Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-24 / 262. szám

6 Dunántúli napló 1982. szeptember 24., péntek Ötszáz ezüstróka Baján Ezer nyérccel kezdték Vörösrókák Kálmosmajorban Nem kellett kínálni a földet Kora ősz a Dobogó-dűlőben Az osztrák prémkereskedő átforgatta a százvalahány ezüstróka- és nyércgereznát, végigjárta a telepet, megállt minden ketrec előtt, aztán üz­letet ajánlott Lusztig Ottónak, a bajai termelőszövetkezet el­nökének: „A prémjük jó. Ha megtanulják a kikészítést, én minden mennyiségre vevő va­gyok." Barna és fekete- Sose tudtunk mit kezdeni a melléktermékekkel - mond­ja Lusztig Ottó. — A sertés-, szarvasmarha- és baromfitele­peken mindig van elhullás, és az egyszerű elásás is egyre nagyobb költség. Aztán ott a keltető hulladéka, meg a ba­jai vágóhidé és a vaskúti nyúl- feldolgozóé. Az a gondolatunk támadt, hogy húsevő prémes állatokkal kellene leletetni. Ezer nyérccel kezdték 1980- ban. A ráckevei tsz-től átvet­ték a kölyköket és felnevelték, hogy megtanulják a szakmát. Tavaly már saját ezres törzsük volt. Aztán fellépett egy fertő­zés és elvitte szinte a teljes szaporulatot . . . Kálmosmajorban a várostól 10 kilométerre egy ritkás akác- erdőben állították fel a fésze­reket. Alattuk két-két ketrec­sor drótfonatból, 50 méter hosszan egy betonjárda két oldalán. Automata itatok — az osztrák kereskedő, a legna­gyobb tenyésztő is, a konstruk­ciót mindjárt lekoppintotta -, a ketrecek tetején húspogá­csák, a napi menü. Balról 500 barna, jobbról 500 fekete nyérc — külön-külön minden példány. A növendékek önálló szek­ciókban kaptak helyet. A nyérc április-májusban ellik. Egy-egy anya hatot is fel­nevel. November-december­ben már lehet borozni. Nyolc­száz—kétezer forint egy ge­rezna ára. A szűcsök verse­nyeznek érte. Ezüst és platina Az ezüstrókák az ikertelepen kaptak helyet. Ugyancsak drót­ketrecekben egy méterre a földtől. Négyen vannak egy biokban, három nőstény, meg egy hím. Tavaly érkeztek az NSZK-ból, prémekkel fizet ér­tük a tsz. Magyarországon ez az első ezüstróka-tenyészet, Csabrendek és Vaskút kékró­kát nevel. Bűz sehol! A trágyát na­ponta eltakarítják.- A piacon a norvégekkel és a svédekkel fognak talál­kozni. Lehet-e itt délen ha­sonló minőségű prémet előál­lítani?- Csinálják a németek, len­gyelek, az osztrákok, sőt a ro­mánok i$ Jassi környékén — mondja Penoff László terme­lésvezető. — Én ma úgy lá­tom, hogy elsősorban nem klí­ma kérdése a prém, hanem takarmányozásé. Nincs az a konyha, ahol nagyobb precizitással készül­nének a húspástétomok, mint Kálmos-majorban. Más a me­nü szaporodás idején, más a vemhesség és más a szoptatás alatt, és ezen belül is szinte naponta változik az összetétel. A 120 ezüstróka jól akkli- matizólódott. A vemhesülés, az ellés kifogástalanul történt és felneveltek nyolcvan utó­dot. Kezdetnek nem éppen rossz, de ezt még tanulni kell. A prémet sokféle szempont alapján bírálják el. Számít a szőr hossza, sűrűsége, fénye. Meghatározó azonban ezüs- tözöttsége. A bajai tsz nyolc platina rókát tart tiszta te­nyészetben. Esetenként ezek­kel kereszteznek, hogy a kí­vánt értéket tartani tudják. A cél egy 500-as törzs ezüst­rókákból. A következő 350-es csoport októberben érkezik. A színek épülnek, gyártják a ketreceket. A róka 3—4-et ellik, ugyan­csak április—májusban. Volt hetes almuk is. Egy gerez­náért 500-600 márkát fizetnek külföldön. Most légszáraz ál­lapotban exportálják, de ha a tímárok és szűcsök fölzárkóz­nak, a konfekcionált termék lehet az igazi üzlet. A prém mindig érték, s ha valamire - erre nem hatott mostani válság. Ára van és veszik minden mennyiségben. A vörösrókát is A közönsé­ges vörösróka prémje ma 2500 forint. Megéri tenyészteni. Ba­ján tavaly befogattak több mint száz rókakölyköt és 80-at fölneveltek. Tehát vörösrókát is tenyésztenek, 35 anyájuk van — a legszebb példányok. Vörösrókával több a prob­léma. Vadabb, ha valaki meg­jelenik, idegesen ugrál, s fog­ságban nehezen szaporodik. Tulajdonképpen a nyérctelep hulladékát kívánták velük hasz­nosítani. Prémjük értéke azon­ban felszökött, és így ma már teljesértékű takarmányt kap­nak. Az új takarmánykonyha most épül, a kiskunfélegyházi gép­gyár szállítja a gépeket. Itt minden húst felfőznek! Lesz elő- és utóhűtő. Olyan kapa­citásra méretezték, hogy a háztáji gazdaságokat is el tud­ják látni. Kálmosmajor ugyanis törzs­tenyészet lesz, a nevelés a háztájiban történik majd. Her­cegszántón már most foglal­kozik 62 csalód nyérctenyész­téssel a ráckeveiek integráció­jában. Lesz kereslet Nem a nyérc és nem az ezüstróka lesz a magyar me­zőgazdaság profilja. Még a bajai tsz-é sem. Csupán egy pénzkereseti lehetőség. Annak azonban nem rossz, az osztrák tenyésztő 50 százalék nyere­séggel dolgozik. Lesz kereslet is - a külföld részéről, ha ver­senyképesnek bizonyul a ma­gyar ezüstróka, s van kereslet itthon, amit eddig sosem lehe­tett kielégíteni. És még egy. Azt mondta az elnök: a melléktermékek min­dig gondot okoztak. Most? - A fogyasztásra al­kalmatlan májat tavaly még 80 fillérért vásárolták a vágóhi- dakon. Ma 14 forintért kap­ják. Értéke lett tehát a hulladék­nak is . .. B. J. E z itt a Dobogó-dűlő, Pécs- szabolcstól jobbra kanya­rodó út alatt, kissé lejtős kertek követik egymást, amelye­ket lent a Békás-patak sovány­ka vize határol. A patak a bá­nyából kapja a vizet — vöröses és zavaros — és persze jó bü­dös, túl lassan csordogál ah­hoz, hogy „öntisztulna". A kert­tulajdonosok - nagyobb esőzés után, amikor a hordalék felgyü­lemlik - gereblyével huzigálják ki a torlaszként felhalmozódott gallyakat, gazt, deszkadarabo­kat, rossz edényeket, miegy­mást, amit a víz magával hoz. A túloldalon Meszes bérházai­nak kontúrja rajzolódik a nap­fényes égboltra, a közelebbi te­lepülés már merőben elüt az ötvenes évek egyhangú épüle­teitől.- Az a milliomosok utcája - mondja Alagi Antalné — nézze csak meg, ahány ház, annyi tí­pus, manzárddal, verandákkal, de a kertek is csodaszépek ... A legforgalmasabb útvonal légvonalban talán 600-700 mé­ternyire ha van innét, de az au­tók zaját megszűrik a gyümöl­csösök és a Dobogó-dűlő kert­jeiben már áldásos a kora őszi csend. Néhány éve még szűz terűiét volt ez a vidék, itt-ott vizenyősen süppedt a talaj, de művelésre — ha gondosan vég­zik — nagyon is megfelel. A ta­nács három-négy évvel ezelőtt fölparcellázta, így jutottak 4— 500 négyszögölnyi telekhez Ala- giék is.- Nem kellett kínálni a föl­det, sőt kapós volt. Mi is vélet­lenül tudtuk meg a parcellá­zást ... A nyúlánk fekete asszonyka jó másfél évtizede dolgozik a kesztyűgyárban, férje „meós" ugyanott. Az após a bányából ment el nyugdíjba, itt laknak Szabolcson, naponta járnak ót a kertbe, sőt nyáridőben gyak­ran hajnali fél négytől hat óráig öntözték az ágyásokat.- Sok munka van vele ...- Megbánták?- Az istenért, dehogy! Tudja, mit jelent ez, hogy az ember a saját kertjében lecsipegeti a gyönyörű, friss epret, paradi­csomot, vagy például a korai tavaszi salátát? Még az íze is más. Tizenkétezer forint volt a „be­ugró”, az évi adó körülbelül négy-ötszáz forint. És a bérle­mény 80 esztendőre szól.- A szerződésben az áll, hogy az első gyermek még örö­kölheti is ... Cseresznye-, meggy-, ba- iack-, szilva-, alma- és körte­fákat ültettek már az első év­ben, szőlő is van néhány sor, a többi zöldségféle, káposzta, paprika, paradicsom, uborka, dinnye (I), a kerti út szegélyén virág.- A férjemmel ivóvíznek fú­runk kutat. ..- önök ketten?- Igen, mi ketten. A másik kút, amelyből öntözünk - iha­tatlan. Gumicsővel öntözünk, vettünk kapálógépet, két esz­tendeje fóliázunk is. A tanulópénzt néha megfize­tik: káposzta helyett kelbimbó bújt ki a földből. „Azt hittem, frászt kapok!" - mondja Alagi- né, ami érthető is: eléggé utál­ja a kelbimbót. — Nem tudják felélni, amit o kert ad ... — Persze hogy nem. Sokféle zöldséget elrakunk télire, de nem győzzük. Zöldbabból leg-, alább ötven kilót eladtunk, de másból is termett felesleg ép­pen elég. — Zöldségboltban nemigen vásárolnak. — Hát én már két éve be sem tettem a lábomat. Minden megterem, ami kell. A kapubejáratnál lévő házikó* 30 ezer forintba került, előre­gyártóit elemekből építették fel néhány nap alatt. A kert végé­ben ötven csirkét, tíz kacsát ne­velnek, de a többi kerttulajdo­nos is foglalkozik állatokkal, sertéssel, nyulakkal és persze baromfival, Magyarországon több mint 1 millió kiskerttulajdonos ismer­kedik - egyre több sikerrel-ha- szonnal - zöldség- és gyümölcs- termesztéssel. A kesztyűgyári házaspár egy a sok közül. — Időt rabló foglalatosság ez, nem? — Csak amikor valami hir­telen beérik. Eddig még min­dig elmentünk nyaralni is. — A termény szállításához elkelne egy autó . . . — Jó lenne. De először ba­bakocsit veszünk ... A jövő hó­napban. Rab Ferenc Pozsonyi Mátyás gyógynövény-kertészetében Kozármislenyben Erb János felvétele Gyógynövények a kiskertekben Húszezer forint tisztán száz négyszögölről? A gyógynövény - valuta! Értékesítése most azonban ne­hezebb, hogy évenként mást igényelnek a külföldi felvásár­lók, míg korábban hosszú ideig keresett cikk lehetett ugyanaz a növény. Gyűjtéssel az igénye­ket kielégíteni nem lehet. Ezért nagyobb hangsúlyt kap a biz­tonságosabb kiskerti termesz­tés, amihez a legideálisabb ég­hajlati és talajadottságok ha­zánkban a Mecsektől délre vannak, valamint Békéscsaba környékén. A két helyen oly in­tenzív a kiskerti „előállítás”, hogy vadon élő növényeket ho­nosítanak meg az alig 100-400 négyszögöles háztáji parcellá­kon. Nagy jövőt jósolnak Ba­ranyában a beléndek, macska- gyökér, ökörfarkkóró ház mellé telepítésének. A próbálkozás­nak a Pécs közeli Kozármislény a színhelye, ahol hat kísérleti parcella üzemel a Herbária fel­ügyelete mellett. A kísérleti bázis nemcsak azért alakult ki, mert a klíma kedvező, hanem azért is, mert az emberek vál­lalják a rizikót, a pepecselő munkát. Pozsonyi Mátyás tsz- nyugdíjas négyszáz négyszög­ölön nemrég bebizonyította, hogy elterjeszthető a dél-bara­nyai portákon az orvosi zsálya, a gyapjas gyöngyajakfű, sőt az arab fűszercserje, az istenke fája is. Az első gyógynövénytermesz­tők nyolc éve mindössze négyen startoltak Kozármislenyben. Je­lenleg százan vannak, főleg tsz­nyugdíjasok és több mint tíz hektáron termesztenek. A szer­vezett kistermelők csaknem fele ma is Pécs déli szomszéd­ságában dolgozik. Nem is oly rég, amikor a mór- és festő­mályva volt a sláger, csaknem félezer kistermesztő szorgosko­dott Baranyában. Rekordsiker­rel, hisz bárki az alig száz négyszögöles parcellájából 10- 20 000 forintos tiszta hasznot hozhatott ki. Ma kisebb a ha­szon, de továbbra is megéri gyógynövénnyel foglalkozni. Hat áfész fogja össze a kis­kerti termesztőket. Minőségi vetőmagot kapnak a tolnai magüzemből, a helyszínen ter­mesztési és felvásárlási tanács­adók keresik fel őket, míg Pé­csett, a Bem utcában szakta­nácsadó iroda működik. Kell a szakmai segítség, mert akadt, oki nem szedte mindennap a mályva, a körömvirág sziromle­velét, s a növénye magot fo­gott. A majoránna, ha kikel, olyan, mint a gyom, s emiatt jó páran kikapálták. Meg kelt tanulni, hogy a szeklice és a körömvirág nem igényel locso­lást. S ki tudja még, hogy hány fortélya van a gyógynövényter­mesztésnek. Türelem, odafigye­lés nélkül nincs eredmény. A baranyai kertekből idén 100 mázsa majoránnát, 25 má­zsa körömvirágot, szeklicét, dísznapraforgót vesz ót szárított állapotban a Herbária, aminek az értéke közel egymillió forint. A felvásárlandó vadontermők értéke ennek a 6-7-szerese. A nyolc év alatt minden kiskerti gyűjtést feldolgozásra javasolt a Herbária-központ. Csuti J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom