek. Az irattárosok és levéltárosok az elmúlt évtized eredményeiről és gondjairól szólva megállapít tották: igaz ugyan, hogy ez idő alatt felnőtt egy. az iratkezeléshez,. levéltárügyhöz értő nemzedék, de az új adathordozók, a sokszorosítás új módszereinek bevezetése számos gonddal jár. Például: imáig sem született hivatalos állásfoglalás arról, hogy a mikrofilmen tárolt információk elfogadhaták-e hitelesnek vagy sem, pedig pótolhatatlan adatokat rögzítenek nap-nap után ily módon. Hasonló a helyzet a magnófelvételekkel is: ezek átjátszása, tárolása megoldatlan, s azt sem tudni pontoson, hány év a szalagok „élettartama". A szekcióülés résztvevői hangEnergiáinkat csak ésszerű gazdálkodással növelhetjük M ég tíz esztendeje is elfogadott szabály és sajnos a gyakorlatban érvényesülő folyamat volt, hogy minden egységnyi nemzeti jövedelem növeléshez csaknem másfél egységnyi energiát használunk fel. Már a hetvenes évek közepén nyilvánvalóvá vált, hogy ez tarthatatlan. Ebben a tervidőszak, ban vált alapvető követelmény- nyé, hogy gazdasági és társadalmi életünk céljainak megvalósításához szükséges energiákat, erőforrásokat csakis ésszerű energiagazdálkodással érhetünk el. Olyan mértékű szemléletváltozásra van szükség, amelyben alapvető követelmény, hogy nemzeti jövedelmünk minden százaléknyi növeléséhez legalább 0,6 százaléknyi energia elég legyen. A Baranya megyei Pártbizottság ezen a héten tárgyalta a megye energiaellátásának és energiagazdálkodásának helyzetét, és bár nagyon sok gond, ellentmondás kerüít felszínre a széles körű munkával, kitűnően elkészített írásos anyagban, a szóbeli kiegészítőben és a vitában is. örvendetes le. írni, hegy Baranyában kialakulóban van, számos példát is találhatunk, hogy energiaforrásainkat a legésszerűbben hasznosítsuk, hogy a felhasználás a lehető legtakarékosabb legyen. A pártbizottsági ülés előterjesztésében az első mondat így hangzik: Baranya energia- ellátása mennyiségileg biztosított! Mint említettük persze vannak súlyos, sajnos megoldhatatlan gondok is, és vannak olyanok is, amelyeket jó szervezéssel, s persze jóakarattal, másokat társadalmi összefogással, megint másokat új technológiákkal, vagy éppen új gondolatokkal fel lehet számolni. Nemrégiben szerettük volna, ha olajfűtés helyett minél többen hőtárolós villanytűzhelyeket állítanak üzembe. Igen ám, de a kiépített vezetékek nem bírják el a többletterhelést, ha nem jelölnének ki zárolt körzeteket Pécs egyes területein, a világítás, a tv-vétel, a villanybojlerek működése kerülne veszélybe. Új vezeték építése pedig Pécsett 270 millió forintba kerülne, ezt most lehetetlen előteremteni. Nagy erőkkel folyik a föld- gázvezeték építése, rövidesen Pécsre ér, egyszeriben jobb, biztorsógosabb lesz a gázellátás. Sajnos a még ellátatlan területekre egyszeriben a vezetékeket nem képesek megépíteni, százmilliós nagyság- rendű költségeket követel ez is. Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldást találni viszont a baranyai háztartási szén- hiányro. A liász-program immár megye-, sőt országszerte társadalmi érdeklődést váltott ki. A lakosság együtt örül a Mecseki Szénbányák tizen- négyezernyi dolgozójával, a szén, a bónyászság rehabilitációjaként tekinti a nagyarányú fejlesztést, amelytől a megye gazdasági életének élénkülését, saját sorsuk javulását is várják. Nehéz elfogadni, hogy két évszázad után, most éppen c baranyaiak ne jussanak a kitűnő minőségű szénhez, éppen itt ne kapjanak ebből a tüzelőanyagból. Persze kell, azonban nem szabod a liász-program kapcsán csupán a lakossági széne'látásról beszélni. Hazánkban csők Baranyában termelnek kokszolható szenet, csak itt bányásznak nukleáris energiaforrást A 23 milliárdos liászprogram mellett a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építése, kiemelt állami nagyberuházás is jelzi, hegy a megye az energiahordozók termelésében is fontos szerepet játszik. Bár a Pécsi Hőerőmű nem tartozik hazánk legnagyobb erőművei közé, tény azonban, hogy Baranyát teljes egészében kepes v'llcmcs energiával ellátni, sőt termelésének csaknem negyede az országos hálózatra kerül. Hosszú évek óta olcsó villamos energiát termelnek a pécsi erőműben, az elmúlt évek során 3,5 millió tonna hányóhulladékot égettek el, egyben Pécs egyik legnagyobb környezetszennyezőjét tizedelték meg. A hőerőmű küszöbönálló milliárdos nagyságrendű rekonstrukciója összhangban van a liósz-programmal, dicséretre méltó, vagy inkább megnyugtató a törekvés, hogy eközben sem villamos-, sem hőenergia-zavarok a lakossági ellátásban nem lesznek. Tehát végre Pécsre érkezik még az év végéig a földgáz, jövőre fokozatosan megkezdik az üzemek, a lakások ellátását földgázzal, amely az eddigi köbméterenkénti több mint négyforintos veszteség helyett a fogyasztói ár felemelése nélkül némi gazdasági hasznot hoz a vállalat számára is. Mert ésszerű energiagazdálkodásról beszélni aligha szabad anélkül, hogy a vállalat számára a gazdasági eredményben ne mutatkozna. Nem lehet azonban egyetérteni olyan vállalati, szolgáltató vállalati törekvésekkel, amelyek a lakosság kárára igyekszenek energiagazdálkodásukat ésszerűsíteni. Sajnos a pártbizottsági ülésen felmerült ennek lehetősége is. Folyik a Budapest-Pécs vasútvonal villamosítása, Dél-Du- nántúl első ilyen vasútvonala lesz, a pénz és építőkapacitás rendelkezésre áll, zavartalanul folyik a beruházás, lehetővé teszi, hogy a dízel-vontatással szemben az egységnyi költség 4,79 forintról 1,9 forintra csökkenthető legyen. A helyes, ésszerű eneiv giapolitika gazdaságunk Legfontosabb kérdése, tehát életszínvonalunk kulcskérdése. Baranyában talán nem túlzás azt állítani, hogy tudatos sok és jó irányú törekvésekkel találkozhatunk. Tervek készülnek a biogáz, a metán, hulladékhő hasznosítására, átgondolják és csökkentik az energiaigényes technológiák alkalmazását. Csökkentik az előállítás, a szállítás költségeit, a felhasználás terén pedig szinte mindenütt fellelhetők a takarékossági intézkedések. Aligha szabad azonban ideális állapotot feltételezni, már csak azért sem, mert senki sem hiheti, hogy egyszázaléknyi energiatakarékosság hazánkban ne lehetne még elérhető. Ez 10 milliárd forint megtakarítást jelentene. Sajnos ez ez egy százalék csökkenés is nehezen elérhető, alig Lehetjük, hogy Baranyában a jó kezdeményezések, a korábbinál aligha vitatható ésszerűbb energiagazdálkodás még ezt a csekély megtakarítási lehetőséget már ne tartalmazná . .. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3.
