Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-14 / 252. szám

Dunántúli napló 1982. szeptember 14., kedd Havasi Ferenc beszéde (Folytatás az 1. oldalról) került volna, mint negyedszáza­da bármikor. Áttekintve e hangulati elemek okait, Havasi Ferenc mindenek­előtt arra utalt, hogy ötven éve nem élt át a világ ilyen krí­zist, mint a jelenlegi. Naponta hallani a munkanélküliség nö­vekedéséről. az inflációról, bankok és vállalatok csődjéről, országok fizetésképtelenné vá­lásáról, kormányok bukásáról. A világméretű válság természe­tesen hat a szocialista világban is, mindamellett kölcsönösen előnyös együttműködésünk vál­tozatlanul fejlődik, s enélküf — izoláltan —, a nehézségeket csak sokkal nagyobb árat fi­zetve vészelhetnénk át. — Ma a társadalmi érdeklő­dés középpontjában, különösen az augusztusi áremelések óta, az a kérdés áll: tartjuk-e a kongresszusi célkitűzést, képe­sek vagyunk-e megőrizni az életszínvonalat? Nem volna-e jobb Bevallani — teszik hozzá —, hogy e célkitűzés tartása nem sikerül, nem sikerülhet. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a XII. kongresszus az 1980 közepére kialakult reál­bér megvédését tűzte ki célul, előirányozva egyszersmind a VI. ötéves tervre a reáljövedel­mek 6—7 százalékos, a lakos­sági fogyasztás 7—9 százalékos növelését. Mit értünk el e cé­lok valóraváltásában négy év alatt? A fogyasztói árak 1979 és 1982 között 33—34 százalék­kal, az egy főre jutó nominál- jövedelmek pedig 37 százalék­kal növekedtek. A lakosság reáljövedelme csaknem 3 szá­zalékkal, a fogyasztás pedig 6 százalékkal nőtt. Ezekben az esztendőkben pe­dig az országok jelentékeny csoportja nem volt képes a la­kossági fogyasztást növelni, számottevő részük pedig még tartani sem. Nálunk a fogyasz­tás növekedését olyan tények jelzik, mint hogy e nehéz évek átlagában a kereskedelem több mint százezer személygép­kocsit, 300 ezer televíziót, eb­ből 60 ezer színes televíziót ér­tékesített. A takarékbetétállo­mány 1978 decemberétől ka­matokkal együtt mintegy 50 milliárd forinttal nőtt. Évi át­lagban 82—83 ezer lakást, 1100 —1200 általános iskolai tanter­met, 3000 bölcsődei és 13 ezer óvodai helyet, 2000 gyógyinté­zeti ágyat létesítettünk. Évente ezekben a nehéz esztendőkben is 5—5,5 millió magyar utazik külföldre. Nem csökkent, hanem nőtt az egy főre jutó hús- és tejfogyasztás. — Ezek ellenőrizhető tények. Mégis, milyen a társadalom közérzete? A közérzet nyilván­valóan sokféle hatást jelez. Az életszínvonal megőrzése ugyan­is társadalmi méretekben ér­tendő és társadalmi átlagban mérhető is. Mindemellett a tár­sadalom egy részében nem rótt. hanem csökkent az élet­színvonal, másoké stagnált, s van akiké emelkedett. Az élet- színvonal változása ősszefüqq a családi körülmények módosulá­sával is, a kereső belépésével vagv kiesésével, a túlmunka le­hetőségével és más tényezők­kel. — Ma elsőrendű politikai kérdés az ország fizetőképessé­gének megőrzése. A tét sokkal nagyobb annál, minthogy 1—2 százalékos életszínvonal kü­lönbséggel vagyunk-e képesek eredményeinket védeni. A fi­zetőképesség hiánya nem 1—2 százalékos, hanem nagyságren­dileg nagyobb visszaesést okozhat az országban. — Természetes, hogy az ár­változásokkal, az új intézkedé­sekkel kapcsolatban van ellen- vélemény is az országban. De miért nem tekintjük természe­tesnek ezt? Hiszen ez az or­szág 20 esztendőn keresztül hozzászokott, hogy évente 3—4 százalékkal nő a reálbér, s egy ötéves terv alatt 25—30 száza­lékkal a reáljövedelem. Ne­gyedszázada úgy élünk, hogy visszalépni kényszerűségből vagy munkánk kudarcai miatt soha nem kellett. A társadalom számottevő része először ta­pasztal olyan helyzetet, hogy megáll a növekedés, s az élet­színvonalpolitika nehezebb kö­rülmények közepette valósul meg. Érthető, hogy sokan kér­dezik, mi az oka ennek. S ezekről az okokról őszintén kell beszélni, hiszen a kérdezőkön is múlik a gondok enyhítése. — Életszínvonal-politikánk fontos elemévé kelj tennünk a teljesítmények arányos díjazá­sát, a jobb teljesítményeket jobbon honorálva, mint eddig. A másik oJapelv, hogy ilyen körülmények közepette sem szabad szűkítenünk az árukí­nálatot. Ha választanunk kelj, hogy változatlan áron, de a kí­nálatot szűkítve — vagy pedig szabályozott áremelésekkel, de a kínálatot megőrizve halad­junk-e, akkor a vezetésnek az utóbbit kell választania. Ma nincs a világon olyan ország, amely változatlan árakkal ké­pes lenne tartani vagy bővíteni árukínálatát. A harmadik elem, amit az életszínvonal-politiká­ban folytatunk: a belföldi ellá­tást az export elé helyezzük. Ezt is kevés ország mondhatja el manapság. Miközben egyik fő célkitűzésünk a külső egyen, súlyi helyzet megteremtése, a termékek elosztásakor a bel­földi ellátást elsődlegesnek ítéltük és ítéljük a jövőben is. A szociálpolitikában változatla­nul arra kell törekednünk, hogy közelítsenek egymáshoz a csa­ládi jövedelmek. Bármily sze­rény lehetősége van is a kor­mánynak, a rendelkezésre álló csekély pénzt az alacsonyabb jövedelműek helyzetének javí­tására kell fordítanunk. — Utaltam rá, hogy a két kö­vetelménynek, az egyensúlyi helyzet javításának és az élet- színvonal védelmének eleget akarunk tenni. Ezzel tulajdon­képpen nem két fő célkitűzést valósítunk meg, hanem ennél többet. A pénzügyi helyzet ja­vítása, az életszínvonalat védő, szabályozott áremelés mellett küzdünk a gyors infláció ellen, és megőrizzük a teljes foglal­koztatottságot. Ilyen célok együttes kitűzésére nálunk sokkal gazdagabb országok sem mer­tek vállalkozni, hiszen a mun­kanélküliség, a teljes foglalkoz- totattsóq, illetve az infláció al­ternatívája minden gazdaság- politika eldöntetlen kérdése a fejlett tőkés országokban is. — Senkinek nem akarjuk be­bizonyítani a lehetetlent — folytatta. — Akinek csökken az életszínvonala, annak nem okarjuk bebizonyítani, hogy az életszínvonala javult. Ezt az is­kolát Magyarországon mi már elvégeztük. A kérdés most az: hoqyan teljesíthettük és telje­síthetjük ezután fő célkitűzé­seinket? A VI. ötéves terv nem­csak az egyensúly megteremté­sét és az életszínvonal megtar­tását rögzíti, de előírja azt is, hogy javulnia kell a hatékony­ságnak az iparban, a mező­gazdaságbon. — Ami a jövőt illeti, meg­győződésünk, hogy jobb, szer­vezettebb munkával eredmé­nyeinket megvédhetjük. Mos­tanában sokan vélik úgy, hoqy nem foglalkozunk eleaet a jö­vővel, a távlatokkal. Ma az je­lenti a távlatok meaalapozá- sót, ha az előttünk álló hóna­pok gondjait jól megoldjuk. Foalalkozunk természetesen a jövő kérdéseivel is: a Közpon­ti Bizottság elé kerül iparpoli­tikánk helyzete, s változatla­nul folyik az országban hosz- szú távú tervezés. — Végeredményben fontos tudnunk mit lehet számon kér­ni a vezetéstől, és mit kell szómon kérni az objektív hely­zettől. Ha a tenger háborog és rajta 150 ország hajója ha­lad, s ebből 140 adóssóqter- hekkel küzd, akkor hiábavaló a tenger háborgásán vitatkoz­ni, az a fontos, hoqy a veze­tés, a kormány megfelelő szög­be állítja-e a hajót, hogy ké­pes legyen felfogni a hullámo­kat E jelkép alapján kell ér­telmeznünk a távlatokhoz való viszonyunkat is. — összegezve elmondhatom, mi saját teljesítményeink alap­ján, népünk érettséqét ismer­ve vagyunk bizakodók. Idei ter­veinket lényegében teljesítjük. Ha a mezőgazdasági terméke­ket szorgalmas munkával beta, karítjuk, jövő évi élelmiszerel­látásunk is biztosított. I ÓRA A NAGYVILÁGBAN A japán szigeteket sújtó tájfun tengerárt okozott, a több méteres hullámok elöntötték Tokio egy részét. Képünkön: Tokio sűrűn lakott negyedében menekülő emberek. Közlemény + KAIRÓ: Az egyiptomi ha­tárőrség és rendőrség az or­szág földközi-tengeri partvi­dékén nagyszobású akciót haj­tott végre a kábítószercsempé­szek ellen. Ennek során — ad­ja hírül az AJ-Ahram című egyiptomi lap — 4 és fél ton­na hasist foglaltak le. A lap közli, hogy Egyiptomban az idén összesen 22 tonna külön­féle kábítószer került a rend­őrség kezére. * LENINGRAD: Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár vasár­nap elutazott a Szovjetunióból. A világszervezet főtitkára, aki a szovjet kormány meghívásá­ra hivatalos látogatáson tar­tózkodott a Szovjetunióban, va­sárnap Leningrád elővárosaiba — Puskinba és Pavlovszkba — látogatott e/. és múzeumokkal, műemlékekkel ismerkedett. ■¥ BEJRUT: Az iraki hírügy­nökség jelentése szerint az irá­ni tüzérség vasárnap ágyúzto Basra és Khanaqin városát és károkat okozott épületekben. Az irakiak a maguk részéről felrobbantottak egy iráni lő­szerraktárat Basra tói keletre. + TEHERÁN: Vasárnap újabb bombamerénylet történt az iráni fővárosban. Ezúttal a Forradalom terén robbant a pokolgép, egy járókelőt meg­ölt, négyet megsebesített. Az elmúlt hét nap alatt ez volt a harmadik bombamerénylet Teheránban. A hatóságok mindannyiszor az ellenzéki Modzsahedin Khalk szervezet harcosaira hárították a felelős­séget. ♦ MADRID: Megerősítették Adolfo Suarez volt spanyol kor­mányfő személyes védelmét; mert a rendőrség a volt minisz­terelnök meggyilkolására irá­nyuló összeesküvést leplezett le — jelentette az El-Pais cí­mű újság. A madridi lap tit­kosszolgálati forrásokra hivat­kozva közölte, hogy a merény­letet a titkosszolgálat négy volt tisztje szervezte azzaj a céllal, hogy zavart keltsenek az or­szágban az október végi vá­lasztások előtt. + VARSÓ: A gorzowi me­gyei bíróság három és fél évi börtönbüntetésre ítélte Marian Zenkewiczet, aki augusztus 31- én megtámadott egy rendőrt. Egyúttal két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A bí­róság gyorsított eljárással hoz­ta meg ítéletét. + VARSÓ: Több mint két év óta augusztusban volt először a lengyel ipar termelési értéke magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Igaz, a növekedés — összehasonlító árakon számítva — csak egy százalékot tett ki, a hírt mégis biztató jelként értékelte a hét végén a lengyel televízió, hoz­zátéve, hogy a munka terme­lékenysége a tavalyi augusztus­hoz képest hét százalékkal nö­vekedett. Varsóban nagyon óvatos optimizmussal annak je­lét látják ebben, hogy a 25 hónapja tartó visszaesési folya­mat lassan kezd megállni, és a gazdaság a következő hóna­pokban fokozatosan megindul­hat a kibontakozás útján. ♦ NEW YORK: George Shultz amerikai külügyminiszter vasárnap New Yorkban azt ígérte, hogy a kormányzat nem fogja minden áron rákénysze­ríteni Reagan közel-keleti ja­vaslatait Izraelre. Hivatalba lé­pése óta első nyilvános beszé­dében, egy amerikai zsidó sze(- vezet rendezvényén Shultz mindazonáltal olyan lehetőség­nek mondta a Reagan-tervet, amit kockázatai ellenére ,,nem szabad elszalasztani". Hallga­tósága tapssal jutalmazta azo­kat a kijelentéseit, amelyekkel azt bizonygatta, hogy Washing­ton mindenfajta rendezésben elsőrendű fontosságot tulajdo­nít Izrael biztonságának. A pápa „elmarasztalása” „Több mint meglepőnek — szin­te hihetetlennek" minősítette a Szentszék hétfői hivatalos közle­ménye az izraeli kormány szóvi­vőjének közlését, cimely „elma­rasztalta" a pápát azért, mert találkozni kíván iasszer Arafat? tál. II. János Pál pápa - hivata­los bejelentés szerint — szerdán fogadja a Palesztin felszaba- ditási Szervezet vezetőjét. Jasszer Arafat Giulio Andrébt- tinak, az Interparlamentáris Unió római ülése elnökének meghívá­sára érkezik az olasz fővárosba és vesz részt a kedden kezdődő tanácskozáson. A Vatikán éles hangú közlemé­nye visszautasítja az izraeli vá­dat, amely szerint sem az egy­ház, sem a pápa nem emelte fel szavát a fasiszta üldözteté­sek idején, valamint a libanoni keresztények védelmében. Már korábban bejelentették, hogy Alessandro Pertini, köztár­sasági elnök ugyancsak találkryr- ni kíván a palesztin ellenállás vezetőjével. Jasszer Arafat római tartózko­dása során megbeszélést folytat Bettino Craxival, az Olasz Szo­cialista Pórt és Enrico Berlinguer- rel, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. + ÚJ-DELHI: Az indiai Pun­jab államban 34 ember vesz­tette életét, amikor egy vasúti átjáróban egy autóbusz bele­rohant az éppen áthaladó sze­mélyvonatba. A halálos áldo­zatok közül 31-en a szikh val­lási mozgalom letartóztatott aktivistái voltak, ketten rend­őrök, akik éppen a börtönbe kísérték őket. A 34. halott az autóbusz vezetője. Az autó­busz további 22 utasa súlyos sérüléseket szenveded. + TOKfÓ: Nagy erőket fel­vonultató japán—amerikai ha­ditengerészeti gyakorlat kezdő­dött hétfőn a szigetországot övező Csendes-óceáni vizeken. A tervek szerint nyolc napon ót tartó manőver meghirdetett célja a tengeri szállítási útvo­nalak „védelmének" gyakor­lása. A nagyszabású hadgya­korlaton az úgynevezett japán önvédelmi erők haditengerésze­tének 80 hadihajója, 90 repü­lőgépe és 16 000 tagja vesz részt, míg amerikai részről 5 hadihajó, köztük égy nukleá­ris meghajtású tengeralattjáró és egy rakétákkal felszerelt cir­káló, valamint nagyszámú, el­sősorban P-3C típusú tenger- alattjáró-elháritó repülőgép „biztosít". Kádár János és Gustáv Hnsák találkozójáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának meghívására 1982. szeptember 13-án baráti munkalátogatást tett a Magyar Népköztársaság­ban Gustáv Husák, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke. Kádár János és Gustáv Husák a Budapesten tartott megbeszéléseken tájé­koztatták egymást a Magytír Szocialista Munkáspárt XII., il­letve Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja XVI. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásáról, a szocialista építőmunka tapasz­talatairól. Áttekintették a két testvérpárt és ország kapcso­latainak alakulását és véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. A megbeszéléseken hangsú­lyozták, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak és Csehszlovákia Kommunista Pártjának a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacio­nalizmus elvein alapuló közös céljai és törekvései meghatá­rozó szerepet játszanak a ma­gyar-csehszlovák barátság és kapcsolatok fejlődésében, a két ország népei jószomszédi viszonyának erősödésében'; Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság együttműkö­désének eredményes fejlődése hozzájárul a szocialista közös­ség országai összeforrottságá- nak erősítéséhez. A két párt vezetői megálla­pították, hogy Magyarország és Csehszlovákia gazdasági kapcsolatai egyezményes ala­pokon fejlődnek, és jó feltétele­ket teremtenek a sokoldalú együttműködés elmélyítésére. Az elmúlt években tovább bő­vült a termelési kooperáció és szakosodás. Egyetértettek ab­ban, hogy a két ország kölcsö­nös érdekeivel, adottságaival és igényeivel összhangban tovább kell fejleszteni a gazdasági együttműködést. Kiemelték a műszaki-tudományos kapcsola­tok bővítésének jelentőségét. Nagyra értékelték a két or­szág kulturális, oktatási, tudo­mányos és más területeken ki­alakult kapcsolatainak tervsze­rű fejlődését, ami jól szolgálja egymás teljesebb megismerését és kifejezték készségüket e kap­csolatok további bővítésére. Megállapították, hogy a haladó forradalmi hagyományok közös ápolása hozzájárul szocializ­must építő népeink barátságá­nak erősítéséhez. Kifejezték, hogy a lenini nemzetiségi poli­tika elveinek érvényesítése ha­tékonyan segíti elő a két szom­szédos országban a szocializ­mus építését és internacionalis­ta kapcsolataik fejlődését. Hangsúlyozták, hogy érdekeltek a testvérmegyék, járások, üze­mek, szövetkezetek, állami és társadalmi szervezetek, valamint a széles néptömegek baráti kapcsolatainak fejlesztésében. Kádár János és Gusfáv Hu­sák megállapította, hogy az imperializmus szélsőséges kö­reinek a katonai erőfölény meg­szerzésére irányuló törekvései, agresszív politikája és hideghá­borús gyakorlata miatt éleződik a nemzetközi feszültség, növek­szik a termonukleáris háború ki­robbanásának veszélye. Mindez megnehezíti a nemzetközi együttműködés fejlődését. Ma­gyarország és Csehszlovákia a szocialista közösség országai­val, a világ más békeszerető erőivel együtt határozottan sík- raszáll a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a vitás nemzet­közi kérdések tárgyalások útján történő igazságos megoldásá­ért, a kölcsönös bizalom fejlesz­téséért, az egyenjogú nemzet­közi kapcsolatok és együttmű­ködés előmozdításáért. Ez a tö­rekvés jutott kifejezésre az el­múlt években is a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai­nak kezdeményezéseiben. Hangsúlyozták, hogy országaik az európai biztonság és együtt­működés erősítését szolgáló konstruktív megállapodások el­érésére törekszenek a madridi találkozón. A megbeszéléseken aláhúz­ták a szocialista közösség or­szágai szilárd egységének, ősz. szeforrottságának és közös fel­lépésének jelentőségét a béke megszilárdításáért, az enyhülés folytatásáért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért folyta­tott küzdelemben. Ismételten megerősítették országaiknak a Szovjetunióhoz és a szocia­lista közösség többi országá­hoz fűződő szoros és megbont­hatatlan barátságát és szövet­ségét. Hangsúlyozták, hogy a KGST XXXVI. ülésszakának ha­tározataival összhangban to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni a szocialista országok gazda-, sági integrációjának, két- és többoldalú gazdasági együtt­működésének elmélyítésére és hatékonyságának növelésére. Ezzel összefüggésben kiemelték a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa tagállamai veze­tőinek előkészületben lévő leg­felsőbb szintű találkozójának fontosságát. Kádár János és Gustáv Hu­sák a magyar és a csehszlovák kommunisták, a két ország tá­mogatásáról biztosította a Lengyel Egyesült Munkáspárt­nak, á lengyel hazafiaknak a szocialista konszolidáció meg­szilárdítását célzó következetes és sokoldalú erőfeszítéseit. Ha­tározottan elítélték a szocializ­musellenes belső erők és a nemzetközi reakció arra irányu­ló kísérleteit, hogy összeütközé­sek kiprövokálásával és gazda­sági-politikai nyomással akadá­lyozzák a nehézségek leküzdé­sét, a lengyel nép gazdasági- társadalmi felemelkedéséhez nélkülözhetetlen szocialista épí­tőmunkát. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság erősíti együttműködé­sét a fejlődő országokkal, tá­mogatja arra irányuló erőfeszí­téseiket, hogy külső beavatko­zás nélkül haladjanak előre a társadalmi fejlődés maguk vá­lasztotta útján. A békés egy­más mellett élés elvei szelle­mében, a kölcsönös előnyök alapján törekszenek a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok bővítésére a tőkés országokkal. A találkozón nyo­matékosan aláhúzták, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben különösen nagy je­lentősége van a kontaktusok fejlesztésének, a párbeszéd foly­tatásának a helsinki konferen­cia záróokmánya szellemében. A megbeszéléseken aggoda­lommal szóltak a közel-keleti helyzet alakulásáról. Határozot­tan elítélték Izraelnek a szuve­rén Libanon ellen elkövetett ag­resszióját és a palesztin nép ellen folytatott irtóhadjáratát. Állást foglaltak a közel-keleti térség helyzetének átfogó és igazságos politikai rendezése, a térségben élő valamennyi nép törvényes jogainak, függet­len állami létének biztosítása mellett. Kádár János és Gustáv Hu­sák hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja a jövőben 'is mindent megtesz a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom egy­ségének erősítéséért. Támogat­ja valamennyi békeszerető és haladó erő közös fellépését a világ békéjének megvédéséért és a társadalmi haladásért. Kádár János és Gustáv Hu­sák találkozója az egyetértés jegyében, szívélyes elvtársi lég­körben zajlott le. Megerősítette a teljes nézetazonosságot vala­mennyi megtárgyalt kérdésben és hozzájárult a két párt és ország együttműködésének el­mélyítéséhez, barátságának erősítéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom